Petőfi Népe, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-15 / 190. szám
« »Mal 1962. augusztus 15, szerda A művészet ereje legyőzhetetlen... Az öltözővé kinevezett várócsarnok falai között pilleköny- nyed táncosok suhannak. Nád- szálkarcsú lengyel lányok próbálják a polonéz kecses lépéseit, igazgatják a színesen vil- lódzó szoknyák rakoncátlan ráncait. A fellépés előtti percek lázas izgalma sűrűsödik a levegőben ... Magas, határozott tekintetű asszony áll a készülődő művészek között, — mint kapitány a fedélzeten. Henryka Komo- ~owska, a Kecskeméten vendég•ereplő Lengyel Néphadsereg Központi Művészegyüttesének 'alettmestere. „A táncművészet professzora” — mondják róla r''smerően a táncosok, — nagy- p'dású asszony, akinek művészi '’gondolásai értékes, új mód- berekkel gazdagították már a 1-ngyel tánckultúrát. Szép arca töprengővé válik, amikor munkájáról beszél. Mindig arra törekedünk, hogy ■műsorunk stílusos, tartalom és műfaj szempontjából változatos legyen, mutassa be kultúránknak a lengyel nép történelmével, a nemzeti felszabadulásért vívott harcaival való szoros kapcsolatát. Ehhez szervesen hozzátartozik a művészi színvonal állandó tökéletesítése, új, érdekes kifejezési formák keresése ... Szenvedélyes tűz vibrál szavaiban, amikor kísérleteit, terveit említi: — Szeretnénk tökéletesíteni legújabb kísérletünket, melynek lényege a dal és a tánc összekapcsolása. Feloldtuk a kórus merev, egy helyhez kötöttségét, ami jobban érvényre juttatja a zeneszámok árnyaltságát, kifejező erejét és látványosabb is a közönség számára. Kísérleteinknek ez csak az egyike. A mozgáskultúra tökéletesítése, más népek dalaiból, táncaiból történő feldolgozás, mind a terveink között szerepel. Mindjárt elismerően hozzáteszi: — „Micsoda temperamentum árad a magyar táncokból, főleg a legénytáncokbóir Megnyerő mosolyú, egyenruhás férfi lép mellénk. Az együttes parancsnoka, Kazimierz Magnowski alezredes. Szavai a megtett út kezdetét, küzdelmes szakaszait idézik: — Tizenkilenc évvel ezelőtt bizony nem volt könnyű dolgunk. Milyen más volt az első fellépés valahol az Olca menti fenyőerdők sűrűjében, kezdetleges tábori színpadon. Itt köszöntötte frissen létesült együttesünk dallal, tánccal a szövetséges szovjet földön megalakult I. Hadosztály katonáit. Mindenütt ott voltak, ahol a katonák. Az élvonalban éppúgy, mint a front mögött, az első lövészárkokban és a hátvédnél. Mekkora értéket jelentett akkor a felzúgó dal, tréfa, nevetés. Pedig számtalan nehézséggel kellett megküzdeniök. Nem mindig akadt szállítóeszköz, hiányoztak a kellékek és a jelmezek. azután jötttek a dermesztő fagyok, hóviharok ... — Művészeink — mosolyog büszkén — harcra tüzelték, győzelemre segítették katonáinkat. A háború után pedig nagy ambícióval láttak hozzá az alkotómunkához, optimista derűtől, életszeretettől áradó műsorok bemutatásához. Eddig már valamennyi baráti országban szerepeltek és megkapták a lengyel kultúra fejlesztésében és népszerűsítésében szerzett érdemeikért az Állami Díj és a Munka Zászlaja érdemrend kitüntetéseit. Magyarországi útjuk után már várják őket odahaza, hogy együtt ünnepéljék hadseregükkel a „lengyel katona napját”, A téren felállított rögtönzött szabadtéri színpadon kigyulladnak a reflektorok. Nemsokára kezdődik az előadás. Felcsendülnek az ősrégi lengyel dalok, könnyed bájjal hajladoznak a táncosok, akik a szépség és a művészet legyőzhetetlen erejével fűzik össze a népeket, mélyítik el a lengyel és a magyar nép testvéri barátságát. Vadas Zsuzsa Hóbélű kenyér FeszAlú izmuk boldog ere}« tiszai naptól hóbélű kenyér dús asztalunkon kínálod magad villogó kés szalad beléd puhán mannás Izeidben benne él a munka az Igyekezet mely elénk adott a tett mely épít boldog holnapot gyermekeink ujjongó kacagása fetizzó csókok termékeny varázsa a Mánk a Jövőnk vagy új kenyér {rissen szegetten táplálod a népet mely napról napra több szépségre ébred s melynek hatalma — csillagokba ér JÓBA TIBOR Amikor a fák még nagyok voltak Hogyan találja meg Kuzma Kuzmics Jordanov a züllött kül- selű, dologkerülő a becsületes emberekhez, a dolgos élethez vezető utat? Erre ad választ a filmszínházainkban rövidesen bemutatásra kerülő új szovjet film, amelyet Lev Kulidzsanov rendezett. A film művészi eszközökkel mutatja be Kuzma sorsának fejlődését, alakulását, azt a folyamatot, ami a magányos, emberkerülőt visszavezeti az emberi közösséghez és rádöbbenti, hogy boldogulni nem csalás és hazugságok árán, hanem tisztességes munkával érdemes. Kuzmát Ju- rij Nyikulin filmszínész személyesíti meg, Natasa szerepében Inna Gulaja játékában gyönyörködhet a közönség. Népmondák nyomában NYÁR A délibáb partján falu horgonyoz, fehér házak ringnak a fényeken; a hullámzó nyár a földekre árad, s piros színe a pipacsokra cseppen. A szelek elhozzák a kéklő ködökből a forró ég suhogó záporát, s a szántás kitárja szomjas barázdáit, hogy minden rögöcske ázzon át. A gyorsan gyűlt tócsákban a fény szivárványt szövöget szép asszonyának, s a karcsú nyár mellett kétféléi feszes vigyázzban jegenyék állnak. Kópiás Sándor Idős parasztbácsfk ajkán még ma is élnek színes elbeszélések, meseszerű történetek a régmúlt időkból. A gazdagon viruló népi mondáik különféle témájúak, mégis mindegyikük közös vonása a szomorú jobbágysorstól való szabadulás óhaja. Szép példája ennek a Madaras községben fellelhető népi mondák érdekes anyaga. A szegény ember örökösen visszatérő álma, a kincsekre bukkanás öröme tükröződik a Kőkecske és a Kincses harang mondákból. A Kőkecske monda a török megszállás idején keletkezett. A Madarason székelő janicsár aga kőkecske gyomrába rejtette arany kincseit, majd a zentai csata után elmenekült. A gazdák boronáláshoz nehezéknek használták a súlyos kőkecskét, majd a múlt század elején megjelent négy török, akik a szobor lábát kicsavarva rengeteg aranypénzt szedtek ki belőle. Utána eltűntek a községből és velük együtt eltűnt a kőkecske is. Az 1860-as években a szegény, dinnyetermelő Sabján Matyi egy üstben elásva aranynyal színültig megtöltött harangot talált. így lett Matyiből nagygazda és azóta is nóta kering róla a faluban: „Sajbán Pista haragszik, hogy a Matyi gyarapszik...” Basa Mari nótája is Madarason született. A falu közepén — a mai plébánia helyén — lakott a múlt században Latino vies János földesúr, aki olyan csúf ember volt, hogy rá sem szabadott nézni a cselédnek. A kastélyban szolgált a gyönyörű libapásztorból később szobalánnyá lett szépséges, „gangos” Kopecki Mária (csúfnevén Basa Mári). akit az uraság feleségének halála után feleségül is vett. Latinovics Basa Matylnak, Mári apjának Baján házat vett, a borsodi határban 150 hold jó földet adott — „Basa Mária kö- rösztje” ma is látható ezen a határrészem — és a Madarászpusztát is neki ajándékozta. A kihalt Basa-család kriptája ma is látható a temetőben, Basa Mári sírját fehér márvány angyal őrzi. Az elszenvedett sérelmekért elégtételt kapott népről szól a „Mitugrász intéző” mondája, így nevezte a nép a kegyetlen botos ispánt, aki állandóan botoztatta a jobbágyoifcat. A kegyetlen intéző a főtéren — a mai Vinkó-házban — lakott és 1824-ben — amikor felgyújtott házából a pénzt ki akarta menteni — tűzhalált szenvedett. A népmonda szerint az embertelen ispánt a föld sem fogadta be és szelleme továbbra is kísértett, bárhová temették. így a mostani „húzott” hegynél ma is ijesztgeti az arra menő lovaskocsikat, sőt egy ízben a harangkötelet is elvitte. Három helyre temették, de a föld nem fogadta be a népnyúzót, végül is az uraság a kegyúri templom padlózata alá helyeztette hamvait. Emlékműve ma is látható* melyen márványba vésve éz olvasható: „Nemes Kovács Gábor hű intézőmnek, tűzhalála emlékére.” Tiirr István szabadsághősről — Garibaldi híres tábornokáról — a szájhagyomány azt meséli Madarason, hogy állítólag az 1840-es évek táján épített Latinovics-féle kovácsműhely (mai Rici-ház) építésénél dolgozott, mint bajai kőművesvállalkozó. Itt Madarason a kocsiúton elvonuló pécsi huszárezredbe állt be katonának. Végleg letette a kőműves kanalat. hogy egész életében a szabadságért harcoljon. A népmondákban mese és valóság keveredik. De mindkettő azt példázza: — Milyen nehéz volt valamikor a szegény ember élete és csak a kincsekről szóló mesék nyújtottak némi vigaszt, reménykedést. Hogy ki ne vesszenek és minden korban emlékeztessenek az elnyomatás nehéz éveire, összegyűjtöttük a helyi száj- hagyományokat, mondákat, melyek Madaras község készülő monográfiájában kapnak végleges elhelyezést. Leadva! József tanár Könyvespolc Hegedűs Géza: PÁRHUZAMOS ÉLETRAJZOK Hegedűs Géza regényciklusának korábbi kötetei a régi uralkodó osztályok sarjainak változatos pályafutását ábrázolták a második világháború idején, s a felszabadulás első éveiben. E kötet három történetében a haladni akaró értelmiségiek megpróbáltatásairól ír. DAVIDOVt HOLDON Sok titkot reft a Hold. Ember oda még nem tette a lábát. Mégis, már most meg tudjak mondani, mi vár ott az űrhajósokra. Képzeljük eJ, hogy egy holdexpedíció részvevői vagyunk. Négy teljes napot repültünk már az űrhajón a teljes csend és súlytalanság állapotában. Zuhanunk lefelé Az űrhajó kémlelőablakából kitekintve közelinek és óriásinak tűnik a Hold. Az égboltnak csaknem a felét elfoglalja, felülete mintha a száguldó rakéta felé fordulna. Körülbelül másodpercenként 3 kilométeres sebességgel közeledünk feléje. Bekapcsoljuk a hajtóművet, amely most a fék szerepét tölti be. A Hold felszíne meredek falnak tűnik, s úgy érezzük, mintha e fal mentén zuhannánk. Az a benyomásunk támad, hogy a hegyek vízszintes irányban húzódnak a falom. Szinte várjuk, hogy menten leválnak róla és velünk együtt fognak zuhanni! Ez az illúzió azzal kapcsolatos, hogy a rakétahajtómű működése közben a fülkében megszűnik a súlytalanság érzése, s érzékeljük a nehézségi erőt. Ügy tűnik, hogy a Hold felszíne egyre lassabban mozog, megdől, függőleges helyzetből átmegy vízszintesbe, egy pillanatra megáll és hirtelen visz- szafelé fordul. Fülkénket ütés éri, amelybe beleremeg, majd csend lesz. A kémlelőablakan ferdém behatoló napsugarak mozdulatlan csíkot rajzolnak a fülke párnázott belső borítására. Rakétánk szerencsésen Holdat ért. Ax első lépés Mielőtt a fülkéből kiszállnánk, fel kell öltenünk a magaslégköri ruhát, amely biztos védelmet nyújt az űrhajósnak a szokatlan feltételek között. Ballonban oxigént kell magunkkal vinnünk, meg egy automata berendezést, amely arra szolgál, hogy a magaslég- köri ruhában fenntartsuk a megszokott földi légnyomást. Ezenkívül melegítő és hűtő készüléket, villanyelemeket, rádió adó-vevő berendezést, valamint ivóvíz- és élelmiszertertalékot viszünk magunkkal. A Földön ez a felszerelés bizony nagyon nehéz lenne, de a Hold felületén a nehézségi eró csak hatod-annyi, mint a Földön, hiszen a Hold, méreteit és sűrűségét tekintve, elmarad a Földtől. Az űrhajó zsilipén áthaladva (nehogy kieresszük a levegőt a fülkéből) kinyitjuk a fedélzeti nyüást, s látjuk hogy az egészen közel húzódó láthatárig kősivatag terül el. Élesen tűz a Nap, de az égbolt egészen fekete, s látjuk rajta ez ismerős csillagképeket. A Nap közelében a Holdra emlékeztető keskeny sarló csillog, csak jóval nagyobb és világosabb a Holdnál. Ez a mi Földünk. A napot kezünkkel eltakarva megpillantjuk a napkorona ezüstgyöngy-sugarait, amelyek a Földről csupán a teljes nap- fogvatkozások ritka perceiben láthatók. Itt minden olyan különös Lemegyünk a lépcsőn, s lábunk először érinti a Hold felületét. A kemény, sötétbarna talaj laza salakra emlékeztet... Milyen jól esik a szűk fülkében töltött néhány 'nap után szabadon járni-kelni! Ni csak, milyen különös alakú, sötét szakadék tátong előttünk. De hiszen ez a rakéta-űrhajó árnyéka! A Holdon asért láthatók ilyen furcsa képek, mert nincs légkör. A Földünket körülvevő levegőréteg reggel és este megajándékoz bennünket az est- hajnalpír nagyszerű színeivel, éjszaka pedig azt a hatást kelti, mintha pislognának a csillagok. A Holdon nem így van. Itt nincs időjárás, s nehéz választ adni arra a kérdésre, vajon meleg van-e, vagy hideg? A Fijldön ez a levegő hőmérsékletétől függ, amit molekuláinak mozgási sebessége határoz meg. A levegő nélküli térben azonban nincsenek „molekulák”, s a szomszédos tárgyak színüktől és a megvilágítás feltételeitől függően egészen eltérő hőmérsékletűek lehetnek. Egyébként a legutóbbi időkig nem zárták ki azt a lehetőséget, hogy ritka gáz mégiscsak van a Holdon. A rádió-csillagászok kutatásai azonban véglegesén megcáfolták ezt a feltevést. Arról van szó, hogy természetes utitársunk a Föld körül végzett mozgás közben olykor elállja a távoli kozmikus rádiókisugárzások útját. Ha a Hold körül bármilyen ritka atmoszféra is lenne, ez észrevehetően eltérítené a rádió-hullámokat egyenesvonalú útjukról. Ilyen eltérítést azonban nem lehet megfigyelni, mivel a Hold felületén a gázok sűrűsége nem nagyobb a földi levegő sűrűségének egvbilliomod részénél. Gyakorlatilag ez az atmoszféra teljes hiányával egyértelmű, (Folytatjuk.)
