Petőfi Népe, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-07 / 183. szám

♦ oldal 1962. augusztus 1, kedá A Varsói Nemzetközi Bábkongresszus után A Nemzetközi Bábszövetség — az UNIMA — ebben az év­ben Varsóban rendezte meg VIII. kongresszusát és a nem­zetközi bábfesztivált, amelyen mi magyarok is részt vettünk. A kongresszus délelőtt ülése­zett, referátumokat és vitákat tartottak. Délután és este tar­tották a bemutató előadásokat. Az előadások központi kérdése: — A bábjáték kapcsolata a többi művészeti ággal, elsősor­ban a televíziós bábjátékkal és a bábfilmekkel. Az előadásokat vetítés és filmek bemutatása mtte szemléletessé. többségük hivatásos bábművé­szekből, állandó színházak tag­jaiból állt. Szerepelt azonban néhány amatőr csoport is. A műsorok zöme gyermekműsor volt, de olyan • magasszínvona- lú, hogy méltán lebilincselte a felnőtteket. Gazdag, értékes élményt nyújtott a műsorok tartalma, a rendezés, a színészi játék és az érdekes szcenikai megoldások. Újszerű volt az „élő” színészek pantomim játékának kombiná­lása a bábjátékkal. A kísérő­zene fontos dramaturgiai sze­repet kapott a darabokban. A varsói kultúrpalota bejárata, a nemzetközi bábkongresszus színhelye. Az UNIMA tagjai sorában 21 állam szerepel és számuk e?mre nő. A magyar szekció most alakult meg 60 taggal. A kongresszuson mintegy 6—800 bábjátékos vett részt. A 30 eme­letes kultúrpalota kongresszusi termében folytak az előadások. A magyar bábosok lelkes ügyszeretetét jellemzi, hogy mintegy 30 bábjátékos vállal­kozott arra. hogy saját költsé­gén részt vesz a kongresszuson. E csoport tagjai amatőr bábjá­tékosok voltak az ország min­den részéből, közöttük öt kecs­Európán túlról csak Kanada szerepelt, de bizony az öreg Európa sokkal korszerűbb, ma­gasabb színvonalú és gazdag tartalmi mondanivalóval jelent­kezett — e tekintetben is Ke- let-Európa bábművészete érde­mel meg minden elismerést A fesztivál utolsó napján osztották ki a jutalmazott cso­portok díjait. A Magyar Állami Bábszínház is bekerült a jutal­mazott nyolc csoport közé. Az Andersen-meséből feldolgozott: A császár új ruhája című da­rabot mutatták be, Ránky: Po- mádékirály zenéjének kíséreté­vel. A sok élménytől fáradtan, de gazdagon tértünk haza, a szak­mai tapasztalatokon túl ma­gunkkal hoztuk a lengyelek hozzánk való kedvességének és rokonszenvük számtalan jelé­nek emlékét. Dr. Bakkay Ti bőmé, az UNIMA tagja Világhírű zenekarok, karmesterek és szólisták koncertjei Az Országos Filharmónia az új évadban az elmúlt idényhez viszonyítva 100 koncerttel ren­dez többet, s ezt mindenek­előtt vidéken. A hangversenyszezon kiemel­kedő eredménye ismét a buda­pesti zenei hetek lesz. A Ma­gyar Állami Hangversenyzene­kar mellett mind nagyobb mértékben kapcsolódnak be a hangversenyéletbe a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, a Filharmóniai Tár­saság és három vidéki — a decreceni, győri és pécsi — ze­nekar. A téli koncerteket tíz világhírű külföldi karmester vezényli majd. A legkiválóbb hazai szólisták mellett világhí­rű szólistákat üdvözölhetünk. Köztük David Ojsztrahot, Lev Oborint, a román Radu Aldu- lescu gordonka-, a francia Mo­nique de la Bruchollerie zon­gora-, a francia Susanne Dan- co ének-, a német Hans Pisch- ner cembalo-, a japán Takahiro Sonoda zongoraművészt és má­sokat. Az 1962—63-as évadbán 745 hangversenyt rendeznek vidé­ken. Harminchat vidéki város­ban a bérletsorozatok keretében 420 koncert hangzik el. Ezeken a Budapestre látogató külföldi vendégművészek is szép szám­ban lépnek maid fel. Az ŐRI a jövőben néhány olyan háromfelvonásos színmű­vet is bemutat, amelyeket vidé­ken, a „színház nélküli” köz­ségekben adnak majd elő. Igv például az Elválunk, Gergely című szórakoztató vidám szín­darabot, vagy Tamási Áron— Dobozy Imre most készülő új vígjátékát. Emellett több olyan egész estét betöltő műsort ál­lítanak össze, amelyekkel első­sorban vidékre látogatnak el. Azok a társulatok, amelyek a vidéket járják, délután a gyer­mekek számára tartanak elő­adást. Az ŐRI 400 gyermekmű­sorából mintegy százat vidéken rendeznek meg. Senki sem próféta? A A ásodik éve jelennek meg rendszeresen a „népku­tató füzetek”, amelyekben me­gyénk községeinek, tájegységei­nek történetét, régészeti, ember­tani, szociográfiai kérdéseit dol­gozzák fel a megyebeli tudomá­nyos szakemberek. A sorozat fü­zeted 500 példányban jelennek meg, e igen nagy érdeklődés mu­tatkozik irántuk az ország tudo­mányos köreiben, hiszen egye­dülálló, úttörő jellegű munkák. Annál csekélyebb azonban az érdeklődés a megyén belül. Több tucat példány rendszeresen meg­marad- a füzetekből, mert mú­zeumaink, könyvtáraink, műve­lődési otthonaink nagy része nem megrendelője a sorozatnak, holott az évi előfizetés csak 36 forint. Ügy véljük, jelentőségük­re élénken rávilágít dr. Barabás Jenőnek, az Eötvös Loránd Tu­dományegyetem Bölcsészettudo­mányi Kar tárgyi néprajzi tan­széke adjunktusának legutóbbi elismerő levele. Ezért az aláb­biakban szó szerint közöljük. ISöszönettel vettem a „Nép- >> kutató Füzetek” legújabb számát (II. 3—4 ), amely szerves folytatása a korábbi számok­nak. Igen hasznosnak tartom ezt a kiadványt, amely a Duna—Ti­sza köze helyismereti, történeti, régészeti, antropológiai, egész­ségügyi stb. problémáinak fel­tárásával a népművelés és a tu­dományos kutatás ügyét egy­aránt jól szolgálja. Konkrétan ez a füzet a leg­jobban sikerült számok közé tartozik, anyaga sokoldalú és változatos. Helyes gondolat volt egy község történeti problémái­nak több irányú megvilágítása. Az ilyen irányú kezdeményezést érdemes tovább vinni, szélesí­teni, s így idők folyamán egy- egy községről szinte monografi­kus jellegű áttekintés készülhet, amely nemcsak népművelési, helyismereti szempontból lénye­ges, hanem segítséget jelent az oktatásban, sőt a kutató mun­kában is, mint ahogy e szám­Kiránduláson a Mátrában Nemrégiben közös kirándulást szerveztek az Ápolónőképző In­tézet KISZ-szervezetánek tagjai a Lakatosipari Vállalat KISZ- eseivel. A két KISZ-szervezet színjátszó- és tánccsoportja az év folyamán már több alkalom­mal ellátogatott a megye külön­böző községeinek tsz-eibe, ahol igen nagy érdeklődést tanúsítot­tak az együttes iránt. Ezeknek a szerepléseknek a jutalmaként indultak el a KISZ-esek, hogy szórakozásképpen bejárják az or­szág északi vidékét. Persze, ezt az utat sem töltötték egészen tétlenül, mert több helyen fel­léptek. Beke Katalin ban Henkey már támaszkodha­tott Kőhegyi és Sólymos megál­lapításaira. Mint műfaji kérdés merül fél szinte minden eset­ben, hogy az adatszerűség, vagy az összefüggések, a fő vonalak bemutatására essék-e a hang­súly. Kőhegyi gondos összeállí­tású cikke inkább az előzőre fektette a hangsúlyt, holott a nem szakolvasó számára többet jelent a leletek értelmezése, a korrajz vázolása. Ez a didakti­kai szempont nem. von le sem­mit Kőhegyi cikkének értékéből, amely ilyen formájában is jó adattára a község múltjának. — Szerencsésebben olvad össze e két szempont Henkey és Sóly­mos dolgozatában, ahol konkrét tényanyagot is kapunk, ugyan­akkor az összefüggések és kap­csolódások megvilágítására is nagyobb hangsúly esik. Henkey cikke ismét gazdaságfelmérési anyagra támaszkodik, aminek hasznosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Sólymos cikkének egyik fő erőssége a társadalmi szempontok erőteljes érvényre jutásában keresendő A i-es szá­mú rajz azonban pontatlannak látszik. D eméljük, hogy a további ® * füzetek megjelenésének sem lesz akadálya, s a kiadvány változatos tartalmával továbbra is gyarapítja a Duna—Tisza kö­zéről eléggé hiányóé ismeretein­ket9 Könyvespolc SCHILLER BALLADA! Schiller a balladákba* fa; mim egész költészetében, erkölcsi eszmé­nyeiért kilzá: a jói az igaz és a szép győzelméért. Hősei, ha elbuknak is; erkölcsileg megigazulva kerülnek lel a harcból. Ezek az eszmények az egész emberiség boldogságát és mél­tóságát szolgálják, sohasem űrét szavak, elvont idedlofc. Schiller öss- szes balladáit az általa megállapí­tott sorrendben, Szabó Lőrinc, Jé- kely Zoltán, Rónay György ée Vole nár Imre tolmácsolásóba* nyújtja át e kiadó az olvasóknak. A kötet Max Schwimmer a világhírű német gralikusművész illusztrációi díszítik. A FÖLÖSLEGES ÖRDÖG A gyűjtemény átfogd képet sd a századvég magyar humoros novella­irodalmáról. Felvonultat néhány, at olvasóközönség számára már isme­rős; nagy magyar humoros elbeszé­lőt: Jókait, Mlkszáthot; Tömörkényt stb. Bemutat néhány; humoros ol­dalukról kevéssé Ismert, nagy te­hetséget mint Papp Dánielt) Thury Zoltánt; Justh Zedgmondofc. Modern, szépen tagolt homlok­zatú épületek, kirakatsorok sze­gélyezik Varsó új városrészének széles útjait. Háttérben emel­kedik a 17 emeletes, impozáns Hotel Warszawa, ahol a ma­gyar küldöttség tagjai laktak. keméti is. Csopbrtunkon kívül még hivatalos kiküldötteink és a fesztiválon szereplő Állami Bábszínház tagjai is részt vet­tek. így mintegy hatvanra nö­vekedett a magyarok száma. Szállodánk — a 17 emeletes Hotel Warszawa — hallja már korán reggel soknyelvű zsibon- gástól. volt hangos. Jöttek-men- tek, ismerkedtek az „öreg” bá­bos szaktekintélyek és az egy­szerű küldöttek. Feltűnt India küldötte — Mehor R. Contrac­tor — festői hindu öltözékében, a kis japán küldött ugyancsak nemzeti viseletben. Mindenki szeretettel nézte a világhírű szov­jet bábművészt — Szergej Ob- razcovot. Európának talán min­den népe képviselve volt és olyan távolról is, mint Ka­nada, az USA, Kuba, Alma-Ata érkeztek küldöttek. A 18 bábelőadáson 12 külföl­di csoport tartott bemutatót. l ff OjicUhUCL Fordítottal Sárközi Gyula & 29. AZ EMLÉKMŰ Nem volt egyszerű kiszállni a terepjáróból. Az orkán állan­dóan ledöntötte a lábukról őket. A terepjárót ablakáig betemet­te homokkal. A közeli űrhajót alig lehetett látni. Csak a fény­szóró erős fénye segített némi­leg tájékozódni. Kámov egészen az űrhajóhoz vezette a gépet, s baloldali szárnyának védelme alá állí­totta. A kijárati kamra ajtaja éppen szemben volt: veszélyte­lenül léphettek át az űrhajóba, amely most a „földön” feküdi Futóművét és szárnyát behúzta. A parancsnok nyomban Paj- csadzéhoz sietett. Egész útcrn páciensén jártak gondolatai. A sebesült jól érezte magát. Ká­mov kicserélte a kötést, meg­mérte Pajcsadze lázát & csak akkor nyugodott meg. — Sze­rencsésen megússza az egészet — mondta. —Holnapután már kutyabaja sem lesz! A vihar még más félóráig tombolt, s oly hirtelen szűnt meg, amilyen váratlanul feltá­madt. A homokfal elszáguldott az űrhajó mellett Még néhány. percig fújt a szél, de aztán az is elült A környék ismét olyan látványt nyújtott, mint reggel. Köröskörül a legkisebb nyomát sem találták az orkán­nak A talaj homokrétege érin­tetlennek látszott. A sűrű bozó­tok ugyanúgy álltak, mint az­előtt, sőt még a tövüket sem töltötte fel homokkal a vihar. — Vajon mi lehet a növé­nyünkkel? — kiáltott fel várat­lanul Melnyikov és az ablak­hoz ugrott. Kár volt megijednie. "A nö­vény, amelyről a vihar alatt teljesen megfeledkeztek, a he­lyén volt. Néhány perc alatt megtisztították a homoktól és elhelyezték a hűtőszekrényben. Napnyugta még messze volt. A nap hátralevő részét az em­lékmű felállításának szentel­ték. A leszállás helyén építet­ték fel. Az egy Pajcsadzét ki­véve vaa mennyien dolgoztak. A csillagásznak tilos volt ki­szállni az űrhajóból. Bison a fülkéjében ült bezárva. Csak akkor jöhet ki onnan, ha már elhagyták a Marsot... Az űr­hajósok állig felfegyverezték magukat M Uldaa óvintézke­dést megtettek, tehát nyugod­tan dolgozhattak. Este nyolcra befejezték a munkát. A homokos tisztáson rozsdamentes acélból készült három méteres obeliszk állt Tetején aranyfoglalatbao rubin­csillag ragyogott. Az emlékmű lecsiszolt négy oldalán egy-egy színarany dombormű csillogott Ciolkovszkij és három köve­tője nézett a marsbeli tájra. Az emlékmű előtt álló űr­hajósokat jogos büszkeség töl­tötte eL Hazájuk lélegzését érez­ték a végtelen űrön át, amelyet űrhajójuk azért hódított meg, hogy ezen a távoli bolygón hagyja a tudomány nagyszerű diadalának jelképét Belopolszklj és Melnyikov semmi újat nem fedezett fel az űrhajótól északra és keletre. A táj semmiben sem különbözött a már átfésült nyugati rész­től. A Mars természetvilága te­hát mindenütt egyforma. Űrha­jósaink arra a következtetésre jutottak, hogy a bolygó csak­nem teljesen lapályos sivatag. Alighanem „ugró gyíkokból” és „nyulakból” áll az állatvilága. Ilyennek látták hát a Marsot az első emberék, akik a Föld­ről érkeztek. SZIKLAK Kámov dél felé haladt, abba az irányba, amelyet még nem kutattak át. Ügy határozott, hogy befejezi kitűzött program­ját és egyedül indul el az utolsó exnedíciós útra. Munká­jukat a Marson befejezték. Semmi értelme, hogy két ember életét kockáztassák. Társai fá­jó szívvel engedték útnak a parancsnokot Belopolszklj meg- í gértette vele. hogy semmi kö­rülmények között nem száll ki a gépbőL A terepjáró állag 40 kilomé­teres sebességgel haladt A táj fokozatosan lejtett Egyre több tó tűnt fel. Jó messzire el le­hetett látni és Kámov nem félt az v,ugró gyík” váratlan táma- lásátóL Nyomait 6ehol sem látta. Már 70 kilométernyire távo­lodott el az űrhajótól. Ideje visszafordulni. Két óra kell ah­hoz, hogy szétszedjék és elrak­ják a terepjárót. Pontosan nyolc órakor az űrhajó elhagyja a Marsot. Valószínű, hogy ez az utolsó kiruccanás sem hoz semmi újat. Megállította a gé­pet Körülnézett Minden a régi. Bekapcsolta a mikrofont és közölte az űrhajóval, hogy visszafelé indul: — Másik úton megyek vissza — mondta. — Egy óra múlva kérem a rádió­irányzót Keletnek fordult. Húsz kilo­méteren fésülte át a terepet, majd északnak kanyarodott. Hazafelé indult A terepjáró útjával párhuzamosan haladó jól látható nyomok hosszú so* rát pillantotta meg. Lecsökken­tette a sebességet és figyelme­sen megvizsgálta a nyomokat lFolytatjukj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents