Petőfi Népe, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-22 / 222. szám

fl. «W»i Iflffií. szeptember 22, szombat Kedden összeül az új nemzetgyűlés Algériában Lemondott as argentin kormány De Gaulle meg akarja szilárdítani a korlátlan személyi uralom rendszerét m EÖERXEZTEK az al­gériai nemzetgyűlési vá­lasztások első hivatalos részeredményei. Ezek sze­rint a szavazók részvételi aránya a vártnál sok­kal nagyobb volt, a szavazásra jogosultak több mint 70 százaléka jelent meg a szavazóhelyiség­ben Pontos és teljes hivatalos adatok szombat előtt nem várhatók, a részeredmények azonban azt mutatják, hogy a politikai bizottság listája elnyerte az algériai nép bizalmát. Nagyobb in­cidens nem volt. Algír környékén kisebb összecsapások történ­tek a 4. Vila ja katonái és a nemzeti néphadsereg egységei között, veszteségekről azonban nem ér­kezett jelentés. Az új nemzetgyűlés valószínűleg kedden tartja első ülését Algírban. Faresz, az algériai ideiglenes végrehajtó szerv elnöke tele­víziós beszédben közölte, hogy a jövő héten át­ruházza hatalmát, a nemzetgyűlésre. Az új kor­mány egyik első és legfontosabb feladata az lesz, hogy megteremtse a törvényes rendet azokon a területeken, ahol még mindig a központi hata­lommal szembenálló gerillacsapatok garázdál­kodnak. TÖBBSZÖR MEGISMÉTELT, lázas tanácsko­zások után pénteken reggel az argentin zendülők sikerével végződött a hadsereg főparancsnoksága és a kedden fellázadt tisztek közötti erőpróba: lemondott az argentin kormány. Az éjszaka so­rán Guido elnök felhívására létrejött ugyan rö- videbb fegyverszünet, de ez már a helyzetennem segített. A hajnali órákban lemondott a hadse­regügyi miniszter, a vezérkari főnök és a főpa­rancsnok. Mint ismeretes, a zendülők élén álló Onganía tábornok és a mögötte álló erők legfőbb követelése éppen ez volt. A hadseregügyi miniszter — akinek testvére íulio Alsogaray tábornok, szintén részt vett a zendülésben — a lemondásokat bejelentve kö­zölte, hogy a válság megoldódott. Az elnöki hi­vatal közleményben jelentette be: a katonai helyzet normális, a csapatok parancsot kaptak arra. hogy térjenek vissza állomáshelyükre. Ké­sőbb közölték: formailag az egész argentin kor­mány lemondott, hogy szabadkezet adjon Guido elnöknek az új kormány megalakításhoz. Azt várják, hogy az új kormányban néhány kivétel­lel mindegyik miniszter megtartja tárcáját. Az AFP szerint a zendülők győzelmében döntő sze­repet játszott, hogy az éj­szaka során számos ka­tonai egység jelentette be csatlakozását. MACMILLAN angol miniszterelnök csütörtök este rádió- és televíziós beszédben összegezte a Brit Nemzetközösség miniszterelnökeinek rész­vételével nemrég lezajlott értekezlet eredmé­nyeit. Beszédében ügyesen elsíklotta kényes pon­tok fölött, hallgatott a Közös Piaccal kapcsolatos vitákról, s hangoztatta: egyáltalán nem áll fönn ebben a tekintetben veszély, hiszen a kormány tovább folytatja majd a tanácskozásokat a csat­lakozásról. Macmillan azt állította, hogy a Kö­zös Piacba való belépés gazdaságilag erősítené Angliát és a nemzetközösség összes államait. A brüsszeli megbeszélésekről szólva az angol mi­niszterelnökhangoztatta, hogy sikerült „rendkí­vül jó feltételeket” elérni a nemzetközösség ázsiai országaira nézve. Kifejezte azt a reményét is, hogy sikerül majd piacot találni Kanada, Auszt­rália Űj-Zéland élelmiszercikkeire. A munkáspárt vezetősége azonban egyáltalán nem volt elégedett, Macmillan megnyilatkozásá­val. Beavatottak rámutatnak, hogy a miniszter­elnök tulajdonképpen megszegte ígéretét és nem pártpolitikai szempontoktól függetlenül számolt be az angol népnek erről a kérdés-komplexum­ról. A hírek szerint Gaistkell rádióbeszédében válaszol maid Macmill annak. Nagy-Britannia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága újabb nyilatkozatban foglalt állást Angliának a Közös Piachoz való csatlakozása ellen. A helyzet — hangoztatja a nyilatkozat — világosan bebizo­nyította. hogy a nemzetközösséghez tartozó or­szágok 700 millió lakosa tiltakozik Anglia belé­pése ellen. Ez az álláspont megfelel az angol nép döntő többsége hangulatának. Ugyanakkor azon­ban a nemzetközösségi értekezlet berekesztése után azonnal megkezdődtek a hivatalos előké­születek a Brüsszelben rftegtartott tanácskozások folytatására. Politikai megfigyelők rámutatnak, hogy az angol kormány szeretné kipuhatolni, va­jon a „hatok” hajlandók lennének-e módosítani a Brüsszelben eddig kidolgozott csatlakozási felté­téleket, különösen azokban a kérdésekben, ame­lyek súlyos gondot okoznak a nemzetközösségi partnereknek. Ismét a régi érvek EGY NAP A KÜLPOLITIKÁBAN | A hivatalos London és a déf-rhodesiai drákói intézkedések A hivatalos London úgy tesz, mintha rá nem tartozna a leg­főbb afrikai politikai párt, az Afrikai Népi Szövetség betil­tása Dél-Rhodesiában. Az angol gyarmatügyi mi­nisztérium képviselői jobbnak látták egyelőre nem kommen­tálni a párt betiltását, mond­ván, hogy ez a dél-rhodesiai kormány belügye és az angol kormány nem felelős azért a helyzetért, amely ezen a gyar­maton uralkodik. Londonban ugyanakkor meg­állapítják, hogy a párt betiltá­sának időpontja gyanús módon egybesett az angol „tanácsadók” munkájának befejezésével. E tanácsadók jelenleg Dél-Rho- desiában tartózkodnak és ott tanulmányozzák Rhodesia és Nvaszaföld államszövetség jö­vőjének kérdését. Az 51. föld alatti atomrobbantás az USA-ban Az Egyesült Államokban, a nevadai-sivatagban újabb föld alatti atomróbbantást hajtottak végre. Az Egyesült Államok atomenergia-bizottsága közölte, hogy ez volt az 51. föld alatti nukleáris robbantás a tavaly szeptemberben megkezdett so­rozatban; Az AP jelentése szerint a rob­bantás 20 000 tonna tot erősségű volt. Hosszú időn át dsőoldaias téma volt az újságok hasábjain a kongói helyzet. Időnként véres összecsa­pásokban tetőzik, majd hosszas és hiábavaló alkudozások készítik elő az újabb összeütközést. Mi történik most Kongóban? Az ENSZ többszöri sikertelen be­avatkozása után U Thant erélyes javaslatokkal próbált megoldást ta­lálni a kongói kérdés rendezésére. Tervet dolgozott ki, amely előírta egy új szövetségi alkotmány el­készítését, Kongó és Katanga had­erejének egyesítését. Ugyanakkor Csombet arra kötelezte, hogy ossza meg jövedelmét a központi kor­mánnyal, A katangai államháztartás bevé­teleinek megosztását az tette szük­ségessé, hogy a leopoldville-i kor­mány erőit politikai és gazdasági téren egyaránt túlságosan igénybe vette a szaka dár törekvések elfoj­tása, az egység helyreállítása és közben kevés energiát fordíthatott Kongó gazdasági helyzetének stabi­lizálására és megjavítására. Az Union Miniere, a nagy angol—belga hányatröszt viszont bevételének majdnem egyötödével, körülbelül negyven millió dollárral járult hoz­zá Csőmbe költségeinek fedezéséhez. © Thant természetesen nem szá- ttttott an», hogy Csőmbe kapva kap az alkalmon és minden felté­tel, taktikázás nélkül elfogadja a javaslatot. Ezért Csőmbe megfogal­mazása szerint olyan „ultimátum”- ma! kísérte tervezetét, amelyben a katangai diktátor hajthatatlansága esetén az ENSZ tagállamainak bün­tető szankcióját helyezte kilátásba. Ez a büntető szankció a katangai ásványi kincsek, elsősorban a réz és a kobalt vásárlásának bojkottját jelentette. A kongói kérdés ilyen értelmű rendezésével az angol kormány egyetértett, csupán a bojkott ki­mondását ellenezte. Nem véletlen, hogy a State Department viszont minden vonatkozásban csatlakozott U Thant elképzeléséhez. Az USA elsősorban abból a meggondolásból indult ki: egyébként is ingatag af­rikai befolyását teljes mértékben elveszti, ha most is — mint minden más helyzetben és országban — szembehelyezkedik a nemzeti moz­galmak törekvéseivel és a hátra­húzó erőket támogatja. Uncle Sam annál is inkább Kongó esetében választotta a progresszív körök tá­mogatását, mert ebben az ország­ban aZ USA viszonylag igen szűk gazdasági pozícióval rendelkezik, — tehát nem a maga, hanem a kon- kurrens tőkés országok számlájára tetszeleghet a haladás zászlóvivőjén nek rokonszenves szerepében. Az események alakulásában fi­gyelmetkeltő szerepet játszott a belgák első ízben határozatlan ál­lásfoglalása Is. Belgium késve és habozva csak annak az aggodalmá­nak adott kifejezést, hogy az eset­leges szankciók feltétlenül kiváltják a hatalmas belga-angol monopó­lium ellenakcióját. Az erélytelen tiltakozás mögött különféle okok húzódhatnak. Lehetséges, hogy Ilyen formában vehette tudomásul a világ az angol és belga monopóliumnak az USA gazdasági köreivel vívott harcában a szóvirágokkal bejelen­tette kapitulációt, de az Is lehet­séges, hogy — mivel a belgáknak egész Kongóban fontos érdekeltsé­geik vannak, a Katanga melletti lándzsatöréssel — a jelenlegi erősen kiélezett helyzetben — nem akar­ták veszélyeztetni anyaországi po­zícióikat. Csőmbe első nyilatkozatában a régi taktikázáshoz folyamodott, olyan feltételekhez kötötte a javas­lat elfogadását, ami gyakorlatilag elutasítást foglalt magában. Csak­hogy Csőmbe kiskirálysága ma már közel sincs abban az előnyös hely­zetben, mint korábban volt. Az Union Miniére dolláral elfolytak a hatalmas katonai apparátus felsze­relésére, mozgatására, s amint az elisabethvllle-1 tudósítók hlrülad- ják: a tartományban felütötte fe­jét az infláció, a katangai frank De Gaulle csütörtöki televí­ziós beszéde nyugtalanságot kel­tett Franciaországban. Igazolta azt az aggodalmat, hogy a tervezett alkotmányreform mö­gött lényegesen több van. mint az elnökválasztás módjának megváltoztatása. De Gaulle nem hagyott kétséget afelől, hogy szerinte az államfő a nép va­lamennyi jogának letéteménye­se, akit sem a parlament, sem a kormány, sem a politikai pártok nem korlátozhatnak döntéseiben. A néppel szemben csak annyi kötelessége van, hogy időnként népszavazást rendez egy-egy kérdésről, amelyre a választók igennel vagy nemmel feleinek. De Gaulle ezt a hatalmat nemcsak a maga számára követelte, ha­nem utódja számára is. Az al­kotmánymódosítás lényege ép­pen az, hogy a valóságban már kialakult személyi uralom rend­szerét szentesítse és tartóssá tegye. De Gaulle beszéde növelte a közvélemény és a politikai pár­tok ellenállását. Ezt tükrözik a péntek reggeli lapok cikkei és kommentárjai. — De Gaule egyetlen ember abszolút uralmának dicshimnu­szát zengte ■— emeli ki címé­ben az Humanité. — A népsza­vazással a diktatúrát akarja szentesíteni. „A mindenható atya szólt Franciaország gyermekeihez” —. írja a szocialista Populaire. —« „Arra akarja korlátozni a fraas^ cia nép szerepét, hogy időn­ként .erőteljes igent’ mondjon a .vezető’ politikájára.” Duclos, a Francia Komn». nista Párt Központi Bizottsá­gának titkára, a rádiónak adott nyilatkozatában kijelentette: De Gaulle beszéde után világos* hogy az elnökválasztás módjá­nak megváltoztatásával a sze­mélyi uralmat akarja súlyos­bítani. egy tényleges diktatúra feltételeit akarja kialakítani* Ez szervesen beleilleszkedik an­nak a politikának a keretébe* amelyet a rendszer fasizálása jellemez. A Francia Kommu­nista Párt a leghatározottab­ban szembeszáll de Gaulle ter­vével és összefogásra szólítja fel a köztársaság híveit fenye­gető veszéllyel szemben — mondotta Duclos. Kurt Leibbrand, német tomeggyilkos pere Stuttgartban Cr Kurt Leibbrand profes­szort, akit ió nevű kereskedel- mai szakembernek ismertek a vádjával, Leibbrand azzal vé~ dekezett, hogy mindezt csupán felsőbb utasításra cselekedte, A háború utáni Nyugat-Németor- szágban, bíróság elé állították 26 olasz katona kivégzésének értékéneik kétharmadát elvesztette, s az árak háromszorosára ugrottak. Amikor tehát a katangai külügy­minisztérium hivatalos közlemény­ben jelentette be, hogy elfogadja U Thant tervét, arra vonatkozóan, hogy Kongót egy autonómiával rendelkező államok szövetségévé alakítsák, minden bizonnyal ez a tény döntő súllyal szerepelt az elhatározás megszületésében. Korábban ugyan minden Csombé- val történő tárgyalás elé teljes hi­tetlenkedéssel néztünk volna, ma — az ENSZ főtitkár határozott fel­lépése, a nagyhatalmak valami­fajta megegyezése és az a tény, hogy a tárgyalásokat ez ideig csak taktikázásra használó diktátor töb- bé-kevésbé kényszerhelyzetbe ju­tott, mert politikai és gazdasági lehetőségei végükhöz közelednek — maximális garancia a kongói kér­dés megoldására. De hogy végül is mi történik — egy olyan politikai csekk beváltásakor, amelyen ke­zesként az USA, Anglia és más egymással gazdasági téren szemben­álló imperialista nagyhatalom neve szerepel, hogy melyik monopólium győz, grra csak az elkövetkezendő hónapok adnak választ — annál is inkább, mert ez nem az ENSZ és U Thant „játszmája”, a nagyhatal­mak szemében a kongói kérdés elsősorban nem is politikai prob­léma, hanem a tőkés monopóliu­mok versenyfutása Ka tanfiáért. tárgyaláson azonban megjeleni tek a tanúk, aikik fényt derítet­tek a dologra. A képen: akik a halálból menekültek (balról jobbra) Ammando Giudetti, Leo­ne di Benedetto, Pietro Comelli és Apostolo Acserti. egykori olasz katonák, akiknek sikerült megszökniük a kivégzés előtt. II Mariner-2 elhagyta a Föld vonzási terét WASHINGTON. (AP—AFP) A NASA, az amerikai űr­hajózási hivatal közleményt adott ki, amely bejelenti, hogy 9 Mariner—2 amerikai Venus- űrhajó elhagyta a Föld gravitá­ciós terét és növekvő sebesség­gel halad a Venus felé. A Mariner—2 szeptember 18-án érte el azt a pontot, ahol a Föld vonzási erejét kiegyen­lítette a Nap gravitációs ereje. Az űrhajó ekkor körülbelül 6 millió kilométernyi távolság­ban volt a Földtől. Uiabb merénylet Accrában Csütörtökön este Accrában újabb merényletet követtek el a gyarmatosítók fizetett ügynö­kei. Egy fáklyafénynél megtartott tömeggyűlésen, amelyen az acc- ra úttörők Nkrumah elnök pén­teki születésnapját ünnenelték* két robbanás történt. A Reuter meg nem erősített hírekre hi­vatkozva jelenti, hogy hárman meghaltak, többen megsebesül- tok. Á beváltatlan kongói csekk

Next

/
Thumbnails
Contents