Petőfi Népe, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-27 / 174. szám

f elő a! 1962. íűllus 27, péntek NYÁR A SZABADBAN Ä vidám zsivaj már messzi­ről felkelti a látogató érdeklő­dését. A fák lombjain átszű­rődő napfényben homokban hancúrozó gyerekeket pillant dalmi munkában bevezették a vizet a tábor területére és ilyen kezdetleges körülmények között máris elkezdődhetett a játék, a vidám vakáció. Épül a táborkapu. meg, odébb egy csoport har­sány dalra gyújt, emitt pedig a kerítés mellett érdekes társas­játékba merülnek el figyelme­sen. A tágas térség vékony ágakból összeeszkábált kerítés­sel van körülvéve. Nem véde­lem, inkább csak jelkép: idáig tart a birodalmatok, gyerekek! Fegyelmezett úttörő ezt a ha­tárt nem lépi át! Több mint kétszáz bajai gye­rek vakációzik gondtalanul a városi napközi táborban a Pe­­tőfi-szigeten. nem messze a Su­­govica partjától. Reggel nyolc órára érkeznek és délután fél hatkor hagyják el a kedves, barátságos ligetet. A nevelők változatos programot állítottak össze számukra. Csoportokra osztották a népes sereget és for­­gószínpad-szerűen irányítják őket a sportpályára, a homo­kos játszótérre, bábjátékokhoz, á Sugovica-partján gondosan kiszemelt strandra, vagy a me­seórára. A tábor programjában s,külső műsorszámok” is sze­repelnek: hajókirándulás, mú­zeumlátogatás, városnézés. Milyen más a bajai napközis gyerekek idei nyara, mint az eddigiek! Miféle vakáció volt az, ami­kor nyáron is az iskolában töl­tötték el a napokat, a poros udvaron vagy a tanteremben? Ugyanabban a környezetben, amelyet egész éven át meg­szoktak. Most az egész nyár egyetlen táborozás, csak az éjszakát töltik otthon, s alig várják, hogy másnap reggel is­mét elindulhassanak a szigetre. Hétköznapos hősköltemény­nek nevezhetnénk a bajai nap­közis tábor megalakításának történetét. Hantos Ferenc és Biczó Sándor, a városi műve­lődési osztály dolgozói, már régen foglalkoznak a tervvel, de mindeddig apró anyagi buk­tatókon akadt el a megvalósí­tás. Végülis az idei tavasszal elhatározták, hogy lesz, ami lesz, belevágnak, számítanak a nevelők és a szülők támoga­tására, a többi majd csak ki­alakul valahogyan! Év közben mintegy 300 ál­talános iskolás jár napközibe Baján. Eleinte 100—150 jelent­kezett közülük. Július végén, amint a hideg, esős idő jobbra fordult, kivitték őket a szi­getre és ott a gverekek maguk láttak hozzá a tábor ..megépíté­séhez”. Voltakéopen csak a kerítést kellett megcsinálni. A konyha és a legszükségesebb felszerelés tárolására kaptak két lakókocsit az állami gaz­daságtól és ai erdőgazdaságtól, a Vasipari Ktsz dolgozói társa-Könyvespolc Báfeti Lajos: MIRE GONDOLSZ. ÄDÄM? Kiváló színművészünk tanul­mánykötete Az ember tragédiá­jának magyar színpadokon meg­tett útjáról szói. A tábornak hamar híre sza­ladt a városban, s egyre-másra szökdöstek el otthonról a nagy­mamától a gyerekek, hogy meg­nézzék, hogyan élnek odakint társaik. Egy hét sem telt el, s jöttek a szülők is, hogy kér­jék kisfiúk, kislányuk felvéte­lét. Ma már a téli napközis lét­szám háromnegyede ott talál­ható a tábor kerítése mögött. Még a bajaszenfistváni gyere­kek is eljönnek, őket a városi autóbuszvállalat szállítja be kedvezményes áron reggel és viszi vissza este. A tábor „lakói” napi há­romszori étkezést kapnak, reg­gelit, ebédet és uzsonnát a rendes napközis díjszabásban. És rossz időben? Futózápor elől menedéket kapnak a városi tanács közeli üdülőjében, tartósabb rossz idő­ben pedig a központi fiúisko­lában töltik el a napot. De alig várja a kis sereg ilyenkor, hogy ismét kivonulhasson a szabad­ba. A városi művelődési osztá­lyon tervezgetik már, hogy va­lamiféle tetőt emelnek a tábor közepén, vagy megvásárolják az egyik vállalat közelben levő épületét, de mindehhez még hiánvzik az alap, az anyagi fe­dezet. Ha ilyen szilárdan kitartanak ezek mellett a tervek mellett is, bizonyára előbb-utóbb megvaló­sulnak. Mi azonban azt kér­dezzük: nem lehetne ugyanezt megcsinálni másutt is? A bajai példa azt mutatja, hogy első­sorban lelkesedés, ötletesség és a gyerekek szeretete kell hozzá. Mester László A homokozó. Le vele sóink írják a kongresszusi versenyről Céljutalom a legjobbaknak A Kiskunfélegyházi Gépállomáson versenymozgalmat indí­tottunk az MSZMP Vili. kongresszusának tiszteletére. A moz­galom. célja, hogy dolgozóink eredményesebben és gyorsabban végezzék el a munka rájuk eső részét. A gépállomás vezető­sége ennek érdekében céljutalmat tűzött ki. A jutalom aratógéppel történt aratás esetén, ha az illető a 250 katasztrális holdat elérte — 350 forint, s minden további hóid plusz két forint. Az AC—400-as kombájnnal 250 hold után 800 forint és ugyancsak 800 forint a jutalom az SZK-3-ds kombájnnal történt aratásnál is, de itt már 450 holdat kell learatni. A munka jelenlegi lendületéből nyugodtan következtethe­tünk arra, hogy dolgozóink elérik a célt. TÓTH KÁLMÁN üzemgazdász, Kiskunfélegyháza. Fő célunk a minőség javítása A Kecskeméti Zománcipari Művekben komoly felajánláso­kat tettek a dolgozók az MSZMP közelgő Vili. kong­resszusának a tiszteletére. A vállalat vezetőségének és dol­gozóinak fő célja, hogy a gyárt­mányok minőségét javítsák. A minőség javítása mellett igen fontos a selejtszázalék csökken­tése is. Az elmúlt évben 7,8 százalékos volt a selejt. Ezt 1962. első félévében 7,1 száza­lékra csökkentettük, s szándé­kunkban van a munka további javítása. A zománcozó brigád vállalta, hogy ez év végéig 4420 forint értékű zománcot takarít meg, s napi egy darab káddal többet zománcoz. Ez 272 darab kádat jelent egy évben. Elhatározták, hogy a zománcozó üzemet még ebben az évben szocialista üzemrésszé fejlesztik. A tisztító brigád pedig area tett ígéretet, hogy munkáju­kat olyan gondossággal végzik, ami által lehetővé válik a zo­máncozás minőségének öt száza­lékos javítása. Ezenkívül min­den brigádtag tíz óra társadal­mi munkát fog elvégezné az üzem területén. Németh Em6 Kecskemét működő puskával A fegyvere­ket átadta Pajcsadzónak. Az ex­pedíció két tagja pisztolyokkal is fel volt szerelve. Mellükön távcső és fényképezőgép füg­gött — Amint fttmrevette elindulá­sunkat szólalt meg Kámov Melnyikovhoz fordulva —s menjen vissza az űrhajóra és figyelmeztesse Belopolszkij elv­társat utasításomra. Ismétlem: az űrhajóból csak végszükség esetén szabad kiszállni. Ha ez mégis bekövetkezik, csak maga hagyhatja el a hajót. Belopolsz­kij egyetlen másodpercre sem távozhat el a rakétábóL Ha es­tig nem térnénk vissza, ne in­duljanak keresésünkre. Ha meg­szakad az összeköttetés, kap­csolják be a rádióirányzót. Ha a terepjáró nem térne vissza többé, a pontosan kijelölt idő­ben repüljenek vissza a Föld­re. — Parancsát végrehajtjuk. Szerencsés utat! — A sötétség beálltával gyújtsák meg a fényszórót — tette hozzá Kámov. — Felde­rítő utunk az estébe nyúlhat és a fényszóró fénye trtán könnyebben találjuk meg az űrhajót. Hát akkor a viszont­látásra! Kezetszorftott Mefayikowaí és a terepjáróhoz indul! Paj­csadze már a kormányrúdnál ült. — Még valami — fordult vissza a parancsnok. — Még ma hívja elő a filmet. Nagyon ki­váncsi vagyok, hogy sikerültek a kisnyúlak. Melnyikov biztos volt abban, hogy az űrhajó ablakából le­fényképezett „nyulacskák” jól sikerülték. - — Kámov beszállt a gépbe, ma­gára zárta a légmentes ajtót és kinyitotta az oxigénpalack csapját. Amint a levegő össze­tétele és a légnyomás megfelelő volt, levette a gázálarcot. Paj­csadze követte példáját Melnyikov kezében a filmfel­vevő géppel néhány lépésnyire állt tőlük. Az űrhajó ablakában Belopolszkij arca látszott.. Pajcsadze elfordította a fogan­tyút A terepjáró teste alig észrevehetően megremegett: a hatalmas erejű motor hangtala­nul működni kezdett — Indu­lás! — mondta Kámov. A terepjáró az űrhajót körül­vevő növények tömör falához ért — Forduljon kissé balra — mondta Kámov. A gép a jelzett irányba for­dult s egyre nagyobb gyorsa­sággal száguldott nyugatnak. Melnyikov abbahagyta a fil­mezést és a terepjáró után nézett. Aztán megfordult és lassan visszatért az űrhajóhoz. Belépett a ki járati kamrába, felhúzta a létrát és megnyomta a gombot. A külső ajtó becsu­kódott Tíz másodperc múlva kinyílt a belső ajtó, majd mö­götte ismét bezárult Az újság­író levette gázálarcát és át­ment az obszervatóriumba. Az űrhajó most kihaltnak tűnt. Belopolszkij még mindig az ablaknál állt — Még látom őket — mon­dotta. ■ Messze a hozótok csúcsa fö­lött a terepjáró gyorsan zsu­gorodó fehér teteje látszott. Aztán eltűnt a szem elől. (Folytatjuk.) — Ezek az állatkák — mond­ta az előbbi — nem tőlünk ijedtek meg, hanem a zajtól Még soha sem láttak embert és nem tanulták meg, hogy félni kell tőle. De prémjük színe a növények színére hasonlít, ame­lyek között élnek, és ez azt mu­tatja, hogy a Marson van vala­ki, aki vadászik rájuk és aki élöl rejtőzniök kell. Máskülön­ben védőszínük nem alaíkult vol­na ki. — Igaza van — mondta á másik ember. — A nyíllak nem egyedüli lakói a bolygónak. Fél kell kutatnunk ellenségüket. — Óvatosnak kell lennünk. Ki tudja, milyen lényeik lakják a bolygót! — Tegnap senkit nem láttánk. — A vadaikat elijesztette a zaj, amelyet a terepjáró össze­szerelésével csaptunk — felelte Kámov. —- De ahol ilyen nyu­lacskák éiriek-j Ott farira «rwTr is vannak! — Az óvatosság nem árt — mondta Pajcsadze. Az oxigénálarc szorosan le­zárta az arc alsó részét, de a beszerelt hangerősítők révén kiabálás nélkül beszélhették. Kámov lement a létrán, Mel­­lyikov követte filmfelvevőgép­pel a kezében, & vállán két ön-20. * A sűrű bozótosból most egy kis bundás állat ugrott ki. Hosz­­szú füleivel a földi nyúlna em­lékeztetett Egész testét vilá­goskékes szürke árnyalatú hosz­­szú szőr borította. Nagy, gömbö­lyű, mattfekete szemel közei voltak egymáshoz. A kis állat hosszú ugrásokkal elérte a tó­parti homoksávot és hátsó lá­baira ült. Fülei lekonyultak és hátához simultak. Testét össze­húzta, mintha nagy ugrásra ké­szülődne. Am a tárgy, amely megijesztette, mozdulatlan volt és a kis állat lassacskán meg­nyugodott. Fülei ismét felálltak s fejét kissé oldalra billentette. Ügy látszik, fülelt, de köröskö­rül csend honolt. A bokorból ek­kor még két másik kis állat ug­rott ki és az előbbihez csatlako­zott. A űrhajó testén halk csöröm­pöléssel félrehúzódott a nehéz ajtó. Prém kezeslábasba bújt ember jelent meg, fején sisakot viselt. Fémlétra hullott nagy zajjal a „földre”. A kis jószá­gok felugrottak, s villámgyorsan e’tűntek a bokorban. Az ember, akitől megijedtek, nem használ­ta a létrát, hanem a kétméteres magasságból könnyedén leugrott öt követte egy másik, hasonló öltözetű ember. Fordította t Sárköot Gyula Csoportos és egyéni vállalások többek között vállalták, fiogy a kocsiállás és fekbér címén ki­fizetett összeget öt százalékkal csökkentik. A karbantartó cso­port dolgozói arra tettek ígére­tet, hogy fokozottabban ellen­őrzik a gépeket üzemeltetés közben, hogy ezzel is megaka­dályozzák az esetleges balesete­ket. A csoportos felajánlások«» és vállalásokon kívül kibontako­zott az egyéni versenymozga­lom is. sőt egyes műszakok dolgozói állnak egymással ver­senyben a „legjobb műszak” cím elnyeréséért Iszaev János telepvezető KhfeMto A Kalocsavidéki Fűszerpapri­kaipari és Konzervipari Válla­lat kiskőrösi telepének dolgozói az MSZMP VIII. kongresszusá­nak tiszteletére jelentős fel­ajánlásokat tettek. Az üzem készáru-raktárának dolgozói például vállalták, hogy létrehoznak egy szocialista brigádot, melynek tagjai a tech­nológiai és minőségi követel­mények betartása mellett mun­kanormájukat állandóan 102 százalék felett teljesítik. Célul tűzték ki a csomagolóanyagok­kal való fokozottabb takaré­koskodást is. A vállalat kiskörös! telepé­nek többi csoportja is komoly felajánlásokat tett A szállítók

Next

/
Thumbnails
Contents