Petőfi Népe, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-10 / 186. szám

< »!d*l IMS. M. péntek LESZ TANKÖNYV ségűk. A művelődés! osztály Régi idők tanúi Arn iskolaév elején gyak­ran okozott gondot a szülők­nek az utóbbi években aa új tankönyvek beszerzése. Néme­lyik könyvet évről évre cserél­ték, újabbat, jobbat adtak ki; amit csak helyeselt volna a nagyközönség, a tanárok és a tanulók akkor, ha elegendő áll rendelkezésre belőlük. Tan- könyvkiadásunk azonban nem győzte kielégíteni a szükségle­tet, s így nem egyszer bizony megesett, hogy egy-egy tantárgy tanításához csak decemberben, vagy a következő év elején ér­kezett meg a könyv. Éppen ezért általános he­lyesléssel találkozott iskolare­formunknak az a célkitűzése, amely leszögezi, hogy olyan tankönyvvel kell ellátni a ta­nulókat, amelyek megfelelnek több éven át. Szűnjön meg a kísérletezés és hosszabb ideig .' ionoa könyvből tanítsanak. Ez azonban azt jelenti, hogy az eddig használatban levők te­kintélyes hányadát a fenti szempontok figyelemvételé­vel szerkesztett tankönyvekre kell kicserélni. Itt is, ott is hí- resztelni kezdték, hogy mivel az idén szeptemberben kezdő­dik az iskolareform, új köny­vekből fognak tanítani m az új könyvek azonban még nin­csenek sehol. Nem lesz tan­könyv, miből fognak tanulni a gyermekeink — rémüldözött né­mely* szülő. Ellátogattunk a kecs­keméti könyvesboltokba, hogy megérdeklődjük, mire számít­hatnak az ősszel iskolába in­dulók. A Széchenyi téri könyvesboit- b*n Tass! Sándor üzletvezető részletesen informált bennünket az általános iskolák könyvel­látásáról. Elmondotta, hogy még a nyár elején a Tankönyv- kiadó értekezletet hívott egybe a városi tanács művelődési osz­tályán, s ott megbeszélték az iskolák vezetőivel, hogy ők mennyi könyvet tudnak be­gyűjteni a tavaly végzettektől, s mennyi új könyvre van szük­S2. Belopdfezfcfj hirtelen felug­rott és az ablakhoz rohant. Né­hány percig feszülten figyelt • távolba, furcsa, merev, szinte dermedt tekintettel. Veríték- cseppek gyöngyöztek homlo­kán. Neki kell kiadni a pa­rancsot az indulásra. Ez pedig a távollevő Kámov halálraítélé- sével egyenlő... Megfordult, s halkan így szólt: — Még húsz percünk van! — Nem válaszol­tunk. A mutató tántoríthatatla- nul közeledett a nyolcas szám­hoz. —- Sisakot föl! mm hangzott — Belopolszkij vezényszava. Tehát mindennek vége. Feä- szállunk! Az ellenőrzőlámpa kétségtelenül azt mutatja, hogy a terepjáró rádiója teljesen rendben van. Ha tehát hallgat, Kámov nincs a gépben. A Mars légkörében nem lehet lélegzetű. A hátitartály oxigénje hat óráig biztosítja Kámov léleg­zését. Az utolsó beszélgetés óta már öt óra telt eL Alig egy órára van levegője! — Meg kell keresnünk! — mondtam. Belopolszkij idegen, fahangon felelt: — Rendben van! Az űr­hajó tíz percig keresni fogja parancsnokát! A mutató gyorsan szaladt a számlapon. Odakint már besö­tétedett. Itt az éjszaka. Kámov már nem tér vissza Egyetlen reményünk maradt: a levegő­ből megtalálni parancsnokun­kat. Hatalmaserejű fényszórónk bevilágítja az egész tájat összesítette az igényeket, a könyvesbolt megrendelte a szükséges mennyiséget, amely­nek nagy része már meg is ér­kezett. — Eddig megérkezett 174 ezer forint értékű könyv — mondot­ta az üzletvezető — és még mintegy 80 ezer forint értékűt várunk. Ezzel el tudjuk látni a városhoz tartozó 41 általános iskolát. — Mennyi közöttük az új? — Az idén még nem lesznek új könyvek. Csak jövőre kerül sor az alsó tagozatos tanköny­vek kicserélésére, s addigra a kiadóvállalat fel tud készülni az igények kielégítésére. — Árulják-e már a könyve­ket? — Itt nem árulunk tanköny­veket. Az iskolák megbízottal együttesen viszik ki az igényelt mennyiséget, s helyben fogják kiosztani. Augusztus 20-a után adjuk a könyveket az isko­lák megbízottainak. — Még egy kérdést: hányfé­le könyv szerepe] a megren­delésekben? — összesen 67 tankönyv kell az általános iskolákban, b ez valamennyi megvan. Ezután a Szabadság téri könyvesboltba látogattunk, ahol a középiskolai tankönyvek eladásával foglalkoznak. A középiskolák megbízottai közvetlenül adták a megren­delést a tanév végén Németh János üzletvezetőnek, aki el­mondotta, hogy ennyire idejé­ben még sohasem készültek fel a szeptemberi iskolakezdésre. Háromszázezer forint értékű könyv megérkezett már, a tel­jes szükséglet háromnegyed ré­sze. A gimnáziumok negyedik osztályából hiányzik még há­rom tankönyv, s a technikum levelező tagozatai számára a szakirodalom egy része. A köz­ismereti tárgyak tankönyvei azonban már itt is megvannak. A Szabadság téri könyvesbolt máris megkezdi a tankönyvek szétosztását az iskolák között, — Elfoglalni a hálóitat! Belopolszkij a vezérlőpultba« állt Sápadt volt, mint mindig; de feszülten nyűgöd tnak lát­szott Micsoda emberfeletti aha. rátérő vei erőszakolhatta magú­ra ezt a nyugalmat!... Az űr­hajó törzse megremegett A motorok egyre erősödő döreje úgy tűnt, betölti az egész vi­lágegyetemet Az SZSZSZ— KSZ2 elindult De még mindig a Mars felszínén futott Belopolszkij bevonta a futó­művet Már a levegőben va­gyunk! Villámgyors kézmozdu­latok ... A hatalmas erejű mo­torok elhallgattak, s a követ­kező pillanatban működésbe léptek a „légköriek”. A gyors emelkedés megszűnt és a gép nyugodtan repült a bolygó fö­lött Leugrottunk a hálóból és az ablakhoz rohantunk. Űrhajónk széles kört írt le: visszatérő­ben volt ahhoz a helyhez, ahon­nan az imént felszállt A fény­szóró sugarában jól kivehet­tem minden részletet Feltűnt a tó és a kis tér, ahol űrhajónk állomásozott Még a rubincsil­lagos acél emlékművet is fel­fedeztem. Délnek repültünk, amerre Kámov eltűnt Négy perc alatt több mint száz kilo­métert tettünk meg. Aztán visz- szafordultunk. Száz kilométer oda, száz vissza, és újból száz az első irányba. Semmi... A marsbeli sivatag sötét és kihalt Azt hiszem, ájulás környékez .., Mindennek vége! Kámov el­pusztult!... amint jelentkeznék a megbízot­tak. Nincs tehát aggodalomra ok. Mint a kecskeméti példa bizo­nyítja, lesz tankönyv. El van­nak látva bőségesen a papír­boltok is füzetekkel, író- és tanszerekkel, még iskolatáskák­ból is bőséges készletekkel ren­delkeznek. Némi hiány tapasz­talható még rajztáblákban, vo­nalzókban. Szeptember első napjaira azonban ezekből is megérkezik a szükséges meny- nyiség. A Művelődésügyi Miniszté­rium legutóbbi sajtótájékozta­tójából tudjuk, hogy csak olyan területeken mutatkozik némi hiány, amelyek kis rétegeket érintenek. így például az olasz nyelvkönyvből, az általános is­kolai fakultatív nyelvoktatás és a felnőtt oktatás néhány tan­könyvéből. Az általános és kö­zépiskolák tanulóinak 357 féle kiadványából azonban több mint 12 millió új példány áll rendelkezésre máris, az új tan­év kezdete előtt egy hónappal. M, L. Tobáni legények Azok voltak ám az igazi legények — hej, a tobániak, toprongyos szegények. Egy görögdinnyéért lesbe álltak estig, — nem a lopás, hanem a virtusa tetszik. Pakolták a másét nyáron szekérszámra, csalc, ami lehullott, az jutott a szájba, s hozzá egy kis kenyér, — emlékszel-e Miska? Gondolsz-e még régi gyermek-álmaidra, vagy tán elfeledted? Az a gürcös élet jut-e eszetekbe tobáni legények? Űrhajónk hirtelen megváltoz­tatta irányát. Távolodni kezd­tünk az ismert vidéktől. Futó pillantást vetettem Belopolsz- kijra. A periszkóphoz hajolt. Keményen összezárt ajkáról szi­lárd eltökéltséget olvastam le. Pajcaadze elfordult az ablak­tól. Arcán könny patakzott Visszatért helyére. Gépiesen követtem. Éppen lefeküdni ké­szültem, amikor egy hirtelen lökés behajított a hálóba. A kétszeres nehézkedési erő jól Ismert érzése béklyóba vert* testem. Fülemben gyorsan nőtt a hatalma« erejű, nyomasztó zúgás. EGYED üli rÁ dermesztő hideg levegőben sötéten és komoran álltak a barna gránitsziklák. Odalent lassan cammogtak fejletlen elülső lábukon a hosszú, bo­zontos fenevadak. Egyik-másik a „földhöz" lapult, mintha ug­rani akart volna, és merev zöldes-szürke szemelt a csúcs­ra szegezte. A sziklán egy ember fekszik. Feje balkarján pihen. Jobb kezében pisztolyt szorongat Régóta fekszik itt Már rég le­tett arról, hogy megmenekül Nem tud leereszkedni a közel­ben álló terepjáróhoz. Pedig a megmenekülését jelentené! De útját állják a fenevadak. A Nap már egészen alacso­nyan áll a látóhatár felett Még néhány perc és leszáll a trópusi éjszaka. Erős fagy lesz. Ám az ember nem törődik vele. Oxi­génje alig egy óráig futja még. Tudatában van biztos pusztulá­sának. De fekete szeme nyu­godtan és keményen néz sűrű, lecsüngő szemöldöke alöl. Nyolc óra. Az ember felemelkedik. Mintha hallgatózna. De kö­röskörül síri csend. Bosszúsan legyint, s újból visszafekszik a hideg gránitra. Régmúlt idők emlékeit őrzik ünnepélyes csendben ' a tíz év­vel ezelőtt államosított levél­tárban — Kiskunfélegyházán. A levéltár két dolgozója. Szabó Sándor levéltáros és munkatár­sa, Döme József, nagy jártas­sággal, szakértelemmel keresi ki az iratok garmadájából azo­kat a kötegeket, amelyek a kutatót érdeklik. Pedig nem könnyű feladat az évi 30 ezer darabot is meghaladó 1300 irat­folyóméter akta nyilvántartása. Ugyanis, ha a könyveket, ira­tokat egymás tetejére raknánk, 1300 méteres irathegy keletkez­ne. A jelen eseményeit rögzítő okmányok mellett tömérdek feljegyzés nyújt átfogó képet a régi Félegvháza életéről. 219 esztendős, 1743-ból való A Nap lebukik a látóhatár mögé. Á levegő hőmérséklete gyorsan csökken. Egyre hide­gebb van. Fagyni kezd. Most mintha valami hangot hallana. Gyorsan abba az irányba ha­jók A zúgás egyre fokozódik. Az ember elsápad, de ajka kö­rül elégedett mosoly bujkál. A rúgás lassan elhalkul, s em­berünk arcába visszatér a vér. Végtelenül fáradtan ereszkedik vissza fekhelyére. Vége. Egye­dül van a Marson. Még 30— 40 perc. ■ aztán mindennek vége! Nem fél a haláltól. Csak azt sajnálja, hogy nagyon ke­veset tett. nem tudta minden szándékát megvalósítani. Korai halálának ő maga az oka. Lassan telnek a percek!... Hát ez vajon mi lehet? Ismét az előbbi zúgás! Egyre hango­sabb, elviselhetetlenebb... A látóhatár mögül vakító fény­sugár bukkan elő. Hirtelen a „földre” hull, s megvilágítja a bozótokat, a tó befagyott tük­rét. Az ember a sziklán szinte belepréseli testét a kőbe, mint­ha attól félne, hogy felfedezik. Valóban ettől fél. A fehér te­repjáró! Ha ráesik a fényszó­ró sugara, lakkozott teteje tü­körként megcsillan. Feltétlenül felfedezi a vakító fény irányí­tója. Mintha sokezer ágyú dö­reje egyetlen elviselhetetlen dörrenéssé folyt volna össze. Meglengedezett a ritka levegő. Széles szárnyak takarták el az eget a feje fölött A fényszóró sugara tovaröp­pent. A tájat kísérteties vörös fény öntötte el. A tovaszágul- dó gép farka után hosszú, élénk vörös lángcsóva úszott. Meg­villant és eltűnt. A zúgás el­halt a távolban. Az ember megkönnyebbülten sóhajtott fel. megtörölte homlokát. (Folytatjuk^ iratok, kézzel írott, bőrbe kö­tött jegyzőkönyvek utalnak az első telepesek idejére, akik — szám szerint 219-en — meg­alapították Félegyházát Tíz év­vel később, 1753-ban az össze­íráson már körülbelül ezer lel­ket számlálnak össze a város­ban. Az iratokból megtudjuk, hogv a társas gazdálkodás Félegy­házán nem új dolog. Az ősök, Veszély fenyegeti a kincset érő papírokat — beázik a mennye­zet akik ezen a helyen letelepedtek, közösen gazdálkodtak a főbíró irányítása alatt. Kétszáz esz­tendős lajstromok tanúskodnak arról, hogy a családoknak krumpliföldet kölesparcellákat osztottak ki a közösből, a zabosztó lajstrom a közös mag­tárból kiadott zabot tartotta számon. 1961 őszén áthozták Félegy­házára Kiskunhalas levéltári anyagát is — mintegy 180 irat­folyómétert A levéltár dolgozói most ezt az anyagot rendezik. Ez még régebbi iratokat tartal­maz, mint a félegyházi. A leg­régibb írásos feljegyzés 1723- ból való, de Toót János al­jegyző még korábbiakról is tesz említést. A halasi anyag érdekességei közé tartoznak az 1600-as évekből származó ere­deti török levelek. Az értékes gyűjtemény meg­óvása érdekében nem ártana rendbehozni egy kicsit a levél­tárat. Kijavítani a mennyeze­tet, amely beázik és a ned­vesség pusztulással fenyegeti az_ okiratokat. Már pedig a múlt írott emlékeinek megóvá­sa, a ritkaság számba menő iratok é őségben tartása fontos közérdek, s megérdemli a tá­mogatást Tóth Miklós Mint a patikában, olyan rend van Szabó Sándor levéltáros birodalmában.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents