Petőfi Népe, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-24 / 171. szám

1962. Július 24, kedd

3. oldal

meg is történt: holdanként közel 40 mázsa szénánakvalót takarítottak be. A paradicsomból 180 mázsa termésre számítanak egy-egy holdon — s ez összesen kis híján egymillió forint bevételt jelent.

A Szigeten 35 holdon még kései zöldbabot és uborkát is vetettek. Augusztus végén, illetve szeptember elején már árulhat is belőlük a gazdaság. Ha az időjárás nem ront közbe, 60—70 ezer forint lesz e zöldségfélék haszna.

Mindezt Takács Pál főagronómus mondja el, akivel az árvíz sújtotta termelőszövetkezet határát járjuk, örül a várható eredményeknek, de — mint mondja — még nem szabadultak meg minden gondtól.

— A Kisréten, mihelyt rá lehetett menni a földre, a 300 hold háztáji szántóba jórészt kukoricát, babot, meg tököt vetettek a szövetkezet gazdái. A kelés szépen sikerülj mindenütt, de váratlanul megjelent a bagolypille hernyója, a mocskospajor és a zsenge kukorica szárait alul úgyszólván mind elrágta. HCH porozószerrel próbáltunk ellene védekezni, mindhiába ... Voltak olyanok, akik háromszor is elvetették a kukoricát, de a kártevők nem sokat hagytak meg belőle.

— Nincs hatásosabb védekezőszer?

— Próbaképpen most vásároltunk egy mázsa Dierlinget. Ügy hírlik. többet ér, mint a HCH. Ha beválik, nagyobb mennyiséget veszünk a védekezőszerből, és a kukoi'icát mindenütt ezzel permetezzük.

A KISRÉTI HATÁRBAN, amerre csak a szem ellát, szorgalmasan művelik a szövetkezeit gazdái az árvíz sújtotta földeket. Idősebbek és fiatalabbak, férfiak és nők vegyesen. Gyorsan jár kezükben a kapa.

Sokat kell még dolgozniok, hogy a természet okozta kárt pótolják. De kitartó szorgalmuk záloga annak, hogy sikerül talpraállniuk.

Kohl Antal

Elutaztak a VIT-kiildöM

Tegnap reggel a VIII. Világifjúsági Találkozó megyei küldöttei elutaztak Budapestre, hogy onnan a többi magyar fiatallal együtt folytassák útjukat Helsinkibe. A Világifjúsági Találkozón megyénkből több turista, küldöttként pedig Horváth Antal, a megyei pártbizottság politikai munkatársa, Szabadi Piroska, a Kalocsai Fűszerpaprikaipari Vállalat dolgozója, Kovács Béláné, a KISZ megyei bizottságának politikai munkatársa és Magyar Imre, az alpári termelőszövetkezet fiatalja vesz részt.

A VIII. Világifjúsági Találkozó küldötteit és a turisták egy részét vasárnap este a KISZ megyei bizottságon rendezett ünnepségen búcsúztatták. Megyénk fiataljainak üdvözletét Borszéki Lajos, a KISZ megyei bizottságának titkára tolmácsolta a küldötteknek és kérte őket, hogy Helsinkiben tájékoztassák a világ ifjúságát a magyar nők és az ifjúság életéről, munkájáról, törekvéseiről.

A FAHÍDON TÜL, a Sziget nevű határrészen viharvert, tán öltözőnek eszkábált „nádkabin” rogyadozik. Oldalait csupán néhány szál drót tartja össze. A rozzant kalyiba a tavaszi árra emlékeztet, amely csaknem öszszeroppantotta, miközben vad erővel zúdult, úgyszólván mindent letarolva, a lakiteleki Szikra Tsz ezer holdnyi területére.

Hat hétig uralta a Tisza vize a határnak ezt a részét. S amikor május közepe táján végre elvonult, az elpusztított vetések láttán a gazdák ugyancsak aggódtak: „Mikor állunk itt talpra?”

A KÁR BIZONY jócskán felülmúlta a millió forintot. Tanakodásra azonban nem volt sok idejük. Cselekedni kellett. S a májusi sekély szántás után ötven holdon újra vetették a lucernát, közel 40 holdon pedig paradicsomot ültettek. Mindkét növény bevált, s jó termést ígér. A lucerna első kaszálása már

A jövő geológusai

Zárva vannak az egyetemek kapui, de a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi Karának földrajzszakos hallgatói keresve sem találhattak volna szebb alkalmat az ország tájainak megismerésére. A másodévesek — harminchármán vannak — néhány hétre megyénket „szállták meg”, hogy

— a gyakorlati feladatokkal összhangban — feltérképezzék a táj természetrajzi adottságait, a talaj termőképességét, összetételét, valamint a vízrajzi és éghajlati sajátosságokat.

Közülük hat geológus-jelölttel Kunfehértón találkoztunk, s ott végzett munkájukról számolnak be képeink:

Tóth József és Pozsgay Béla a tó partjának Iszaplerakódását vették vizsgálat alá. Az egyes rétegekből „kiemelt” mintákat tanulmányozzák.

— A levegő páratartalma jónak mondható — állapítja meg Vuics Tibor, s a műszer adatait szorgalmasan jegyzi kolléganője, Hídvégi Margit.

A tanulmányozás kiterjed a táj domborzati viszonyainak

felmérésére is. Ebben fáradozik a képünk előterében látható Maglódi Ilona, a háttérben pedig Nagy János, akinek hasznos tanácsoka nyújt a „kutatócsoport” vezetője, dr. Andó Mihály tanársegéd.

(Pásztor Zoltán felvétele)

Műszaki fejlesztés — világszínvonal

II. A termelés ér verése

SOK SZÉPET lehetne még írni Folcz elvtárs brigádjáról, a TMK-ról. A hely azonban szűkre szabott. Üj irodán kopogok, Vas István főmérnöknél. Bemutatkozásra nincs szükség. Régi barátok vagyunk. így mindjárt a tárgyra térek.

— Másutt, ha ilyen üzemátrendezés történik, átmenetileg csökkentik a gyár termelését, változtatnak a terveken, s ha mégis közbejön valami, a rekonstrukcióval megmagyarázzák a bizonyítványt. Önök viszont az átépítés közepette is magasabb tervet vállaltak. Vagyis a BVG-ben mindez éppen fordítván történik. Hogyan futja erejükből? Erre szeretnék választ kapni.

— Jó kollektíva, becsületes munka, nagyobb rész vállalása a felelősségből. Egy mondatban ez a magyarázat.

— Az olvasónak ez nem sokat mond. Inkább arra lennék kíváncsi, ami a szavak mögött van.

— Az előbbit én is bevezetőnek szántam, hiszen valójában nagyon is sokrétű munka, tervezgetés és szervezés kellett ahhoz, hogy most, a félév végén eredményekről beszélhessünk. Sok minden persze nem megy még úgy, mint szeretnénk, mégis jó érzés arra gondolni, hogy nyolc hónapja, amikor a rekonstrukció elkezdődött, minden nap sikeresen vizsgázik a „leckéből” a Bajai Villamosipari Gyár. Felfordulásból lesz a rend így tartja a háziasszony.

Mi is ebből indultunk ki tavaly.

nyáron. Igazgatók vezetésével az egész műszaki gárda, a párt és a szakszervezet is azon dolgozott, hogy a „hadiállapot” ellenére se torpanjon meg fejlődésünk.

ÉV VÉGÉN aztán rájöttünk, hogy több is telik tőlünk — folytatja kis szünet után — hiszen hihetetlen tartalékok rejlenek a munka- és üzemszervezésben.

— Aki keres, az talál.

— így is mondhatjuk. Sokat beszéltünk a dolgozókkal a gyár jövőjéről, arról, hogy a további fejlődés feltétele, nehézségeink ellenére is a többtermelés, az olcsóbb áruk gyártása, egyszóval a termelékenység. Most, hogy félévi tervünket teljesítettük, nyugodtan elmondhatom: gyárunk egész kollektívája megértette, milyen hátránnyal járna, ha a jelenlegi világversenyben, az üzem átépítése miatt, kényelmi álláspontra helyezkednénk és átmenetileg lemondanánk eddig szerzett külföldi piacainkról.

Így történt, hogy a termelési tanácskozás egyetértett a vezetőséggel, s megszületett a határozat: a VIII. kongresszus tiszteletére vállaljuk, hogy az elmúlt évinél több villamosipari gépet adunk a népgazdaságnak és a külkereskedelemnek. Vezetők és műszakiak ettől kezdve még alaposabban vizsgálták a termelés érverését, s a tervszerűség biztosítása érdekében egész sor munka- és üzemszervezési intézkedés született.

— Ügy osztottuk él a szakmunl^sokat, a törzsgáxda tagjait — folytatja a főmérnök —, hogy tudásuk legjavát nyújthassák egy-egy munkaterületen. Ahol lehetett, megszerveztük a szalagrendszerű alkatrész-termelést. illetve a gépszerelést. Tavasszal már egész sor kisgép könnyítette az időt rabló kézi munkát. Jellemzésül elég megfelelő anyagok időben történő biztosítása okozta. Amikor napirendre tűztük, az egész vezetőség ezzel foglalkozott. Sok jó ötlet, számos javaslat született ennek kapcsán. Lényeg az, hogy rájöttünk: bennünk van a hiba. Szakítottunk a régi gyakorlattal. Teljesen megváltoztattuk anyagTöbb is telik tőlünk — egy kis eszmecsere a napi tapasztalatokról. Képünkön: Kunhalmi János, a főtechnológus helyettese, Oláh István, a Béke-brigád vezetője, Vas István főmérnök, Pécskai Gyula, a Május 1-e brigád vezetője és Sveez Zoltán elektromérnök.

említeni, hogy szereldénkben már a csavarok meghúzását is ötletes géppel végzik.

— Vas elvtárs előbb a termelés érverését említette. Hogy ellenőrzik ezt, és milyen intézkedésekre vezettek a vizsgálati tapasztalatok?

— Mint igen sok gyárban, nálunk is a legtöbb gondot a megbeszerzésünk rendszerét. Régebben a készáru volt az irányadó programozásunknál. Helyette idén a széleskörű alkatrészprogramozás, s az így tervezett anyagbeszerzés a munka alapja. Ezzel a módszerrel egész sor anyagproblémát sikerült mego1 dánunk. Termelésünk pedig ütemesebbé vált. Beszédes

bizonyítéka ennek szállítási szerződéseink pontos teljesítése.

Statisztikát tesz elém az első félév tervteljesítéséről, s előkerül emlékeztető notesze is, hogy hogy volt mindez a múlt évben. Tavaly még több ezer túlóra kellett, hogy első félévi szerződéseiknek időben eleget tegyenek. Idén ezt a szót törölték a bérfizetési jegyzékből. Hóvégi hajrá nélkül folyik a termelés. Félév alatt így több mint 60 millió forint értékű gép- és berendezésből csupán 160 ezer forint értékű munkára kellett akadályközlést jelenteni. Egy másik sokatmondó szám pedig arra mutat, hogy a BVG vezetői sikerrel keresik a termelékenység növelésének lehetőségeit.

NÉGY ÉVE, a minisztériumi irányítás első esztendejében még 57 forint volt az egy munkaórára eső termelés értéke. És ugyanez ma: 105 forint. Minden munkás tehát csaknem kétszer annyi árut termel ma, mint 1959-ben. Ez megint olyán nagy szám, aminek a hogyanja bővebb magyarázatot igényel.

— A normarendezés tapasztalatai ismertek: Ezt mi is elvégeztük — veszi vissza a szót a főmérnök. — Utána a termelékenység tartalékainak további feltárására került sor. Műszaki dolgozóink ma is rendszeresén végzik a munkanorma-tanulmányokat, s vele párhuzamban vizsgáljuk, mennyibn felel meg az alkalmazott technológia s az üzemszervezés, a napi 480 perc gazdaságos kihasználásának. De ugyanakkor szigorúan vizsgáljuk azt is, megkapja-e a dolgozó mindazt, ami a folyamatos munka végzéséhez szükséges?

Sándor Géza (Folytatjuk.)

Két hónappal az árvíz után