Petőfi Népe, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-26 / 173. szám

I •filial 1982. JÄHus 28, csütörtök „lit Uotlatik a szabadságnak UeiUtnd&sszava Debrecenben jogászkodó kecs­keméti fiúk az első jelentkezők. A színjátszás helyéért és en­gedélyezéséért Kelemen szívós Kelemen László. — Imre Gábor kecskeméti szobrászművész alkotása. Kelemen Lászlónak, az első hivatásos magyar színtársulat alapítójának és igazgatójának születéshelye és ideje felől a legutóbbi évekig bizonytalan, eltérő adatok forogtak közké­zen. Nemrégiben sikerült hite­lesen megállapítani, hogy a ma­gyar művelődéstörténetnek ez a kiválósága 1762. július 26-án, tehát éppen kétszáz évvel ez­előtt, Kecskeméten született. Nem sokkal e megállapítás után Budapesten, az Országos Színháztörténeti Múzeumban ta­lálkoztam Kelemen László je­lentőségének és tevékenységé­nek bizonyítékaival. A kiállítási termek" előcsarnokaként szolgáló emeleti folyosó falán függ ha­talmas gipszplakettje „a ma.gyar színészet megteremtője” magya­rázattal. Ugyanazon a folyosón, mintegy udvarát alkotva az ala­pító nagynak, színjátszásunk ki­válóságairól készült festmények és szobrok sorakoznak, Moór Anna. Kamtomé, id. Lendvay Márton. „Szentpétery. Megyeri, Katona József és mások képmá­sai A termek, nagy részében lép­­ten-nyomon szemünkbe ötlik valami — egy színi jelenetről összeállított makett, írott szín­lap, eredeti beadvány, újságcikk, ruhadarab, működési helyeiről, síremlékéről készült fénykép, ami Kelemen Lászlónak szülő­földje határán, messze túlérő nagyságáról tanúskodik. Apja a barátok templomá­nak kántora, amikor híressé vá­ló fia születik. A kisfiú itt szer­zi az élet elsó benyomásait a léleks zámban Pestnél nagyobb* de kövezetlen utcáival és össze­zsúfolt apró házaival, városka­puival és az egész várost körül­ölelő védőárkávai igazi város­formát még alig mutató Kecs­keméten. ötéves, amikor elke­rül innen. Apja a budai feren­ceseknél folytatja a kántorko­dást 1770-ben magyar nyelvű iskola alapításával próbálkozik. Az 1780-as években három évig Félegyházán kántor, majd újra visszatér Budára a ferencesek­hez. Kelemen László közben el­végzi Pesten az alsófokű és gimnáziális iskolákat. 1786-ban kisebb közhivatalt tölt be, egy évvel később jurátus kancellis­ta, majd Grassalkovich herceg gödöllői uradalmában tisztvise­­lősködik, 1790-ben külföldi útra megy, Ausztria, Németország és Párizs színészetét tanulmányoz­za. 1790. augusztus 7-én felhí­vást tesz közzé a Magyar Kurír­ban. Tagokat toboroz alapítandó társulatába. Jelentkezés a Stroh­­mayer-féle könyvesboltban, ahol később a Martinovics összeeskü­vés összejöveteleit is tartották. Szomor Máté és Nemes András harcot vív a helytartótanáccsal, a pesti színházak intendánsával, Unwerth gróffal. 1791. október SS-én Simái Kristóf Igazházi c. A Rondella, ahol az első ma/­gyár színtársulat hosszabb időn át játszott. darabjával, amelyet évekkel előbb iskoladrámaként Kecske­ságű és latinnal élő arisztokrá­ciái ú fővárosban valóra váltak Kelemennek a magyar színpad­ról mondott jósigéi: „Itt hallatik a szabadságnak kellemetes sza­va; itt — ahol a rettenni nem tudó Elme merészen megvív a babonasággal és az erőszakkal...” Játszottak aztán a Rondellá-ban és a Reischl-féle fabódéban is, ahogy a pesti német színészet érdeke engedte. Vándorlás és küzdelem Kele­men sorsa. A hivatalosan támo­gatott pesti német színészettel nem bírják a versenyt a magya­rok. 1796 húsvétján szétoszlik a társulat. Egy részük Kelemen­nel Kecskemétre tart. Első vi­déki előadásukat itt tartják 1796 június 4-én. Szegeden át Erdély­nek veszik útjukat. Kolozsvárott akkor alakul színtársulat. Kelemen, nem tudni miért, valószínűleg családalapítása mi­att, elszakad a színjátszástól. Hi­vatalt vállal Nagyváradon. 1799- ben, volt színésztársai hívására új társulatot szervez. Azzal in­dúl Szegeden, Kecskeméten ke­resztül Pest meghódítására. 1800 nyarán hat héten át játszik Kecskeméten. De a pesti közön­ség meghódítása nem sikerűi. Kelemen belebukik a vállalko­zásba. Ezután csupa dráma az élete 1802-ben kántor Ráckevén. 1805- ben tűzvész juttatja koldusbot­ra. Makóra, majd Csanádpalo­­tára költözik, öt gyermek neve­léséről kell gondoskodnia. Bú­csúztatókat, énekszövegeket ír. 1814. december 24-én hivatalos útra megy. Kocsiját elragadják a megbokrosodott lovak. Kizu­han. Szörnyethal De álmai nem haltak meg Élnek, virágzanak az egyre tere­bélyesedő mai magyar színészet­ben, hallatva és hirdetve „a sza­badságnak kellemetes szavá"-t. Joós Ferenc Részlet Kelemen Lászlónak Kecskemét város tanácsához küldött egyik beadványából. Két kulaccsal kezdődött... Régi falusi házak padlásán,' pincék homályos rejtekén sok minden található. Ide vándorol­nak az évek. évtizedek során összegyűlt, feleslegessé vált ócs­kaságok. Ugyan kinek jutna eszébe, hogy a ma már nem használatos sulykoló, mángorló fák, múlt századbeli vékák, fa­­ragványok távoli idők paraszti életformájának kiveszőiéiben levő hagyatékai. És mint ilye­neket, őrizni, óvni kellene a magunk, valamint az utókor számára. Erre vállalkozott egy-két lel­kes ember Dunapatajon, ami­kor hozzáláttak a kallódó, ér­tékes leletek összegyűjtéséhez, egy néprajzi múzeum létreho­zásához. Néhány éve két kulaccsal kez­dődött ... Ennyivel kezdett hoz­zá Pastyik István, a község tör­ténelemszakos tanára a múzeum alapjainak lerakásához. Fanati­kus hite, megszállott gyűjtő­szenvedélye átragadt a község lakóira. Mindenki hozott vala­mit. Egy bérfűrészelő tulipán­díszes mángorlófára bukkant munka közben. Boldogan sza­ladt vele a múzeumba. A gye­rekek pedig egyenest felfordí­tották otthon a házat. Előkotorták a ládák, szekré­nyek mélyén porosodó citerá­­kat, kulacsokat, egyéb „kincse­ket” és diadalmasan, ragyogó ábrázattal adták át tanáruknak az iskolában. Gyűlt szaporodott a mú­zeum anyaga. A kezdeti nehéz­ségek után a megyei tanács megfelelő helyiségről is gondos­kodott. KÖFA-alapból megvá­sárolta és a múzeumnak adta a község egyik nyitott kémé­­nyes. műemléknek nyilvánított parasztházát. Stilszerű környe­zetbe került a néprajzi gyűj­temény. Értéke ma már két­százezer forintra becsülhető. Nincs hiány látogatókból sem. Sűrűn jönnek az érdeklődők, megcsodálják az egyszerű pász­torok boszorkányos kézügyessé­géről tanúskdó fafaragásokat. A „kutyagerincet”, melyre an­nak idején a bográcsot állítot­ták és a gótikus csillárhoz ha­sonlatos „ördöglakatot”. Ezt mesteri kézügvességgel. szeg és ragasztó nélkül készítették, annyi darabka fából, ahány nap van egy esztendőben. Múlt századbeli betyárroman­tikát árasztanak a kétrészes kulacsok. Gazdái ilyenekből itatták meg álomporos borral a kifosztásra váró ház gyanút­lan tulajdonosát. A pipa tórium dísze — Kossuth pipája, amely Torinóból került kalandos úton Dunapatajra. Egy szépen fara­gott tajtékpipa napóleoni idő­ket látott: 1812-ből való..; Nagy értéket képviselnek aa egy fából faragott népi citerák és a gazdag pénzgyűjtemény. Kossuth bankói, a Tanácsköz­társaság híres „meztelen” pén­ze mellett kétezeréves római pénzek s pogácsavastagságú, 1700-as orosz bronzkopek lát­ható. A múzeumról a legnagyobb elismerés hangján szóltak olyan kiváló szakértők, mint dr. Sárosi Bálint, a Magyar Tu­dományos Akadémia hangszer­kutatója, vagy a Mezőgazdasági Múzeum igazgatóhelyettese. A hangszergyűjtemény Kodály Zoltán tetszését nyerte meg. Nem volt könnyű idáig el­jutni, de Pastyik István máris újabb terveket kovácsot — Látta már a Szeiidi-tó partján emelkedő várromot? — kérdi, és magyarázólag hozzá­teszi: — ott szeretnénk fiók­múzeumot létesíteni. Bemutat­nánk a tó élővilágát, a kalo­csai népművészet anyagát, a környékbeli ásatások során nap­fényre került érdekes lelete­ket. Itt, Dunapatajon a mú­zeum melletti százéves, lakat­lan kovácsműhelyben beren­dezhetnénk az ország első ko­vácsoltvas-múzeumát, anyag is akadna hozzá. Sajnos, vásárlás­ra kevés a pénzünk..; Egy kicsit bőkezűbb anyag! támogatás nem ártana. Hiszen a múlt emlékeit megóvó, ha­gyományait számon tartó nép­rajzi múzeum a művelődés ügyét szolgálja. Minden elisme­rést és támogatást megérdemel az a néhány lelkes ember, aki szabad idejében a népi élet­mód és kultúra tárgyi emlékei­nek felkutatásával, megőrzésé­vel foglalkozik. Vadas Zsuzsa tOOOO-OO-OOOOOOOOOOÖ-G Fejlődésről tanúskodnak a számok A legújabb rendelkezések ér­telmében az iskolák a tanév végén nem készítenek statisz­tikai jelentést a felsőbb szervek számára. Ezért nincs módunk­ban az egész megyére vonat­kozó, általános megállapításokat tenni az elmúlt tanév eredmé­nyeiről. Az iskolák saját össze­sítései alapján azonban számot adhatunk a helyi eredmé­nyekről. Figyelemre méltó fejlődésről beszélnek a kecskeméti iskolák év végi eredményei. Különö­sen a bukások számának csök­kenésében tapasztalható fejlő­dés. Két évvel ezelőtt a tanulók 7.5 százaléka bukott meg, az idén már csak 6.2 százalék. Közülük javítóra 292 tanulót, osztályismétlésre 327 tanulót utasítottak. Emelkedett az elmúlt ívek­hez képest a kitűnők, jelesek és jók száma. Az idei tanévben a tanulók 11,7 százaléka volt kitűnő rendű, jeles rendű 10,9 százalék, s jó rendű 30.9 száza­lék. A városi tanulmányi át­lag 3,43. Az iskola tanulmányi á ti aga legjobb az ének-zenei általános iskolában: 4.38. Ezen­kívül a legjobb Iskola volt a Zrínyi Ilona, a H. Rákóczi Fe­renc és a Zó1a Általános Is kola. A tanulmányi átlag esu oán a Szolnoki úti Iskolábar nem érte el a 3-at. A kővetkező tanévben első sorban a bukások számának to vábbi csökkentése a cél. A tan tArv-módoaitás és a hava! ök cél­tudatosabb munkája nyomán máris tapasztalhatók bizonyos eredmények, jövőre azonban az iskolareform következetes vég­rehajtásával további sikerekre lehet számítani. A pedagógu­soknak ezután több módjuk nyílik egyénileg foglalkozni a tanulókkal, valamennyiből ki­emelni a maximális értékek Krajcsovszki József Koroda Miklós; A HOLT-SZÁMOS KÉT PARTJA A látőhegyl asszonyok garabonc hírű festője a főhőse ~'oroda új re­gényének. Ebben a könyvben a Sza­­moshátra vezet él bennünket, ahol évszázadok óta farkasszemet néz a gazdag Pogányhát és a szegény Ta­tárhalma lakossága. Egy tőről sza­kadt két világ viaskodik a Számos­­háton* Tókai Mór? HÉTKÖZNAPOK A Kecskeméten jogászkodó Jókai 18—19 éves, amikor hozzákezd első regényének megírásához. Petőfi Sándor közbenjárására megjelent mutatványok „általános elismerésben •ész es ülnek”, s 1846-ban jelenik meg Hétköznapok címen az tró első ön­álló kötete. A Hétköznapok kifeje­zésformáinak megejtő varázsa, táj- 1 eírásának hangulata, előadókészsé­gének friss líraisága. humorának egyéni bája már a magyar prózá zseniális művészetét jelzik. méten írt a szerző, a Várszín­házban indult a tórsulat műkö­dése. Céljuk: a magyar nyelv érvényesítése. A német polgár-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents