Petőfi Népe, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-26 / 225. szám

I feöif 88# SEflPdft Csendes napok jönnek... nők. SzácakoEásra? mm jóformán bűi ktmdulva úgy gondolom, semmi vagy 6—7-szer körű lémé a K8­— Most persze, könnyebbmbrt det... régen -»olt — szívja elgondol- —Messzetűnt, küzdelmes évek kodva cigarettáját — napi bét voltak — sóhajt — Én mélyö- vetítés, korszerű, új gépeken. A* kön maradt — visszahozhat» tla_ első kezdetleges gépek rontották mii — az ifjúság... Pár nap a szeműt gyakran okoztak scant- még ég megkezdődik a pihente, Keskeny vaalépcsó vezet ama- «eafca. Fent gépek zúgnak és aOmmögve kígyózik a fekete eeUukádozalag. Hangszóró köz­vetíti a vásznon pergő film hang. jatt éa a nézőtérről felcsapnak idáig a kirobbanó nevetés vagy a fetoorajló elragadtatás hullá­snál A gépész befűzte a szalagot, elindította a gépeket Most ébe­ren figyel; — ntacs-e hiba, rend­ellenesség valahol. Láthatatlan, mégis cselekvő részese az elő­adásnak. Mások szórakoznak — nevetnek, vagy sírnak, — 6 dol­gozik .., Negyvenegy év ebben a szak­mában nem kis idő. Ennyi dol­gos esztendővel a háta mögött búcsúzik most a mozitól, vetítő­gépétől Kiss István, a Kecske­mét Városi Mozi 60 esztendős gépésze. ■— Mikor is kezdődött? — fal­tat emlékei között Pista bácsi — Mint apró kölyök mindig ott ólálkodtam a sátor-mozi körül. Akkoriban csak ilyen volt Kecs­keméten. Később, 1913. táján felépült a jelenlegi Városi mod, ahol mindennap megjelentem. Elsősorban a filmek vonzottak, de a felfedező izgalmával vet­tem szemügyre a gépház rejtel­mes birodalmát is. A gépész sze­rette az italt. Sűrűn szaladgált át a szomszédos vendéglőbe, ilyenkor egyedül maradtam. Hát így ismerkedtünk össze: — a ve­títő masina és én.. Akkor még álmodni sem mer­te volna, hogy ilyen hosszúlejá­ratú lesz ez a barátság. Felfi­gyeltek érdeklődésére, szerződ­tették, elvégezte a gépészképző iskolát és 1926. óta megszakítás nélkül dolgozik. Szaktudása, munkaszeretete révén megbe­csült dolgozója a vállalatnak. Többször jutalmazták, oklevele­ket kapott és „Kiváló dolgozó” éremmel tüntették ld. — Szeretem a foglalkozásomat mondja — olyan jó érzés szó­rakoztatni az embereket Mikor hallom, hogy nevetnek, arra gon­dolok: — nekem is részem van ®>oeiQ „ „« nyertkor még azt is elfelejti, hogy mennyire fáradt, hogy nincs ünnep, vasárnap, szabad este; Alig pár óra jut a család­hártya-gyulladást Nekem is volt Pokoli zörejben, hőségben és fényben dolgoztam naponta 3 előadáson keresztül egy akkora lyukban, ahol leülni sem lehe­tett... Olyan kasszasfkereknél, mint a „7 részből álló Caesarára” elő­fordult, hogy napi 6 előadást is tartottak. Az ebédet a felesége hozta utána és ő félszemmel a gépre ügyelve az ölébevett lá­basból kanalazott Régi filmeket említ raeghaitot- tan. Emil Jammings filmjeit, a Meseautót, és a némafilmek mu­latságosan hősies korszakát Ami­kor a zenekar tagjai madzagra kötött vasdarabokkal utánozták például a voenatídsíkláa zörejeit Néha „túllőttek” a célon, — m kép már megváltozott és ők még mindig zörögtek, — Ezen aztán a közönség remekül szó­rakozott Mennyi fűmet vetített — hir­telen nem is tudná őket felsorol­ni. Vajon hány ezer kilométerre becsülhető a hosszúságuk? Tű­nődve ingatja a fejét: — Talán ki sem lehetne szá­mítani. — Mosolyog. — Egyszer régebben megpróbáltuk és ab­amikor Pista bácsi végleg bú­csút mond a mozinak és a vetí­tésnek. Negyven dolgos esztendő után furcsa érzés elbúcsúzni. Szeme láttára alakult, fejlődött, jutott el idáig a mozi melynek szépí­téséből ő is tevékeny részt vál­lalt 1945. után segített rendbe- bozni az épületet és ott volt a romokból helyrehozott vállalat központjának építésénél is. Vi­dékre járt gépházakat szerelni Tapolcára és Hévízre utazott üdülőt építeni, kőiben fiatal gé­pészek hosszá sora tanult, is­merkedett a szakmával a keze alatt — Csendes napok jönnek ez­után — mondja kacsát szomo­rúan, kicsit várakozóan — de nem is bánom. Hiába, — elszállt felettem az idő, fáraszt a zaj, a késő estébe nyúló munka, még a filmek sem érdekelnek annyi­ra, mint régebben. Tudja, mit szeretnék? Színházba járni. Har­minc éve voltam utoljára. És pihenni sokat... Mozi? — Néha eljövünk majd a feleségemmel. Most már nézőként:.. Búcsúzik... Nyugodt, elége­dett pihenő éveket kívánunk. Vadas Zsuzsa * — Gyere <# hozzám lakni... ®n egy jó albérletben vagyok i.. mondta Magda, nem minden önzés nélküL Titokban arra gon­dolt, ha a lány odaköltözik hoz­zá, akkor először is olcsóbb lesz a lakbére, mart ketten fizetik. Meg aztán ez a Mari fiatalabb is, csinosabb is. mint 6. Ketten már jobban tudnak szórakozni.. De Mari egyelőre még tilta­kozott. bár amikor az ebédidő véget ért, s a lány visszament a padjához, még mindig azon tör­te a fejét, amit Koltai Magda mondott önálló nő lenne... Ezért is jött fél Pestre.., Csá­bító volt az ötlet, hiszen akkor lesz igazán önálló, ha egyedül él, egyedül gondoskodik magá­ról és persze egyedül vigyáz ma­gára! Bár azért félt Lajos bácsi­tól és Klári nénitől. Félt hogy hazazavarják a falujába — pe­dig már ez alatt a néhány nap alatt te úgy megszerette Buda­pestet Még munka közben is folyton esen járt az esze... Közeledett a munkaidő vége. amikor oda­jött hozzá Nagy Pál és Fellegi Ferenc. — Szombaton a KIS7 üzemi mulatságot rendez — mondta Nagy Pál — Szeretnénk, ha el- J6WÄ.U Mari felkapta a fejét. Bogy meri őt a nagylányt ez az olaj- tónd letegezni? De miután a fiúk komolyak maradtak, válaszolnia kellett: — Engem nem engednek el otthon:.. «— Hogy-hogy nem engednek el? Hát ezek meg micsoda szü­lők? KISZ-mulatság lesz! «*• csattant fél Fellegi Feri — Nem a szüleim... A nagy­bátyám ... — Na és? Akkor se engednek el. ha megmondod, hogy KISZ- mulaiságra jössz? ^ kérdezte Nagy Pál. ^ Nem tudom... Megpróbá­lom.., Majd beszélek velük... Meddig kell jelentkezni? — Jó lenne, ha szerdáig szőL nál... Nem tudjuk, mennyien leszünk... — mondták még, az­tán elmentek, ahogy jöttek: hir­telen. Marinak tetszett, hogy meg­hívták Mint ahogy mindem em­bernek tetszik ha a környezete figyelembe veszi és számcntart- ja, aztán befogadja. Igen is, él fog jönni a mulatságra. Az üzem rendezi. A KISZ ellen Lajos bá­csi se szólhat;.. A munkaidő végén Koltai Magda sündörgött oda ismét Ma­rihoz. Együtt mentek az öltöző- bftj aztán együtt is indultak el hazafelé Felszálltak a gyor*­vasútra és a peronon megálltak. Kihajolták a korláton és élvez­ték az arcukba csapód.) friss le­vegőt Mari útra és újra étbá- mészkodott a hatalmas gyárké- ményéken. s mindig új örömet okozott néki. amikor a vasút ke­rekei átcsattogtak a Duoa-hidon. Pedig most már Igazán sokszor eárepültek mellette a karcsú ké­mények ... Augusztus volt, ides­tova harmadik hónapja élt a fő­városiban. Mind a ketten könnyű nyári ruhát viseltek. Nékidőltek a korlátnak. A vonat kavarta szél meg-megl ebbentette szok­nyájukat, s kellemesen simogat­ta átforrósodott combjukat Mag­dának nem volt kedve haza­menni. Egyébként is ritkáin tar­tózkodott otthon, estéit ha csak nem dolgozott maid mindig szó­rakozóhelyeken töltötte. — Ne menj haza... Elme­gy ónk valahová... Valamelyik kerthelyiségbe i.. Megiszunk va­lamit... ami oltja a szemjun- kat ... Úgyis olyan meleg van. — Megígértem Lajos bácsinak, hogy sietek haza, mert ők most szabadságon vannak és rám vár­nak, hogy együtt menjünk a szi­getre. Te vé^épp belebújtál ab­ba a Lajos bácsiba? Hát nem tudsz elszakadni tőlük? Mariban valami dacos önér­zet kerekedett felül. •*» Már hogyne tudnék... De aztán mégis meggondolta magát: — De haza kell mennem, ha már egyszer megígértem ... — Idefigyeli — nézett Magda a lány szemébe. — Tudod mi vagy te? Egy buta falusi liba, aki folyton a libapásztort lesi biizélQjtth uJtáknngfn. Sötét színek világa vonz, tört árnyak, vágyaktól fosztott szívek tartanak fogva, csontos karokban ringatódzom, halál-jeges tájak varázsa éltet, — így szólt a vád, amit kimondtál, « a többi még; hogy a rosszat látom, nem a jót, szavam nincs élég a szépről, hogy a napfényt is föld alá temettem, máig itt lassan minden szépre válik. Igen, sötétebb lett a táj — nekem, — hirtelen sok kín, gond szakadt rám, benépesült a percem szenvedéssel, ' — így lett a tónus komorabb, sötétebb, mikor vásznamra jött a kinti élet De sok éjszakába nyúló vitám magammal, és a fény, mi ablakomra hullt reggelente, > az álmok, mik valóraváltan integették világos színű zászlóikkal, és a dal, mely a négy fal közül kicsalt a rétre, és a kezek, emelt kezek, mik integettek, meggyőztek jókor arról: nincs rútabb börtön szobánk falánál, nincs átkozottabb teher ólom-magányunk terhénél! Lásd, kinyílok napról napra jobban, kitárt karom ölelni vágy már másokat, mert jól tudom már: csökken a gond, ha abban más is osztozik, s az öröm együtt örülve százszoros leheti Derűsebb lesz a kép ezentúl, de ebben segítsetek ti is nekem... Vat«i Mihály A » » ^e^i^vyuv-iAnjkAAAji SZOBROT ÉRDEMELNE Baján az alsóvárost temető­ben nyugszik Nagy István festő­művész. A síron fekvő kőlap nem sokat mond a szemlélőnek, csupán annyit, hogy 1937-ben halt meg. Baján még sokan vannak, akik személyesen te ismerték a mű­vészt Élete végén itt telepedett meg. Sok festményéit őrzik a Duna-parti városban. De, annak ellenére hogy Nagy Istvánt je­lentős festőként tartja számon a hivatalos kritika, kevesen van­nak, akik behatóbban ismerik életútját letett egyszerű parasztgazda fia­ként Iskoláinak elvégzése után tanítóskodik, de mások ösztön­zésére elhatározza, hogy festő lesz. Két évi rajziskolai tanul­mány után Münchenbe megy. ahol első munkáival kivívja pro­fesszora elismerését. Az évzáró nemzetközi kiállításon egyszerre öt aranyérmet nyer. Pályája ío­Mari először dühös tett — Akkor te még nem te lát­tál libát A liba éppemhogy nem lest a pásztort mert inkább el akar szökni a zöldbe... “ Bolond vagy... Olyan jót szórakozhatnánk... Majd az öregek várnak egy kicsit, aztán eiindulnak egyedül... Te meg majd azt mondod, hogy benn kellett maradni az üzemben, gyűlésen, a akkor már nem akartál hazamenni, sétáltál egyet... A Városkapu eszpresszó kert­helyiségében ültek le. Ezekben a délutáni órákban csak néhány fiatalember és egy-két idősebb nő üldögélt az asztalok mellett. Limonádét rendeltek. A pincér már kihozta a két pohár hűs italt amikor Mari hirtelen fel­állt hogy mégis hazamegy. De Magda visszahúzta a székre. — ülj már le... Mit ugrálsz. fis Mari visszaült. Néhány perc múlva már «ész jól érezte magát Arcán kedves kis göd- röcskék keletkeztek, amikor ne­vetve szörpölte a szalmaszálon át a limonádét Magda is észre­vette, hogy szép ez a lány. — Nem tudod te, mi az élet.. Abba bele kellene kóstolni. Mit gondolsz, hány ruhám van? Nem tudom... Mennyi van? Két szekrényem van tele *— hencegett az elvált asszony. — Szerinted miből vettem? — Hát a fizetésedből... — Ahogyan azt az ilyen kis naív libák elképzelik ... Neked hány ruhád van? — öt. Hármat hoztam fel és kettőt azóta vettem .. (Folytatjuk.) karátosán felfelé feeLsaztttT— 18-as évekre teljesen kifejlőd» jellemző ereje Ax 1923-h* a Nemzett Galériában rendezett kiállítása osztatlan tekert aratt Az eddig csak szűk körben te­mert művészt a magyar teste- szét legnagyobbjai között feeadte emlegetni. Ekkor __rtte ú. pa sztaiható értékelésében as * kettőség. ami miatt még ma te » félig ismert festők közé tartó­nk A hozzáértők, a szakembn rek elismerik ugyan hatalma* tehetségét, de az akkori közön ség idegenkedve fordul el (kú mai hatású, etgrartnltoláani késztető képettOL Mint ahogy fate* tel. éteit dk konyán Baján telepedik le. s ott is halt meg 1937. februárjában 64 éves korában. Pop Gábor » következőket írja nSe a Művé­szet ez évi első számában: „Eta., szonöt éve halott, de na eleu» nebbül ét, mint valaha. Monda­nivalója semmit sem fakult aa óvek során, atfluo* urgijrúnlrh— te eleven, hatékony. Legtebetedr gesefob festőitek rajongva ante gettk nevét, hatása a legújabb művésavtanzedéki* Derkovteab- val és Egryévet vetekszik." Többem hiányolják, hagy miért nem kapott még szobrát Nagy István Baján. Mi te nagy megelégedéssel vennénk, ha ee valóra válna, mert egy négy fes­tőről van sző, add első eutew- pisától az utolsóig az egy«»«'él emberek pártján állott, művé­szetének nagy inspirálója az ét- nyomásban szenvedő nép drá­mai élete, aminek maga te ré­szese volt. Baján valamelyik sé­tányon elhelyezendő szobra ma­tó emléket állítana a nagy fes­tőnek. Mészáros Fűlő» A Bajai Múzeum anyaga Cegléden Nagyszabású Koamztti ftnneprtgfr két rendeztek a múlt héten Cégié" den. Leleplezték azt az erkélyt« amelyről Kossuth kihirdette a Job­bágyfelszabadítást Pozsonyban. Az egykori Zöldfa vendéglőt 1526-ban bontották le, s akkor a nevezetes erkély köveit áthozták Magyaror­szágra és a parlamenti múzeumban helyezték el. A kövek évekkel e®e- lőtt Ceglédre kerültek, az erkäyt most a Kossuth szobor közelébe» állították fel és emléktáblával Je­lölték meg. A Ceglédi Múzeumban ezekben a napokban nyílt meg a Risorgimento kiállítás Is, amely eddig a Bajai Mú­zeumban volt látható. Kiállításra került ugyanakkor a Bajáról köl­csön adott Türr emlékanyag. Az ünnepségek alkalmával Sóly­mos Ede kandidátus, a Baja! Mú­zeum igazgatója „Kossuth, Türr és az olasz szabadságharc” címmel ■-'irtott előadást.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents