Petőfi Népe, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-07 / 157. szám
1962. július 7, szombat 3. oldal Szarvasmarha-és sertéstenyésztésünk gondjai trr. Baksa Károly kalocsai vezető állatorvos, mint meghívott, szőt kért a legutóbbi megyei tanácsülésen. Az alábbiakban kivonatosan közöljük felszólalását. — Foglalkozásom az állattenyésztéshez köt, ezért a mezőgazdaság fejlesztésének ezzel a részével kívánok bővebben foglalkozni. Szocialista típusú mezőgazdasági nagyüzemeinkben először az állatállomány szaporítása a feladat, és ezzel párhuzamosan egy új követelmény lépett előtérbe: az állomány minőségének megjavítása. Ezzel az állattenyésztői tevékenység egyik részfeladata most főfeladat lesz. Elmondhatjuk, hogy e téren máris vannak eredmények: a széles körben bevezetett mesterséges megtermékenyítés több évi tenyésztői kiesést pótolt. Ezzel szemben nem fordítottunk elég gondot a törzskönyvezésre, a törzsállományok kialakítására. Éppen ezért a jövőben ne csak az legyen a fontos, hogy száz katasztrális holdra hány szarvasmarha és ebből menynyi tehén jut, hanem az is, hogy mennyi a tej hozam, s minél több 4000—6000 literen felüli tejet adó tehenünk legyen- Ennek eléréséhez jó tenyésztői munkára van szükség. Több takarmányt! Ilyen jelentős mennyiségű tejhozam biztosítása nem lesz könynyű feladat. A háztáji tehenek számának csökkentésével nem növekedett megfelelő arányban a közös gazdaságok teheneinek száma. Ugyanakkor nem elég a háztáji állomány létjogosultságának elismerése, a takarmányozásukat segítő intézkedések végrehajtásának is érvényt keli szerezni. Ám, ha már itt tartunk, beszéljünk a takarmányozásról. Az eddigi tapasztalatok szerint növekvő állatállományunk takarmányszükségletét a növénytermelés még nem követi nyomon a kellő ütemben. Állatállományt akarunk növelni? Több takarmányt kell termelni. Gümőkórmentes szarvasmarhaállományt akarunk? A gümőkórirtás sikeres végrehajtásához nagy létszámú szarvasmarha-állományra van szükség. A tét nagy A szarvasmarha-gümőkór felszámolása nagyon fontos mezőgazdasági feladat. Gazdasági, közegészségügyi, tenyésztési, külkereskedelmi vonatkozásainál fogva ez népgazdaságunknak döntő érdeke. A gümőkór felszámolásának tárgyi feltételei közé tartozik az állomány növelése, hogy a szükséges selejtezést — kényszervágásokat — végrehajthassuk- A fertőzött állatok elkülönítése érdekében több férőhelyre van szükség. A tét nagy. Ha nem készülünk fel időben és körültekintően, az eredmény elmarad. Márpedig ebből felmérhetetlen kár származna. mert olyan erős gazdaság a legnagyobb állattenyésztő országokban sem létezik, amely a gümőkór-felszámolást kétszer meg tudná ismételni. Engedjék meg, hogy sertéstenyésztésünk helyzetéről is szóljak. Ismeretes, hogy termelőszövetkezeteink állományának túlnyomó része fehér hússertésből áll. Ennek fajtán belül számtalan típusát ismerjük. Elsősorban azonos típusú állományok kialakítására kell törekednünk. Az új tudományos tenyésztési módszerek alkalmazása és az eredményeit értékelése ugyanis csak az azonos típusokon mérhető. Enélkül odajutunk, hogy a többszörös keresztezések után az ismert fajtatulajdonságok elmosódnak. Olyan tenyésztői munkát kell hát végeznünk, hogy a jellegzetes tulajdonságok kialakuljanak és tartósan fennmaradjanak-Figyelem as önköltségre El kell még mondani, hogy a szarvasmarha- és sertéstenyésztésben — amely a két legfontosabb haszonállatunk — nagyon lassan jutnak le a gyakorlatba a tudományos eredményeink. A közölt eredményeket azonnal alkalmazni kellene egy-két kísérleti falkánál, s ha beválik, széles körben propagálni. Az állattenyésztésben számtalan nagyszerű eredmény születik megyénkben is, csak az a baj, hogy minden tenyésztő egymástól elszigetelve, önmaga kívánja megoldani problémáit. Hadilábon állunk a gazdaságossággal is. Tervezni már megtanultunk, de sokszor sablonosán végezzük ezt a munkát. Az állattenyésztők szakmai felkészültségén kívül fontos kötelezettség az önköltségi számok he-1 lyes kiművelése. Sajnos, az ön-i költségi számítás alapját képező I bizonylatok vezetése is sok helyen hiányos. Kalkulációkat végzünk, de nincsenek még vetítőkulcsaink. A mezőgazdasági termelés növeléséhez a szakemberek szakosítására és sokoldalú továbbképzésére van szükség. A nagyüzemi kereteken belül ugyanis rövidesen a gazdaságok profilírozása, szakosítása kerül előtérbe. Addig is a mezőgazdasági szakemberek munkáját ne csak a tanácsapparátus támogassa, segítsék őket a mezőgazdasági tudományt művelő tudósok, tanárok, közgazdászok, valamint a bankok és egyéb pénzügyi szervek szakembered- Kevés olyan értelmiségi van megyénkben, akinek ne lenne kapcsolata a mezőgazdasággal, mégis sok esetben tapasztalható húzódozásuk ettől a munkaterülettől. Márpedig a kiművelt emberfők sokaságának támogatására van szükség a mezőgazdaság! termelés növeléséhez. Feladataink mind nagyobbak lesznek. Legközelebbi cél a lakosság szükségleteinek maradéktalan kielégítése, távlatokban pedig a bőség kosarának megtöltése. Két új emlékbélyeget ad ki szombaton a posta A Posta-vezérigazgatóság közli, hogy a moszkvai leszerelési és béke-világkongresszus tiszteletére az évforduló-események elnevezésű bélyegsorozaton belül újabb egy forint névértékű emlékbélyeget hoz forgalomba. Az új bélyeg a világhírű Kovácsoljunk ekét a kardokból című szobrot ábrázolja; Ugyancsak kiadják az idei ..Rózsák” elnevezésű bélyegsorozat háromforintos záróértékét, amely a világifjúsági találkozó emblémáját ábrázolja. Az új bélyegek árusítását július 7-én, szombaton kezdik meg. A két emlékbélyeg 1963. június 30-ig használható fel postai küldemények bérmentesítésére. Ötvenezer Eáda a felvásárló telepen Orgoványon a foldművesszővetkezet felvásárló telepére gumikerekű lovaskocsi kan egyre nagyobb mennyiségben szállítják a gyümölcsöt-a község termelőszövetkezeti csoportjai. Júniusban, a gyümölcsérés első hónapjában, szamócából mintegy 1200, cseresznyéből 15, meggyből 130 mázsát vettek át a telepen. Ezenkívül a szövetkezeti csoportok másfélezer csomó zöldhagymát is átadtak. Július első napján kezdődött meg az üveg- és pipacsmeggy folyamatos átvétele. E hét közepéig 150 mázsát vásároltak fel, s nagy részét mint exportra alkalmas gyümölcsöt továbbították a MÉK-nek- A sárgabarack nagyobb tömegű felvásárlása 4—5 nap múlva kezdődik meg. Az idén 14—15 vagon kajszi várható a két község — Orgovány és Jakabszállás — szövetkezeti csoportjaiból, amelyek még három vagon őszibarackra és 30 vagon szőlőre is kötnek szerződést a földművesszövetkezettel. A gyümölcsszezonra a helyi fmsz előreláthatóan felkészült. Orgoványi és jakabszállási telepein mintegy 50 ezer ládát tárol, hogy a gyümölcsfélék szállítása megfelelő csomagolással és minél gyorsabban bonyolódjék le. Rendfaló kombájnok A kopár szikesek egyhangú'* sága után szemüdítő látvány a kunszentmiklósi Kiskunság Termelőszövetkezet 90 holdas ősziárpa-táblája. Igaz, e területből már csak egy keskeny csíkon áll lábon a gabona. A csík szélén óriási leplceként halad a két Vindrover típusú szov jet rendre-aratógép. A táblát keresztül szelő úton találjuk a szövetkezet „vezérkarát”. Bár már az aratást néhány nappal előbb megkezdték, iga zán csak most lendült neki a munka, — Ez itt a legrosszabb ár pánk. Meg se említsék, na írnak róla — így Bagó Dénes, az elnök. — Szerencsére, van még több mint 400 hold, amelyről biztosan lejön a holdankénti 15 mázsa-A főkönyvelő megjegyzi: „Ne kém az a legfontosabb, hogy meglegyen a tervezett mennyiség.” A többiek biztosítják, hogy afelől nyugodt lehet. Hiszen az olasz búza is nagyon jó teamest igér, holdanként megadja a 20 mázsát. Ez alatt a két aratógép körülpropellerezi a táblát. A csík egyre keskenyedik. Az elnök a tarlóra lendülő kalászok közül «xxxxxxxxxkxxxxxxxxx^cxDoooooooocx: 2 millió 400 ezer forint javítás-szo!«á!íatás Megyénkben a kisipari termelőszövetkezetek az elmúlt esztendőhöz viszonyítva, az idén mintegy 25 millió forinttal növelik azoknak az iparágaknak termelését. melyek a lakosság, elsősorban a falvakban, községekben élő dolgozók igényeinek kielégítését szolgálják. Ilyen többek között egyik nagyközségünkben, Lajosmizsén a Vasipari Szövetkezet. melynek tagjai az ablakredőnyöktől a szemetesvödrök készítéséig sok mindennel foglalkoznak. A szövetkezet mesterei az idén már 2 millió 400 ezer forint értékű javító- szolgá11 ' munkával állnak a község lakossága rendelkezésére. Képünkön: Folyik a háztartási szemétvödrök minőségi átvétele. néhányat felemel, s a tenyerébe vert szemeket morzsolgatja. — Látják, a kalász teljesen sárga, a szár is az, de a szem még nem érett — mutatja. — Tejes. Néhány napot várhattunk volna vele. Igaz, beérik itt is, a renden. il tábla másik részén, ahol *• a gépek napokkal előbb már rendre vágták a gabonát, feltűnik két SZK—3-as kombájn- Előbb az egyik, aztán a másik. Mint nagy bogarak szaladnák a rendek között. Az elejükön működő felszedő szerlceZet szaporán tömi a masinák belsejébe a rendek szalagjait, ‘ majd hátul széles kupacokban- ömlik ki a szalma. A gépek valóban szaladnak, óránként 20 kilométeres sebességgel. Végül az egyik megáll. „Lestoppolmellette a két pótkocsis vontatóval Kaszala Imre, a szövetkezet zetorosa is. És máris zúdul a szem a pótkocsira. ürül a kombájn tartálya., Bebök András, a kombájnos, megtörli homlokát. Bár hűvös az idő, neki melege van. Az ürítés alkalmával szokott . pihenni; ilyenkor a por is alábbhagy, amely vastagon dől a gépkolosszus belsejéből. Igaz, nem egyedül vezet, olykor felváltja Kálomista János, a segédvezető- A z elnök láhatóan elége“ dett a munkával. Mosolya mintha ezt mondaná: Jól dolgoznak ezek a gépállomásiak! S valóban: sikeresnek ígérkezik a kétmenetes aratás, amellyel tavaly is szép eredményt érték él. Ezért is ragaszkodtak ehhez a módszerhez. Hatvani Dániel mi**** *»!»♦♦♦♦♦»♦♦««♦ Tímár Máté Kerekegyházán A könyvhét folyamán megyénkben járt írókat igen megkedvelte a közönség. Az írók is kellemes emlékekkel távoztak tőlünk az ünnepségek után. Különösen nagy sikerrel vendégszerepeit a vendég írók közűi több városba, községben és termelőszövetkezetben Tímár Máté. Nem juthatott el azonban mindenüvé, ahol az olvasók szerettek volna megismerkedni véle művei után személyesen is, s ezért megígérte, hogy a meghívásoknak szívesen tesz eleget a következő hónapokban. Vasárnap Kerekegyházára látogat Tímár Máté, ahol délután 1 órakor a kultúrházban tartandó író-olvasó találkozón vendégszerepei. Jtlunháíliétkdznafiok. A kékszemű Marika Hosszú barna haja nyakába omlik, kék szemével pedig ügyes mozdulatainak megbízhatóságát ellenőrzi Koroknál Mária, a Kecskeméti Cipőgyár tüződéjében. — Több mint három évvel ezelőtt került a gyárba. Három hónapi ott tartózkodás után Hidi András művezető és Hegedűs Menyhért főmérnök tanácsaival, valamint szüleinek hasznos útbaigazító szavaival röpítette a vonat Martfűre, a Tisza Cipőgyárba tanulónak— Nehéz volt Itthagyni a szülői házat és megszokni idegenben — emlékezik Marika, majd így gombolyítja a beszéd fonalát: — Az első év után úgy elrepült az idő, mint a tovatűnő bárányfelhő. Egyszer csak azt vettem észre, hogy újra itthon vagyok. A szülői háztól való elszakadás viszonylagos volt, mert Marika háromhetemként hazaruccant Kecskemétre. Szüleinek a késő esti órákig mesélt életéről, a szakma érdekességedről, barátnőiről, a kollégiumról, arról hogy mint az otthon tanácselnöke és KISZ vezetőségi tag mi mindent tett a közösségért. Szerénységével, szorgalmával hamar kitűnt társai közül. Felfigyeltek rá tanárai, elismeréssel szóltak róla, de megkedvelték leánytársai is. A tanulóidő alatt Marika jó ismerője lett szakmájának. Ügy hogy ez év április elején megtartott országos szakmai vetélkedőn tanítómestereinek nagy örömére a harmadik helyet szerezte meg. Ezért jutalomképpen két hónappal előbb kapta kézhez a régen óhajtott segédlevelet. Április derekát jelezte a naptár, amikor Marika újra elfoglalta helyét a tüződei asztal mellett. — Most tölti próbaidejét- A törvény hat hónapot ír elő. Az eltelt idő alatt a tüződében majd minden munkafolyamatot végigpróbált. No és meddig jutott a szakmában? Erre közvetlen munkatársai válaszolnak. Nyári Ferencné így kezdi: ilyen tisztelettudó kislány régen volt üzemünkben. És emellett élénk mozgású, szorgalmas. A négy kislány közül, akiit most jöttek hozzánk, Marika a legügyesebbjei közé tartozik. Kocsis Jánosné szerint is jól’ végzi munkáját. Ezt erősíti meg Körösi Józsefné. Sallai Gábomé pedig határozottan állítja: ügyes keze van Marikának..Na és mit mond a művezető? — Minden szakmába vágó munkát elvégez, úgy tartjuk számon, mint a szakma egyik ígéretét. .. Ugyanezt mondta Hegedűs Menyhért főmérnök is, akinek nagy része van abban, hogy ma így vélekednek a tüződe egyik legfiatalabb dolgozójáról. A sok nyilvános dicséret hallatára kipirul arca. Fejét még mélyebbre hajtja, s ezzel palástolja pillanatnyi zavarájt.. Keze azonban egy pillánatra sem pihen, úgy jár, mint a motolla. Búcsúzáskor hátra simítja előre hulló haját, majd ezt mondja: — A tanulást nem hagyom abba, technikus szeretnék lenni.-. Biztosan sikerül. Vetiesz Karoló
