Petőfi Népe, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-11 / 160. szám
8. oldal IMS. János n, mafla Magyar államférfiaktávirala mongol államférfiakhoz «Ar általános és teljes leszerelés minden nép békéjének és biztonságának záloga" Hruscsov beszéde a béke-világkongresszuson Moszkva. (TASZSZ) N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke július 10-én a Moszkvában folyó leszerelési és béke-világkongresszuson beszédet mondott. £ délutáni ülés résztvevői mele^sn üdvözölték a szónoki emelvényre lépő Hruscsovot, aki beszéde bevezető szavaiban üdvözölte a kongresszust, rámutatva, hogy a leszerelési és béke-világkongresszus összehívása korunk egyik legkiemelkedőbb eseménye. Hangsúlyozta, hogy a leszerelés a mai idők parancsoló követelése. Szembe kell nézni az igazsággal — mondotta —, fennáll egy új világháború veszélye. Az emberiség belesodródhat ebbe a háborúba, ha nem történnek határozott intézkedések. — Részletesen beszélt Hruscsov a napjainkban folyó hatalmas méretű fegyverkezésről, a fegyverkezési hajsza szinte elképzelhetetlen méretűvé fokozódásáról. Ebben a tekintetben — mondotta — az Amerikai Egyesült Államok van az első helyen. Az 1946-tól 1962-ig eltelt 17 év alatt közvetlen és közvetett katonai kiadásokra körülbelül 900 milliárd dollárt költött. Majdnem ugyanekkora összeget adtak ki az összes kapitalista országok a második világháborúban- Hruscsov mélységesen megbélyegezte az agresszív tömbök tagállamainak háborúra való készülődését. és hangsúlyozta, nem arra vonatkozólag kell egyezményt kötni, hogyan viseljünk termonukleáris háborút — mint ahogy ezt az Amerikai Egyesült Államok kormánya javasolta —, hanem arról, hogy kizárjuk még a lehetőségét is a háború kitörésének és épségben maradjon minden város, akár nagy, akár kicsi, épségben maradion minden falu, község és tanya. Hruscsov a következőkben kifejtette: ezen a világfórumon lehetetlen nem beszélni arról, hogy az agresszív erők a Szovjetunió és a többi szocialista állam részéről fenyegető háborús veszélyről való szóbeszéd leple alatt folytatják fegyverkezésüket, az új világháború előkészületeit. Nem mehetünk el szó nélkül e rosszindulatú koholmány mellett. Olyan tényeket említek meg. amelyeket senki sem tud megcáfolni — mondotta. Az első világháborúban tízmillió ember pusztult el, húszmillió vált nvomorékká. Vajon a kommunistákat, a szocialista államokat terheli a felelősség ezért a háborúért? Hiszen amikor ez a háború kirobbant, szocialista állam még nem létezett a földön, kommunisták egyetlen országban sem voltak hatalmon. A második világháború alatt közel ötvenmillió ember pusztult el. Vajon a kommunisták, a szocialista államok kezdték ezt a háborút? A német, az olasz, a japán fasizmus robbantotta ki. A Szovjetunió volt az az ország, amely a legtöbb áldozatot hozta, hogy megmentse az emberiséget a fasizmus barbárságától. Éppen a Szovjetunió járul* hozzá a leginkább ahhoz, hogy szétzúzzák a fasizmust, megmentsék a népeket a haláltáboroktól, Majdanek és Auschwitz gázkamráitól, a fasiszta rabságtól, E« vajon a Szovjetunió teile korunk Pompeijévé Hirosimát és Píafeszakit? Akik ezt tették — mint ahogyan önök is tudják — a világ másik részén élnek. Nézzük a világ mai arcát. A katonai támaszpontok fekélyei borítják ezt az arcot. Kinek a támaszpontjai ezek? Mindenki tudja, hogy az Egyesült Államok és szövetségeseinek létesítményei-És hol folytatnák háborús propagandát? Hol hangzanak él felhívások arra, hogy atombombázás célpontjává kell tenni az egyik vagy másik országot, „akár egyetlen nap leforgása alatt” el kell pusztítani lakosságának felét és ipari potenciáljának háromnegyedét? Lenin, a szovjet állam megalapítója szenvedélyesen arról ábrándozott, hogy lehetetlenné váljék a háború. A világháborút a legnagyobb gonosztettnek, a jelenkor civilizációtól és kultúrától való teljes elrugaszkodásnak nevezte. Lenin figyelmeztetett arra, hogy a hatalmas technikai vívmányoknak sok millió emberi élet tömeges elpusztítására való felhasználása és az összes termelőerőknek a háború szolgálatába való állítása „az emberi társadalom létfeltételeit áshatja alá, s elkerülhetetlenül alá is fogja ásni”. A szocialista államok felhívják az emberiség figyelmét a háborús veszélyre és aktívan harcolnak, hogy elhárítsák azt. Íme, ez a való igazság a szocialista államok, a kommunisták álláspontjáról. A mi szovjet országunk a nevezetes lenini béke-dekrétummal született. Lenin határozottan elvetette azt a javaslatot, hogy a szovjet állam címerébe felvegyék a kardot és azt mondotta: „A kard nem a mi jelvényünk.” A szovjet állam jelvénye a sarló és a kalapács lett, a békés alkotómunka jelképe. Mi a békés együttélés lenini elvét vallottuk, most is valljuk és vallani fogjuk. Ez a különböző társadalmi rendszerű államok közötti viszonyt illetve az egyetlen olyan doktrína, amely megfelel korunk történelmi feltételeinek, s amelynek alapján meg lehet őrizni a békét. Sok ember nyugaton mind gyakrabban teszi fel a kérdést: ..Van-e jövője az emberiségnek.” Szeretnénk válaszolni nekik: Igenis van és ez ragyogó jövő lesz. Mi bízunk benne, hogy az emberiség talál magában annyi erőt, hogy megfékeze az atommániákusokat! A nukleáris fegyverek, a rakéták korszakában nem hárítható el a pusztító nukleáris háború veszélye anélkül, hogy meg ne semmisítenék a tömegpusztító fegyvereket, be ne tiltanák az atomfegyvert. Mi a hadviselés minden anyagi lehetőségének teljes megsemmisítése mellett foglalunk állást. A leszerelt világban az államközi kapcsolatokban lehetetlenné válik; az erőpolitika, a háborús szakadék szélén való táncolás politikája, az atommegfélemlítés politikája-Az általános és teljes leszerelés jelszava egyenlő ezzel a jelszóval: ..Le az országok közötti háborúval, éljen a béke!” Ezért az általános és teljes ■.-szerelésért vívott harc a béke 'ennta.rtásáért és megszilárdításáért síkra szálló összes békeí szerető erő, valamennyi nemzeti és nemzetközi szervezet és mozgalom légfontosabb kötelességévé válik. A leszerelés: korunk parancsoló követelése. Hruscsov ezután ismertette a kongresszus előtt a szovjet leszerelési programot. A szovjet kormány szilárdan és következetesen folytatja a béke megerősítésének és a békés együttélésnek a politikáját. Midőn beterjesztette az általános és teljes leszerelés programját, abból indult ki, hogy radikálisan meg kell oldani valamennyi állam biztonságának problémáját és ki kell küszöbölni a háború kitörésének a lehetőségét is- Mi a legfontosabb a mi programunkban? A leszerelés fő tengelyét, magvát az atomfegyverek betiltása és teljes megsemmisítése alkotja. A szovjet kormány javasolja, hogy már kezdetben, az első szakaszban az atomfegyvereket legalább „fagyasszák be” és bénítsák meg azzal, hogy megsemmisítik a célba juttatásukra szolgáló eszközöket. Az a javaslatunk, hogy egyszerre semmisítsék meg az atomfegyverek szállítására alkalmas rakétákat, repülőgépeket, hadihajókat és tengeralattjárókat, az atomágyúkat, szüntessék meg az idegen területen levő katonai támaszpontokat és vonják ki az ott állomásozó külföldi csapatokat. Ha nem lesznek rakéták, repülőgépek, hadihajók és tengeralattjárók, akkor az atomfegyver nem lesz veszedelmes, abban az esetben sem, ha valamely lelkiismeretlen kormány megkíséri elrejteni e fegyverek egy részét. Azt mondják, hogy az atomfegyvereket polgári repülőgépeken is lehet szállítani. Ha azonban valóban fennáll az óhaj a leszerelés végrehajtására, akkor egy ideig meg lehet tartani az országokban bizonyos védelmi eszközöket: légvédelmi tüzérséget, légelhárító rakétákat és vadászrepülőgépeket. A modem technika lehetővé teszi bármely repülőgép megsemmisítését, attól függetlenül, hogy milyen magasságban repül. A Szovjetunió, amely a világ leghatalmasabb globális és interkontinentális rakétáival rendelkezik, önként lemond igen lényeges katonai előnyéről, amikor azt javasolja, hogy kezdjük meg a leszerelést valamennyi eélbajuttató eszköz megsemmisítésével. Ingadozás nélkül megtesszük ezt a lépést, mert úgy véljük, hogy elősegíti a leszerelési probléma leggyorsabb megoldását. Azt követeljük viszont a nyugati hatalmaktól, hogy járuljanak hozzá az összes idegen területen levő katonai támaszpontjaik felszámolásához és e területeken tartózkodó csapataik kivonásához. Ezeket a támaszpontokat nem a védelem érdekében, hanem agresszív célból hozták létre. A Szovjetunió, hogy jelentős mértékben enyhítse az államok közti háborús összeütközés veszélyét, a fegyveres erők és ennek megfelelő hagyományos fegyverzet jelentős csökkentését is javasolja mindjárt a leszerelés kezdetén. Lehetségesnek tartjuk, hogy a leszerelés egész folyamatát négy év alatt fejezzük be. Ez az időszak rövid, de teljesen elegendő. Készek vagyunk arra, hogy keressük és megtaláljuk a kölcsönösen elfogadható megfogalmazását mindazoknak a rendelkezéseknek, amelyeket a szerződéstervezetünk tartalmaz, ott. ahol szükséges, kompromisszumot köthetünk, ha az természetesen nem okoz kárt az általános és teljes leszerelés ügyének- Csak egyetlen egy dolgot ellenezünk: az általános és teljes leszerelésről való lemondást, szerződéstervezetünk lényegének elsikkasztását, a benne előirányzott reális leszerelési Intézkedések kihagyását. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke és Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke táviratban üdvözölte eedenbalt és Zs. Szám but, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága első titkárát, illetve a Mongol Nagy Népi Hurál Elnöksége elnökét, a mongol népi forradalom 4L évfordulója alkalmából. A magyar népet őszinte örömmel töltik el az Önök kimagasló eredményei és országaink egyre fejlődő kapcsolatai, a szocializmus felépítéséért és a béke biztosításáért folyó közös harcban — tartalmazza a többi közt a távirat Beiktatta a parlament az új brazíliai minisztereínük-jelBltet BRASILIA. (MTI) A brazillal parlament kedden reggel jóváhagyta Francisco Brochado da Rocha miniszterelnöki jelölését. Ezzel véget ért a Neves miniszterelnök lemondása következtében beállt kéthetes kormányválság. Brochado da Rocha beiktatásakor beszédet mondott a parlamentben. Kijelentette, hogy semleges külpolitikát kíván folytatni és programjában haladó reformokat irányzott elő, köztük földreformot, a szavazati jog kiterjesztését és alkotmánymódosítást, amelynek alapján a legközelebb megválasztandó parlament felülvizsgálná az állami intézményeket. U Thant Norvégiába érkezett V Thant, az ENSZ ügyvezető főtitkára hétfőn este másfélnapos hivatalos látogatásra Oslóba érkezett. Rövid repülőtéri sajtóértekezletén a főtitkár hangoztatta, „nem kapott felhatalmazást a közgyűléstől arra, hogy erőszakkal oldja meg a kongói válságot“. Arra a kérdésre, vajon jelölteti-e magát állandó főtitkárnak, U Thant azt válaszolta, hogy „még nem döntött Cseres Tibort Csuda dolgok — Tehettem volna-e másképpen — kérdi tőlem egyik-másik fogadott fiam, amikor bevégzett cselekedete igazolását várja tőlem — ugye, hogy nem tehettem volna másképpen? S az én felelősségem igen nagy. Minden meglesett sors, minden meghallgatott élet felelősséget támaszt bennem. Aki elmondta életét, s nehéz cselekedeteit, az egy kicsit rám is bízza magát mindig: egy kicsit apjává fogad, ha bátyám, vagy apám is lehetne évei szerint talán. Akinek apjává szegődöm, tudomásul kell vennem a múltját, ha a jelenét javítani igyekszem is, ha a jövendőjét felhőtlennek képzelem is. Aki panaszkodik, az mind remél! De most nem panaszról akarok szólni, inkább hencegésről. — Az a kérdés, jogom van-e így gondolkozni!? Amíg a termelőszövetkezet gazdálkodása oda nem jut. ahol én voltam a tizenöt holdamon, addig én segítek magamon. Mert én úgy határoztam. megvárom, amíg a szövetkezet felfejlődik, akkor lépek be. De nem győztem kivárni. Meg azzal érveltek a cimborák: a magamfajták siettethetjük igazán a felfejlődést. Hát ha így áll a dolog, mondtam, nem bánom. De ennek jó esztendeje már! Már most én azt érzem, nekem jogom van, hogy magamat addig is kárpótoljam. Télutó havában, a hófúvás sodort be Sipos István tanyájára, a Cifra-kertről elnevezett határrész mélyén. Hamarosan összebarátkoztunk, s elfogadtam a takaros, tiszta kezű Siposné ebédjét, — Mert a második tehenet is beállítottam az istállóba, az is húszliteres! Gyengébbel nem is érdemes kezdeni! A két kocától harminc malacra számítok. Abból én tíz-tizenkettőt mázsás korában akarok eladni. A kiállításon ezer-négyszázért vettem ezt a keltetőgépet, 200 tojás fér bele egyszerre. Ami ebből kikel, az elejét pecsenyecsirkének szánjuk, az utoljából vagy ötszázat meghagyunk tojónak. Nem favorizáltuk még eddig a baromfit de most hogy beszoroltunk a háztájiba, rákényszerültünk. Valamikor én lovakat neveltem. Még versenylovat is vettek éntőlem! Soha nem foglalkoztam méhekkel, úgy véltem, pepecsmunka! Most próbálkozók. Tavaly vettem négy családot, s vagy tíz kaptárát üresen. A tavalyi hordás rosszul ütött be. cukorral kell etetni a bogarakat de nem adom fel a harcot velük. Mert hiszen jogom van a családom biztosítása érdekében, hogy a munkaegységein felül, amivel csak tudok, próbálkozzak! 6n a szövetkezetben minden kötelességemet teljesítem! Megmondhatja akárki! Bólintottam. Joga van, de mennyire, hogy joga! Kötelessége, hogy biztosítsa minden lehetséges módon a családja jólétét A takaros és tiszta kezű Siposné asztalra tette a második üveg bort. Kedélyünk egyre könnyedebbé vált. Odakint havat sodort a csípős télvégi szél. A zománcozott tűzhelyben tűz duruzsolt. Hallgattunk egy verset két pohár között Talán egy rövidke dalt is dudoltunk. olyan kedvünk volt már. ki-ki magát>an. Akkor Sípos közelebb húzta a székét, mintha a pusztaságban attól félne, valaki kihallgat. Arca ravaszra szűkült —- A méhekkél, hogy jártam. Magunk közt szólva. Hát az egészen csuda eset. Alighogy megvettem a négy családot még szinte féltem is közéjük nyúlni, nem ismertek eléggé — akácvirágra ideköltöztek a szomszéd kiserdőbe az állami méhek. Elébb még bosszankodtam is: eleszik az én bogaraim elől az akácmézet. Még nem is nyílt az akác, amikor már ott voltak. Egy vasárnap átal mentem a főméhészhez (volt egy segédje, azért eímeztette így magát), által mentem egy kis tapasztalatcserére. Mit is mondok! Tanulni mentem én át. hogy ellessek valamit a tudományból. Egy pár fogást legalább. Hiszen mondom. nem volt nékem azelőtt egy szem méhem sem, lótenyésztő vagyok én eredetileg. Néhány nappal ezután a vasárnapi látogatás után. éppen / i
