Petőfi Népe, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-27 / 174. szám
f elő a! 1962. íűllus 27, péntek NYÁR A SZABADBAN Ä vidám zsivaj már messziről felkelti a látogató érdeklődését. A fák lombjain átszűrődő napfényben homokban hancúrozó gyerekeket pillant dalmi munkában bevezették a vizet a tábor területére és ilyen kezdetleges körülmények között máris elkezdődhetett a játék, a vidám vakáció. Épül a táborkapu. meg, odébb egy csoport harsány dalra gyújt, emitt pedig a kerítés mellett érdekes társasjátékba merülnek el figyelmesen. A tágas térség vékony ágakból összeeszkábált kerítéssel van körülvéve. Nem védelem, inkább csak jelkép: idáig tart a birodalmatok, gyerekek! Fegyelmezett úttörő ezt a határt nem lépi át! Több mint kétszáz bajai gyerek vakációzik gondtalanul a városi napközi táborban a Petőfi-szigeten. nem messze a Sugovica partjától. Reggel nyolc órára érkeznek és délután fél hatkor hagyják el a kedves, barátságos ligetet. A nevelők változatos programot állítottak össze számukra. Csoportokra osztották a népes sereget és forgószínpad-szerűen irányítják őket a sportpályára, a homokos játszótérre, bábjátékokhoz, á Sugovica-partján gondosan kiszemelt strandra, vagy a meseórára. A tábor programjában s,külső műsorszámok” is szerepelnek: hajókirándulás, múzeumlátogatás, városnézés. Milyen más a bajai napközis gyerekek idei nyara, mint az eddigiek! Miféle vakáció volt az, amikor nyáron is az iskolában töltötték el a napokat, a poros udvaron vagy a tanteremben? Ugyanabban a környezetben, amelyet egész éven át megszoktak. Most az egész nyár egyetlen táborozás, csak az éjszakát töltik otthon, s alig várják, hogy másnap reggel ismét elindulhassanak a szigetre. Hétköznapos hőskölteménynek nevezhetnénk a bajai napközis tábor megalakításának történetét. Hantos Ferenc és Biczó Sándor, a városi művelődési osztály dolgozói, már régen foglalkoznak a tervvel, de mindeddig apró anyagi buktatókon akadt el a megvalósítás. Végülis az idei tavasszal elhatározták, hogy lesz, ami lesz, belevágnak, számítanak a nevelők és a szülők támogatására, a többi majd csak kialakul valahogyan! Év közben mintegy 300 általános iskolás jár napközibe Baján. Eleinte 100—150 jelentkezett közülük. Július végén, amint a hideg, esős idő jobbra fordult, kivitték őket a szigetre és ott a gverekek maguk láttak hozzá a tábor ..megépítéséhez”. Voltakéopen csak a kerítést kellett megcsinálni. A konyha és a legszükségesebb felszerelés tárolására kaptak két lakókocsit az állami gazdaságtól és ai erdőgazdaságtól, a Vasipari Ktsz dolgozói társa-Könyvespolc Báfeti Lajos: MIRE GONDOLSZ. ÄDÄM? Kiváló színművészünk tanulmánykötete Az ember tragédiájának magyar színpadokon megtett útjáról szói. A tábornak hamar híre szaladt a városban, s egyre-másra szökdöstek el otthonról a nagymamától a gyerekek, hogy megnézzék, hogyan élnek odakint társaik. Egy hét sem telt el, s jöttek a szülők is, hogy kérjék kisfiúk, kislányuk felvételét. Ma már a téli napközis létszám háromnegyede ott található a tábor kerítése mögött. Még a bajaszenfistváni gyerekek is eljönnek, őket a városi autóbuszvállalat szállítja be kedvezményes áron reggel és viszi vissza este. A tábor „lakói” napi háromszori étkezést kapnak, reggelit, ebédet és uzsonnát a rendes napközis díjszabásban. És rossz időben? Futózápor elől menedéket kapnak a városi tanács közeli üdülőjében, tartósabb rossz időben pedig a központi fiúiskolában töltik el a napot. De alig várja a kis sereg ilyenkor, hogy ismét kivonulhasson a szabadba. A városi művelődési osztályon tervezgetik már, hogy valamiféle tetőt emelnek a tábor közepén, vagy megvásárolják az egyik vállalat közelben levő épületét, de mindehhez még hiánvzik az alap, az anyagi fedezet. Ha ilyen szilárdan kitartanak ezek mellett a tervek mellett is, bizonyára előbb-utóbb megvalósulnak. Mi azonban azt kérdezzük: nem lehetne ugyanezt megcsinálni másutt is? A bajai példa azt mutatja, hogy elsősorban lelkesedés, ötletesség és a gyerekek szeretete kell hozzá. Mester László A homokozó. Le vele sóink írják a kongresszusi versenyről Céljutalom a legjobbaknak A Kiskunfélegyházi Gépállomáson versenymozgalmat indítottunk az MSZMP Vili. kongresszusának tiszteletére. A mozgalom. célja, hogy dolgozóink eredményesebben és gyorsabban végezzék el a munka rájuk eső részét. A gépállomás vezetősége ennek érdekében céljutalmat tűzött ki. A jutalom aratógéppel történt aratás esetén, ha az illető a 250 katasztrális holdat elérte — 350 forint, s minden további hóid plusz két forint. Az AC—400-as kombájnnal 250 hold után 800 forint és ugyancsak 800 forint a jutalom az SZK-3-ds kombájnnal történt aratásnál is, de itt már 450 holdat kell learatni. A munka jelenlegi lendületéből nyugodtan következtethetünk arra, hogy dolgozóink elérik a célt. TÓTH KÁLMÁN üzemgazdász, Kiskunfélegyháza. Fő célunk a minőség javítása A Kecskeméti Zománcipari Művekben komoly felajánlásokat tettek a dolgozók az MSZMP közelgő Vili. kongresszusának a tiszteletére. A vállalat vezetőségének és dolgozóinak fő célja, hogy a gyártmányok minőségét javítsák. A minőség javítása mellett igen fontos a selejtszázalék csökkentése is. Az elmúlt évben 7,8 százalékos volt a selejt. Ezt 1962. első félévében 7,1 százalékra csökkentettük, s szándékunkban van a munka további javítása. A zománcozó brigád vállalta, hogy ez év végéig 4420 forint értékű zománcot takarít meg, s napi egy darab káddal többet zománcoz. Ez 272 darab kádat jelent egy évben. Elhatározták, hogy a zománcozó üzemet még ebben az évben szocialista üzemrésszé fejlesztik. A tisztító brigád pedig area tett ígéretet, hogy munkájukat olyan gondossággal végzik, ami által lehetővé válik a zománcozás minőségének öt százalékos javítása. Ezenkívül minden brigádtag tíz óra társadalmi munkát fog elvégezné az üzem területén. Németh Em6 Kecskemét működő puskával A fegyvereket átadta Pajcsadzónak. Az expedíció két tagja pisztolyokkal is fel volt szerelve. Mellükön távcső és fényképezőgép függött — Amint fttmrevette elindulásunkat szólalt meg Kámov Melnyikovhoz fordulva —s menjen vissza az űrhajóra és figyelmeztesse Belopolszkij elvtársat utasításomra. Ismétlem: az űrhajóból csak végszükség esetén szabad kiszállni. Ha ez mégis bekövetkezik, csak maga hagyhatja el a hajót. Belopolszkij egyetlen másodpercre sem távozhat el a rakétábóL Ha estig nem térnénk vissza, ne induljanak keresésünkre. Ha megszakad az összeköttetés, kapcsolják be a rádióirányzót. Ha a terepjáró nem térne vissza többé, a pontosan kijelölt időben repüljenek vissza a Földre. — Parancsát végrehajtjuk. Szerencsés utat! — A sötétség beálltával gyújtsák meg a fényszórót — tette hozzá Kámov. — Felderítő utunk az estébe nyúlhat és a fényszóró fénye trtán könnyebben találjuk meg az űrhajót. Hát akkor a viszontlátásra! Kezetszorftott Mefayikowaí és a terepjáróhoz indul! Pajcsadze már a kormányrúdnál ült. — Még valami — fordult vissza a parancsnok. — Még ma hívja elő a filmet. Nagyon kiváncsi vagyok, hogy sikerültek a kisnyúlak. Melnyikov biztos volt abban, hogy az űrhajó ablakából lefényképezett „nyulacskák” jól sikerülték. - — Kámov beszállt a gépbe, magára zárta a légmentes ajtót és kinyitotta az oxigénpalack csapját. Amint a levegő összetétele és a légnyomás megfelelő volt, levette a gázálarcot. Pajcsadze követte példáját Melnyikov kezében a filmfelvevő géppel néhány lépésnyire állt tőlük. Az űrhajó ablakában Belopolszkij arca látszott.. Pajcsadze elfordította a fogantyút A terepjáró teste alig észrevehetően megremegett: a hatalmas erejű motor hangtalanul működni kezdett — Indulás! — mondta Kámov. A terepjáró az űrhajót körülvevő növények tömör falához ért — Forduljon kissé balra — mondta Kámov. A gép a jelzett irányba fordult s egyre nagyobb gyorsasággal száguldott nyugatnak. Melnyikov abbahagyta a filmezést és a terepjáró után nézett. Aztán megfordult és lassan visszatért az űrhajóhoz. Belépett a ki járati kamrába, felhúzta a létrát és megnyomta a gombot. A külső ajtó becsukódott Tíz másodperc múlva kinyílt a belső ajtó, majd mögötte ismét bezárult Az újságíró levette gázálarcát és átment az obszervatóriumba. Az űrhajó most kihaltnak tűnt. Belopolszkij még mindig az ablaknál állt — Még látom őket — mondotta. ■ Messze a hozótok csúcsa fölött a terepjáró gyorsan zsugorodó fehér teteje látszott. Aztán eltűnt a szem elől. (Folytatjuk.) — Ezek az állatkák — mondta az előbbi — nem tőlünk ijedtek meg, hanem a zajtól Még soha sem láttak embert és nem tanulták meg, hogy félni kell tőle. De prémjük színe a növények színére hasonlít, amelyek között élnek, és ez azt mutatja, hogy a Marson van valaki, aki vadászik rájuk és aki élöl rejtőzniök kell. Máskülönben védőszínük nem alaíkult volna ki. — Igaza van — mondta á másik ember. — A nyíllak nem egyedüli lakói a bolygónak. Fél kell kutatnunk ellenségüket. — Óvatosnak kell lennünk. Ki tudja, milyen lényeik lakják a bolygót! — Tegnap senkit nem láttánk. — A vadaikat elijesztette a zaj, amelyet a terepjáró összeszerelésével csaptunk — felelte Kámov. —- De ahol ilyen nyulacskák éiriek-j Ott farira «rwTr is vannak! — Az óvatosság nem árt — mondta Pajcsadze. Az oxigénálarc szorosan lezárta az arc alsó részét, de a beszerelt hangerősítők révén kiabálás nélkül beszélhették. Kámov lement a létrán, Mellyikov követte filmfelvevőgéppel a kezében, & vállán két ön-20. * A sűrű bozótosból most egy kis bundás állat ugrott ki. Hoszszú füleivel a földi nyúlna emlékeztetett Egész testét világoskékes szürke árnyalatú hoszszú szőr borította. Nagy, gömbölyű, mattfekete szemel közei voltak egymáshoz. A kis állat hosszú ugrásokkal elérte a tóparti homoksávot és hátsó lábaira ült. Fülei lekonyultak és hátához simultak. Testét összehúzta, mintha nagy ugrásra készülődne. Am a tárgy, amely megijesztette, mozdulatlan volt és a kis állat lassacskán megnyugodott. Fülei ismét felálltak s fejét kissé oldalra billentette. Ügy látszik, fülelt, de köröskörül csend honolt. A bokorból ekkor még két másik kis állat ugrott ki és az előbbihez csatlakozott. A űrhajó testén halk csörömpöléssel félrehúzódott a nehéz ajtó. Prém kezeslábasba bújt ember jelent meg, fején sisakot viselt. Fémlétra hullott nagy zajjal a „földre”. A kis jószágok felugrottak, s villámgyorsan e’tűntek a bokorban. Az ember, akitől megijedtek, nem használta a létrát, hanem a kétméteres magasságból könnyedén leugrott öt követte egy másik, hasonló öltözetű ember. Fordította t Sárköot Gyula Csoportos és egyéni vállalások többek között vállalták, fiogy a kocsiállás és fekbér címén kifizetett összeget öt százalékkal csökkentik. A karbantartó csoport dolgozói arra tettek ígéretet, hogy fokozottabban ellenőrzik a gépeket üzemeltetés közben, hogy ezzel is megakadályozzák az esetleges baleseteket. A csoportos felajánlások«» és vállalásokon kívül kibontakozott az egyéni versenymozgalom is. sőt egyes műszakok dolgozói állnak egymással versenyben a „legjobb műszak” cím elnyeréséért Iszaev János telepvezető KhfeMto A Kalocsavidéki Fűszerpaprikaipari és Konzervipari Vállalat kiskőrösi telepének dolgozói az MSZMP VIII. kongresszusának tiszteletére jelentős felajánlásokat tettek. Az üzem készáru-raktárának dolgozói például vállalták, hogy létrehoznak egy szocialista brigádot, melynek tagjai a technológiai és minőségi követelmények betartása mellett munkanormájukat állandóan 102 százalék felett teljesítik. Célul tűzték ki a csomagolóanyagokkal való fokozottabb takarékoskodást is. A vállalat kiskörös! telepének többi csoportja is komoly felajánlásokat tett A szállítók
