Petőfi Népe, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-25 / 224. szám

( SK, idM l Nem a statisztika miatt MÉG MINDIG 23 ezer írás­tudatlant tartunk nyilván Bács- Ebfcon megyében. Ez a szám már magában is megdöbbentő, de még érméi is elszomorítóbb, hogy közülük valamivel több mint háromezer a 15 és 46 év közötti. Hogyan, ennyi csökkent szeJ­knri képességű éfl a megyében? kérdezhetné valaki. Nem. Ezeknek csak kis hányada al­kalmatlan arra, hogy megtanul­jon írni, olvasná. A többi jórészt tanyán lakik, vagy a városok, községek peremén meghúzódó putrisorokban. De hiszen nálunk már régen bevezették az általános iskolai tankötelezettséget. Ezek az em­berek mégsem jártak iskolába? — következik a kézenfeikvő újabb kérdés Nem. A három­ezer 15—40 év közötti írás­tudatlan legtöbbje járt iskolá­ba éveken át, de amint az is­kolából kikerült, a tanyáin azt is elfelejtette, amit tudott A DOLOG megértéséhez any- nyit. hogy nálunk írástudatlan­nak minősül az is, aki a nevét ugyan le tudja írni, de mást nem. Sőt, az Is, akinek nehe­zen megy az írás. bár ismeri a betűket s az összeíráskor ké­nyelmességből inkább keresztet tett az ívre, csakhogy ne kell­jen körülményesen hozzálátnia az aláírás nagy munkájának. Ezért is használjuk az analfa­béta helyett az írástudatlan ■zót. Nem a statisztikai jelenté­sekben akarjuk ugyanis felszá­molni a meglevő bajokat, ha­ft valóságban. SZERELEM tewm itétted egyszer agy részeg hajnaláé, STeVogts-V a szavak, s két virág *tínő<3 ö*t nagyon, hogy de hirtelen BteOemher kaptam, s vérvAriisen Mrobbant szivem. Potoer Kottán A tanyavüág nagy teher a? népünk kulturális feleirvelke- ? d éséhez vezető úton. A sorozá-, sok alkalmával lepődik meg az! ember, hogy a tanyai fiatalok? egy része milyen elmaradott. ? s az iskola után ■=» néha még> akkor is, ha elvégezte a nyolc! általánost — mennyire vissza-? süllyed az ősi életforma egykori ? szintjére. Sok közülük az isko-> lábam azért sem vihette sokra, ? mert otthon nem törődtek vele, ? tanul-e, s a pedagógus minden? erőfeszítése ellenére is csupán S eltöltötte az iskolapadban az l időt. Éppen csak ragadt rá? valami, arai könnyem lekopott? a későbbi, több éves szellemi ? tétlenségben, s AZ EMBERNEK ezekről a? statisztikai adatokról önkénte-? lenül azok a lelkesítő eredmé-? nyék jutnak az eszébe, amit a! legfiatalabb népi állam, a Ku-< bai Köztársaság szinte máról-? holnapra elért az írástudatlan-) ság felszámolásában. Szégyen-? keznünk keli, hogy mi több? mint másfél évtized alatt ebben? bizony jóval kevesebbet tét- ? tünk. Most azonban erélyesen lát­nak hozzá nálunk is az írástu­datlanság megszüntetéséhez. [ Legelőször is a háromezernek; kell elvinni a betű tudományá­nak fényét, de meg keli tenni' mindent azért is, hogy a 40 ? éven felüliek húszezres tömege a lehető legkisebbre apadjon. Éppen ezért született meg a! felnőttoktatás vezetőinek leg­utóbbi kiskunhalasi tanácsko­zásán az elhatározás; mozgal­mat indítanak, hogy minden ? iskola tantestülete legalább két; írástudatlant megtanít az idén? írni-olvasni, * ahol mákként < nem lehet, a lakásukon kere- ? dk fel őket. ott készítik elő a ? vizsgára ? PEDAGÓGUSAINK fcfeasé-j gesen vállalták ezt a munkát, ? mert tudják, hogy nem a sta-? tisztika miatt, hanem a sötét-! ség megszüntetéséért, népünk | egészének felemelkedéséért hoz-? nak áldozatot. ­Laci, hozzál egy feketét-. — Kérek egy duplát, ée jó erős legyen! — Igema kérem — bólint had udvariasan és máris ugrik a pult elé. Lábujj- hegyre áll, úgy közli a ká- véfőzönővel a vendég óha­ját. Tizennégy esztendős. Éa milyen komoly... A gye­rekember, aki játékai mellől érkezett ide, már nem akar­ja játéknak venni az életet. Fehér pincérkabátjában, ke­rekre nyitott szemekkel fi­gyeli a világot Szombati La­in, homokmégyi tsz-tagok gyereke, a kalocsai Fénye* cukrászda ipari tanulója. — Mikor határoztad el, hogy a pincérszakmát vá­lasztod? — kérdem. — ö, már nagyon régen. — Mégis, időben mennyi az a nagyon régen? — Hát... most a nyolca­dik általánosban döntöttem így. Még a télen... Az 6 sze­mében pár hónap már a messzi múltnak számit Az, amire gondol állandóan és készül is kitartó szorgalom­mal — a jövő... — Milyen terveid vasutak? — Jó pincér szeretnék lenni, nem itt — cukrászdá­ban, hanem egy étteremben. Ügy gondolom, hogy egy igazán jó felszolgáló udva­rias, gyors és okos is. — Szeretnék mindent meg­tanulni, mindent... — só­hajt, — ha hazamegyek, ak­kor minden időmet ki is tölti « tanulás. — És a játék? — Vasárnapra marad. A művelődési otthonban „ga- rambolozunk.'’ — Hogy ez micsoda? — Élneveti magát, hogy akad valaki, aki nem tudja ezt. — Hát, biliárd. Remek szórakozás ... A pincérből kibújt a gye­rek. Aztán a szomszéd asz­talnál rendeltek valamit és 6 ismét komolyan, fürge lép­tekkel odasietett... ▼. Zs. Beszélgetés a filmről — Elveszett paradicsom — Láttuk, várt** — ■ vegyes ? érzésekkel bár, de el kellett ftét­Jnünk. Nagyjából így foglalható ősz- e a jóindulatú nézők vélemé­nye Makk Károly új filmjéről, a Sarkad! Imre drámájából ké­szült Elveszett paradicsomról. A téma izgalmas, mondhat­nám mélyen embert, bár extrém, különös eset. Zoliéin, a már fia­talon nagyhírű orvos embert öl, mert szabadulni akar egy könnyelmű szerelem következ­ményeitől, s az asszony a mű­tétbe belehal, ügy számítja, há­rom napja van még. míg kiadja az ügyészség ellene a vádmdít- ványt. Apjához menekül, a vi­déki magányában csendesen tu- dóskodó nyugdíjas tanárhoz. Csak most döbben rá. a maga tragédiája után. mennyire más, nemesebb világ az apjáé, de azt is tudja, hogy elkésett, számára nincs visszaút, nem lehet többé orvos. S a reménytelenségből már nem képes kiragadni Mira, az apjánál vendégeskedő kolozs­vári. rokonkislány iránt érzett szerelme sem. A tartalmas tiszta élet paradicsoma elveszett szá­mára. Anélkül, hogy gúnyolódni óhajtanék a magyar film egy 'újabb kudarca felett, s nem is a kritika igényével szeretnék egyetlen kérdésre felelni ezen a helyen: Miért fel xz ember ve­gyes érzésekkel a székről, ami­bor a film utolsó kockái ’m le­peregtek a vásznon? Egyedül az okoz örömet * né­zőnek ebben a filmben — Szé­chenyi Ferenc operatőr gyönyö­rű képein, kívül —, hogy újszerű akar lenni, el meri veted a régi sablonokat, s cseppet sem tit­kolt buzgósággal nyúl a filmmű­vészet java — külsődleges — ki­fejezési eszközeihez, A Roceo. az Országúton és a ? többi neorealista alkotás meg- magyarftása témában és formá­Károiy. Csakhogy... törekedett Makk A formáról annyit, hogy ismét — sajnos, teljesen feleslegesein — meggyőz bennünket a mér­téktartás szükséges voltáról. A kevesebb több lett volna. Egy bizonyos határon tói minden szándéka visszájára fordult ?oltása vagy nyolcvan lépési tesz a Balaton jegén, hogy le­szakadjon, a a nyolcvan lépési hangosan végigszámolja Mira a parton. Az embernek ötveimé! ökölbe szorul a keze. de nem as izgalomtól, hanem dühében , ; Mira Zoltán karjaiban szenet- mesen kéri: koccantsd a fogad? Kedves kis ostobaság, de amikor ötödszörre teszi, már nem Jó­kedvében nevet a közönség . . Ilye® a sűrű szervusz, meg a konyhafcredene düttöogiaése. • még egyebek... Az apja holt­testét mosó fiú látványa pedig — kivált Dye» hosszan — nem megható, hanem visszataszító, undorító. Ha realista a K ^ tás, még ha „neo* akar imri bt ne jégtelenítse tavaszba három nap alatt a befagyott Balatont, ne temessen és sirasson egyet- len rokon, barát, imcrfis nélkül halottat (köztiszteletben á*W, hírneves embert különösen nrt ft ne járasson kfsértetvcnaAo* sa. Mira és Zoltán nrfrrtha a Bol­dogtalan szerelmesek hajnali kft- 1 önvonata című EBUSZ-efcdó ke­retében gyötörnék egymást év magukat, mert a hosszú úton rajtuk kívül sehol egy lélek, egy utas, vagy kalauz, szinte az egész világom... Még ha nem Ml nyíre egyhangú a fiira B a c lekmény magával ragadja az lagnézőt. akkor k (MtsNJa ilyen irreafitásokat. • __________ me rt az étet nem Ilyen, az élet­ben nincs Ilyen, még ha al­kotónak kényelmesebb lenne* 1 Sfem szürke szoknya volt rajta és egy tarka blúz, lábán lapossarkú fehér cipő. Bár fa­luról jött, a ruhájáról ítélve nem látszott vidéki lánynak. Am a beszéde jellegzetes du­nántúli tájszólásról árulko­dott. Késő este lett, amikor hazakeveredett. Először el is tévedt, de aztán mégis vissza­talált a kiskörútra, majd a Di­mitrov térre. Lajos bácsi fed- dően kérdőre vonta: — Merre jártál? — A városban. Kirakatokat nézegettem. i. — Nézd, kislányom, én meg­ígértem apádnak, hogy vigyáz­ni fogok rád. Ezt a szokást nem fogjuk bevezetni. Ha vége a munkaidőnek, hazajössz és megvársz minket. S együtt majd elmegyünk. Itt ücsörögjek s lakás­ban? — Tizenhat éves vagy, és ftemmi helyed az utcám. Ha strandra akarsz menni, akkor szólj. Mindent előre jelents be. Ha mi nem tudunk elmenni, akkor is elmehetsz, de tudni karjuk, hol vagy. Nálunk ez lesz a szokás..; Marit lehangolta Lajos bácsi feddő rendreutasítása, ö vala­hogy másképp képzelte el. Dol­gozó nő, a maga ura. Keres, és azt csinál a pénzével, amit =*az. Különben is. mit atyás­kodik fölötte ez a vénember, ő már felnőtt lány, tud vigyázni aaagfaa, QsaA nem art képze­lik ezek? Mert arról szó átmos. Nem bolond ő. Tudja, amit tud... Megvan neki az esze... Udvaroltak már neki otthon is, a faluban, s ha 6 ott tu­dott magára vigyázni, akkor itt is tud. Elvégre ott is lett volna éppen elég alkalom. Teltek a hetek, s a lány egé­szen belejött a munkába. Már teljesítette a normát, összeds- meirkedett az özem többi dolgo­zóival, egyik-másikkal megba­rátkozott De a munkaidő végén mindig sietett haza. Még az első napokba® történt, hogy Nagy Pált megismerte. Különös mó­don. Együtt jöttek be a gyárka­pun és a fiú belenézett az ar­cába. Akkor ő dacosan elfordí­totta a fejét, mire a hórihorgas. nyakigláb srác, nem több 20 évesnél, mosolyogva utána szólt: „De fötvágós a kisasszony.».* Aztán még egyszer találkoztak, az ebédlőben. A fiú melléje ült, s ő megismerte, de nem szőtt hozzá. Csendben nézegették az ebédet, látta, hogy a fiú folyton ráles a tányérjából és huncutul mosolyog... S most itt van. De ki ez a másik? Megálltak mel­lette, s mint a bálteremben szo­kás, meghajoltak és bemutatkoz­tak. A hórihorgas Nagy Pál könnye®, fesztelenül, az ala­csonyabb, a Fellegi Feri esetle­nebből vagy inkább bátorta­lanul. Ez az egész bemutatkozás valahogy furán jött ki: olajo­sak voltak és kormosak, csak szemük fehérje villogott Ha dél utáncé volt, akkor dél­előtt. ha délelőttös volt, akkor délután ült a lakásban. Olva­sott Először időtöltésből, később pedig azért, mert az lett a leg­főbb szórakozása. Otthon, a fa­lujában kevés ideje volt rá, 9 mivel keveset olvasott, nem ift fedezte fel az olvasás gyönyörét. De itt bőven futotta az Időből. S most már Lajos bácsi szép, kis könyvtára is csábította. A magas könyvszekrényben vagy kétszáz kötet sorakozott. Volt itt minden: régi, elnyűtt pony­vák legalul és a legújabb kiadá­sú Klasszikusok elől, szépen sor­jában. Jól megfértek egymás mellett. A könyvek annyira le­kötötték a fiatal lány figyelmét, hogy tényleg nem is vágyott se­hová ... A műhely túlsó végén dolgo­zott Koltai Magda. A ?4 éves el­vált asszony derate figyelemre se méltatta a falusi kislányt, de egyszer az öltözőből egymás mellé kerültek. Beszélgetni kez­dett a lánnyal, aztán együtt mentek a gyorsvasú ton is. A sorsáról panaszkodott. Szidta a férjét és az üzemet, ahol most dolgoznia kell, pedig ő mindig valami szebb, finomabb munká­ról álmodozott. Magda albérlet­ben lakott, Budán. Nem volt túl­zottan csinos nő, sőt egy kissé széles csipőjű, hízásra hajlamos, az arccsontja is kiállt. Az üzem­ben nem nagyon szerették a modora miatt. No persze, ess csak olyan csend« ellenszenv­ben nyilvánult meg. Mindig elé­gedetlenkedett. hol a fizetés, hol a munkakörülmények miatt. A férfiakkal a legtöbbször kikez­dett. S bár a férfinem könnyen hajlik a szép szóra, alapjában nem szereti a túl könnyű esete­ket. Így hát Magdát sem szív­lelték a férfiak. Beke Mari mind­ezt persze nem tudta Magdáról, s amikor az elvált asszony más­nap melléje ült az étkezdében, barátságosan táisalgott vele — Mondd, te sehova se jársz? — Kérdezte Magda, miután él­újságolta, hogy az este kinn volt szigeti Casinóban. — Nem... Nem enged a nagy­bátyám .. j — Szóval odaszögeztek a Kony­hához. —* Nem .., Olvasni szoktam. Meg néha moziba megyék. De velük... — Velük? Szép kis here... Két öreggel járkálni... Pedig ebben a korba® kell élni.:. Én is azt bánom, hogy nem hasz­náltam ki eléggé a fiatal évei­met ... Még táncolni sem voltál sehol? — Nem .:. Nincs, akivel el­menjek ... A Lajos bácsi, tudod, ez a nagybátyám, meg a félesé­ge, olya® otthonülő emberek ... Nem szeretnék sehova se járni. *= Elég bolond vagy ... Tudod mit? Majd én elkísérlek... — Ó, azt nem lehet tíl­takazott Mart — A szüleim megegyeztek, hogy Lajos bácsi fog vigyázni rám... •— Ez csak amolyan mese:.. Ne hagyd magad ... Azt hiszed, hogy sokra fosod vinni az élet­ben, ha mindig a rokonaid nya­kára kötöd magad? Költözz él tőlük... Elvégre független, ön­álló nő vagy... ^ Ah:.. Ügy sem enged­nek ,,. S különben is, ők mos­nak rám, meg takarítanak... , — Na, nézd a dámát,.. Hát mosol magadnak... — És hová is mennék? Azt mondja a Lajos bácsi, hogy örül­hetek, hogy ilyen jó lakásom van.:. Más lányok még egv koszos lyukat se találnak... És drága... Itt meg nem kell fi­zetnem semmit... (Folytatjuk akkor sincs. Pedig a néróiyk jó oka és joga van — hányán el­felejtik ért •—i megkövetelni« hogy tartsák tiszteletben a jó­zan ész szigorú logikáját mert azt « csodás elemekkel dolgozó mitológia, a népköltészet, s még a mese la tiszteiéiben tartja. 8 mi több — ezt már a néző ww« mindig tudja, de valamirevaló alkotónak tudnia keli — az é- féie erőszak a józan észen meg- silányftja az igaz erkölcsi mon­dandó hitelét m. S a tartalom hibái ép­pen a mondanivaló körül van­nak: Itt valahogyan „sikerült” a formához idomítani a tartalmat. Sarkadi és Makk Károly mon­danivalója: ég és föld. Az utób. binak semmi köze hozzánk. Ide­gen és cseppet sem rokonszen­ves ... Sarkadi irodalmi hagya­tékának meghamisítása még ke­vésbé. A neoresfista stílusirányzat sok újat és jót produkált. For­mailag és tartalomban is. Csak­hogy „egy az egyben” átvenni vétek is, meg ostobaság is. Mert a mi életünk más, más hát a mi életünk igazsága is. A hajógyári munkásbál néma és közömbös bárgyú figurái, ha nem is iga­zak, de jellemzőek lehetnek egy más társadalomra, más ifjúság­ra. Nálunk ez se nem igaz, se nem jellemző, hanem hazugság« vagy kajánság, — mindenkép­pen torz kép. Az elveszett paradicsom —' készségesen elhisszük, s ennyit legalább a javára írunk — na­gyot akart lépni előre. Legköze­lebb azonban örömmel látnánk egy lépést nem hátra, de a sza­kadék széléről mindenesetre „vissza”: a szocialista realizmus felé. Mester LásaSé

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents