Petőfi Népe, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-13 / 214. szám
x I: «ny 1962. szeptember IS, csütörtök néfncTU'CíZAapoftTWMíflA]-,*Az országút Dtmaszemes felöl húzódik Kunhalom felé, a falun kívül, azt csak a külső Deák Ferenc utca végénél érintve halad el, lejjebb, dél felé határolja a Bántelek pusztát, s úgy vonul Bacsóra, mely Kiskunhalomtól tizenegy kilométerre fekszik.” XXI. ORSZÄQUT--------*--------ér te küzdeni. Tévedsz, ha azt hiszed, hogy a kispolgári gondolkozás nem jelentkezik még Kiskunhalmon is! — Igen — mondja elgondolkozva Ekés Zoltán, míg lassít a kanyarban — eláraszt minket a giccs. Tele vannak az új házak ócska vásári mázolmányokkal, őzekkel és kastélyokkal, s még a községi kultúrcsoport se... ... se jutott tovább a „Nagymamánál”. A „Lili bárónő”, ez a siker titka még mindig. De honnan jön ide? — Azoktól az ostoba pestiektől, akik azt hiszik, hogy a falunak még mindig csak a kabaréműsor, meg sekélyes mese kell. Ha nem adnak nekik mást, akkor persze... Pali rágyűjt egy cigarettára, a villanó gyufa fényénél látszik, amint összehúzott homlokkal gondolkozik: — S még egy! Természetes, hogy örül az ember, ha látja, hogy a régi csóró szegények villát építenek, s berendezkednek. De szerintem Kiskunhalmot is fenyegeti egy hamis polgárosodás: televízió, motorkerékpár, legújabb divat — ez kerül a vágyak középpontjába; — Mi más kerülne? Gondolod, hogy Tolsztojjal és Goethével kezdik? Nem, slágerrel, operettel, s később érnek majd el a Beethover-szimfóniákig. «— De mit lehetne tenni, hogy ez a később hamarabb legyen?! — Az az érzésem, hogy mégse ez a legsürgősebb... — Hát? — A gazdasági alap. Ne várd, hogy Balzacra éhezzen, amíg nincs felesleges pénze arra. hogy megvegye Balzacot! Mert így van, ahogy mondom, csak a felesleges pénziből fog venni Balzacot, s akár tetszik, akár nem, Balzac, csak a motorkerékpár és villanyvasaló után érkezik meg Kiskunhalomra. Kivéve az ilyen megszállottakat, mint te vagy. Már föltűnnek Kiskunhalom fényei, amikor _a beszélgetés menete a kultúráról a mezőgazdaság felé fordul. Ezt a témát nem is fejezik be, csupán Erős Zoltán veti fed a kérdést: — Mit gondolsz, helyes politika érvényesül a szövetkezet vezetőségi összetételében? — Arra gondolsz, hogy helye s-e a volt nagygazdákat bevinni? Azt hiszem, igen, mert ők értenek a munkához, tudják a szakmai részét is a dolognak. — Ez igaz. De helyes-e. hogy túlsúlyban vannak, sőt volt szegényparaszt alig van köztük? Na, ne nézz rám úgy, nem vagyok szektás, de azért csak lehet valami igazuk azoknak, akik zúgnak.., Megérkeztek! De egy darabig még ott ülnek a kocsiban, s megegyeznek, hogy az arányosság érdekében növelni kellene a szegényparaszt réteg számát a vezetőségben úgy, hogy a szaktudását a szövetkezetért érvényesítő volt nagygazda is teljes biztonságban dolgozzon. Mert ha valamikor, akkor most igaz, hogy tiszta lapot kezdhet mindenki, s csak az számít, most mit akar. Szikráznak fent a csillagok, s meleg, tiszta nyári éjszaka borul a két emberre. Kezet ráznak, s nevetve mondják: — Menetközben megoldottuk a problémákat. Így lesz ez Kis- kunhalmon is. Erős Zoltán kiszáll a ház előtt a kocsiból, s ki akarja nyitni a nagykaput. Arra fön, s a sötétből ráköszön Kutas László, a református pap. — Jó estét, osztályvezető úr. Talán csak nem Benedeken volt, a gyerekeknél? — Eltalálta, éppen ott. üdvözli a lánya, jól érzi magát. — Köszönöm, hogy elvitték, örült neki; — Mi is köszönjük, hogy el- ensedte. örülünk neki. Kezet fognak s Erős Zoltán újra csak arra gondol, amin Palival megegyeztek, hogy menetközben mennyi minden megoldódik. (Folytatjuk.) ^ téli népművelési a dunavecs NÉPMŰVELÉSI konferencia zajlott le a dunavecsei községi pártszervezet székházában, ame- j lyen csaknem százan vettek I részt. A résztvevők között volt a járás valamennyi kultúrott- ! honának igazgatója, a termelőszövetkezeti kultúrfelelősök, a könyvtárak dolgozói, s az idén először ott láthattuk a népművelés dolgozói között a községi tanácselnököket is. Czitkovics András járási népművelési felügyelő beszámolója után számos hozzászólás hangzott el, amelyekben nemcsak a beszámolóban hallott feladatokról mondották el véleményüket a résztvevők, hanem kicserélték a legjobb helyi tapasztalatokat is. A hozzászólásokból kitűnt, hogy mindenütt igvekemek a feladatokat a helyi lehetőségekhez igazítani, g felhasználni a helyi erőforrásokat. SZABADSZÁLLÁSON nagyarányú társadalmi rounkaakciő zajlott le az elmúlt hónapokban. Parkosították a művelődési ház udvarát. A terveikben kertészeti, szőlő- és gyümölcstermelő tanfolyam és szülők akadémiája is szerepel. Rövidesen felúiítiák a néhány éve még megve«zprte M~s Kiskun kórust. Ezen kívül kéozőműKépzős lányok Nevetgélnek, suttognak, kiváncsi szemmel méregetik egymást. Szőkék és barnák, ka- maszos bájuknak nagylányos ízt kölcsönöz a divatos frizura és a dallamosan koppanó tűsarkú cipő. Képzős lányok. A Kecskeméti Felsőfokú Óvónőképző Intézet most kezdő és másodéves növendékei. Milyenek valójában, alkalmasak-e a legifjabb nemzedék nevelésére, irányítására — erre a kérdésre — anélkül hogy elhangzott volna — hárman közülük megadták a feleletet. Teréz boldog Fehérgalléros sötétkék ruhájában üde jelenség a tizennvolc- esztendős. elevenen röpködő tekintetű Kőszegi Teréz. Miskolcról érkezett, minden új még a számára. Az iskola, a lányok, a város és az emberek.. 1 — Más mint odahaza — mondja —, de naavon tetszik. Ügv örülök, hogy felvettek __ Ez látszik a mosolyán, nvílt, őszinte tekintetén. Boldog, ö is, de a szülei is — akik egy nagy gvárban dolgoznak, mint tisztviselők —. hogy ilyen jó helyre került és vágyai szerint óvónő lesz belőle. Mindig vonzották, érdekelték a gyerekek. Pedagógusnak készült, vagy óvónőnek. Hogy mi lett volna akkor, ha egyik sem sikerül? Nem, ilyesmi eszébe sem jutott. Az csak természetes ■— vonja fel a szemöldökét —, hogy valaki az legyen, ami szeretne —, persze akkor, ha alkalmas is a választott pályára. Mit ért alkalmasság alatt? Hát. a gyerekekkel való bánásmódot. Bonyolult Ids világ az övék — nincs mindenkinek kulcsa hozzá — magyaráz. — Nekem? — talán van, mindenesetre úgy érzem. De sokat, nagyon sokat kell tanulnom még... Az örohvidám Gabi Vlncze Gabriella azok közé tartozik, akik minden helyzetben találnak okot, alkalmat a nevetésre. Szőke és robbanékony. Pár perc után türelmetlenül feszeng a széken, mozogni szeretne. — Ezért is kedves számomra az óvónői pálya — vallja be —, nem székhez, asztalhoz kötött. És milyen kedvesek tudnak lenni az apró. mozgékony kis emberkék! ... Hihetetlenül izgalmas feladat nevelni őket, foglalkozni velük. Csak érteni kell a nyelvükön és szeretni őket. évadra készülnek ii járásban vész, honismereti és galamb ász szakkörök munkája is egyre javul, szélesedik. Horváth Zoltán, a hartai művelődési otthon igazgatója elmondotta, hogy bár a községben igen eleven kulturális élet zajlik, a következő évben össze- hangoltabban kell dolgozni a művelődéssel foglalkozó szerveknek. Most az a gyakorlat, hogy külön rendezvényeket szerveznek mindhárom termelőszövetkezet kultúrtermében, sőt az úgynevezett „egyházi kultúrotthonnak” is más a programja, mint amit a község egységes művelődési tevékenysége megkívánna. A kunszentmiMősiak — mint ahogy Péteri Elemér beszámolt róla — felúiítiák az egykori híres G vöngyösbokréta dal- és táncegyüttest, községtörténeti múzeumot létesítenek és báb-, barkácsoló-, íotoszakkört alakítanak. A JÁRÁSBAN több helyen társasági táncklubot szerveznek, amely alkalmas a fiatalság összefogására, az idősebbekkel pedig az öregek klubjában foglalkoznak. Járásszerte kiállításokat, tárlatokat is szerveznek az ősz folyamán. Kovács Sándor KEZEK kezek amik elérnek hozzám görcsösek fürgék szerszámtól olajosak gépek szerkezetében jártasak kaszanyelekre rágörbült ’oezek 1engő volánra tapadó kezek csákányt lendítő szénporos kezet ceruzát fogó töprengő kezek az én kezem ismer benneteket simogató kezek a szerelemben mint a szellő a nyáréji növényekei meglegyintő gondolat titka álmodó kezek a könyvre simulva a tudás kéz alól röppenő madarai ti sokféle kezek a világban romboló és építő kezek fegyvert hurcoló és galambot lengető kezek torkokra feszülő és gyógyító kezek az én kezem ismer benneteket ti szerető kezek a világban ax élt kezemmel együtt termetők Hatvani Dániel A gyerek, higgye el, megérú ezt... Széles mosollyal meséli, hogy őt alig akarták elengedni, amikor a felvételi vizsgán játszott velük. Otthon pedig — Bácsalmáson — nyakán csüngött a környék valamennyi gyereke. — Csak a testvéreim — szomorodik el —, azok nőttek a fejemre. Hiába, nincs tekintélyem előttük... Na, de most minden másként lesz. Szigorú leszek — ráncolja a homlokát — és „méltóságteljes”. — Jó ez így? — sóhajt, majd a töprengő ráncokat elmossa a nevetés. Majd elválik. Fő, hogy itt van. Itt mindenki olyan „rendes”, a lányok és a tanárok is... Zsuzsa a „kismama* A tapasztalt másodéves bölcs megértő mosolyával figyeli az elsősöket. Túl egy év munkáján, emberérlelő ismereteii Kelemen Zsuzsa már másként értékeli a világot és önmagát. — Először minden úgy megy, mint a karikacsapás — emlékezik vissza — aki kellő rátermettséggel rendelkezik, az ösztönösen megtalálja a kicsikhez vezető helyes utat. Később gátlásai támadnak. Sok újat tanult és egyszerre nem biztos a dolgában, hogy az elméletet jól alkalmazza-e a gyakorlatban, helyes-e az, amit csinál.U Mennyi nehézséggel jár megtalálni a fegyelmezés legjobb — sok esetben egyéni — módszereit, megfelelően foglalkoztatni a különféle típusú és szellemi képességű gyerekeket. Megküldeni a „kettős nevelésből” —« az otthoni környezet néha bizony ellentétes hatásaiból — adódó bajokkal, félreértésekkel. Nem könnyű feladat, de Zsuzsa erőt, biztonságot érez magáiban. _________ — Okos tapintattal, szereted tel mindent meg lehet oldani —> önti szavakba véleményét, sőt tapasztalatait. Igen, saját magán tapasztalta. mekkora erőt jelent a szeretet Nyáron a budapesti Móra Ferenc Gyermekotthonban dolgozott. Ott úgy a szívéhez nőtt az egyik szomorkás arcú kisfiú, hogy hazavitte magával nyaralni, a nagymamához. És örömteli ámulattal látta, hogy a vidám, családi környezetben hogyan alakult át játékosan gondtalanná, önfeledten vidámmá a kásle- cény. _ Így lett Zsuzsa „kismama" és a gyereklányból hivatásának mélységeit kutató, felelősséget érző egész ember. Lélektant szeretne tanulni, ha itt befejezte a tanulmányait Ügy. hogy rrteá- ’ette dolgozna is. — Mert, aki ezen a pályán elindult — mondja — annak mindig fejlődni, tanulni kell..« Képzős lányok. Hárman a sok kőzül. Szépek, kedvesek és sugárzóan fiatalok. Ahányan vannak annyifélék, de egyben azért mégis hasonlítanak. Szeretik ezt a pályát, amelyet választottak. Nem a hirtelen jött szeszély fellángolásával, hanem okos, cét- tt’datos ragaszkodással Előttük tárva-nyitva az őt vagy tervekkel indulnak el vidáman és magabiztosan, tudják, ' egy célhoz érnek... Vadas Zsuzsa Az agglegények kerülete A férjhezmenendő lányok szempontjából távolról sem kedvező lakóhely a főváros, Budapesten ugyanis 1162 nő jut 1000 férfira, jóval több az országos átlagnál. Rejtett tartalékok azonban még a fővárosban is vannak, egyes kerületek ben feltűnően sok a nőtlen férfi. A Józsefváros pedig kifejezetten az agglegények kerülete, mert itt 1937 olyan 40 éven felüli férfi lakik, aki eddig még nem szánta rá magát a házasságra. Kevesebb, de így is szép scámú agglegény él a VII., ä II. és az V. kerületben is. Kiskunnalom, Nagy Lajos» íW"* As országút ugyanott vonul, mint régeai, csak az a különbség. hogy sima aszfaltréteg borítja. Abban az órában, amikor Habuda bácsit megütötte a guta. egy sárga gépkocsi fordul ki Kiskunhalomról, s megy lefelé. Bacsónak ... A sárga gépkocsiban ketten ülnek. Erős Zoltán, a'járási osztályvezető és Barkóczi Pali. a pedagógus. Az üres országúton gyorsan szalad a kocsi, jobbra az okos öntözőfejek forognak a földeken, balra, már Bacsón, olasz gabona magasodik, elsuhan a híres bacsói „Szikra” irodája, majd a falu nevezetes kultúrpalotája. Hartán több talán az öntözőcső. mint Bacsón, s rövidesen Benedeken kérdezősködik Erős Zoltán egy nyurga legénykétől, hogy merre van az úttörőtábor? S íme, lent a Du- na-part fái közt föltűnik a zászló, a táborkapu két őre rendkívül komolyan fölemeli a sorompót, s már köréjük is szaladnak a kiskunhalmi nyolcak. Ez a nyolc hetedikes gyerek kískunhalom képviselője a megyei táborban. Körülveszik látogató vendégeiket, s szalad a ezó, mint az elgurított labda. Agai Ági. akinek papája gépész, együtt mutatja az új éneket Torma Erzsivel, akinek az édesapja tr&ktorozik naphosszat. Sörös Ilonka apja szövetkezeti tag, de • szúnyogirtó jelentőségét ő is éppúgy ismeri, mint Kutas Éva, akinek református lelkész az édesapja otthon. Együtt hozzák ■ vendégeknek a félmentő kenőcsöt. Köcsög Gyuri és Karcagi Pista szülei Újvárosba járnak, a másik kettőé pedig földműves. Sötét van már, tábortűz mellé hívogatják a vendégeket, s szól a nóta, száll a szikra... Visszafelé a gépkocsi sebességével együtt sistereg a két ember agya Is.-— Látod — mondja Erős Zoltán Palinak — ezekből már lesz valami. Nem terheli őket tudatukban a múlt, mint minket. &— Lesz, de nekik is meg kell
