Petőfi Népe, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-08 / 158. szám
Kőkorszak, László Károly emléke, százéves borotva ... Első hangverseny — Az utcára nem szabad kimenni, mert elüt az autó — szpl az ajtóból hároméves Józsikája után a mamája. Rövidesen megtelik a bérház ■dvara gyermekkacajjal. Tíz- I tizenkét kisfiú, kislány futkározik a tatarozáshoz oda hordott homokkupacok, meszesládák, állványozó-gerendák, kőművesszerszámok között. ja őket, nehogy beleessenek a meszes ládába, vagy megsértsék magukat az éles szerszámok között. — Mit játsszunk hát? — kérdi Marika, s fájdalmasan néz nagy gyermekszemeivel. — Az utcára nem mehetünk, játszótér pedig nincs a közelben. Egyszer csak Pistike eltűnik, de fél perc múlva már hozza A honismereti szakkörök a felszabadulás utáni helytörténettel is foglalkoznak Megyénk gazdag történelmi emlékekben. És örvendetes, hogy valamennyi városban, községben akadnak lelkes patrióták, akik a jelen egyre szebb, tartalmasabb, gazdagabb formálása mellett előszeretettel kutatnak a múltban. Feltárják szűkebb hazájuk történetét, istápolják, új tartalommal telítik haladó hagyományait. A szocialista haza építésével egyre terebélyesedik ez a tevékenység. Annyira, hogy két évvel ezelőtt mozgalmi keretet kezdett ölteni. A honismereti szakkörök szervezésével e mozgalom patronálását vállalta magára a Hazafias Népfront, s az azóta eltelt idő igazolta: hálás vállalkozás volt. A szakkörök elsődleges feladatuknak tekintik a községek Napközben Telkekre van szükség A megyei tanács végrehaj- í tó bizottságának legutóbbi < ülésén véletlenül született 5 olyan határozat, mely szerint í utasítják a járási, városi és S községi tanácsok végrehajtó < bizottságait: a második öt- < éves terv lakásépítési prog- í ramjának megvalósítása ér- > dekében biztosítsák a csalá- 5 di, szövetkezeti és társasház í építkezésekhez szükséges ház- i helyeket; 5 Megyénk 34 helyiségében S például májusban egyáltalán í nem volt házhely, amit az í OTP értékesíthetett volna. < További nyolc községben is [ csak két-három telek áll ren- < delkezésre. Nem egy helyen, > ahol az Országos Takarék- S pénztár építésikölcsön-an- í kétot tartott, maguk a köz- i ségi vezetők vállaltak véd- ? nökséget a lakásépítkezés fe- S lett. ezt azonban nem min- s denütt követték a megfelelő < intézkedések. ( Még a megyeszékhelyen > sem megy minden a legna- S gyobb rendben. Az OTP me- s gyei fiókjánál a napokban a í Kecskemét leninvárosi — ? augusztusban átadásra kerü- i lő — szövetkezeti lakások S ára iránt érdeklődtünk. El- í mondták, hogy még nem ké- 1 szült el a kalkuláció, mert a ) városi tanács végrehajtó bi- > zottsága az áprilisban kért s telekár-megállapítást csak jú- < lius elején küldte meg. Tár- ? sasházépítést sem tudnak > egyelőre szervezni, mert nin- S csenek erre kijelölt telkek. < Emiatt nemrég egy 12 sze-1 mélyből álló társasházépítő 1 kollektíva fel is oszlott. < Megyeszerte meg kell gyor- ? sítani tehát tanácsainknak a > házhelyek kijelölését, kisa- í játítását és az OTP részére < értékesítésre való átadását. í A város és községrendezési í tervek mindenütt elkészül- S tek. Ennek alapján már ter- j vezni lehet, hogyan is ala- < kuljon 15 év múlva a város, ? vagy a község, hová épülje- S nek új lakóházak és az igé- ! nyéknek megfelelően néhány < évre előre biztosítani kelle- < ne a házhelyeket, hogy az S építkezési kedvet ne korlá- í tozza a telekhiány. < —y —ó I történetének felkutatását, megírását. A megye településeinek mintegy 50 százalékában a lelkes aktivisták — főleg a pedagógusok — már el is készítették ezt a szép munkát. Most már jó volna, ha ezek mielőbb napvilágot látnának, s egyre több ember kezébe eljutnának. Emellett falumúzeumok létrehozása céljából széleskörű gyűjtő munka indult, helyenként igen szép sikerrel. A dunavecsei tájmúzeum értékes ókori anyaga és Petőfiemlékei ma már naponta 400— 500 látogatót is vonzanak. Érdekes bepillantást ad a község múltjába a dunapataji falumúzeum, ahol kőkorszakbeli emlékek mellett a régi használati tárgyakat gyűjtötték össze. A Kecskeméten megkezdett kutatómunka nyomán ma a foktőiek büszkélkednek László Károlynak. az 1848-as szabadságharc hős századosának emlékével. A kecskeméti születésű hazafi a kiegyezés után Bátyán telepedett meg, s mivel a községben nem volt református temető, Foktőn helyezték el örök nyugalomra. Nyomára bukkariása óta a foktői utódok is őrzik emlékét és szeretettel ápolják a sírját. A helyi iskolát is róla kívánják elnevezni. Szenvedélyes kutató, gyűjtő ember minden községben akad, s a néhány ezzel foglalkozó másokat is tettekre busáit. így sorakozik a nemes célkitűzésre egvre több legkülönbözőbb érdeklődésű ember. Egy dunavecsei paraszt bácsi nemrégiben a múlt században használatos borotvával állított be a múzeumba. „A mestergerendán találtam, hátha érdekes mutogatni ...” — ajánlotta fel. Többen a Duna mentén régen mosáshoz használatos sulykolókat adományoztak. Hajóson a kis iskolások játék közben egy vakondtúrásban kőkorszakbeli baltára bukkantak. A honismereti munka a múltat feltáró kutatások mellett szorosan összefonódik a jelen történetének feldolgozásával. Foktőn a múlt év augusztusában — talán éppen a régi anyaggyűjtés nehézségei miatt, és az utódok munkájának megkönnyítése céljából — krónikát kezdtek vezetni napjaink életéről. Ám ez sem könnyű dolog! Kiderült például, hogy PETŐFI NfiPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét, Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38. Belpolitikai rovat: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1 /a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díi 1 hónapra 12 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét. — Telefon: 11-85. nem emlékeznek már a helyi tízéves tsz első elnökére. Alig őrzi írásos emlék a felszabadulás utáni évek nagyszerű történetét, a földosztást, a párt hatalmas, embert, társadalmat, történelmet formáló szerepét. Napjaink életének ugrásszerű fejlődése közben — ha nem vigyázunk — lassan a régiségek felkutatásához hasonlóan kell nyomozni a közelmúlt 10—15 év emlékei után. A mezőgazdaság gépesítésével párhuzamosan lassan muzeális tárggyá válik például a lovaseke, nem is szólva a szebbnél szebb népviseletekről. Valamennyi értékes, múzeumba való anyag. Jó dolog, hogy ezt felismerte a Hazafias Népfrott és ráirányította a lelkes társadalmi aktivisták figyelmét. A Hazafias Népfront vezette honismereti szakköröknek szép célkitűzésükben egyik törekvésük, hogy a falumúzeumok létesítésével gazdag tartalommal telítsék a helyi művelődési házak egy-egy helyiségét, ahol a községi érdeklődőkön kívül a vendégeknek is bemutathassák: ilyen volt, így fejlődött, s ilyenné vált szép hazánk általunk munkált darabkája. Egyre több helyen a tanácsok is felismerik e munka hazaszeretetre, honismeretre nevelő jelentőségét és a Hazafias Népfronttal karöltve munkálkodnak még nagyobb sikerességén. A kalocsai járási tanács különösen jó példa erre. Itt a művelődési osztály szervező és irányító munkával hathatósan támogatja a honismereti szakköröket. Ez a helyes törekvés. Hiszen minden tájnak, minden városnak és falunak, megvan a maga történelmi fejlődése, amelynek feltárásán és megismertetésén keresztül erősíthetjük népünk alkotó ’ hazaszeretetét és nemzetünk erkölcsi, politikai egységének megszilárdulását. Ügy látszik, nemcsak Józsika mamája félti gyermekét az utcától. ök azonban itt is megtalálják szórakozásukat, bújócskáznak, várat építenek, fogócskáznak. — Gyerekek, az udvar most nem játszótér — szól rájuk egy öreg kőműves. Hangja nem goromba, inkább féltő. Óvni akaris vidám, sárgaszínű bádog furulyáját. A többiek benne vannak az új játékban. Mintha csak igazi hangversenyteremben lennének, úgy helyezkednek el a páholynak kinevezett lépcsőkön. A kecskeméti kis művész furulyáján pedig felhangzik Kukorica Jancsi édesbús dala. Nagy Ottó »OÖOOÓOOÓOOMOOOÓÖC „A miénk marad..." Elcsitultak a zajos iskolák, üresen ásítanak a tantermek. A vakációzó gyerekek ezrei boldogan. felszabadult jókedvvel vették birtokukba a tanulás miatt eddig félrerakott játékokat, a napsütötte strandokat és játszótereket. Pihenünk mi, pedagógusok is. de szívünkben szünet nélkül itt zakatol frissen az elmúlt tanév sok kedves élménye. Olyan gyerekekről, akiket őszszel ismét visszavárunk iskolánkba, és olyanokról, akikkel már csak munkahelyükön, vagy az utcán találkozunk. Az én emlékeimben egyre csak egy most végzett, nyolcadikosunk arca bukkan fel. Mint minden évben — a ballagás előtt — a napköziben most is elénk álltak. S amíg szólunk hozzájuk, féltő, meleg szóval, feltűnik egy zavart fiú arc. Hol rám néz, hol meg a földre szegzi szemét. Amikor egyszer összevillan a tekintetünk, megszólal halkan, félszegen: — Tanítónéni. nyolc éve vagyok napközis... Magamhoz öleltem a könnyesszemű, búcsúzó diákot. Hiszen Lőrincz Józsi első „lakója” volt a nyolc éve megnyílt csátaljai iskolai napközinek. Itt tanulta meg a betűket, az egyszeregyet, földrajzot. fizikát... Itt tanult sok mindent, amire életében ezután szüksége lesz. Nyolc évig a miénk volt, s egy kicsit mindig is a miénk mard... S mikor mindezt most újra és újra végiggondolom, boldog izgalommal várom az őszt, amikor ismét benépesülnek az iskolapadok. Jäger Mihályné y ilágszerte nagy lelkesedéssel készülnek a békeszerető emberek a július 11-én Moszkvában kezdődő béke-világkongresszusra. A zavartalan alkotótevékenységre vágyó embermilliók lehetőségeik szerint más és más módon tesznek hitet a legnemesebb, az életnek értelmet adó béke mellett. Hogyan készült e nagy eseményre hazánk lakossága, erről adott számot a parlamentben szombaton megrendezett országos békekonferencia. A nagy esemény egyik megyénkbeli részvevője — Máté Ignácné, a kecskeméti járási népfrontbizottság titkára — szintén megbeszélést szervez, fogadónapot tart, megyei értékeléshez összegzi a járás elmúlt negyedévi népfront-eseményeit, a mozgalom újabb eredményeit. A sokirányú, figyelmet követelő hétköznapi tennivalók azonban nem tudják elhalványítani a közel egy hét előtti országos esemény emlékeit. — Nem lehet azt soha elfeledni, ahogyan az egyik fiatal egyetemista sok száz társa nevében elmondta: mit jelent számukra a béke, s annak a fiatalasszonynak a tettekre serkentő üzenetét sem, aki most várja első kicsinyét, és közben azért aggódik: nem apa nélkül kell-e annak is felnőnie, mint neki, akit az első világháború a nagyapjától, a második az édesapjától fosztott meg... — Hallottam, hogy te is szólni készültél az országos konferencián, de időszűke miatt nem kerülhetett rá sor. Mi volt az, amit mindenképpen szerettél volna elmondani? — Elsősorban a járás üzenetét és azt: hogyan készültünk mi a moszkvai világkongreszszusra. Az előbbiről ékesszólóbban beszélnek a Egy elmaradt felszólalás magunkkal vitt és a Bé ketanácsnak átadott, le szerelést, békét követeli aláírások. Mert talán mondanom sem kell, hog' az elmúlt hónapokban járásunkban egymás követték a békenagygyűlések, a nemzetközi tá jékozta tők, kisgyűlések és baráti beszélgetések amelyeken ezerféle formában nyilvánult me: járásunk lakóinak békeszeretete. Egyedül a já rási népfront és községi népfrontbizottságo! megbízásából több mint tízezer békealáírást jut tattunk el az Országos Béketanácshoz. Ezenkívü táviratok és levelek százait küldték közvetlenü a béketanácsnak a járásunkban lezajlott béke gyűlések részvevői. Lakitelek, Tiszakécske, Kerekegyháza, Helvé cia, Jakabszállás, Orgovány lakói üzeneténe! méltó kifejezői lesznek a moszkvai világkong resszuson is a bekötött albumokba összegyűjtői aláírások, az ajándékok, a még mindig nen szünetelő békegyűlésekről, és nem utolsósorbar a mindennapi szorgalmas munkáról szóló hírei is. Mert az emberek nemcsak óhajtják a béké és követelik a leszerelést, hanem tesznek 'i: érte sokat. A mezőgazdaságban szinte naponb megvívják harcukat a mostoha időjárással, ; vannak olyan területek, ahol harmadszor is kiültették a paradicsompalántákat, miután kétszer már kipusztították a késői fagyok. Mi más1 jelent ez, ha nem tettrekészséget és mindennapi szívós küzdelmet a békéért, amelynek megőrzésében döntő szerepet játszanak a szocialista országok gazdasági eredményei..., __ fejezte be megkésett, de ma is nagyon időszerű „felszólalását” Máté Ignácné. E. É.
