Petőfi Népe, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-11 / 212. szám
C «Mal 1962. szeptember II, kedÓ némcm-c^MapoöTJoaoíATA XIX. Előkelőségek ft.. e ók voltak a fala legvagyonosabb emberei s a termőföldek nyolcvan százaléka a birtokukba került... A Matol- csy család bel- és kültagjai ők, a helybeli előkelőséghez tartoznak, mennek el a Dunára fürödni . ..” Nagy Lajos, Kiskunhalom, 1332. Mi lett belőlük az új világban ? Szirotka jegyző egykori szolgálati lakása sorsáról a tanácselnök beszámolt már, arról is, hogy nemcsak ő, de egy másik munkáscsalád is lakik a valóban előkelő épületben. S Szirotka jegyző? A felszabadulásig a faluban jegyzősködött, majd Pestre költözött. Szirotka a nép emléke szerint csak eszköze volt a régi hatalomnak, de nem őrültje. Élvezte az előnyt, amit neki nyújtott, de a hivatali szükségesen túl, saját kedvére nem ártott senkinek. S mikor eljött az új világ, ösztönösen megérezte, hogy nincs több keresnivalója Kis- fcunhalmon. Ezért önként ment ki az Ötszobás lakásból még akkor, amikor senki se célzott érre. Ez a bizonyára vele született bölcsesség tette lehetővé, hogy új életet kezdjen a nagyvárosban Sikerült neki. Még tizenöt évig élt e hazában, s egy budapesti vállalatnál könyve- lőskődött. Természetesen nem főkönyvelő volt. nem is főnök, bánén egyszérű könyvelő. Szürkén, csendesén, de igen emberséges körülmények közt, nyugodtan balt meg, s az utolsó éveikben még a lakóbizottság békegyűléseire is eljárt, s néha azon vette észre magát, hogy önként, őszintén bólogat egy-egy olyan igazságra, ami az utóbbi években világosodott meg előtte. Gróf Majsay Tihamér, míg dörögni nem kezdtek az ágyúk, a Tisza partján, addig minden évben a legújabb típusú gépkocsival száguldozott Kiskunha- íom utcáin. De amikor a Duna mellett egyszer áthallotta a tiszapartl ágyúkat, gyorsan hazament, összecsomagolta az aranyat, ezüstöt, ékszereket egy lá- díkába tette, az autóba maga mellé ültette kedves kutyáját, 8 anélkül, hogy feleségétől elbúcsúzott volna, a gróf ur Iránvt vett Nyugatnak. Sokáig élt Nyugaton, feleségének üzengetett, hogy jöjjön utána, de az Dymphna Cusackt HŐHULLÁM BERLINBEN Egy ausztrállal lány —■ Joy Black — 1360-ban férjhez megy egy német származású fiatalemberhez, Stephen Millerhez. Boldogan élnek, két lánykájuk Is születik, amikor — 1360-ban Nyugat-Németországba, Nyugat-Ber- linbe látogatnak, ahol Mr. „Miller” famíliája, a von Muhlerek előkelő nemzetsége lakik. Hogyan jön rá az életnek eddig csak kellemes felületeit ismerő fiatalasszony, hogy gyilkosok kézé került. Hogyan dobben rá a világveszélyt jelentő neo- fasizmusra, — erről szól az ausztrál trőnő legújabb, a Kossuth Könyvkiadónál most megjelent regénye, Időbe telik, míg Joy szeme telje- mi kinyílik. Férjét — aki eddig is irtózott a Muhlerek szellemétől, de oson volt bátorsága végleg szakítani velük — kiragadja a náci rokonok gyűrűjéből és az önfeláldozó anya segítségével az egyik Muhler-unokát Is magával visz! Angliába. Az írónő nyitva hagyja Joy és férje további sorsát, magatarását. Nem állítja azt róluk, hogy menekülésükkel már a Jegtudatosabb, legokosabb antifasisztákká lettek. De ezek a rájuk ne- b eredő, átkos tradíciókkal leszámolni tudó emberek abban az irányban báládnak, ami felé sok, polgári származású és neveltetésű értelmi- sfaá fejlődik mostanában Nyugaton. asszony nem ment. Később, pár év múlva hallotta, hogy a gróf újra nősült, elvett egy valódi francia hercegi családból származó, leszegényedett özvegyet, s igen jól tartotta, mert a gróf a menekültek segélyosztályán volt igazgatósági tag. A grófné pedig lassan eladogatta, amit a kastélyból kivitt magának bacsói albérletébe. Volt mit eladni, mert a kiskunhalmi nép nagyon lovagias volt: még kocsit is adtak neki, hogy elvihesse, ami rá fér a nagy gumikerekűre. A grófné tehát igen nyugodtan éldegélt, senki se zavarta, sőt, az első években még a régi beidegzett szokásnak engedve, méltóságos asszonynak hívta őt a kiskunhalmi gazda, amikor a bacsói piacon burgonyát adott el neki. Azonban ahogy teltek-múltak az évek, a kocsira rakott perzsaszőnyeg, irhabunda, selyemfüg- gőny, mind elvándorolt a szoba, konyhás albérletből, s a grófné még mindig nem dolgozott. Nem azért, mintha lusta lett volna, de egyszerűen soha nein tett még ilyesmit, s fogalma sem volt a legegyszerűbb dolgokról: mivel mindig inas pucolta a cipőjét, hosszú ideig piszkos cipőben járt, s külön megkérdezte házigazdáját, mivel szokták pucolni a cipőt? A grófné képtelen volt megtanulni dolgozni. Természetes, hogy elszegényedett, s végül núr az albérletet se tudta fizetni. Ekkor eljött az uradalom volt asztalosa, s a sokszor megalázott. kisemmizett szolga, aki öt' venötre már tehetős mester volt, magához fogadta a méltóságos asszonyt. Semmi más dolga nem volt, csak a csirkéknek kellett adjon napközben, amikor az asztalos és a felesége nem voltak otthon. Még ezt is elfelejtette néha, de nem szóltak érte semmit neki. Talán két éve, hogy meghalt, senki se tudott róla, nem volt más a temetésén, csak az asztalos meg a felesége, akik a temetőből hazamenet úgy érezték, hogy győztek. Maguk sem tudták pontosan megmagyarázni, hogy miért van ez a győzelmi érzésük, de aztán később, estefelé a férfi rájött, s ennyit mondott a feleségének: — Látod, megtettük vele azt, ami fordítva sohase történt volna meg. — Uayan már, a méltósága sohase tudta, hogy hol is él. Azt hitte, hogy kötelesek vagyunk megtenni... A Matolcsy-család, aki a mottó szerint ama napon éppen fürdeni ment, a háborúig földekben és családtagokban gyarapodva élt a lombos kúriában. Házasodtak, férjhez mentek, s napközben aludtak, teniszeztek, a gazda kilovagolt a határba, este söröztek s kártyáztak. Az utolsó Matolcsyt csak negyvennégyben zavarta meg a község elöljárósága, amikor arra kérte, hogy a tágas kúriába fogadjon be pár kibombázott pesti gyermeket. — Tiltakozom! — ordította. — Ez magánlaksértés! ’ Engem véd a mágvar alkotmány! A történelem iróniája — niily gyakran találkozunk Kiskunhalmön ilyesmivel! — hogy a Matolosy-kúria ma napközi otthon, s ahová pár hajléktalan gyermeket nem akart az alkotmányos úr befogadni, ott ma kiskunhalmi parasztok és munkások gyermekei hancúroznak naphosszat. A park, ami tabu volt az idegen előtt, ma játszótér, s a kisfiú, aki húsz éve még szedte a labdát a teniszező kisasszonyok kezére, azt Bar- kóczi Pál tanárnak szólítják és nagyobb tekintély a faluban ma, mint volt egykor az összes előkelőség. A Matolcsy-család tagjai vagy meghaltak, vagy külföldre mentek, vagy itthon maradtak, s elzüllöttek. Ahány régi előkelőség, any- nyi módon tűnt el Kiskunhalomról. Az előkelőségek elsodródtak a történelem viharában, s maradt a nép. S a nép az örök nép, új tekintélyt tisztel. Az új tekintély nem a régi telekkönyvre épül, se nem a hivatali rangra, hanem emberségre, műveltségre és munkára. Bár, ha precízek akarunk lenni, azt kell mondani, hogy új tekintély van kialakulóban. A régi mérték — kinek milyen vagyona van — ma sem enyészett még el egészen, itt-ótt fölvillan, néha még a házasságkötések szülői tanácsaiban — nem való ez hozzád, szegény ember fia vagy te —, de az új morál majdnem mindig áttöri a régi omladozó gátat. A gyerekek írásaiból látszik leginkább, hogy a jövő azt becsüli Kiskunhalmon, aki elöl- jár a kötelességben, megtisztul az emberségben és homlokán a szorgalommal szerzett tudás értelmes fénye villan... Félúton nem szabad megállni Egy éve végezte el az egyetemet Svecz Zoltán, a Bajai Villamosipari Gyár fiatal elektromérnöke. Határozott vonásai erélyre vallanak, tekintete az olyan ember biztonságával fordul a világ felé, mint aki jól tudja, mit akar és szándékától nem is lehet eltéríteni. — Akinek tervei, elgondolásai vannak, az talál lehetőséget a megvalósításukra is — mondja mélységes hittek — Csak kísérletezni kell, mindig újat, jobbat keresni a réginél, hiszen olyan sok nagyszerű, megoldásra váró feladat áll előttünk,.. Tervrajzaira néz, melyek a hozzá nem értő számára bonyolultnak tűnnek, akár egy kiismerhetetlen labirintus te- kervényei. Nevet és magyaráz; otthonos könnyedséggel derít fényt a vonalak, körök és négyszögek rejtelmeire, melyekről végül is meg tudom, hogy egy hegesztőgép automatikus időkapcsolójának szerkezetét ábrázolják. Szereti ezt a szakmát, és mint az új gyártmányok tervezője, szerkesztője állandóan tökéletesíteni igyekszik munkáját. Szemmel tart ja a külföldi és hazai szaklapokat, könyveket, további tervei között szerepel a közgazdasági egyetem elvégzése is. — Olyan korban élünk — mosolyog — amikor óriási léptekkel rohan, változik, fejlődik az élet. Aki pedig nem törekszik, fejlődni, tudását fokozni, az menthetetlenül lemarad. Ügy jár, mint aki távoli csúcsok meghódítására indul, aztán félúton meggondolja magát és kényelmesen a nyugalom álláspontjára helyezkedik. Talán könnyebb így élni, de mégis —, a félúton nem szabad megállni... Nemcsak önmagával szemben támaszt szigorú követelményeket, hanem tanulásra buzdítja, ösztönzi munkatársait is, főleg a gyárban dolgozó fiatalokat. „Fmkt-elnök” — mondták róla tréfásan a felettesei. — Hát az mi? — A fiatal műszakiak és közgazdászok tanácsa.. Pár hónappal ezelőtt alakult a KISZ Központi Bizottságának, valamint a Kohó- és Gépipari Minisztérium kezdeményezésére. Célja: — tökéletesíteni a fiah talság műszaki képzettségét, ezáltal emelni a gyártás és a termelés műszaki színvonalát Pályázatot is hirdettek. — Ki-ki a saját képzettségének megfelel lően dolgozzon ki egy javaslatot, főként a jelenlegi gyártmányok korszerűsítéséről. A legjobb nályaművek beküldői értékes pénzjutalomban részesülnek. Az ifjú pályázóknak bizony elkel néha egy Ids útbaigazítás, hasznos szaktanács. Svecz Zoltán mindig a rendelkezésükre áll, szívesen segít a ki- sebb-nagyobb akadályokat elhárítani. Örömmel újságolta, hogy a gyár milyen kitűnő műszaki és szakmunkás-gárdával rendelkezik, érdemes foglalkozz Mentsük meg) Középkori kőfalakra bukkantak az Ének-Zenei Általános Iskola építésénél KECSKEMÉTEN a volt Sörkert helyén nagy. modem iskola épül. A tervekről és az építkezés megkezdéséről már beszámoltunk olvasóinknak. Az építkezés folyamán értékes leletre bukkantak az alapok ásása közben. A telek egykor a Ferenc-rend birtokában volt. Az alapozás során napfényre került vastag kőfalakról az építőelemek és a kötőanyag következtében nyomban megállapítható volt, hogy középkori eredetűek. A FALVAST AGSÄG 130 cm, a falmélység 185—190 cm. A mocsaras tájainkon bányászható kőből (itteni nevén terméskőből) készült mészhabarcs kötéssel. A belső falban minden kősor között egy-két téglasor is volt. Eg' 4x4,6 méteres helyiség egészben, egy másik nagyobb helyiségből 5x10,6 méternyi esett a földmunkák területére. Megállapítható. hogy a falak északi irányban a volt rendház épülete felé tartanak, nyugat felé pedig a rendőrség épülete irányában ha'.adnak. Keletkezésük ideje a XV.—XVI. századra tehető. Kecskemét a középkorban jelentős szerepet vitt a Duna—Tisza közén. Nagyobb épületnek is kellett itt lennie. A Hunyadi testvérek V. László királyt itt látták vendégül. A király több napot töltött itt, s ebből már régebben is arra következtettek a kutatók, hogy megfelelő szálláshely volt Kecskeméten. Lehetséges. hogy most ennek az épületnek a maradványait találták meg. Az épületmaradványok mellő] előkerült leletanyag is XV.— XVI. századi: kemencecsérepek. főző és víztartó edények töredékei, bronz gyertyatartó, stb. mind e kc-rból való. A következő feladat az, hogy a volt rendház előtt közvetlen és a rendőrség falához közel egv kutatóárokkal a falak folytatódásáról bizonyságot kell szerezni. Ha falakra bukkannak ismét, akkor az épület volt helyiségein keresztül kell egy kutatóárokkal az épület beosztását is megállapítani. Ha a kutatás eredményes lesz, akkor az udvartéren javasoljuk a falakat a felszínen is láthatóvá termi. Ez nem nehéz feladat, hiszen a mostani talájszínt alatt 70 centiméter mélyen húzódnak. Az egykori udvar és kert között egy méter magasságkülönbség van. tehát úgyis igazítani kell az udvar térszintjén. MEGÉRI a fáradságot és a költséget is ez a munka. A kö zépkorból alig maradt emléke r városnak a Szent Miklós temp ’om északnyugati oldalhajójaa torony egvrészén kívül, mer' minden más elpusztult a mos toha évszázadók alatt. Anv megismerhetünk, kutatással fe’ kell tárni és ha meg lehet óv ír nentfnk meg. Dr. Ba’anyi Béja levéltár-igazgató Tervezés közben. ni vélük. Sok az önálló, egészséges ötlettel, elképzeléssel rendelkező ipari tanuló, akficneöo fejlődését savén viseli. — Az úgynevezett „mai fia* talság“ semmivel sem rosszabb} sőt jobb a réginél — állítja. —■> A mi gyerekeink úgy dolgoznak} hogy öröm nézni és ötvenen jelentkeztek az idén gépipari áa villamosipari technikumba, Mr* man egyetemre — elektromérnökök szeretnének lenni — fcö* zuluk egy kap vállalati ösztöndíjat Egyébként jómaga Is a gyén ösztöndíjasaként végezte el az egyetemet Viszonzásképpen munkája mellett sokféle formában gyümölcsözteti tudását Műszaki körök és házon belüli szaktanfolyamok számára terí előadásokat segíti a Szakma ifjú mestere, valamint a Kiváló ifjú mérnök mozgalmat összeállítja a gyári újság — a BVÖ Híradó — műszaki rovatát és ő tanítja a normatechnológusá tanfolyam villamos tananyagát valamint a gépipari technikum levelező tagozatén á villamos szaktárgyakat De más tervei is vannak! — Megszervezzük a foto- és villamos szakkörökét — ígéri — a villamos szakkörben mindjárt gyakorlatilag is kipróbálhatnánk a korszerűsítési, automatizálási elgondolásokat, a fotósok pedig prospektusokat készítenének gyártmányainkról. Vetítőnk már van, most szeretnénk egy filmfelvevőt vásárolni, hogy kis műszaki filmek firtatásával rögzítsünk egyes munkafolyamatokat. Ezek mind azt a célt szolgálják, högv művelt, szakképzett dolgozók ve- ovenek részt nálunk a termelésben. Nagyszerű fejlődésnek indult a gyár. Viseli a háromszoros élüzem büszke címét, évről évre emeli termelését, öt év alatt ötszörösére nőtt a termelékeny- "ég és 1970-re minden vágvuk " hatszáz milliós terv teljesítse. Nem könnyű feladat. ’ml az értelmiség és ■i dolgozók egymással lelkes munkával. De ott, műszaka rölfv tudásuk 'Vnzásával iárulnak hozzá a tírnek _megvalósításához, -i ott a fejlő l'% menete zavartalan .ás.. eredményekben gazdag jövőt ígér. Vadas Zsuzsa
