Petőfi Népe, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-12 / 213. szám

1982. szeptember 12, szerda S. oldal „Stabil vágányon” 1960-ban — megalakulásának első esztendejében — sok gond­dal, nehézséggel küzdött a tassi Rákóczi Termelőszövetkezet. — Bajok vannak! — hallat­szott akkoriban gyakran a ve­zetőségi üléseken, s nem min­den ok nélkül. A gazdálkodás nagyon is elmaradt a közepes tsz-ekének a színvonalától. Ele­gendő erő pedig lett volna — ma is 240 gazdája van a közös­nek —, csakhogy a munkából abban az időben igen kevesen vették ki részüket. A kapálást is elhanyagolták. Hogy a gaz mégse lepje el a kukoricát, meg a többi kapásnövényt, a veze­tőségnek a gyomirtásra „külső vállalkozókat” kellett felfogad­nia. Ilyen és ehhez hasonló mulasztások miatt a szövetke­zet 1960 végén félmillió forint mérleghiánnyal zárta az eszten­dőt! A veszteséget a következő évben, 1961-ben pótolni kellett, vagy ahogy a tsz elnöke mon­dotta: „Ki kellett gazdálkodni.” Harminckilenc forint munkaegységenként Az idén a szövetkezet gaz­dálkodása „stabil vágányra” ju­tott, amelyen — bízvást remél­hetjük — sikerrel halad tovább. Nőtt a munkaegység értéke, a tavalyi 17 forint 45 fillérrel szemben az idén már 39 forin­tot oszthat a közös gazdaság, amelyből húszat havonta előleg­ként fizet. Nőtt a gazdák mun­kakedve is. Mindez pedig a vezetés meg­javításának, az ösztönző mód­szerek alkalmazásának az ered­ménye. Amióta a növényter­mesztés több ágában eredmé­nyességi munkaegységért dol­goznak a szövetkezet gazdái, azon vannak, hogy minél töb­bet, jobbat termeljenek. Ezért sokuknak a családtagjaik is segítenek a növényápolásban. Az idén már nem okozott gon­dot a kapásnövények művelése. A kapálást háromszor végezték el, pontosan, lelkiismeretesen. Az anyagi ösztönzés révén nem csekély jövedelemhez jut­nak a szövetkezeti gazdák. A több mint háromszáz hold ku­korica holdankénti megműve­léséért járó 10 munkaegységen felül például minden mázsa csöves termésből 20 kilogram­mot ad nekik a szövetkezet. A cukorrépa-termesztéssel fog­lalkozók minden száz mázsa ré­pa után 30 munkaegységet, ezenkívül — prémiumként — mázsánként 10 kilogramm répá­ból kivont cukrot kapnak. Téli burgonvaszükségletüket is fe­dezhetik majd, még pedig abból a termésből, amelynek „előál-1 lításáért” mázsánként — a mun­kaegység értékén felül — külön 10 kilogramm illeti meg őket természetben. : Százötven hízó terven felül Sokat fejlődött a tsz állatte­nyésztése is. Ennek megfele­lően a közös gazdaság az idén már jelentős bevételre tett szert az eladásra szánt állatok és azok termékeinek értékesítésé­vel. Az áruértékesítési tervben feltüntetett 590 sertés közül az első félévben 400-at hízott álla-: pótban már átadtak az Állat­forgalmi Vállalatnak, amely­nek a hiányzó mennyiséaen kí­vül év végéig még újabb 150 hízott disznót szállítanak ter­ven felül. Nagy hasznot jelent az 1230 birka is, amelynek te­jéből eddig csaknem 200 hekto­litert értékesítettek. 28 száza-. lékkai többet a tervezett meny-: nyiségnél. Jócskán növelte a bevételt a gyapjú is. A 36 és fél mázsáért közel 120 ezer forin­tot fizetett a felvásárló. A szerződéses értékesítés le­hetőségeit ezután is okosan ki­használja a szövetkezet: 87 hold őszi érésű burgonyájára meg-< állapodást kötött a MÉK-kel, s! a termésért mintegy fél millió j forint bevételre számít! Bármiről is írunk a szövet- < kezet gazdálkodásának fejlődé-* sével kapcsolatban, minden! eredményen a tagság élénk ! munkakedve, példás összefogása: iut kifejezésre. Az első év zök­kenői ugvan kételyeket ébresz-i teltek egyesekben — de azóta! már nyoma sincs a csüggedés-! nek. borúlátásnak. Szorgosak,^ ioarkodóak a Rákóczi Tsz gaz-) dái. értelmet, célt látnak mun­kájukban, erőfeszítéseikben.! Védik a közös vagyontt ök és gazdatársaik legna-J gyobb többsége magukénak ér-5 zik a szövetkezetét — s ennek ! szellemében alakul gondolko­zásmódjuk a közös vagyon vé-j delmét illetően is. Nem enge- - dik herdálni, dézsmálni azt,; amit saját erejükből már meg-! teremtettek. í Ezt kellett tapasztalnia leg- ' utóbb Ny. Antal fogatosna.k is, aki több ízben megdézsmálta a tsz takarmányát. Amikor ez napvilágra került, a közösség tagjai valamennyien elítélték, és a vezetőség — a gazdákkal egyetértésben — öt munkaegy­ség levonásával büntette. A tassi Rákóczi Tsz tagjai ma már a jó gazda szemével látják % értékelik a közös gazdálko­dást. Kohl Antal Egyszerűbben is lehet A napokban megkérdeztem a Bajai Ruhagyár illetékes előadó­ját, miként kapják meg fizeté­süket a távollevő munkások. A szakelőadó készséggel elmondot­ta, hogy a munkahelyüktől tá­vollevők írásban meghatalmaz­lak valakit, s ennek alapján kapják meg munkabérüket. Kö­zölte továbbá, hogy a meghatal­mazást tintával kell írni, a pa­píron két tanú nevét, pontos lakcímét, valamint a személyi igazolványának sorszámát is fel kell tüntetni. Be miért kell a meghatalma­zásokat feltétlenül tintával írni, amikor a bérjegyzékek tintace­ruzával készülnek. Érdemi vá­laszt nem kaptam, ezért úgy kö­vetkeztettem, hogy talán az idők vasfoga előbb elmarja a tinta­ceruza festékanyagát, s a meg­hatalmazás szövege nem lesz ol­vasható. (Ugyanis a bérjegyzé­ket tíz évig kell megőrizni.) Elhatároztam, hogy egy pre­cíz adminisztrációs munkát vég­ző szervtől, az SZTK-tói kérek felvilágosítást ez ügyben. Azt kérdeztem: milyen módon törté­nik a fekvőbetegek táppénz-ki­fizetése? Ezt válaszolták: — A meghatalmazottnak csak saját személyi igazolványát kell fel­mutatnia. Ennek sorszámát fel­jegyzik a bérjegyzékre, majd ezután az illető felveheti a táp­pénzt. Így írja elő a kifizetés módját régebb idő óta az SZTK egyik körlevele. Még meg kérdeztem az SZTK illetékesétől: — Mi lenne ha egy „tréfáskedvű”, kifizetéssel meg­bízott SZTK-dolgozó a gyárak­ban előírt és meghonosodott módszert alkalmazná ? Megütközve válaszolt: — Meg­büntetnénk, mert meg akarta nehezíteni a munkát. Igazat adtam neki. Azonban nem vagyok nyugodt. Azon ag­gódom, vajon mikorra hallják meg és veszik tudomásul az üze­meket irányító illetékes felsőbb szervek, hogy a távollevő mun­kások, amint a példa mutatja, egyszerűbb módszerek útján is hozzájuthatnának illetményük­höz. Tart Sándor Takarékos község A dunavecseá járás községei közül ez évben a járási szék­hely lakói voltak a legtakaré­kosabbak. A takarékbetétköny­vek száma 930-ra, a tervezett 450 000 forint betétösszeg pe­dig 685 ezer forintra növekedett. Az OTP oklevéllel és tízezer fo­rinttal jutalmazta a községet. Mit láttunk a kiállításon? Naponta 200 mázsa lucerna liszt A fehérjében és vitaminokban gazdag lucemalisztet már rég« óta felhasználják az állattenyésztésben. Különösen a növendék­állatok takarmányozásában fontos. Megyénkben a Hosszúhegy! és a Bajai Állami Gazdaságban működik lucernakészítő üzem. Ké­peink a Bajai Állami Gazdaság korszerű üzemét mutatják be, amelyet 5,4 millió forintos költséggel építettek és az idén június­ban adtak át rendeltetésének. Fenti képünkön: a frissen vágott lucernát az allami gazdaság dolgozói a szállító járműről a szecs­kázógépbe rakják, amely darabokra tépi és szállítószalagra to­vábbítja a zöidtakarmányt. A szállítószalagról egy nagyméretű forgódobba kerül a In-* cérna, ahol perceken belül megszárad. Balogh Zoltán műszakve- zetö-gépész kezeli az olajjal fűtött, forró levegőt szolgáltató be­rendezést. Megyénk iparának seregszemléje Az ember kíváncsian szem- lélgeti az Országos Mezőgazda- sági Kiállítás rengeteg látnivaló­ját, büszkeséggel is, hogy íme: micsoda nagyszerű produkcióval „rukolt elő” hazánk mezőgaz­dasága, s az azt szolgáló ipara Ami nekünk, Bács-Kiskun megyeieknek külön büszkeség . és meglepetés is: a 23 termelő­szövetkezeti és több állami gaz­daságunk terményein és több­ségében díjazott állatain kívül gazdag anyaggal szerepelnek városaink, községeink kisipari termelőszövetkezetei is. Az OKISZ pavilonja előtti térségen és benn, az üvegfalú épületben szinte „elnyomják” megyénk ipari termékei a töb­bit. Külön prospektus kellene felsorolásukra, ehelyett azonban érdemesebb megnézni a külön­böző kisgépeket, amelyek el­árulják, hogy alkotóik mennyire törődnek mezőgazdasági jellegű megyénk termelési szükségletei­nek a kielégítésével. A Kecskeméti Autójavító KTSz például a gyümölcs és uborka osztályozását végző gé­pet, az üzemi és kórházi kony­háknak ajánlatos — s henger­cserével paszírozóvá is átalakít­ható — zöldborsó-fejtőt, vala­mint káposztát, burgonyát, hagy­mát, s egyéb zöldségféléket sze­letelő masinát, a Kiskunfélegy­házi Vas- és Fémipari Gépja­vító KTSz barack- és szilva- magozót, miniatűr szeszfőzdéi berendezést, 750 literes gömb- vakuumot állított ki. Ezen­kívül látható a Kiskőrösi Ve­gyesipari KTSz szalagfűrésze, „Dudás”-f íle battéria-töltőgépe, hidas-eszközhordozója, a Keceli Vegyesépítő KTSz lóvontatású gumikerekű platóskocsija, rönk- és oszlopszállítója, a Kecske­méti Fém- és Vasipari KTSz nyolcszemélyes lakókocsija, a Bajai Vas- és Fémipari Ktsz szétszedhető — 6700 forintba kerülő — modem csőszháza, a Kiskunfélegyházi Rézműves és Lakatos KTSz szőlőbogyózó gépe, juhfürösztő kádja, s a Szabad- szállási Mezőgazdasági és Gép­javító KTSz lóvontatású sorköz- járó, motoros, légporlasztásos permetezőgépe. Egyszóval: megyénk „ipari ol­dalát” is gazdagon tükrözi a mezőgazdasági seregszemle. T. I. Az üzem berendezése teljesen automatikusan működik. Egy- egy műszakban mindössze heten dolgoznak, az ő munkájuk is in­kább a gépekre való ügyelet és a két 48 kalapácsos darálóból ki­kerülő lucemaliszt zsákba gyűjtésé és elszállítása. A két műszak­ban dolgozó üzemben naponta mintegy 200 mázsa lucernaliszt ké­szül. Képünkön Varga Imre a papírzsákokba zárt lucemalisztet szállítja a raktárba. (Lakatos József felvételei.) Ott áll a 15 holdas, görögdinnyék sötétzöld gömbjeitől súlyosodó tábla közepén, majd lassan elindul, közben többször lehajol, meg­kopogtatja a szemet- szájat gyönyörködtető, kívánatos, cukortól és nedvtől duzzadó „koba- kosokat”, s az érette­ket késével megfosztja az éltető Indától, majd kupacokba hordja őket. Földvári Imre bácsi ő, a fülöpszállási diny- nyekertész, aki most takarítja le a termést a Vörös Csillag Terme- 1 őszövetkezet földjéről. Nem tagja a tsz-nek, abból él, hogy nyaran­ként dinnyeföldet bé­rel. Az idén a Vörös Csillag Tsz-ét vállalta el. mégpedig felesben. A dinnyekertész Ennek fejében a diny- nye ápolásának min­den munkáját neki kel­lett elvégeznie. Érdeklődöm, hogy fi­zet a dinnye, milyen a termés. — A mennyiségét te­kintve közepes — vá­laszol halkan, megfon­toltan. — Előrelátható­lag hat-hétszáz mázsát takarítunk le, de leg­alább 1200 mázsának kellene lennie. Persze, nem volt eső, amikor leginkább szükség lett volna rá. A szövetke­zetnek pedig errefelé nincs csőkútja. Aztán arról beszél, hogy kitűnő az itteni dinnye minősége. Kije­lentését rögtön igazol­ja, „kapásból” megszel egy görögöt, amelynek a belseje haragos-fris­sen piroslik elénk. (Meg kell vallani, az ízében sem csalódtunk.) Ilyen talaj kell a dinnyének, mint az itteni, tele- vény-dús barna homok. A fekete, kötött talajú föld nem jó. És fontos, hogy trágyázott legyen, ha nem is frissen. Az­tán sok napfény is kell, meleg idő, de koránt­sem 40—50 fokos hő­ség, amilyen volt az idén is. A dinnyema­got április 10-ig el kell vetni, s legjobb gyep­kockában kiültetni a palántát. Persze, ezen­kívül még számtalan — látszólag apró. — „fo­gást” is kell alkalmaz­ni De Földvári bácsi birtokában van ezek­nek, hiszen több mint harminc éve foglalko­zik dirin > ekertészkedés- sel. A tábla végén duru­zsolva iramlik befelé a tehergépkocsi, majd megáll a dinnyehal­mazok mellett, s az em­berek gyorsan felrak­ják a 8—10 kilós göm­böket. Mihelyt megte­lik a kocsi, azonnal in­dul viszi a község és a környékbeli helysé­gek piacaira a fülöp­szállási határ ízes gyü­mölcsét; h. a.

Next

/
Thumbnails
Contents