Petőfi Népe, 1962. augusztus (17. évfolyam, 178-203. szám)

1962-08-18 / 193. szám

1962. augusztus 18. szombat S. oldal Hogy hevesebb legyen a gond Gazdálkodjunk takarékosan Hét üzem — azonos tapasztalatok Az üzemeket járva gyakran halljuk: lejárom a lábam, míg > gyártmányokhoz szükséges anyagot beszerzem. Kétségtelen, a fejlődés gyorsabb üteméből • d^dó ú.iabb és újabb felada­tok átmenetileg nehezítik ezt a "P’-nkát. Mindent a nehézségek­kel sem lehet azonban magya- rázni. Többek között azért sem, mert az üzemek, gyárak, válla­ltok anyagffazdá1kodása (hiva­talos elnevezéssel: — készlet­gazdálkodás) nem éri el a kí­vánt színvonalat. S hogy meny­nyire való ez a megállapítás, azt a Népi Ellenő-ző Bizottság vizsgálata is tanúsítja. Hét üzem­ben :—aBatoi Bútor- és Faipari Vállalat. Bajai Műkő- és Ce­mentipari. Bács-Kiskun megyei Fémtömegcikkipari. Bács-Kis- kun megyei Vegyesipari. Tisza- kécskei Permetező, Bács-Kis­kun megyei Tőzegkitermelő és Tál a jerőgazd á1 kodási és a Kis­kunhalasi Községgazdálkodási Vállalat — 22 népi ellenőr fo­lyamatos. hosszabb ideig tartó vizsgálaton kutatta, miként haj­tották végre a vállalatok veze­tői a Minisztertanács és a Gaz­dasági Bizottság anyaggazdálko­dásra vonatkozó határozatát. Ezen belül vizsgálták, miért nőt­ték a készletek, mit kell tenni csökkentésük érdekében. A terv és a valóság Tudott dolog, hogy a végleges és jóváhagyott tervek sok eset­ben eltérnek a gyárak, vállala­tok tervjavaslataitól. Ennek oka: vagy a megrendelő módosítia szándékát, vagy pedig a válla­lat gyártmány összetétel-változás miatt a kért időre nem tudja előállítani a terméket. Időköz­ben beérkezik a régi. később pedig a módosított tervhez szük­séges anyag, miáltal nő a feles­leges anyagkészlet. Megtörténik azonban az is. hogy az alap­anyag termelő vállalatok élve az előállítás jogával, a negyed­év különböző heteire tervezett anyagmennyiséget egyszerre zú­dítják be a gyárakba. Ez pénz­ügyileg nehéz helyzetbe hozza a vállalatokat Kénytelenek az árut fogadni, holott csak egy vagy két hónap múlva van rá szükségük. Ez történt a megyei Tőzegbánya és Talajerőgazdál­kodási Vállalatnál is. Ugyancsak általános jelenség, hogy a kooperáló vállalatok ál­tal biztosított anyagokat egyál­talán nem, vagy csak késve kao- ia meg a késztermékeket elő­állító gyár. Ez arra kényszeríti a vállalatokat, hogy maga sze­rezze be a szükséges anyagot. Mire ez sikerül, addigra gyak­ran a kooperáló üzjem is előte­remti az anyagot. Ebből a ket­tősségből fakad aztán, hogy a felesleges anyagkészletek növe­kednek. Nehezíti a jobb munkát a mű­szaki előkészítés fogyatékossága is. Az anvagosztálv. illetve cso­port legtöbbször késve kapja meg a felbontott tervdokumen­tációt. De még ekkor sem biz­tos, hogy megtudj a: egyes gyárt­mányokhoz milyen minőségű, méretű anyag kell. Emiatt az­tán ötletszerűen kü'dik el anyag- megrendeléseiket. Tetézik e hi­bát azzal, hogy nem veszik számba a raktáron levő kész­leteket. valamint a szállítás alatt álló és rövidesen beérke­ző anyagokat. Ha netán a szál- Ttmány késik, nem sürgetik, hanem másutt vásárolják meg azt, ami később úgyis beérke­zik. de akkor már nem lesz rá szükség. Növeli a felesleges anyagkészletet továbbá az is, hogy a kooperációban elkészí­tett gyártmányoknál megma­radt anyagot nem szállítják vissza. Iíi mit tett? Látva a helyzet tarthatatlan­ságát. az illetékes szervek uta­sították az előbb megemlített vállalatok vezetőit, készítsenek intézkedési tervet a felesleges anyagok értékesítésére. Van, ahol ezt végrehajtották, van, ahol nem. Ez utóbbiak közé tartozik a Kalocsai Fémtömegcikkipari Vállalat, ahol majdnem három millióval több anyagot tárolnak a szükségesnél. A Bajai Bútor- és Faipari Vállalatnál a Népi Ellenőrző Bizottság 76 ezer fo­rint értékben talált, másutt is jól értékesíthető anyagokat. Ha­sonló a helyzet a Bajai Műkő- és Cementipari Vállalatnál. Itt 147 ezer forint értékben tárol­tak olyan anyagot, amelyre má­sutt van szükség. A Kiskunha­lasi Községgazdálkodási Válla­lat, bár értesítette a megyei tanács tervosztályát, de külö­nösebb erőfeszítést nem tett. hogy a népgazdaság vérkeringé­sébe bekerüljön mindaz az anyag, amit nem tudnak hasz­nosítani. A Kecskeméti Vegyes­ipari Vállalat felesleges anyag- készletét mintakollekcióval együtt hatvan helyiipari válla­latnak ajánlotta fel. A Tisza- kécskei Permetezőgépgyár a KOHÉRT-nak és a MAGÉV-nak ajánlotta fel felesleges anyag- készletét. Értékelve a vállalatoknak ez irányú tevékenységét a bizott­ság megállapította- Többet is tehettek volna a vállalatok ve­zetői. Prémium, jutalom Ahhoz, hogy e téren mielőbb rend legyen, szükséges egyet, s mást tenni. Többek között biz­tosítani kell a termelési tervet és az anyagmegrendelések össz­hangját. Szükség van a pontos anyagnyilvántartásra. Helyes, az eddiginél alaposabban, körülte­kintőbben felülvizsgálni az anyagelosztás módjait, az igé­nyek szükségességét. Felelősök­kel megjelölve intézkedési ter­vet kell készíteni felesleges anyagok értékesítésére. Prémi­um és jutalom kitűzésével ösz­tönözni az anyaggazdálkodással foglalkozókat a jobb munkára. Reméljük, mindezek az út­mutatások nem maradnak holt betűk, hanem a napi munka se­gítőivé válnak. Így bizonyára kevesebb lesz a gond, zökkenő­mén tesebb a termelés, gazda­gabb az ország. V. K. Jöhetnek az ácsok A városföldi Dózsa Termelőszövetkezetben két új 50 férő­helyes növendékmarlia-istálló épül. A Bács-Kiskun megyei Épí­tési és Szerelőipari Vállalat dolgozói a lsőművesmunkákat au­gusztus 20-ig befejezik, s az ácsok hozzáfoghatnak a tetőszer- kezet elkészítéséhez. A kőművesek „rendbe teszik” a félkész épületet, amelyen egy-két nap múlva már az ácsok dolgoznak majd. (Pásztor—Jóba) run-irvvrirr-r-r.-*--*--*-** * * Megyénkből 23 közös és több állami gazdaság szerepel az Országos Mezőgazdasági Kiállításon Két különvonat is indul A szeptember 1-én megnyíló Országos Mezőgazdasági Kiál­lításon és Vásáron a megyénk­ből résztvevő állami és szövet­kezeti gazdaságok sokféle me­zőgazdasági terménnyel és a legkiválóbb állatokkal szerepel­nek. Nemsokára befejezik a cséplést Gabonaföldjeink termése rö­videsen zsákokba, illetve mag­tárakba kerül. Termelőszövetke­zeteink közös szérűin teljes ütemben halad a cséplés, s au­gusztus 20-ig zömében befeje­zik ezt a munkát. A gépállo­mások kombájnjai. cséplőgé­pei eddig több mint 100 ezer tonna gabonát verettek el. A felszabadult erőgépek az őszi magágy elkészítésében szorgos- kodnak. Számos közös gazdaság már túl van a betakarítás munkáján és eleget tett az állam iránti kötelezettségének is. A szabad- szállási Zöld Mező Tsz például már szerdára összesen három és félezer mázsa kenyér- és ta­karmánygabona elveretésével végzett és péntekig közel ezer mázsa gabonát átadott az álla­mi felvásárlónak. A Malomipari és Terményforgalmi Vállalat mi­nőségi és nagyüzemi felár címén közel másfél millió forintot fi­zetett ki a közös gazdaságok­nak^ Szeretek közűtekkel foglalkozni Beszélgetés egy tanácstaggal Huszonhárom termelőszövet­kezet küldi el a kiállításra azo­kat a zöldség-, gyümölcs- és ter­ményféléket, amelyeknek ter­mesztésében évről évre kitűnik.' A kalocsai Iszkra Tsz például paradicsommal és napraforgó­val, a bátyai Piros Arany fű­szerpaprikával és majoránnával* a dusnoki Munkás-Paraszt Szö­vetség fokhagymával, a herceg- szántói Űj Tavasz rostkenderreli a Tcisszállási Petőfi őszi búzával} kukoricával, paradicsommal és dinnyével, a lakiteleki Szikra Tsz pedig almával és dióval sze­repel majd a bemutatón. Két másik közös gazdaság — az izsáki Petőfi Tsz és a soltszervt- imrei Ezerjó Szakszövetkezet — legjobb borait mutatja be. Az állatbemutatóra is több helyről szállítanak jószágot me­gyénkből. A Városföldi Állami Gazdaság jersey szarvasmarhá­ját, a Szalkszentmártoni Állami Kostelep 10 szovjet fajtájú —1 groznij, aszkánai és sztavropolji — kosát, Szlanyinka István nagybaracskai gazda üszőjét és a Hosszúhegyi Állami Gazdaság hildpusztai üzemegysége négy cigája kosát szerepeltetik a ki­állításon: Ezenkívül ott láthat­juk a vaskúti Kossuth Tsz öt kornvall süldőjét és Tóth Ba­lázs kiskunhalasi gazda két kornvall kanját is. A megye legkiválóbb borfaj­táit is bemutatják, illetve bírál­ják a kiállítás alkalmával a Me­zőgazdasági Múzeumban sorra kerülő nemzetközi borversenyen. A 16 tagú — bel- és külföldi szakértőkből álló — zsűri mint­egy ezer fajta borról alkot majd véleményt, köztük az Alföldi Ál­lami Pincegazdaság rizling és hárslevelű, s megyénk állami gazdaságainak többféle fehér és vörös boráról. A kiállítás iránt megyénkben máris nagy az érdeklődés. A járási és a városi tanácsok me­zőgazdasági osztályaira már be­érkezett az a 78 ezer belépő- és 14 ezer sorsjegy, amelyet az ál­lami és szövetkezeti gazdaságok­ban, földművesszövetkezeti bol­tokban, dohányárudákban stb. vásárolhatnák meg az érdeklő­dők. A látogatók — személyen­ként vagy kisebb csoportokban történő utazás esetén — 33 szá­zalékos utazási kedvezményt él­veznek. A kiállításra egyébként Kecs­kemétről és Bajáról különvonat is indul 500—500 fővel, s e fél- Jzres csoportok tagjai feláron utazhatnak a kiállításra ' ' ......................- & Ä* — Néha kevés a felszólalás. Ennek azonban nemcsak az az oka, hogy sok tanácstag nem készül fel az ülésre. Az is baj, hogy a szakvezetők nemigen szeretik nálunk, ha bírálják munkájukat. A nyári betakarí­tás megkezdése előtt a kézi aratás megszervezéséről volt szó. Ezt munkaegységre nem akarták vállalni az egyik tsz- ben a tagok. Egy tanácstag ja­vasolta: adják meg holdanként az egy mázsa búzát — mond­ván, nehéz munkáról van szó — s akkor szívesen megy min­denki aratni. Ebbe a vezetők nem mentek bele, s amikor kénytelenek voltak vidékieket is fogadni, hogy ne legyen nagy a szemveszteség, azoknak meg­adták az egy mázsát. Hiba az is, hogy a felsőbb szervek néha feleslegesen is beleszólnak, hogy mit létesít­sünk a községfejlesztési alap­ból. Mi villanyt és járdát sze­retnénk építtetni, s csak aztán vízmüvet, ők meg fordítva ; akarják. Engedjék nekünk meg­állapítani a sorrendet, mi is­merjük a lakosság kívánságait. De nem olyan nagy baj ám, ! ha időnként van egy kis né- 1 zeteltérés közöttünk. Néha vi- ' tatkozunk, mégis általában ' megértjük egymást. És tudják nagyon jó érzés a tanácstagnak 1 amikor látja, hogy fejlődik a i község, jobban élnek az embe e rek. 4 ... t Nagy Ottó munka szervezésére kaptam megbízást. Eleinte húzódoztak tőle az emberek, mindenféle el­foglaltságra hivatkoztak. Az el­ső, akihez elmentem, azzal állt elém: — Van-e már jelentke­ző? — Mit mondhattam erre? Azt válaszoltam, hogy — én és a feleségem már vállaltuk a munkát. Erre megígérte, hogy ő is ott lesz ásóval, lapát­tal. Amikor elindultunk, felesé­gem szólt be a házakhoz. Mond­ták, hogy majd jönnek, de még egy kis munkájuk van. Az asszonypajtás azonban nem hagyta annyiban a dolgot, biz­tatta őket, hogy — mire a há­zi munkát csinálni kell, addig­ra haza is érünk. — Huszon- egyen jöttek össze a járdaala­pozáshoz, még a 82 éves Répási nénit sem lehetett hazaküldeni. — Fel szokott-e szólalni a tanácsüléseken ? — Hát nem is akarom, hogy úgy beszéljenek rólam, mint Bencze Gábor volt ország- gyűlési képviselőnkről. — Arról mit mondanak? — Egyszer szólalt fel a par­lamentben. akkor is csak any- nyit mondott: — Csukják be az ablakot, mert huzat van. — Mi a véleménye a tanács­ülésekről? — Nyolc éve vagyok a 11-es községi választókerület képvi­selője. — Mi az érzése? Meg van­nak elégedve munkájával vá­lasztói? — Legutóbb újra engem je­löltek és meg is választottak. Én pedig tőlem telhetőén igyek­szem rászolgálni bizalmukra. Ha valakinek panasza van, el­intézem. Egy özvegyasszony például nem kapta meg az SZTK-tól özvegyi járandóságát. Sokat jártam utána, de végül- is elintéződött ügye. Tóth Má­ria ugyancsak nyugdíjügyben fordult hozzám. Bodacz József 75 százalékos rokkant a köz­ségfejlesztési járulékot sokallta. Hatvanhat százalékos csökken­tés járt volna részére, de kér­vénye elkallódott a pénzügyi csoportnál. Közbenjárásomra megkapta az adóengedményt. Sokszor már a másik ta­nácstagi körzetből is eljönnek hozzám különféle panaszokkal, mert tudják, hogy elintézem. Megmondom őszintén, szeretek közügyekkel foglalkozni. Elő­ször sokat zsörtölődött miatta a feleségem, de most már in­kább ő is segít. Tavaly például járdát építet­tünk. A tanácsnál társadalmi Bozontos, fekete kiskutya csaholására egy középkorú asz- szony jött elő a házból. — Kerti Gábor községi ta­nácstagot keressük. — A TÜZÉP-nél van. de ke­rüljenek beljebb, nemsokára itthon kell lennie. — Talán most szerzi be a téli tűzrevalót? — Nem éppen. A solti tanács megbízásából jár oda. A TÜ- ZÉP-telep vezetője kért egy ta­nácstagot a szállítmányok át­vételéhez, mert előfordul, hogy nincs meg a szállíró’évéiben jelzett mennyiség. Éppen a végszóra lépett be Kerti Gábor. — A hiánynak több oka van — vette át a szót. — Három esetben például — sajnos — meglopták a szállítmányt. Ha­mar rájöttem, mert vámőr vol­tam ebből a szakmából jöttem nyugdíjba is, szakértője va­gyok hát az ilyesminek A szén teteje be van fröcskölve n’ésszel. Ahogy a vagonból a tolvajok kiengedték a szenet, tölcsér alakba folytak össze a meszezett széndarabkák. Hiány lehet azonban úgyis, hogy a csillék nem voltak egészen tel­ve szénnel, amikor a vagono­kat rakták meg. — Mióta tanácstag?

Next

/
Thumbnails
Contents