Petőfi Népe, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-09 / 185. szám

* »Mal 1962. augusztus 9, csütörtök Csak a TV mutatja be! Sikerekben gazdag színházi évad volt Ha felhangzik ez a va­rázs os erejű mondat — bárhol és a nap bármely időszakában — a boldog televíziótulajdono- s^k több százezeres táborában pillanatok alatt kitör a pánik. Azok, akiket hajókötél-idegek- kel áldott meg a kifürkészhe­tetlen sors, csak összerázkód­nak, mint a hideglelősek, de a gyengébb idegzetűeket azon­ban hatalmába keríti a vitus- tánc néven közismert rángató­zás, amely leginkább a kezek különös, kapkodó mozgásában nyer kifejezést. Mintha valami láthatatlan gomb után nyújta­nák idegesen remegő kezüket, abban a reményben, ha sikerül eiémiök és elcsavamiok még időben, megmenekültek a biz­tos katasztrófáitól, de ha nem... Brrr, még rágondolni is bor­zalom! Hogy mi ez a már szállóigévé vált különleges kórság, amely­nek megszületését hazánkban az elmúlt esztendőre teszi az or­vostudomány? A Hivatalos Fó­rumtól nyert értesülés szerint a következő szakmeghatározás- sai illethető: film, amelyet ki­zárólag csak a televízió mutat be a nagyérdemű közönség épü­lésére. A legodaadóbb tv-néző szakemberek azonban már véle­ményt vallanak, miszerint: az unalom, a giccs és a zagyvaság eddig még nem tapasztalt olyan tömésny keveréke, amelynek előállítása a legutóbbi időkig csak különlegesen felszerelt la­boratóriumokban — ott is csak igen kicsiny mennyiségben! — járt sikerreL (Hála a Televízió Illetékeseinek — az étmúlt hó­napok tapasztalatai szerint _ — olyan hatalmas lépést tettünk előre ezen a téren, amelyhez foghatót csak a spanyolviasz felfedezése jelentett az emberi­ség számára.! u Díá*ok — meg néni erősített — véleménye szerint a fent em­lített kór tüneteihez tartozik még egy negyedik ist a tudo­mány oa kísérletezések eddig még törvényerőre nem emelt módja: hogyan lehet fokozni az idegbaj terjedését elsősorban vizuális módon? Az eredmények máris biztatóak: a szóbanforgó napok esti óráiban jelentősen nőtt a cigaretta, a fekete, a ka- ril, a valeriána és a bróm fo­gyasztása, valamint az összetört tv-készülékefc száma. (Sajnos, pontos adatok még nem állnak rendelkezésünkre, mert azokat az ügy rendkívüli fontosságára való tekintette! egyelőre még titkosan kezelik.) Megint mások — már kevés­bé szavahihető körök — vélemé­nye szerint a különleges kór­okozó, amellyel kénytelenek va- pvunk szembenézni: a takaré­kosságnak valami egészen fur­csán értelmezett formája, mi­szerint a műsoridő kitöltése a Hírek a filmvilágból Az amerikai filmgyártás dol- e ■-■•’•óinak szövetsége a követ- k?ző statisztikai adatokat hoz­ta nyilvánosságra: 2200 regiszt­rált amerikai operatőr 30 szá­zaléka munkanélküli; a rende­zők. színészek és forgatókönyv­írók körében a munkanélküli­ség elérte a 40 százalékot, a filmvágóknál 17 százalék A szövetség katasztrofálisnak tart­ja a helyzetet, kihangsúly óz­va azt, hogy a szakmában ed­dig ilyen állapotok még nem fordultak elő. * Francoíse Sagan kijelentette, hogy elege van az irodalomból, teljesen elkötelezi magát a filmhez — kettős minőségben, mint Író és mint színésznő. Nemrég fejezte be az emléke­zetes tömeggyilkos Landru éle­téről szóló film forgatókönyvét; ebben Colette-et alakítja majd, aki a gyilkos perének idején egy nagy párizsi napilap tudó­fontos, nem pedig az, ami éz idő alatt látható. Akadnak végül olyan elve­temült maszek-kritikusok, akik nem átallják a szemétkosarat emlegetni, amikor felhangzik a megrázó erejű szállóige: Csak a TV mutatja be! Hát kérem, ez már az ellenség hangja! Mert lehet-e józan ésszel összefüggés­be hozni a televízió különleges csemegének szántt, s maradandó művészi élményt kínáló filmbe­mutatóit egy prózai, háncsból vagy vesszőből font szemétko­sárral? Büntetőjogi felelőssé­gem tudatában kijelentem, hogy aki ezt állítja, annak fogalma sincs az igazi művészet nagy- szerűségéről vagy éppen rossz­indulatú áskálódó, aki talán éppen a televízió filmszerkesz­tőjének székére, s íróasztalára pályázik. Igaz cáfolatként íme néhány példa. Ki az a dóré földi halan­dó, avagy elvetemült tv-néző, aki. mondjuk, a Háború és béke című filmet egy szintre mer­né emelni a Kár, hogy bestia — Csak a TV mutatja be! — című remekművel, vagy a Száll­nak a darvakat például a Repü­lő szekrénnyel, avagy Az or­szágúton című kétes értékű pro­dukciót a legutóbb bemutatott, A séta című gogoli hangulatot lehelő lírai filmkölteménnyel. (A meghatározás a Rádió és Televízió Újság illetékes szer­kesztőjétől-) Gondolom, a televízió Ille­tékes filmszerkesztőit nem gá­tolja a jövőben a közönség tet­szése vagy nemtetszése, s végzik tovább a maguk nagyszerű munkáját Ha netán mégis két­ségek támadnának bennük a csendesszavú, szerény kritikák Indokoltságát illetően, kérem, üljenek be a házi vetítőbe és nézzék végig kétszer egymás­után A fehér sejk című utol­érhetetlen Fellini alkotást Harmadik vetítés garantáltan kizárva! PrtttW Pét Vasárnap ntólszor hallott le a függöny ebben az évadban. A Katona József Színház Baján be­fejezte az 1961—62-s idényt. Ti­zenegy hónapi kemény munka, 480 előadás után, a színház ve­zetői, művészei, műszaki dol­gozói megkezdték szabadságu­kat, hogy szeptemberben pi­henten, friss erővel és lelkese­déssel lássanak ismét munká­hoz. Hétfőn az elmúlt évad ered­ményeimről tájékoztatott ben­nünket Radó Vilmos, a Kecske­méti Katona József Színház igazgatója; — Az 1961/62-s színi évad sok tekintetben eredményesebb az előzőeknél — mondotta. Mun­kánkat az elmúlt évadban olyan tervszerűség jellemezte, amelyre eddig még nem volt példa. Amíg ugyanis az elmúlt évek­ben a műsortervnek sokszor több mint egyharmada meg­változott, most egyetlen dara­bot csúsztattunk át a következő évadra szereposztási nehézségek miatt: Brecht Koldusoperáját. Helyette új magyar darabbal bővítettük repertoárunkat. A prózai darabok többsége ebben az évben olyan erkölcsi és anya­gi sikert hozott, amely ugyan­csak jelentős eredménynek szá­mít. Itt elsősorban a Bánk bán, a Rómeó és Júlia, valamint a Szevillai borbély sikerére gon­dolok. Színházunk az évadot megváltozott külsőségek között is kezdhette, mert a megye és a város segítségével több mint hárommillió forintos költség­gel újjávarázsoltuk a színház hatévtizedes épületét. Műsorpo­litikánk pedig híven követte pártunk kulturális politikáját és semminemű engedményt nem kellett tennünk annak érdeké­ben, hogy az országszerte ta­pasztalható dekonjunktúrát el­lensúlyozzuk. ■= Hogyan valósult meg ez a mű­sorpolitikai — Igyekeztünk olyan darabo­kat színre hozni, amelyek küz­denek a kispolgári szellem el­len, a népek békés egymás mel­lett élését hirdetik, vagy alkal­masak arra, hogy nézőink klasz- szikus műveltségét és ismereteit bővítsék. A zenés műfajban is a népszerű ún. bécsi operett mellett mind több zenés vígjá­tékot mutattunk be. olyanokat, amelyek nemcsak zened élveze­tet nyújtanak, hanem tartal­mukban is megfelelnek a mi irányvonalunknak. A prózában a Bánk bán, a Rómeó és Júlia, a Negyedik, a Tizenegyedik pa­rancsolat, a Szevillai borbély képviselte ezt az irányvonalat, és Márjás Magda: Nyiss ajtót, ha kopogtatnak című mai témá­jú darabjának ősbemutatója. Zenés műsorunkban a zenei igényességre való törekvést Planquette és Strauss muzsiká­ja jelentette, a népszerű Csár­dáskirálynő mellett új magyar operettet mutattunk be, a Si- monyi óbestert, s az Osztrigás Mici kellemesen egészítette ki színházunk műsorát. Az orszá­gos statisztikák kimutatása sze­rint 68 százalékos átlagbevéte­lünkkel a vidéki színházak kö­zött az első helyet szereztük meg. A számadatok és a meg­jelent kritikák is azt bizonyít­ják, hogy műsorpolitikánk meg­alapozott és helyes vdlt. Szín­házunkat ma már országszerte ismerik és szeretik. Ezt bizo­nyítja, hogy a televízió elősze­retettel közli előadásainkat, mert közönségvisszhangjuk min­dig a legjobb volt — MJ volt az évad legfontosabb eredménye? — Műsortervünk összeállítá­sánál az a törekvés vezetett bennünket hogy előadásaink többségét a megye lakossága is láthassa és ezzel elértük, hogy nemcsak Kecskemétnek, hanem az egész megyének színháza let­tünk. Ebben az évben először láttunk hozzá céltudatosan az úgynevezett fehér foltok eltün­tetéséhez. Színházunk vállalta, hogy létszámemelés és költség- vetési kiegészítés nélkül a ter­vezetten felül 25 tájelőadást tart olyan helyeken, ahol szi- nielőadás vagy még egyáltalán nem, vagy csak igen rendszer­telenül volt 1961-ben 27 közsé­get és várost, 1962-ben 44-et lá­togattunk. Tavaly az év első felében 98 tájelőadást, az idén 113-at tartottunk. A tájelőadáso­kat a kecskemétivel azonos sze­reposztásban játszottuk, s bi­zonyos mértékben javultak a technikai körülményeink is, bár vidéken még ebben van a leg­több tennivaló. Szeretnénk, ha ezután egyre több korszerű szín­pad fogadna bennünket a megye területén, mert a fehér foltok eltüntetése ezen is múlik. — Mit várnak s következő évad­tól? — Bízunk benne, hogy a ki­alakuló jó kollektíva és az utób­bi évek tapasztalatai további fejlődést hoznak. Igen kedvező­nek tartjuk a bérletrendszer fejlődését A megye városaiban a színház népszerűségére ala­pozva máris megbízható bérlet­rendszert tudunk kiépíteni, 8 ez fontos lépés ahhoz, hogy rendszeresebbé tegyük a megye színházi ellátottságát. 1962-ben 40 százalékkal több bérletet ad­tunk el, mint a megelőző év­adban. Ebben az évadban szer­veztünk először tsz-bérletet is vasárnap délutáni előadásokra. A színház fejlődése természete­sen egy esztendő alatt nehezen mutatkozik meg. Egy fejlődés­sorozatnak vagyunk tanúi, amely mintegy három esztendővel ez- lelőtt indult, s ebben az évad­ban a létszámon, az anyagi si­kereken kívül az előadások ki­egyensúlyozottságában is meg­mutatkozott Sok gondot fordí­tottunk rá, hiszen tudjuk, hogy a közönség igényei növekednek, ma már nagy tömegek rendel­keznek fejlett ízléssel, a vára­kozásnak tehát a minőség to­vábbi fokozásával kell megfelel­nünk — fejezte be nyilatkozatát Radó Vilmo6 elvtárs. M. L. Háziipari cikkek exportra 300 féle terméket állíta­nak elő a kalocsai Népművé­szeti és Háziipari Szövetkezet ügyeskezű asszonyai. Az év vé­géig exportra mintegy 5 millió forint értékű hímzett kislány­kötényt, játékokat, térítőkét és egyéb hímzéseket küldenek Ka­locsáról. Fmrdttatlm i SMM Cym9m Óvatosan maga felé kezdte húzni a kötelet. Vége nem messzire feküdt a vadtól, és Kámov kíváncsian várta, ho­gyan reagál majd a bestia. A közelében mozgó kőtél feltétle­nül felkelti figyelmét A gyík elfordította a fejét, de aztán nyomban ismét az emberre sze­gezte tekintetét. A kötél ekkor már azonban Kámov kezében volt. Óvatosan feltérdelt. Meglen­dítette a kötelet és elhajította. A hurok engedelmesen ráfonó­dott a kiszögellésre. Lábát^ a repedésbe helyezte és erősen meghúzta a kötelet. Kipróbálta, milyen tartós a hídja. A kötél váratlanul meglazult. A szilárd­nak látszó kiszögellés megmoz­dult és lezuhant. Kis _ híján múlott, hogy Kámov a tíz mé­teres magasságból a fenevadak közé nem puttyant. A meglazult gránítdarab a gyíktól öt méternyire esett a homokba. Az állat láthatóan igen megijedt, mert egyetlen ugrással átrepült a két szikla között, egyenesen alvó testvé­reihez. A fenevadak megboly­dultak és a sziklák közti átjá­rók felé törtettek. Kis idő múl­va mindenütt ezüstszínű bun­dák csillogtak. Több mint öt- venet számolt belőlük. Gondol­ni sem lehetett arra, hogy bár­hol is leereszkedjen. Menekü­lésének valamennyi útját el­vágták. Míg el nem kotródnak, kéagtelenjjtfe tottotadoi a ágik* — Ha volna egy másik terep­járónk — szólalt meg Pajcsad­ze —, elindulnék Szergej után. — Ha volna is — felelte Be­lopolszkij —, akkor sem in­dulna el vele. Megtiltanám! A parancsnok távollétében én fe­lelek magáért és az űrhajóért Pajcsadze nem válaszolt — Megs zaporázta lépteit — Jobb volna, ha lefeküdne! — szólt rá Belopolszkij. Pajcsadze szót fogadott. Le­feküdt a nyolcig többé egy szót sem szólt Gyötrő lassúsággal télt az Idő. Pillanatra sem távoztam él az ablaktól. Már fájt a sze­mem, oly feszülten figyeltem* nem tűnik-e fel a terepjáró... Elmúlt az az óra is, amelyet maga Kámov nevezett meg visszatérése idejéül. A terep­járó nem volt sehol. A rádió el­lenőrzőlámpája most is égett s ez bizony mindennél gyötrőbb volt. Már féltem az órámra pillantani. Nagyon kevés időnk volt. ..Bármi történjék is, az űr­hajónak pontosan a kijelölt percben fel kell szállnia!” — dobolt a fülemben kitartóan Kámov hangja. És Belopolszkij válasza: — „Erre szavamat adom.” Vajon betartja-e szavát? «a Kénytelen lesz. Az ütemterv foglyai voltunk, mert az űrha­jó sebessége nem volt elégsé­ges. Egy perccel sem marad­hattunk tovább a Marson. Pusztulásunkat jelentené H* Kámov idejében nem érkezik meg. nélkül# kell felszáll nunk. Bármennyire fájna is parancs­nokunk halála, esrie’enség vei na puszlulánnak kHenni az ex­pedíció Wfcbi tagjai* s ezzel «U lyos csapást mérni az űrutte zásra. * ÍFolvtatiukJ ’ gulatban volt. — Jó mulatóst! — tréfálkozott, amikor beszállt. Aztán a terepjáró elment. Visz- szatértem az űrhajóra. Belo- poLszkij az ágyon fekvő Paj- csadze mellett ült A rádió­állomás ott volt a kezeügyében. Bementem a laboratóriumba és előhívtam Bison filmjét Mind­járt láttam, hogy az „ugró gyík” támadta meg Hapgoodot Ezután visszamentem a két csillagászhoz, Kámovtól még mindig semmá értesítés. Az ablakhoz álltam és a már oly jól ismert mars- beli sivatagot néztem. Az idő derült volt és teljesen szélcsen­des. Tizennégy óra tíz perckor Kámov végre közölte, hogy visszafordul. Kérte, hogy egy óra múlva kapcsoljuk be a rá­dióirányzót mivel egy másik úton szándékszik hazatérni. Az egy óra letelt és Belopolszkij bekapcsolta a mikrofont Ká­mov meglepő újságot közölt: holmi sziklákat fedezett fel. Mondta, hogy ki akar szállni a terepjáróból, hogy megvizsgálja a köveket és mintát vegyen belőlük. Aztán nagysietve fél­beszakította a beszélgetést. Le­het. hogy félt a lebeszéléstőL Az obszervatóriumban nyo­masztó csend. Pajcsadze, meg­feledkezve Kámov utasításáról, mely szerint a start pillanatáig feküdnie kell, le-fel járkált Olykor megállt * tekintete hosszan pihent a rádión, mint­ha arra akarta volna kérni a készüléket, szólaljon meg. Be­lopolszkij pedig minduntalan az óráját nézte, ami elárulta titkolt izgalmát. Egyik óra telt a másik után. Semmi hír. Belopolszkij több­ször is bekapcsolta a mikro­font, de választ nem kapott Az ellen őrzőlámpa egyenletesen világított: tehát a terepjáró zá­Hióáa Bn. Már pedig ások csak a sö­tétség beálltával állnak odébb. Négy óra van napnyugtáig. Er­re az időre elegendő oxigén van a palackban. Hozzáférhe­tetlen helyén, teljes biztonság­ban, nyugodtan megvárhatná, amíg az állatok elindulnak éj­szakai vadászatukra, ha... az űrhajónak nem kellene pont nyolckor elhagynia a Marsot Legkésőbb hétre feltétlenül meg kell szabadulnia innen, más­különben semmi reménye ar­ra. hogy idejében elérje az űr­hajót Ez pedig a halálát je­lenti. Hisz megíeértette Belo­polszkij jal, hogy mindentől füg­getlenül pontosan nyolc órakor elindulnak a Föld felé. Belo­polszkij pedig betartja szavát. Jól tudja, milyen következmé­nyekkel járhat a késés. A fenevadak le-fel sétáltak az átjárókban. Kámovot, kétség­beejtő helyzete ellenére, fur­csa nyugalom szállta meg. Biztosan tudta, hogy minden szerencsésen végződik. Szalad­tak a percek. Élet-halál! Élet­halál! ... Helyzete változatlan! Mennyire izgulhatnak érte a barátai! Hat óra... Már csak egy órája van... Karjára ereszti fejét.: HAZAFELÉ 19 .: Január 2. A Marson eltöltött összes na­pok közül az utolsó volt a leg­szörnyűbb. Dél felé kikísértem Kámovot a terepjáró-expedíció utolsó útjára. Nagyszerű haa-

Next

/
Thumbnails
Contents