Petőfi Népe, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-02 / 205. szám

Több mint tízezer iskolást várnak A kerekdombi „csodakút” BIZONYÁRA új strandfürdő létesült megyénkben... Leg­alábbis ez jut eszünkbe arról a látványról, amely Lakitelekről Tiszakécske felé haladva, a műút jobboldalán, majdnem szemben a kerekdombi vasúti megállóval elénk tárul. — Ez még nem fürdő, de na­gyon szeretnénk, ha az lenne — tájékoztat bennünket Vincze La­síthetnének. A medencefürdőt már jövő tavaszra szeretnék lét­rehozni. Ügy tervezik, hogy a télen megkezdik az építkezése­ket ... MINDEZ még nem egyéb, mint szép terv ... De nem meg­valósíthatatlan. Sok múlik a fel­sőbb szerveken, hiszen az új strandfürdő felépítéséhez, az ígérkező társadalmi munkán túl­a tanintézetek a megyeszékhelyen Holnap a megyeszékhelyen negyven általános iskola kapui nyílnak meg az ünneplőbe öltö­zött, megilletődött kisdiákok előtt. Vajon sejtik-e, hogy mi­lyen készülődés, mennyi munka és izgalom előzte meg az öreg iskolafalakon belül ezt az ünne- nepélyes tanévnyitót? Észreve- Ezik-e majd a júniusban elha­gyott osztályokban a falak friss festését, feltűnik-e, hogy a padok elvesztették jajveszékelő nyikor­gásukat. vagy hogy nem perget szép, kövér cseppeket a bejárati ajót fölött a lyukas esőcsatorna? Egymilliós tatarozás Mert szinte valamennyi isko­lában befejeződött már augusz­tus 25-re a szokásos évi karban­tartás, amelyre ezúttal Kecske­mét általános iskoláiban közel egy millió forintot fordítottak, a középiskolákban pedig egyen­ként 90—100 ezret, s 81 ezer fo­rintot a két középiskolás diák­otthonban. A napokban befejeződött mun­ka az iskolák „tetőtől-talpig” való felülvizsgálatával kezdő­dött, s a tetőjavítással, bádogo­zással. vakolással, festéssel, pad­ló- és vízvezeték-javítással, he­lyenként a világítás korszerűsí­tésével, a kályhák, bútorok ki­javításával folytatódott. Az ezer­nyi apró-cseprő javítanivalóval foglalatoskodó mesterek mögött azonban már majd mindenütt bezárultak a kapuk, s a múlt évben szerzett kisebb sérülése­ket „kiheverve” csinosan, tisz­tán várakoznak már a tanter­mek. Ahol megkéstek a javítással Kivétel az Űjkollégium épüle­te, ahol még csak látszólag fe­A baleset színhelyén, vá­rostól, községtől több kilométer­re eső országúton percek alatt valóságos kísgyűlés verődött össze egy személyautó fényénél. — No, ezt is várhatjákmár..; Szerencsétlen!... Nem érezhe­tett sokat... Borzasztó!... Mi­lyen felelőtlenség! Börtönbe ké­ne csukni!... — Ilyen és ehhez hasonló megjegyzések, sóhajok, felkiáltások ütik meg a frissen érkező fülét. S miközben a szó­foszlányokból és mondattöredé­kekből megvilágosodik előtte, mi és hogyan is történt tulajdon­képpen. az úttest túlsó oldalán egy' kivilágítatlan parasztszekér rostokol, az elébe fogott lovak idegesen dobbantanak a köveze­ten. A kocsi mögött roncs-mo­torkerékpár hever és két-három méterrel odébb örökre mozdu­latlanul. a viharkabátjával le­takart, s elszállításra váró ál­dozat. Sűrű este van, hátborzon­gató a kép... — Ennek se szeretnék most a bőrében lenni! — jegyzi meg a szerencsétlenség helyéről távoz- tában. a lovaskocsi hajtójára cé­lozva egy kerékpáros férfi. S megiegyzése nyomán másokban is felvetődik a kérdés: vajon me-T,-apia-e méltó büntetését? Az ilyen közlekedési sze- rencsétlersé°eknél a helyszínelő közlekedési járőr a felelősséget, rendszerint ilyen sorrendben: rögzíti: „A baleset az elhalt mo­torkerékpáros figvelmetlenségé- ből, valamint a lovaskocsi ki- világítatlans,ágából adódott.” Ez a sorrend valahogv sérti az ember igazsá "érzetét. Cs nem azért, mert az áldozat már nem jeződött be a másfélmilliós nagytatarozás. Az Építő- és Sze­relőipari Vállalat ugyanis — ki tudja milyen meggondolásból — felcserélte a külső és belső ta­tarozás sorrendjét, s a külső ta­tarozást a szerződésben megál- ’apított novemberi dátum he­lyett szeptemberre fejezte be, míg a szeptember 1-i határidőre vállalt belső tatarozással megké­sett. Van némi elmaradás a II. Rá­kóczi Ferenc Általános Iskolá­nál is, hol emiatt — bár az ün­nepélyes tanévnyitót szeptember 3-án a többi iskolához hason­lóan megtartják — a tanítást körülbelül csak egy hét múlva kezdhetik. Az építővállalat — bár a ko­rábbinál kisebb, de még mindig előforduló — késlekedése csak annyi haszonnal járt. hogy a jö­vőre nézve még nagyobb óva­tosságra és előrelátásra intik a városi tanács művelődési osztá­lyát, amely máris készítteti az I-es számú, a III-as számú és a Zrínyi Ilona Általános Iskolák jövő évi teljes felújítási tervét. No, de maradjunk csak az idei tanévkezdésnél. Mi újat hoz még a tatarozáson és felújításon fe- ’ül? Érdekes megjegyezni, hogy először is több diákot. Az el­múlt tanév tízezres általános is­Barna iejesüvegek Angol és svéd szakértők egyetértenek abban, hogy bar­na tejesüvegeket kell gyártani, mert azokban megmarad a tej kellemes íze. Csökkentik ugyan­is a napfénynek a tejre gyako­rolt káros hatását. A tej nehe­zebben romlik meg ezekben az üvegekben. tud védekezni, hiszen szerencsé­re a kivilágítatlan lovaskocsival való összeütközés sem mindig végződik halállal. Az ország­utakon besötétedéskor is közle­kedő gépjárműutasok számos r>éldát tudnának felsorakoztatni, hogy a jármű vezetőjének mek­kora lélekjelenlétre van szüksé­ge ahhoz, hogy az előtte felbuk­kanó, szinte az utolsó pillanat­ban észrevett kivilágítatlan lo­vaskocsit kikerülje. S ha ez rosszul sikerül, utasaival együtt könnyen életével fizethet, gya­rapíthatja a szomorú statiszti­kát. Ráadásul a szerencsétlensé­get az ő figyelmetlenségének könyvelik el. noha a legtöbb­ször elsősorban a kivilágítatlan jármű okozza a veszedelmet. Szinte értehetetlen, hogy oly sok lovasfogaton nincs vi­harlámpa. melyet besötétedés­kor meggyújtanának. A józan megítélés szerint kettő is — egy elől és egy hátul — elkelne be­lőlük, hiszen nem verődne vele valami nagy költségbe a gazda. S mennyi gyászos végű baleset válna elkerülhetővé! S itt van egy másik jármű- nem: a kerékpár, ezek gazdái közül ugyancsak szép számmal akadnak, akik ftnmaeuk és em­bertársaik életének testi épsé­gének árán is megkockáztatják a lámpa nélküli közlekedést Meddig tűrjük még ezt’ Vala­milyen módon rendet kellene teremteni. Fokozott ellenőrzéssel, vagy r>é!dás büntetések kiszabá­sával. ha más nem segít a sza­bályok betartásán! kolás diáklétszáma előzetes fel­mérések szerint 5—600-zai nö­vekedik. Ennek megfelelően — ás a szerény lehetőségekhez mér­ten — gondoskodtak a napközis férőhelyek gyarapításáról. Az dén két olyan iskolában — a Máriavárosiban és a Kuruc té­riben — is lesz egy-egy napkö­zis csoport, ahol még eddig egy­általán nem volt. Megszűnt a tanerőhiány A politechnikai oktatást újabb két tanyai és két városi iskolá­ban: a szarkásiban a mén teleki­ben, a Zójában és a Kuruc tériben vezetik be. Ezzel együtt a me­gyeszékhely tizenhat általános is­kolájában folyik maid politech­nikai képzés, amely a felsőtago­zatosak 60 százalékát érinti. S még egy örömhír: a városban gyakorlatilag megszűnt a neve- 'őhány. Végre sikerült betölteni nz elmúlt évben még üresen ma­radt nevelőállásokat, s a tizen­három új pedagógussal együtt 473 nevelő lát munkához szep­tember 3-án az általános isko- 'ákban. A _ napközisek élelmezésére felkészültek az iskolai konyhák ’s. Hogy ez milyen körültekintő munkát igényelt, arra talán le­het következtetni abból is. hogy az óvodásokkal együtt a két konyha naponta 1700 személyre készít ebédet és uzsonnát... Eszik Éva PETŐFI NÉPE A Magyar Szoaiadsta Munkáspá'- Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztőié1 Weither Dániel Kiadja: a Petőfi Népa Lapkiadó Vállalat -elelős kiadó: Meze: István igazgat Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér l. szám Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16 Szerkesztő bizottság: ló-Sí. Belpolitikai rovat: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a. Telefon: n-09. Terjeszti a Magyar Posta Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. B’tőft7eté«í -tfi 1 hónaora 12 forint Bács-Kiskun magyei Nyomda V. Kecskemét. — Telefon: U-85. jós, a tiszakécskei Űj Élet Ter­melőszövetkezet elnöke. Az ideiglenes fürdőmedencét ugyanis a közös gazdaság terü­letén ásták ki a tiszakécskei ipari tanulók. A vascsőből ál­landóan zuhog a 45 fokos me­leg víz, több mint két hónap óta... A kiskunhalasi kútfúrók a kö­zös gazdaság állatállományának ivóvízzel való ellátása céljából fogtak a kútfúráshoz akkoriban. Több mint kétszáz méternyire hatoltak, s váratlanul, nagy erő­vel tört fel a meleg víz, percen­ként másfélezer liter... A VÍZMENNYISÉG azóta sem csökkent. Tetemes része elfo­lyik a közös gazdaság egyik vi­zenyős, mocsaras részére, ahol a Tisza vizével elkeveredve ön­tözés céljára használják fel. Ám ennél sokkal nagyobb lehetősé­get rejt magában. Az itt lakók, sőt a két szomszédos falu kö­zönségének nagy érdeklődése nyilvánul meg az új strandolási lehetőségek iránt. Szombaton és vasárnaponként máris sokan ke­resik fel a „csodakútaf. Érté­két nagyban növeli, hogy köz­vetlenül a műút és a vasúti megálló mellett van. ÉE MÉG VALAMI: a víz mel­lett nem kis mennyiségű föld­gáz is feltört. Ha sikerül kellő mennyiségű gázt felfogni, akkor a lehetőségek beláthatatlanok. Megvalósítható lesz a gázfűtés, s ugyanakkor gőzfürdőt is léte­menően, beruházási összeg is szükséges. Ebből a szempontból nem döntő, hogy a támogatást a szövetkezeti gazdaság, vagy esetleg valamely más szerv kap­ja. A lakosságnak csak az a fon­tos, hogy minél előbb felépüljön a korszerű strandfürdő. (Hatvani—Pásztor) — Azt hiszem Jenő, hogy nem én vagyok a te első sze­relmed. Abszolút állatbarát — Minek a balta? — Még emlékszem a tegnapi marhahúsra. Bérházi gyerekek Űj honfoglaláshoz hasonlít, amikor be­költöznek a lakók egy-egy modern külsejű bérházba, vagy a szövetkezeti lakások, KlSZ-sor- házak — egyre több épül ilyen a megyé­ben — valamelyiké­be. S mennyi gye­rek! Húsz-harminc is összegyűlik he­lyenként és zsibon- gásuk felveri a kör­nyék csendjét. A kisebbek elő­ször csak távolról nézik a nagyobbak barátkozását, neki- hevült játékát, eset­leg csetepatéját, az­tán — legalább né­zőnek — ők is oda­merészkednek. Ha labda kerül, már könnyebb az ismer­kedés, csak körbe kell állni és meg is született a nehezen széttéphetö, őszinte barátság. A gyer­meksereg külön hadosztályt képez és szinte önállósítja magát a felnőttek világától, csak a nap lenyugvása, az anyukák, apukák harsány kiáltozása — Juci... Panni... Péter! — vet véget nagynehezen a kü­lön életnek, a játék­nak, amely nekik még pótolhatatlan szenvedély is egyút­tal. Milyen szerencse, hogy a mai nagy házakat tágas udva­rokkal, futkosóhe­lyekkel látják el a tervezők, látszik: gondolnak a kicsi­nyekre is. S az ifjú­ság hamar betölti ezeket a tereket. Megalkotja a maga kis közösségét. Csak egy a baj a legtöbb esetben: nincs mi­vel játszaniuk. Né­ha hajmeresztő dol­gokat eszelnek ki játék gyanánt, s olykor egymás testi épségét is veszélyez­tetik a törmelékek­ből. vasdarabokból eszkábált „játékok­kal”. S a felnőttek, akik tétován nézik mindezt, magukban azon tanakodnak, hol is kezdjék a se­gítséget. Mert segí­teni kell, az nem vitás. Szabályos kis játszóteret kellene létesíteni, s hasznos elfoglaltságot, tenni­valót adni a gyere­keknek, de ki kezd­je? És kiderül, hogy előbb meg kell szer­vezni a felnőttek kollektíváját is, a lakóbizottságot, a tanácstagi körzetet, talán a nőtanácsoí vagya KISZ-t, hogy segíthessenek a gyermekeknek, akik nem sokat tanakod­tak, a közösséni éle1 kialakításán: ösztö­nös vágyuktól hajt­va már megalkották a maguk csavatát baráti társaságát. T. P. Napközben Kiviláwífa^lan lovaskocsík

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents