Petőfi Népe, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-30 / 229. szám
Nem elég csak „ellesni”, meg is kell tanulni a szakszerűbb gazdáikodást Egy község és egy technikum őszi gondjai A goromba sofőr Megérkezett a 2-s autóbusz a fejecskémét! tanácsháza oldalánál levő megállóhoz» Délután volt és esúcsforgalmi idő, a munkából hazafelé igyekvők indítanak ilyenkor rohamot a járművek ellen. A kettes egy éhként is zsúfolt járat, különösen amióta a Lenin-városban egymásután emelkednek a háromemeletes bérházak, s ezek népes családokat fogadnak magukba. Reggelente a bérházaknál levő megállónál 20—25 ember — köztük sok gyermek is — várakozik az autóbuszra. Délután pedig negyven—ötven személy várja a negyed ötös, háromnegyed ötös járatot, s amikor az befut, valóságos ostromot indítanak az autóbusz hátsó ajtajához. Sajnos, mint a legtöbbször, ezúttal ifi csak szimpla, pótkocsi nélküli kocsi érkezett, s ez fokozta az ideges hangulatot. Nem vigasztalta a tömeget az sem, hogy a következő — más irányba készülődő autóbuszoknál — alig tizenöt—húsz ember lézengett. Itt más volt a helyzet. Néhány édesanya — ahogy az más városokban, pl. Budapesten is szokás — gyermekével az autóbusz elülső ajtaján akart felszállni. Megengedett dolog ez, a többi utas nem méltatlankodik miatta, mindenki együttérez a munkából hazafelé tartó és még gyermekükkel is bajlódó édesanyákkal. Láttam már olyan jelenetet ugyanitt, hogy egy késve érkező édesanyának a forgalmista leállította a már induló autóbuszt, kív •'tta az elülső ajtót és felsegítette az utast kisgyermekével együtt. Ez együttérző ember volt szintén, s gondolatban mindenki megdicsérte, aki látta az esetet. Nem úgy azt a sofőrt, aki ezúttal éi, 2-s autóbusz vezetője volt. Az ugyanis kiszállt a helyéről és két karját széttárva elállta az édesanyák és gyermekeik útját, nem engedte őket fel az autóbuszba az első feljáratnál. Sőt, amikor azok méltatlankodni kezdtek, ezzel a mondattal sértette meg őket: — Talán nem akarnak fizetni, fezért szállnak fel elől. Furcsa bánásmód az ilyen, s felháborította az utasok többségét. Mivel nem első eset, hogy egyes sofőrök szándékosan becsukják az első ajtót a gyermekükkel felszállni akaró édesanyák előtt, ezért úgy vélem, nem árt szóvá tenni: figyelmeztessék feletteseik az fspy viselkedő közlekedési alkalmazottakat. Az autóbuszon utazók munkás, iöolgos emberek valamennyien, s nem szórakozásból veszik igénybe m sokszor kényelmetlenül zsúfolt Járművet. Addig is, amíg a járműpark nagyobb bővítésére, a járatok sűrítésére nem nyílik mód, legalább az udvarias magatartással, s különösen a kisgyermekekkel utazók Iránti figyelmességgel tegyék elviéi élhetőbbé a napi utazgatást mindazok, akiknek ez módjukban áll. Meggyőződésem, hogy a közönség hálásan fogadja a megnyilvánuló előzékenységet, s nagyobb türelemmel vesz részt az autóbuszon való közlekedésben, amely ma még számára sem mindig jelent kényelmet és passzív szemlélődést... (T-l.) Vß telephellyel bővül a Bajai Fémipari és Javító Vállalat. Ebben a műhelyben különböző típusú kismotorok gyártását kezdik meg. E motorok áramfejlesztő dinamóval vagy szivattyúval kerülnek ösz- Bzeépítésre. Korábban közöltük már. hogy elkészültek a kecskeméti új M ÁV AUT-állomás tervei. Ezúttal bemutatjuk a még ez év végéig felépítésre kerülő tetszetős létesítmény mérnöki rajzát. Az igényeknek megfelelő, s a jelenleginél jóval nagyobb, modern vonalú létesítmény vasszerkezeti elemekből épül, megfelelő nagyságú váróteremmel, fenn. tartó üzemi résszel, vendéglátóHogy milyen lesz egy-egy falu jövője — az a ma emberétől, mai lakóitól függ. S mint ahogyan az építőmesternek tisztában kell lennie azzal, hogyan kell egymás után rakni a téglákat; hol, hogyan, s mikor kell beépíteni a közfalakat, hogy a tervekbe rögzített képzeletnek megfelelően felépüljön a ház — ugyanúgy a ma emberének is tudnia kell minden cselekedetéről, munkája minden mozzanatáról: Aliképpen szolgálja ez a maga és gyermekei, utódjai holnapját, jövőjét. Nem újsütetű igazság és követelmény ez, mégis gyakran elfeledkezünk róla a mindennapok olykor ugyancsak összebonyolódó tennivalói közepette. Legutóbb Mélykúton jártom- ban döbbentem rá. hogy még néhányszor és alaposabban szólnunk kell erről. A tanács vb- titkárával beszélgetve azt tapasztaltam, hogy a jelenről bőségesen észbentartott ismeretekhez viszonyítva még meglehetősen vázlatos a jövőről alkotott kép. A pontosság kedvéért hadd idézzem fel beszélgetésünk egyik részletét; — Mivel nálunk a sertés- és baromfitenyésztésnek tradíciói vannak, szeretnénk távlati terveink valóra váltása során nagyüzemi méretek szintjére fejleszteni ezt a két állattenyésztési ágat. Ezenkívül ezer hold szőlő és 500 hold gyümölcsös telepítését tűztük ki célul... Közben: ha felépült a tisztasági fürdő, megkezdjük a kultúr- kombinát építését — mert anélkül el sem lehet képzelni egy igazi művelt, jómódú falut... Nemcsak körvonalakban — Igen, ez helyes. De vajon gondolkoztak-e már azon, hogy az 1500 hold szőlő és gyümölcsös, a nagyüzemi sertés- és baromfinevelés mennyivel növeli a jelenlegi, egy holdra jutó tiszta jövedelmet, s mennyivel teszi gazdagabbá, módosabbá a falu lakóit? A tétován induló, körülbelüli kalkulációból arra következtethetek, hogy keveset gondoltak eddig erre, s még kevesebbet beszéltek róla... Mindig végiggondolni, pontosan kikalkulálni, hogy mit, s hogyan, milyen céllal és milyen várható erkölcsi, anyagi eredménnyel, a köz javát, az emipari egységekkel. Az állomás területén egyszerre négy induló és négy érkező busz számára képeznek ki fedett kifutót. A tervek készítésénél a szakemberek figyelembe vették a forgalom várható növekedését. A MÁ. V AUT-állomás egyelőre mintegy '0—75 jármű befogadására lesz alkalmas, s ez a befogadó- képesség a későbbiek során kétszeresére bővíthető. berek jobblétét szolgáló haszonnal csinálunk — bizony nem könnyű, sőt mondhatni: nagyon- nagyon nehéz feladat. De napjainkban mind gyakrabban, kell kísérleteznünk megoldásával, különben elszakad a fonál, amely logikus sorrendbe fűzi jövőt is építő cselekedeteinket, tetteinket. Kevés a jelentkező Ezt a szükségszerűséget példázza többek között ugyancsak Mélykúton a kihelyezett mező- gazdasági technikumi oktatás megszervezésének ügye. Amikor kint jártunk — éppen akkor „zörgetett” a községi vezetőknél a Kiskunhalasi Mezőgazda- sági Technikum három tanára. A kora nyáron megjelent felhívás nyomán ugyanis mindösz- sze egyetlen ember jelentkezett addig az itt megnyitásra tervezett kihelyezett osztályba. Talán elszámította magát a technikum, amikor itt akart osztályt nyitni? — kérdezhetjük. Ám erre a község vezetői egyből „rákontráznak”: — Ugyan, dehogy! Ügy kellene ide a jól képzett szakemberek tömege, mint egy falat kenyér! — s máris sorolják a bizonyítékokat: — A falu hét termelőszövetkezeti elnöke közül csak egynek van főiskolai képzettsége, kettőnek középiskolai. A többi négy meg legfeljebb ha az általánost elvégezte. Az agronómusokkal ugyan nincs gond, de annál inkább a brigádvezetőkkel. A 26 brigádvezető közül három most végzi a technikumot — 23-an viszont semmiféle szakiskolai képzettséggel nem rendelkeznek ... — Akkor talán a tudományoknak nincs becsülete a községben? — bogozeatom tovább a sikertelenség okát. — Hát ezt meg éppenséggel nem lehet ráfogni a mélykútiakra — hallom a választ, s hozzá magyarázatul a következő történetet. Akik már előbb járnak — Az elmúlt évig leggyengébb termelőszövetkezetünk, az Alkotmány, főiskolát végzett elnököt és főállattenyésztőt kapott Muity Sándor és Varga István személyében. Nagyon ügyes, jó képességű, igazi szakember mindkettő, akiken még az időjárás sem tudott kifogni az idén. Amikor az aszály miatt két millió forintnyi terméskiesés mutatkozott az őszi kalászosokon — összeszedték minden tudományukat, s kiokos- kodták, hogy szarvasmarha-hizlalással „kigazdálkodják” az egyik milliót, a másikat meg a növénytermelés különböző ágaiban. Ügy is történt. De nemcsak azt a két milliót gazdálkodták már ki, mert 15 százalékkal megemelték az éves tervben vállalt tejhozamot és a mesterséges borjúnevelőjüknek meg egyenesen csodájára lehet járni ... — S mit szól ehhez a többi tsz? — érdeklődtem. — No! Látják, éppen az az érdekes, hogy nem szólnak semmit. Ellenben hihetetlen fürgeséggel kipuhatolnak, ellesnek minden jó módszerüket, s maguk is igyekeznek hasznosítani — így a válasz. Ezek után belátom én is, hogy nem lehet ellensége a tudománynak az, aki meg sem várja, hogy tapasztalatcserén kínálják elébe az új, jobb munkamódszereket — hanem maga jár utána. De hát akkor mi az oka, hogy a szinte „tálcán” kínált kihelyezett technikumi osztálynak nem akar hallgatója kerülni ? Mivel a községi vezetőktől — sem a párttitkártól, aki egyébként nemrég került ebbe a faluba, sem a tanácstitkártól — nem tudtam erre megnyugtató, illetve elfogadható választ kat>- ni, felkeres+em néhány szövetkezetét. Csak ter/szeruen lehet És ekkor jöttem rá a dolog nyitjára. A termelőszövetkezetekben megkapták ugyan a technikumi jelentkezési lapokat — de azt sem tudták, hogy kinek kellene szétosztani. A brigádvezetők és a tagoknak egy része még az általnos iskola nyolc osztályát sem végezte él — enélkül meg hiába is szeretnének, de nem mehetnek a technikumba. Kétségtelen, hogy van olyan tag is jó néhány, akinek megvan a nyolc osztálya — de hát most kérdezgessenek végig mindenkit? Mert bizony a tagok iskolai végzettségéről egy fia adat nem sok, de any- nyi sem árulkodik a kötetnyi termelőszövetkezeti statisztikában! Enélkül a 400—500 tagot számláló, nagy szövetkezetekben szinte elképzelhetetlen tervszerűen és eredményesen irányítani a továbbképzést, az oktatást! Elméleti tudás nélkül pedig ugyancsak tartós „leske- lődésre” lennének ítélve a mélykútiak! Legutóbb úgy értesültünk, hogy keresik, s reméljük, találnak is gyors megoldást a tanulásra kész és alkalmas előképzettséggel rendelkező tsz- tagok „felderítésiére”, s nem fullad kudarcba — mint ahogyan már tavaly is megtörtént — a technikumi osztály megszervezése. Ám ahhoz, hogy többé sem a tanulás, sem más tekintetben ilyesmi - ne forduljon elő, a cikkünk elején jelzett tudatosabb előrelátásra, átfogóbb, s a nagy egészt részleteiben is alaposan átgondolt helyi politikára van szükség! S arra, hogy a helyi vezetők és a lakosság is ne csak körülbelül, hanem egész pontosan lássák a falu jövőjét. Eszik Éva NEVESSÜNK — Szóval szerinted nekem mindig az olcsó kalapok állnak jól? i — Döncikém, szörnyű éjszakám volt — rólad álmodtam! NYUGODT EMBER TÜZESET FAKIRÉKNÁL PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyéi Bizottsága és a megyei tanács lapja Főszerkesztő: Weither Oámei: Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős'kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét, Széchenyi tér 1 szám? Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16 Szerkesztő bizottság: 10-38 Belpolitikai rovat: 11-22 Kiadóhivatal: Kecskemét, Szabadság tér 1/a Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél Előfizetési díj 1 hónapra 12 f orint Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét. — Telefon: 11-85 Ilyen lesz a MÁVAUT-áüomás
