Petőfi Népe, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-04 / 206. szám

9. «Mal 1962. szentember 4, kedd XIII, Tanulni! Tanulni! Tanulni! Négyezer felnőtt jár általános és középiskolába Kecskeméten „Éjfél után az országúiról be­fordulva egy nagy túraautó ro­bog végig a falun, gróf Máj- say Tihamér ül benne két ba­rátjával. Pestről jönnek, s a hankotaí kastélyba mennek.” Nagy Lajos, Kiskunhalom, 1932* Gróf fttajsay Tihamér autóstól együtt eltűnt Kiskun­halom utcáiról, sőt még az az utca is más nevet visel, amit róla kereszteltek el egykor az érdekeit ily módon szem előtt tartó' elöljárók. Mondani se kell, hogy jelen­leg a legnagyobb autója a szö­vetkezetnek van. amin felhord­ja az árut a pesti pultra. S ez a- autó nemcsak teherszállítást végez, hanem kicsit mindenki gépkocsija is. Aki gyorsan meg akar fordulni, vagy éppen az. útiköltséget igyekszik megspó­rolni — este kocsikísérőként a zsákok tetején egy-kettőre So­roksáron van. Ilyenkor napon­ta megy az autó, s jön is visz- sza délután. Ha a pesti rokon hazaküld valamit, akkor ki­megy a csarnokba, megkeresi a kiskunhalmi kiállítást, s es­tére már itthon is van a kiló hús, vagy a villanytűzhely, a kagylói ötéi > esetleg a színház­jegy a jövő hétre. Lehet, hogy mindez nem szabályos, de any- nyi biztos, hogy nincs olyan szabály, ami útját állhatná. Utóvégre, — ez a mi autónk — mondanák tiltakozásul. Persze ez idáig csak mellébe­szélésnek tűnhet, hiszen ki-ki tudja, hogy a saját személyau­tó az igazi álom S nemcsak álom, mert (me az öreg Bánsz- ky most száll ki belőle éppen a testvére háza előtt. Így hát két kocsi áll az ablakok alatt, mi­vel a testvérének is van Az öreg Bánszky fuvarozásra hasz­nálja inkább a kocsiját, ezen viszi a hagymát Ojvárosba, s a szódát egyszerre két-három lá­dával a pincéjébe. Hiába, sok a vendég, nem lehet szóda nél­kül lenni, s mit is csinálna, ha autó nem lenne. Gyalog kéne hozni azt a teméntelen sok üve­get. Bánszky öccse se ügyetlen ember, van is kettőjüknek elég irigvük a faluban, különösen mióta mindketten autón járnak, néha még a szomszéd sarokig is. A Bánszky-autók titka gaz­dáik ügyességében van: hiszen nem koplaltak meg ők semmit sem ezért — házuk Is van. gyermeküket is taníttatják, te­levízió is. finom bútorok a szo­bában. falatok a konyhán. Per­sze. Bénszkynak születni kell. s aki erre nem születik, vagv nem akar. az iárion gyalog! S éppen ezen dühöng a jónép. mnnrivi'in. hogy ő kanál, s gva- loe Ránez.ky nem kapál, m'-' "'’tón jár. Dp hát Asztalos bácsi és Fekete Péter se kapál, hanem mindkettő kalapál: az egyik traktoros, a másik a tsz ezer­mestere, vele már találkoztunk a krónika elején, még reggel, az öntözőcsöveknél. Mindket­ten autótulajdonosok, noha nem valami előkelő autójuk van. csak afféle öreg masinák, de hát mégis gurulnak. Gurul­nak bizony, mert ha ezek se mennének, akkor a világon egyetlen autó se. Hiszen gazdá­juk az orvosuk, s így sokba nem kerülnek, betegen jöttek, olcsón a házhoz, s itt is marad­nak, míg meg nem halnak ök ketten képviselik a dolgozó pa­rasztságot, vagy inkább a pa­raszti munkásosztályt az autó­tulajdonosok sorában. S mi­lyen különös, hogy mig Bánsz- kyéktól mindenki irigyli az AUTÓSOK autót, s ha már látják őket, forr a méreg az utca népében, addig Asztalos bácsitól és Fe­kete Pétertől senki se kívánja el. Érzi a nép, hogy megdolgoz­tak érte, nem büszkélkednek vele, sőt dolgoznak is rajta ele­get, hogy néha guruljon. Ügy is lehetne mondani, hogy a mai Kiskunhalom felfogása szerint a munkával szerzett autó nem hoz bajt a gazdájára. Vun még másik három au­tó is a faluban, s nem is akár­milyen, amikről külön kell megírni egy-egy bekezdésben ezt az autós-szociográfiát. Kez­dem mindjárt Dombai doktor­ral, akinek háza nincs, mert szolgálati lakásban lakik, fe­lesége van, de eleget is szomor- kodik szegény, hogy gyermekük nincs, s mindehhez még hozzá kell számítani, hogy a legna­gyobb méltányosság, puritán szívesség és sok ezernyi ingye­nes beteg ellenére is, akarva- akaratlan az orvos nem tar­tozik sehol, tehát Kiskunhal­mon se a templom egerei közé. így hát természetes, hogy ha Szekfű Gyuláék kislánya meg­betegszik a bán telki volt cse­lédház újonnan rakott piros te­tős házában, akkor nem bicik­livel, hanem autóval akad el Dombai doktor a sárban. Sebaj, szeretik őt, kihúzzák szívesen Veres Pista főkönyvelő nem­rég vette az autóját, felesége szerint jobban tette volna, ha előbb házat épít; de hát hasz­nált kocsi, olcsón ideadta a gazdája, az alkalmat pedig nem szabad elszalasztani. Az autó­val nyárra vagy ősz elejére vannak nagyobb terveik — országjárás, s efféle. Nálunk luxus az autó, nem mint Dom- bainál, Bánszkyról nem is be­szélve. Azonban Veres Pista mind ez ideig állandóan tanult, iskoláról iskolára, tanfolyamról tanfolyamra, s erős tehetséggel- akarattal küzdötte fel magát eddig. Ezt jól tudja róla min­denki, s az is szerencséje, hogy ért az emberek nyelvén, s ha Jelentős munkával szaporítot­ta a kecskeméti kórház kollek­tívája ebben az évben a tudo­mányos irodalmat. A Bács-Kis­kun megyei Kórház Évkönyve címmel tekintélyes terjedelmű és gazdag tartalmú kötet látott napvilágot a kórház tudományos tanácsának szerkesztésében. A mindössze 400 példányban ki­adott munka joggal keltett fel­tűnést nemcsak orvosi, hanem a városunk történetevéi foglal­kozó körökben is. Dr. Takács Sándortól, a megyei kórházigaz­gatójától a következőket tudtuk meg a kötet megszületésének előzményeiről: — Tavaly határozta él kórhá­zunk tudományos tanácsa, hogy munkánkat évkönyvben ismer­teti. s a jövőben a kiadványt -endszeresen megjelenteti. Kór. házunkban ugyanis a gyógyítás mellett tudományos kutatások folynak. A Magyar Tudományos Akadémia három igen fontos területet jelölt ki kutatásaink számára: az érelmeszesedést, a esze lesz, nem vág fel az autó­jával, mert akkor többet veszít a négy gumin, mint nyer. Marad végül Erős Zoltán, a járási osztályvezető, aki a fa­luban lakik ugyan, de Duna- szemesen dolgozik. Róla csak annyit, hogy nem mai gyer­mek már, szolgálati lakásban lakik és gyermeke nincs. Mind­ezt összevetve, valószínű, hogy szívesen cserélne legalább száz kiskunhalmi lakossal, akinek viszont autója nincs, de olvon szép, modem lakása, amin el­gyönyörködik a szem kívül is, hát még belül! Valóban arról van szó, hogy a kiskunhalmi nép javarésze realistább, min' az értelmiség: először ház, aztán gyerek, az­tán bútor, aztán még sok min­den, s végül az autó. A há­rom autótulajdonos értelmisé­ginek viszont háza nincs, ami addig jó, míg tart a szolgálat- utána azonban „maid megte­szünk akkor is”. Tehát a lé­nyeg az, hogy az autó Kiskun­halmon nem annyira a jómód, mint inkább a hóbort (ezt a szójáték miatt írom így) dolga. S meg egy nyilvánvaló, az, hogy a jövőben a statisztika egyre inkább a munkás- és munkában elöljáró paraszti ré­té" számát fogia növelni az au- tótulajdonosság terén, már csak azért is, mert igen sokan van­nak, akik az elmúlt években a házépítés, lakásberendezés fel­adatán t'Hutot+ak. gvermekeil'- megnőttek, s efféle szórakozás­ra is sort keríthetnek, (Folytatjuk,) gombamérgezéseket és egy rönt­gen-vonatkozású problémát. — Ezekhez a kutatásokhoz anyagi támogatást is kapunk. Munkánk eredményét eddig hazai és kül­földi folyóiratokban ismertettük, valamint előadásokban. — Célunk az volt az évkönyv megjelentetésével — folytatta dr. Takács Sándor —, hogy egy­részt hozzáférhető fórumot biz­tosítsunk tudományos munkát végző orvosaink számára, más­részt, hogy azok a nagy értékű előadások is kiadásra kerülje­nek, amelyek egyébként szak­lapba nem kerülhettek volna. A könyv negyvenhárom dolgozatot tartalmaz, s nincs a kórháznak olyan osztálya, amelyről tudo­mányos munka ne jelent volna meg benne, örvendetes, hogy nemcsak a főorvosok munkája szerepel a kötetben, hanem a fiatal orvosok színvonalas érte­kezései is. A dolgozatok egy ré­sze gyógyító munkánk tapaszta­latairól szól, a többi olyan új eljárásokat, megfigyeléseket tar­Az MSZMP kongresszusi irány­elvei a legfontosabb feladatok között említik az általános mű­veltség és a szakképzettség gyorsütemű fejlesztését a követ­kező időszakban. A fejlett szo­cialista ipar és mezőgazdaság munkamódszerei megfelelő kép­zettségű dolgozókat kívánnak az előttünk álló gazdasági fel­adatok végrehajtásának tehát döntő feltétele a kulturális fel- emelkedés. Hogy mennyire nem „felül­ről” kijelölt irány ez, élénken bizonyítja az a megnövekedett tanulási kedv, ami országszerte +apasztalható. s megyénkben kü- 'önösen Kecskemét lakosságára igen jellemző, hogy a dolgozók +anulni akarnak. 1957. óta évről évre növek­szik a dolgozók általános és középiskoláiban az esti és levelező tagozatokra beirat­kozottaknak száma. A megyében tavaly mintegy Öt­ezren jártak a dolgozók általá­nos iskolájába, közülük csaknem ezren kecskemétiek voltak. A gyorsütemű fejlődést látva a kecskeméti városi pártbizott­ság mellett működő felnőttok- fatási bizottságban határozatot hoztak, hogy feltérképezik a vá­ros minden üzemében és terme­lőszövetkezetében a dolgozók is­kolai végzettségét, s az így ka- oott kép alapján tervezik meg öt évre előre a felnőttoktatás feladatait, összehívták az üze­mek és a termelőszövetkezetek párttitkárait, valamint az ok­tatási felelősöket és megbeszél­ték velük hogy esvén énként minden dolgozó továbbtanulási -zándékai felől tájékozódnak. Ezt a módszert az országban először a kecskeméti fel­nőttoktatási bizottság alkal­mazta. A munka nagy körültekintést kívánt, de a munkahelyek több­ségénél a pártszervezetek és a szakszervezetek vezetőd igen nagy lelkesedéssel végezték, mert talmaz, amelyek méltán hívták fel a tudományos körök figyel­mét. Milyen érdeklődést keltett a könyv? — Mivel kórházunk orvosai­nak olyan munkáit tartalmazza, amelyek külföldi folyóiratokban jelentek meg, vagy előadás for­májában hangzottak, legtöbb­jükről a szakkörök most szerez­tek először tudomást. Számtalan külön lenyomatot kérő levél élénken bizonyítja azt az érdek­lődést, amit az évkönyv szak­mai körökben kiváltott. A sok köszönő levél s a kedvező vissz­hang megerősít bennünket ab­ban, hogy elhatározásunk helyes volt. amikor az évkönyv meg­jelentetésére gondoltunk. Nem mulaszthatom el ugyanakkor hogy köszönetét mondjak a me­gyei tanács végrehajtó bizottsá­gának megértő támogatásáért. amellyel hozzásegített bennün­ket e kiadvány megjelentetésé­hez — fejezte be nyilatkozatát a megyei kórház igazgatója. belátták, hogy ilyen módon a következő években megvalósít­hatják a nagy célt: megszüntet­hetik a városban az írástudat­lanságot és a dolgozók széles tö­megeinek, műveltségét a kívánt színvonalra emelhetik. A tapasztalat azt mutatja, hogy ennek a módszernek volt egy másik, nem kevésbé fontos eredménye is. A személyes meg­beszélés felhívta, ugyanis a dol­gozók figyelmét a tanulás lehe­tőségére és szükségességéire így sokan jelentkeztek olyanok, akik enélküi talán nem gondoltait volna arra, hogy folytassák is­koláikat. 0 A felnőtt oktatási bizottságai, üzemek jelentései alapján, fel­mérte az iskolai végzettség hely­zetét külön az ipari üzemekben és külön a mezőgazdasági dol­gozók körében is. A város 18 legnagyobb üze­mében 11 ezer dolgozó közül 72 százalék 40 éven aluli. Közülük 4400-nak nincs meg a nyolc általánosa, 108 négy általá­nossal sem rendelkezik és 50-nek nincs bizonyítványa az első osztály elvégzéséről. A 40 éven aluliaknak mintegy 13 százaléka érettségizett. A sta­tisztikát erősen rontja a cigány lakosság műveltségi helyzete. Közöttük igen sok az írástudat- ;an. Velük eevütt körülbelül fél- ezerre tehető a városban az analfabéták száma. A dolgozó parasztságnak 38 százaléka 40 éven aluli. Közü­nk csak a 25 százaléknak van meg a nyolc általános iskolai végzettsége. Hét százaléknak nincs meg a négy általánosa sem. s mintegy egy százalék •'rástudatlan. Jellemző, hogy a mezőgazdá­ig szocialista átszervezése óta mennyire megnövekedett a ta­nulási kedv a parasztság köré­ben. 1959-ben mindössze heten 'ártak a dolgozók általános is­kolájába. Tavaly már százan ta­nultak, az idén pedig több mint háromszáz a jelentkezők száma Nagy szereoe van ebben a megnövekedett érdeklődés­ben a t erm elősz öveik -zetek pártszervezeteinek, amelyek legtöbb esetben lelke­sedéssel és szívós felvilágosító munkával igyekeztek felkelteni a tanulás iránti kedvet. Külö­nösen Poór Lajos, a Magyar- Szovjet Barátság Tsz és Budai Ferenc, a Törekvés Tsz párttá*« kára ért el jó eredményeket. A felmérés alapján tisztán áll­nak a felnőttoktatási bizottság előtt a következő öt esztendő feladatai. Az általános iskolák­ban évente mintegy ezerötszáz fő jelentkezésére számíthatnak* s ezt a létszámot a dolgozók ál­talános iskolájának szervezete vállalhatja is. Nehezebb a hely­et a középiskolákban. Az álta’ános iskolát végzett felnőtteknek mintegy fele - ugyanis tovább akar tanul­ni, s ennek következtében már az 'dén ötszáznál többen ielentkez- 'ek különféle technikumokba és 130-an gimnáziumba. Ezt a lét­számot a középiskolák egyelőre nem tudják befogadni. Különö­sen nehéz a helyzet a techniku­mokban. A felnőttoktatási bi­zottság tehát a vb elé terjeszti határozatként, hogv tegyen ék 'épéseket az illetékes felsőbb szerveknél a középfokú oktatási veret kibővítésére. Bátran állíthatjuk, hogy a 'árt művelődési politikája talál­kozik a tömegek igényeivel. Kecskeméten ebben az évben 'óbb mint kétezer felnőtt iár a dolgozók esti iskolájának külön­böző osztályaiba és csaknem két- 'zren tanulnak közép és felső fokon. A múlt hetekben végzett felmérés világos képet ad a kö­vetkező években várható fejlő­désről. s oktatói intézményeink­nek fel kell készü’niök rá. Mester László TAN EZ ÍGY! A megyei kórház évkönyvéről

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents