Petőfi Népe, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)
1962-08-23 / 196. szám
4. »Ida) tm. Mif „hoz" az ősz a mozinézőnek?,.. Nehéz igazságot tenni — Ahol a nyárban már a télre készülnek — Műsorom az Édes élet Fülledt meleg terjeng a nézőtéren. Fénylő izzadságcseppek gyöngyöznek a homlokokon és jó szolgálatot tesz a műsorfüzet — mint legyező. Hiába, kánikula van! Ennek ellenére „telt ház” a kecskeméti Városi moziban. Ügy látszik, a látványos, színes Carmen Jones felveszi a versenyt a legtikkasztóbb moziriasztó hőséggel is. filmjében megismerkedhet közönségünk a körülrajongott szépségű izraeli sztárral Daliak LavyveL A film a szatíra eszközeivel mutatja be és veszi védelmébe a háborútól szenvedő kisember keserves életét A Malachias csodája című nyugatnémet film a sokat emlegetett nyugati életforma mélységes erkölcsi romlottságát mutatja be Mezítlábasok, a ruha csupa eáfat rajtuk.” „ Kiskun halom. 1332, Nagy L, Dönti Péter veszekszik a kiskunhalmi utca közepén: — Már kilenc óra, négy órája fenn van a nap az égen, és csak most tudtál előkerülni? Hol a fészkes fittyfenébe buj- dokoltál eddig? A megszólított, Bánszky Lajos gépkocsivezető hallgat. A koasi áll mögötte. Majd megunja . a hallgatást: — Ne ordítozz itt velem annyit. Dolgom volt. Elvittem a fát Bacsóra s közben beadtam a kádárnak egy hordót. — Ki mondta neked, hogy fát vigyél, amikor tegnap este megmondtam, hogy trágyát hordunk a laposra! Ott volt az elnök is, amikor megegyeztünk. — Az elnök mondta, éppen. — A hordót is? Mert azt hiszem, hogy ez volt a fontos neked s nem a szállítás. — Fogd be a szád, mert neked is csináltam már egyszer fekete fuvart. Ha akkor jó Voltam, legyék most is jó. — Hogy akkor süllyedtem volna a Dunába, amikor én téged megkértelek az egy alkalommal. Azóta is mindig ezt vágod a fejemhez. Na, elég, gyerünk, menj az irodára, várnak az emberek! Dönti Péter vakarja a fejét K míg tapossa a kerékpárt egész ótor szidja magát, mondván, hogy lehettem olyan marha, hogy éttől az embertől elfogadtam a szívességet. Most már nyugtom sohse lesz tőle, nem szólhatok semmit, hiába, így van ez, ha az ember egyszer vétkezik, az egy húzza maga után a többit. Mert ha szólok neki a tagság előtt, még képes lesz rá, hogy elmondja neidk is, aztán rajtam röhög az egész nép, hogy a fene vitte volna el. Így füstölög magában * míg irányt vesz a mező felé, leszáll egy pohár borocskára a házuk előtt. — Hurrá, apa. megjöttél! — rohan feléje két iskolás fia s versenyben ugranak a nyakába. — Hohó, még meg se jöttem — rázza le őket s szeme villanásával jelzi a konyhából kikukkantó feleségének, hogy mi járatban van. Az meg nem szól semmit, csak megy a pincébe s hozza a kancsót föl. Mig az ura „egyszerű” tag volt csak, addig nem engedte neki, hogy napközben igyon, annyit perelt vele, hogy elment a kedve. De most, hogy a tavaszon brigádvezető lett, több az ura tekintélye otthon is s ezért engedélyezi az asz- szonv. hogy napközben is le-le szálljon a pince mélyibe, Péter csendben kortyolgat s körülnéz a házban. A ház — még nincs egészen kész. Tavaly láttak neki építeni s a szobakonyha külső pucolása még hátra van. De belül már rendben van: padló is van, sőt re- kamié is, ami itt az általános tehetség jele. Aki Kiskunhalmon viszi valamire, az reka- miét vásárol Újvárosban. Persze csak ritkán ülnek rá, ha vendég jön. akkor hívják be. s ők maguk is inkább a szülőktől örökölt rozzant faágyban alusznak, Péter megy ts kifelé, ugrik a biciklire s vesztíre útközben összetalálkozik a mamával. — Jó, hogy látlak, édes fiam! Mióta brigádvezető lettéi, meig se látsz minket, csak szaladsz ' Jaj, micsoda világ... •» Mi baj van, édesanyám? HL A brigádvezető —*— — Hát tudod te fiam, ín csak a te sorsodat sajnálom, meg apádét. — Ne sajnáljon engem, édesanyám Nincs nekem semmi bajom. Apámnak se, úgy tudom, — Hát te még megvagy valahogy, de szegény apád. Egész éjszaka ott hentereg a birkák között.-— Édesanyám, sietnem kell. Búcsúzik s fut tovább, Péter kiér az országúira, onnan balra a szőlőkön át megy a kukoricatábla felé. A szőlők között van apja háztáji része is s látja ám, hogy az öreg ka- pálgatja a szőlő közé rakott veteményt. — Hát édesapám, mért nem alszik ilyenkor! Hiszen most jött haza az éjjeliőrségből! — Minek aludnék, édes fiam — törli meg a homlokát az öreg Dönti, amint fölegyenesedik — aludtam én ott eleget Péter meghökken, hiszen az apja, mégiscsak az apja. De mégis érzi, hogy itt valami nincs rendjén. — Csak vigyázzon, nehogy egyszer baj legyen! — Vigyáz a Bodri, jobban mint az ilyen öreg ember. Ha Bodri mordul egyet abban a szempillantásban fönt vagyok. De néha egész éjjel nem mordul egyet sem. — Alszik az is — mondja Péter, nem minden csípősség nélkül. Ha alszik is, ébren alszik — védi a kutyát az öreg. Majd a fiára tér s folytatja: — De aztán vigyázz magadra, ott a kukoricás közt, sok a fehémép, nehogy elszédítsenek — ugratja a fiát s ezzel azt te tudtára adja, hiába brigádvezető a neve, ő mégiscsak apja s mint apa beszél vele. Péter csak int s már megy te tovább. A kukoricás szélinél leszáll, oldalt támasztja a kerékpárt s nézi a kukorica közit: maradt e gaz s néhol beletúr a földbe: elég mély e a kapálás. Bólogat, mint aki meg van elégedve. Varga János felesége is ott kapál, tőlük a harmadik utcában laknak, ők is idén építettek házat. Varga Jánosné köszönti először, mert ő veszi észre leghamarabb. Megállnak, mert egyébként is a sor végire jutott a csapat. — Jó napot, asszonyok. — Jó nap van annak, aki brigádvezető s nem kapál — nyelvel nevetve felé Vargáné. f éter zavarban van. szokatlan neki még ez a „vezetés”, különösen, ha asszonyok mondanak ilyet, embernek. — Asszonyok, azért jöttem, hogy megkérdezzem, lei menne föl délben a meggyel Pestre a csarnokba az autóval? Holnap este jöhetne haza a forduló kocsival, Három egységnek számít. A z asszonyok összenéznek, s egyszerre három jelentkező te akad. Puff neki! Péter, most légy okos! Mert. ha ... Ha a Bánsrity Sándor feleségét választod, akkor azt mondják, hogy még mindig a régi nagygazdáknak kedvezel. Hiszen ők voltak, s tán még ma is ők a falu legtehetősebb emberei. Az asszony azért akar fölmenni. mert a fia ott lakik. Viszont ha. Ha Jutás Piroskát küldöd, akkor azt mondják, hogy igen, mert rokonod, unokatestvéred, persze, hogy a rokonoknak kedvezel... Ha pedig Varga Jánosnét választod, akkor meg. no. akkor meg az lesz, hogy vele akarsz végig menni a kukoricáson, s míg kiértek, tudja fene. hogy mi történik, pedig még ha az egyetlen asszony lenne a faluban, akkor se kellene neked, éppen más a természeted, de hát dönteni kellene, utóvégre, minden asszony rád néz. s minden asszony pontosan ugyanarra gondol, mire most te. Hoopp! Megvan! — Húzzanak sorsot, itt a sapkám. Varga Jánosnét húzták. Péter ugrott, mint a nyíl, s már ment is, meghagyva, hogy délre legyen az irodán. Este ezzel fogadta a felesége, amikor belépett a kapun: — No, itt vagy híres? Hallom, hogy a Vargánét választottad a pesti útra. Péter állt, mint akinek földbe gyökerezett a lába. (Folytatjuk) B-* Ünnepi köszöntő A testvéri román nép ma ünnepli felszabadulásának 18. évfordulóját. Az ünnep alkalmából két román költő versét közöljük Bán Ervin fordításában, Dimitru Corbeo 1310-ben született fiszak-Moldvá- ban. Költészetének egyik forrása a román folklór, témavilága sokrétű. Bátran írt 1944 előtt is a parasztság szenvedéseiről és szívesen szól napjainkban a jelen és a jövő valóságáról. Közelgő napokról dalolok Közelgő napokról dalolok, Jövő napokról, mikor majd az ágyút Régiségként mutogatják Virággal ékes parkokban. Ilyen napokra vágyakozom, És ilyen napokról álmodom, Mint vak ember a napfényről. Dalom akkor úgy fog szállni, Mint szellő a tenger felett, És mint az erdő zsongása, Számtalan száj dalolja majd, Száz országban százféle nép Csöpp gyermekek himnuszaként. Messze vannak még azok a napok? Már élnek a dalomban, Már élnek énbennem; Eljöttek a vihar szárnyán, S még hallani a hangjukat... Ott látom őket a dombokon, Mint hófehér lapokról ragyognak Kristálytiszta fényességben. Dán Desllu 1927-ben született. Huszonkét éves volt, amikor első verseskötete megjelent. Harcos költő, legszívesebben munkásokról és fiatalokról fr. Miért szeretem én a hegyet Miért szeretem én a hegyet, a magas kőrengeteget, bükkerdejét, fenyőfáját, tenger-csendjének varázsát? Mert felhőt hív bajvívásra, korunknak lett képe-mása, s ahogy csúcsát égre veti, nekem korunkat hirdeti. És mert, ha új tavasz fakad, erdeiben a madarak, a sok forrás, hívogatnak, friss szavával új daloknak. Az ember lásson valamit... A film nem a legsikerültebb alkotások közé tartozik, de a tüzes színek, Dorothy Dandridge egzotikus szépsége, Henry Bela- fonte magávalragadó egyénisége megteszi a magáét. Tömören ez így hangzik az előadás végén egy pólóinges, hosszirányúit fiatalember megfogalmazásában : — Az ember lásson te valamit a pénzéért.,. Nem vagyok ellensége másmilyen filmeknek sem, de igazából csak az érdeked, amelyikben sok az izgalom és a szerelem..: Mint ebben a maiban... Töpörödött néniké hunyorog a felgyűlő lámpák fényében. Keskeny madárarcán őszinte meghatottsággal motyogja: — Tetszett,, bizisten tetszett. De azért máskor nevetősebbre jövök. Ahány néző, annyiféle észrevétel, kívánság, kifogás. Az egyik állandóan nevetni óhajt, a másik csak a kosztümös darabokat kedveli, a harmadiknak meg mindig az nem tetszik, amit éppen lát; — Nehéz igazságot tenni — mondja Schremm Rezső, a Bács-Kískun megyei Moziüzemi Vállalat műsorosztályának vezetője —, a kapott filmekből olyan műsort összeállítani, amellyel minden ember egyformán elégedett. Nem minden film sikerült alkotás, akadnak jócskán gyengébbek is. De vállalatunk mindent elkövet annak érdekében, hogy minél több népszerű és értékes film szerepeljen mozijaink műsorán. Már a télre készülnek Megtudtuk, hogy most folynak Pesten a Filmfőigazgatóság bemutató vetítései, ahol az ország valamennyi moziüzemének vezetője előtt lejátsszák a IV. negyedévben műsorra kerülő új filmeket. Kíváncsiak voltunk, és beültünk mi is a Filmfőigazga- tóság jólesően hűvös házivetítőjébe. Három napon át egyfolytában peregtek itt az őszi—téli évad bemutatásra váró filmjei. Az igazgatók — köztük Hanesch László, a Bács-Kiskun megyei Moziüzemi Vállalat igazgatója — izgatotan figyeltek. „Vajon milyen érdeklődésre tarthatnak majd számot az új filmek — mintegy 40 darab? Látványosság, tartalom, művészi színvonal tekintetében megfedelnék-e a kulturális nevelés követelményeinek? — készítenek gyors számvetést egy-egy filmet kővető szünet alatt. A látottak alapján — aggodalomra nincsen semmi ok. A filmek javarésze érdekes témákat dolgoz fel, kielégíti a szórakozni vágyók igényeit, ugyanakkor eszmei mondanivalójának tisztaságával szolgálja a művelődés ügyét. Jó filmek, neves színészek Az összeállítás változatos. — Mozikedvelőink gyönyörködhetnek majd a hazai és baráti országok értékes, szép filmjei mellett a legnevesebb nyugati művészek, eddig főleg az újságokból ismert, híres alkotásaiban is. A jó, igényesen készített filmeket népszerű színészek látéka téázi még kiemelkedőbbé. így a franciák a Voltai re- műből átdolgozott Candide című művészi módon. Mennyi új szín teszi maradandó élménnyé Andrzej Wajda lengyel filmrendező Sámson című alkotását, vagy a Makk Károly által rendezett új magya* filmet, Az elveszett paradicsomot. Korszerű, mai kérdést ve* fel A 30. születésnap című szovjet film és szép a franciáik új, cinemascope eljárással készült* színes Monte Cristo változatai Végül bemutatásra kerül a télen a sokak által várt és áhított Fellini film: az Édes élet. Meglette Disney Pinocchio és Hófehérke című közismerten bájos filmjei nyújtanak majd kellemes perceket, jó szórakozást. Nehéz lenne felsorolni mindazokat a filmeket, melyek újszerű megoldásukkal, gazdag mondanivalójukkal felhívták magukra a figyelmet. Annyi azonban bizonyos, hogy a IV. negyedévben minden nézó megtalálja majd közöttük a számára legjobb megfelelőt. Vadas Zsuzsa Darvas József: MARÖL — HOLNAPRA' A huszas évek paraszti vQA± gának fojtott levegőjében drámai erővel bontakozik kn egy fiatal református pap vívódását midőn családi, egyéni érdekek» a hivatás és emberszeretet s a gyermekkori emlékek malomkövei közt őrlődve választania kell saját lelkiismerete szerint. Gyulai István: AZ EURÓPAI KÖZÖS PIAC A tőkés országok gazdaságú politikai és katonai egyesítésére irányuló törekvés, az „integráció”, ma központi helyet foglal el az imperializmus politiká- jában. S bizony nehéz eligar zódni a sajtóban megjelenő látszólag sokszor ellentmondó sokféle hír között. Ebben siet segítségünkre Gyulai István, az Európai Közös Piacról írott kin könyvecskéjével. Gyulai István ismerteti könyvében az integrációs mozgalom kezdeteit és történetét egészen napjainkig, az „atlanti integráció” tervéig. Eközben megkísérli kifejteni a tőkés integrációs törekvések okait végül pedig részletesebben foglalkozik az Európai Gazdasági Közösség (a „hatok”, más nevén Európai Közös Piac), valamint az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (a „hetek”) létrejöttének körülményeivel, fejlődésével, céljaival és perspektíváival. Gyulai István könyve roppant tanulságos. Nagy haszonnal forgathatja mindenki, aki meg akarja érteni a témával kapcsolatos kérdéseket és el akar igazodni a gyorsan változó nemzetközi eseményekben. Benzine Abdelhamid: A TÁBOR Ez a könyv az algériai háború, a francia gyarmatosítók kegyetlenségének megrázó dokumentuma. A boqhari hadifogoly- táborban sínylődő algériai szabadságharcosok sorsát, a minden képzeletet -felülmúló gyötrelmeket tárja elénk.
