Petőfi Népe, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-23 / 223. szám
\9(S9. szeptember S3, vasárnap S. nlrfa» Szövetkezeti szőlő- és gyümölcsfelepífés Jánoshalmán Tanácskozott a községi pártértekezlet Kereken száz küldött és meghívott pártonkivüli vendég gyűlt össze Jánoshalmán a helyőrségi klubban, hogy meghallgassák a községi pártbizottság hároméves munkáját összegező beszámolót; és újjáválasszák a községi pártbizottságot, azonkívül megválasszák a járási pártértekezlet küldötteit. A küldöttértekezletet Templom Józsefné. a helyi általános iskola tanára nyitotta meg. majd Balogh Lajos, a községi pártbizottság titkára terjesztette elő a beszámolót. A községben hét termelőszövetkezet működik és közös gazdálkodás útjára tért dolgozók egyre inkább megtalálják számításukat a nagyüzemekben. Az elmúlt év végén a termelőszövetkezetek közös vagyona meghaladta a 10 millió forintot. Az idén 27 forintot ér egy mun kaegység. Az előzetes tervek szerint jövőre további öt forinttal növekszik egy munkaegység értéke. Mindez természetesen a szövetkezeti gazdákon, a tervek teljesítésén, a termésátlagok növelésén, a közös gazdaságok adottságainak megfelelő hasznosításán múlik. Megállapította a beszámoló, hogy a termelőszövetkezetek vezetői a kezdeti idegenkedés után megértették a családi művelés jelentőségét, előnyét és ma már a közös gazdaságokban a kapás- növények háromnegyed részét ilven módon művelik. Ezzel egyidejűleg alkalmazzák a premizálás és jutalmazás módszereit is. Mindezek hatására a termelőszövetkezetekben a növényápolási munkákat határidőre és jó minőségben végezték el a szövetkezeti gazdák. Á gondos munka eredményeként a Kossuth Termelőszövetkezetben a közös kukorica mintegy 5 mázsával ígér nagyobb termést, mint a háztáji. Bevált a fészek- trágyázási eljárással ültetett négyzetes kukorica is. A mintegy 600 hold ilyen módon termesztett kukorica holdanként 45—50 mázsás termést ad. A munka jó megszervezése és a helyes jövedelemelosztási módszerek alkalmazása nagymértékben megnövelte a szövetkezeti gazdák munkakedvét. A termelőszövetkezetek többségében az asszonyok is részt vettek a közös munkában. Említésre méltó a Petőfi Termelőszövetkezet asszonyainak szorgalma, lelkesedése. Igyekezetük eredményeként a szövetkezet a 120 mázsás előirányzattal szemben holdanként 220 mázsa paradicsomot szüretelt. Számot adott az előadás a tömegszervezetek, valamint a tanács tevékenységéről és a községfejlesztési tervek teljesítéséről is. Elmondotta, hogy három év alatt Jánoshalmán 15 ezer négyzetméter beton- és aszfaltjárdát építettek, a közvilágítást korszerűsítették, higanygőzlámpákat szereltek fel a legfontosabb utcákban. Elkészítettek 14 kilométer hosszú vízvezetéket és a lakosság jó ivóvízellátását hid- roglóbus szolgáltatja. Megnyitottak egy 40 gyermeket befogadó bölcsődét. A lakosság hozzájárulásából és állami támogatásból községfejlesztési célokra három év alatt 10 millió forintot fordítottak. A beszámolót követő vitában tizenöten szólaltak fel. Templom József, a Kossuth Termelőszövetkezet tagja bejelentette, hogy a szövetkezeti gazdák a kongresszus tiszteletére október 31-ig befejezik az őszi vetést és betakarítást. Beható vita után a községi pártértekezlet elhatározta, hogy a kommunisták a közeli hetekben íründenékelótt az őszi mezőgazdasági munkák jó minőségű. határidőben történő elvégzését szorgalmazzák. Elősegítik, hogy a szövetkezeti gazdák megértsék a tsz-közi létesítmények előnyét. Javasolják a termelőszövetkezeti gazdáknak, hogy még ez év őszén 450—500 holdas szövetkezetközi szőlő- és gyü- mölcsteiepítést végezzenek. A napirend első pontjának megvitatása és a határozati javaslat elfogadása után a pártértekezlet megválasztotta a közsé. gi pártbizottságot és annak póttagjait, s azonkívül a járási párt- értekezlet küldötteit. Horváth Antal, a megyei pártbizottság politika: munkatársa A termelés 50 százaléka exportáru A hozzáértő vezetés, a munka folyamatosságának biztosítása és a kongresszusi verseny eredményeként dicsérendőén fejlődik a Kiskunhalasi Háziipari Szövetkezet exporttermelése. Az elmúlt évben ez a tevékenység alig haladta meg össztermelésük egyharmadát. Ma viszont a külföldi rendelésre készülő hímzett gyermekruhák, valamint a különböző kézimunkák (toledós és azsúros térítők), valamint az ízléses norvégkesztyűk értéke képezi a gyártott áruk felét. Külön is említést érdemel itt a harmadik negyedév. Várhatólag 200 ezer forint árut állítanak elő terven felül. Év végére pedig több mint 2 millió forint értékű háziipari terméket adnak a külkereskedelemnek. Keresett cikk a garai paprika Hatvanhét holdas kertészete van a garai Vörös Csillag Termelőszövetkezetnek. Szezonban hetenként hat-nyolcezer forint volt a szövetkezet bevétele a bajai piacon értékesített paprikából, paradicsomból és a konyhakertészet más termékeiből. Képünkön Aladics Antal termelőszövetkezeti gazda a Vörös Csillag Tsz paprikaföldjén. (Lakatos József felvétele.) Ellenőrző kőrúton a kecskeméti piacon Pénteken reggel a Közegészség- és Járványügyi Állomás egyik orvosával elindultunk, hogy szétnézzünk a kecskeméti piacon, ellenőrizzük az egészségügyi szabályok betartását, mórt. mint ahogy egyik korábbi számunkban írtuk, akad kifogásolnivaló. A város lakosságának nagy része piacról él, s nem lehet közömbös, hogy azok, akik árusítanak, egészségesek-e, s amit eladni kívánnak, alkalmas-e közfogyasztásra. Sok szép áru Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy a piacon bármit megtalálhat az ember, szép és jó áruból választhat a vásárló, a felhozatal Igazán minden igényt képes kielégíteni. Az egészség- ügyi követelményeknek mindenben megfelelő, tiszta és higiénikus elárusítóhelyek mellett azonban olyasmit is láttunk, amit nem hallgathatunk el, éppen azért mert közös érdek, hogy ezeket megszüntessék. A piac főbejáratánál, a kaputól balra van a tejtermékeket árusítók helye. A betonból készült asztalokon szalvétákra és Ma reggel érkezett o • • is látszik, hogy nem sokat ad a tisztaságra. A kiakasztott nagy darab kecskehúsokon döglegyek és darazsak lakmároz- nak. A mérleg előtt az asztalon egy kecskepacal van kiterítve3 ugyancsak nagy örömére a rovaroknak. Mellette véres húscafatok, csontdarabok, faggyú és piszkos rongyok. Az elárusító Nagy Lajos keze egy gézzel van bekötve, amiről csak gyaníthatja az ember, hogy valaha fehésr volt. Ettől függetlenül mosolyogva ajánlja a portékáját, mintha ez a középkori állapot a világ legtermészetesebb dolga volna. Csodálkozunk, hogy eddig senkinek nem tűnt fél, pedig megérdemelné, hogy kitiltsák a piacról. A fentiekhez hasonló helyzet uralkodik a halárusoknál, kivéve az első bódét. A másik két helyet alig lehet megközelíteni a bűztől. Az asztalon levágott véres halfejek, a földön pedig bél és pikkely véres keveréke. Persze a legyek állandóan lepik, utána mennek a túróhoz,' vagy a kecskehúsra. Felelőtlen utasítás Egészen véletlenül néztünk fed a Kecskeméti Földművesszövetkezet 3-as számú tej pavilonjába, amely a bejárati kaputól jobbra van. Sajnos, ezt a boltot be kellett záratni. Az történt ugyanis, hogy Bodor Péterné elárusítónőt az orvos néhány napra eltiltotta az árusítástól, mert gyermeke vérhasban magbetege* dett. Trepák Árpád, a földművesszövetkezet kereskedelmi osztályának vezetője Bodomé helyett Cs. Nagy Józsefnét állította be, aki ugyancsak a piac területén levő 23-as fmsz iparcikk bolt elárusítója. Cs. Nagy Józsefné nem rendelkezik a tej kezeléséhez szükséges orvosi engedéllyel, egészségügyi vizsgálaton nem volt. Az asszony említette is Trepák Árpádnak, hogy nem meri vállalni a tej kimérését, de az utasítást teljesíteni kellett. Nem lehet szó nélkül elmenni az fmsz 17-es számú pavilonja előtt sem, ahol a raktárban száraz kenyérhéjak, összedobált rsírszalonna található. Ott van kihasználatlanul az elektromos kolbászsütő az amúgyis zsúfolt raktárban. Ugyancsak ezt mondhatjuk a 4-es számú baromfiél- árusító bódéra is, Hangsúlyozni kell persze azt is, hogy mindkét helyen az áru kifogástalan. Sorolhatnánk még a hibákat, de csak a kirívóbb esetekre szerettük volna felhívni az illetékesek. mindenekelőtt a városi' tanács egészségügyi és kereskedelmi csoportjának figyelmét Gál Sándor vonta kétezer forint fizetést kapott. Kedvelte a gyári munkát, az őt megbecsülő nagyüzemi munkásokat, de a hivatása gvakran az eszébe jutott. A mezőgazdaságba kívánkozott, oda vágyott. S amikor hallotta, hogy a kisszállási Szabadság Tsz-be agronómust keresnek, habozás nélkül jelentkezett, s elvállalta e tisztséget. Elhatározta: véglegesen letelepszik a faluban. Erre lehetőséget adott neki a szövetkezet is, amely a községben lakást biztosított számára... Még csak első napja van itt, éppen hogy csak körülnézett, de a fejében már ott motoszkálnak a jobbnál jobb tervek, elképzelések. — Fejleszteni kell a jószágállományt, ez a jövő egyik legfőbb feladata — hallottam tőle. — Sajnos, egyelőre kevés az állatférőhely, ezért ennek a bővítésére lenne elsősorban szükség. A következő év tavaszán, úgy értesültem, sor kerül erre is. A SZÖVETKEZET egy 50 férőhelyes növendékmarha-is- tál ló építését vette tervbe állami hitelből. S hogy a birkák férőhelye is növekedjék, ugyanakkor saját erőből 300 állat befogadására alkalmas juhho- dályt is épít a gazdaság. A munkát a termelőszövetkezet építőbrigádja végzi majd. — Mivel a tsz-nek kitűnő lehetőségei vannak a ciroktermesztésre. a jövedelem gyarapítása végett javasolni fogom, hogy ezentúl foglalkozzunk seprűkészítéssel is — folytatta az új agronómus. — Fél kiló cirokszár kell csupán egy seprűhöz, amelyért 9—10 forintot kaphat a szövetkezet a piacon. Szóval, érdemes lenne ezt is bevezetni. A gazdák sem járnának vele rosszul, hiszen ezáltal sokuknak a téli foglalkoztatása is meg lenne oldva. Újvári Antal odaérkezésének első napján csak hallomásból tudott egyet s mást a szövetkezet gazdáiról. De kiváncsi volt rá: kik azok, hogyan dolgoznak, akikkel majd ő is együtt dolgozik. Egy legutóbbi eset ragadta meg a legjobban a figyelmét. Még a kukoricakapálás idején történt. A háztáji gazdaságok közül néhány elmaradt a gyomirtással, s hogy gazdáik az ebben a munkában elöljáró szomszédaikat utolérjék, a kapálásra még éjszaka sem sajnálták az időt. Az egyik például éjjel két órakor fogott a munkához, s mire megvirradt, kukoricája között nem virított egyetlen gaz sem. — AZ ILYEN emberekkel, azt hiszem, nem lesz nehéz szót érteni — mondta meggyőződéssel Újvári Antal, akinek 1962-ben végre valóra vált oly gyakran meghiúsult terve, hogy képességeinek megfelelően, a tudása szerint dolgozhasson. Kohl Antal esztendeig tanult. Miután befejezte tanulmányait, a képesítésének megfelelő állásba szeretett volna jutni, de hiába küldte pályázatait, egyiket a másik után a különböző uradalmaknak, próbálkozása mindannyiszor kudarcba fulladt. Ezekután lett a nagykőrösi tanítóképző intézetnek óraadó tanára, ahol a növénytermesztésről és az állattenyésztésről tartott előadást. AZTÁN jött 1945. A felszabadulás éve. .. .47, 48, 49, 50 ... Újvári Antal reménykedett: most talán sikerülni fog. De csalódnia kellett. Felcsillanó reménye, hogy végre elhelyezkedhet valahol mezőgazdászként, csakhamar semmivé foszlott. Hiába volt képesítése, hiába voltak ambíciói — származása miatt mindenünnen elutasították. Nem számított a képesítés. hiszen az apja ... Fájt neki a bizalmatlanság. A jeges közöny. Aztán már nem is próbálkozott. Hisz úgyis hiába. Nem volt más választása, mint hogy elmenjen dolgozni az iparba. Az ötvenes évek elején került a fővárosi Vegyipari Gép- és Radiátorgyárba segédmunkásnak. Később, miután szorgalmával szakmai ismeretekre is szert tett,^ csoportvezetővé léptették elő. HaDERÜS örömmel szemlélte a tsz-iroda melletti gyepről a kisszállási Szabadság Termelőszövetkezet határát, olyannyira, hogy még mosolygott is hozzá... — Hol találhatnám meg a főagronómusit? — kérdeztem tőle. — Én vagyok az. Újvári Antal — mutatkozott be. — Ma reggel jöttem Pestről a szövetkezetbe, mezőgazdásznak. Azelőtt a fővárosi Vegyipari Gépes Radiátorgyárban voltam csoportvezető. De szívesen vállaltam el ezt a munkakört, mivel nekem agronómusi képesítésem van. Hivatásomnak érzem ezt a szakmát... Az ötven év körüli, friss mozgású, jókedélyű férfinek az életében négyed évszázadnak kellett eltelnie („Jobb későn, mint soha” — mondta), hogy a gyakorlatban hasznosíthassa a mezőgazdálkodásra vonatkozó tudását. — Véremben van a mezőgazdaság — vallja önmagáról. Gyermekkorát szüleinek 80 holdas birtokán töltötte, ahol az apjának volt segítségére. Dolgozott hajnaltól estig: gondozta és őrizte a baromfiakat meg a disznókat: aratott, kapált — aszerint, hogv milyen évszak következett. 1932-ben beiratkozott Magyaróváron a mezőgazdasági akadémiára. Itt négy tányérokra kitett túrót, vaja' sokan nem takarták le, bár tudják, hogy ez előírás. Szásán egy kanállal Szárdi Lászlóné kecskeméti lakos például túrót árul, ami szintén nincs befedve. Amikoi megkérdeztük tőle, minek a kanál, azt válaszolta: — Ezzel kóstolják meg a vevők a túrót. — Nem gondolja, hogy ez helytelen? — Hát kérem, ezzel a kanállal már több mint százan kóstolták a túrót és mégsem lett semmi baja senkinek. Szárdi Lászlónénak ez a kijelentése nagyfokú felelőtlenségre vall, mert ő nyilván nem tudhatja, hogy a száz ember közül kinek volt esetleg fertőző betegsége, aminek következtében a többiek is megkapták azt. Iíi kellene tiltani... Nagy Lajos kecskeméti hentes és mészáros bódéjánál állunk meg. Az egész bódé bűzlik a piszoktól és magán a hentesen
