Petőfi Népe, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-21 / 169. szám
T anácstagok munkája a „mérlegen" Akik helytállnak, s akik elfeledkeznek választóik iránti kötelezettségükről Á szoeíaUsta demokrácia alapján álló népképviselet arra kötelezi a tanácstagokat, hogy legalább félévenként beszámoljanak választókerületükben a tanács működéséről, saját tanácstagi tevékenységükről és arról, mi lett a sorsa a lakosság által hozzájuk benyújtott közérdekű javaslatoknak, mint intézték el panaszaikat, bejelentéseiket. Ezúttal a kiskunhalasi járásban tettük mérlegre a tanácstagok ilyen irányú tevékenységét. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a helyi államhatalmi szervek tagjainak nagy része felelősségteljesen végzi munkáját, de volt közöttük néhány, aki e mérlegelésnél „könnyűnek találtatott”. A példamutatók Példásan tesz eleget a választók iránti kötelezettségeinek Dudás Pélné járási tanácstag, a jánoshalmi 27-es választókerület képviselője. Az elmúlt egy év alatt nyolc fogadóórát tartott, amelyek alkalmával 42 választója fordult hozzá kéréssel, panasszal, közérdekű javaslattal. Harmincöt panaszt a helyszínen elintézett. Mindkét esedékes tanácstagi beszámolóját választókerületének népes gyűlése előtt tartotta meg. Faddi Jánosnénak, a 33-as járási választókerület tanácstagjának legutóbbi két beszámolóján 54 felszólalás hangzott él a lakosság részéröl. Galla Imre, Kovács Pongrácné, Kiss Imre, Szabó G. Jánosné tanácstagok s még jó néhányan szintén azok közé tartoznak, akik egyetlen beszámolójuk* vagy fogadóórájuk megtartását sem mulasztották el. és a hanyagok Sajnos, van egy másik névsor is, amelyre többek között Agócs Mihály, a borotai 45-ös, ifj. Bozsics Ferenc, a kéleshalmi 41-es, Boros Antal, a tompái 18-as, Csizmadia Péter, a jánoshalmi 38-as járási választókerület tanácstagjai írták fel nevüket. Beszámolókat, fogadóórákat nem tartanak, tanácsülésekre nem járnak. Érdekes kép fogad bennünket a járás községedben is. Vannak helységek, amelyekben szinte minden tanácstagban él a választók iránti kötelességérzet és vannak községek, ahol alig 50 százalékukról mondható el ugyanez. A községi 'tanácstagoknak Zsanán 97, Harkakötönyben 96, Kisszálláson, Kunfehértón 95, Tompán 93 százaléka tartja meg rendszeresen beszámolóját, ezzel szemben Jánoshalmán csak 51, Borotán 59, Kéleshalmán '>9 százalékuk érezte szükségét ennek. Hadd idézzünk e tanácstagok előtt az egyik járási tanácsülés jegyzőkönyvéből — amely az MSZMP VII. kongresszusának határozataira hivatkozva — a tanácsmunkával foglalkozott: „Szocialista fejlődésünk jelenlegi szakaszán államunk fejlődésének legfőbb jellemvonása a szocialista demokratizmus erősödése. Ez megkívánja az országgyűléstől kezdve a községi tanácsokig a néphatalmi szervek fokozottabb aktivitását és munkájuk színvonalának emelését. . * E rövid idézet a jegyzőkőnyvriás kulacs bői, úgy gondoljuk, érthetően, világosan figyelmezteti a választottakat, mit vár tőlük a választók tömege és népi államunk. Az említett tanácsülés beszámolója egyébként ugyancsak elégedetlen a tanácstagi beszámolók miatt, mert azoknak alig 55—60 százalékát tartják meg. A beszámolók sem minden esetben elég színvonalasak, ugyanis a tanácstagok egy része, ahelyett, hogy felkészülne a választókat érdeklő kérdések elemzésére, egyszerűen csak felolvassa a tájékoztatásul kiadott útmutatót. Funkciókból is megárt a sok Nem kevésbé figyelemre méltó a járási tanácsülésnek az a megállapítása, hogy egyes tanácstagok túl vannak terhelve különböző társadalmi és tömegszervezeti funkciókkal. Van olyan közöttük, aki egy időben tagja a Népfront Bizottságnak, a nőtanácsnak, a KISZ-vezetőségnek, a íöldművesszövetkezet igazgatóságának s a legeltetési bizottságnak. Ennyi vezető szervben csak névlegesen lehet szerepelni, a vele járó kötelezettségeknek eleget tenni már nem. Ám de nincs is arra szükség, hogy egy emberre ennyi teher háruljon. A mezőgazdaság szocialista átszervezése óta még inkább igen sok falusi emberről kiderült, hogy nagyszerű vezetőd képességekkel rendelkezik, amelyekkel különösen a tömegszervezetekben jól megállná a helyét. Bátrabban kell tehát bevonni őket a különféle társadalmi tevékenységbe. A fentebb ismertetett jelenségek nemcsak a kiskunhalasi járásban találhatók. Hasonló adatokat más járásból, községekből is tudnánk gyűjteni. A szocialista építésben előttünk álló feladatok azonban sürgetően követelik, hogy tovább javítsuk államhatalmi szerveink tömegkapcsolatát, vezetésének színvonalát. Ennek egyik feltétele az is, hogy a tanácstagok eleget tegyenek választóik iránti kötelezettségeiknek. Nagy Ottó MUNKA KÖZBEN Vannak emberek, akiknek munkája csak Igen ritkán kerül az érdeklődés reflektorfényébe. „Hétköznapi emberek” — szokták mondani — pedig munkájuktól gyakran nagyon is sok függ. Ilyen ember Edelényi Szabó Árpád is, a Kecskeméti Honvédkórház gyógyszertárának vezetője. Egyszerű, csendes, szerény munkása a kórház gyógyító apparátusának, s két beosztottjával együtt feladatát hivatásszeretettel és becsülettel látja eL Mint vezetői mondották, megérdemli, hogy ezúttal a közvélemény figyelmét egy pillanatra ráirányítsuk. Durrogó motorok a falu közepén PÁHI községben, a Kossuth utca elején a közelmúltban néhány vontatógép vezetője szállásolta el magát az egyik háznál. Megbízatásuk — mint értesültem — az, hogy a vasútállomástól a talajjavításhoz érkező tőzeget elszállítsák a kispáhi Petőfi Tsz-be. EZ ELLEN a falu lakóinak nem is lenne semmi kifogása, sőt örömmel vennék a tényt, csupán az háborítja fel őket. hogy a Talajerőgazdálkodási Vállalat emberei nincsenek tekintettel a község lakóinak nyugalmára. Ebben az utcában van ugyanis az orvosi rendelő és a napközi otthon is. de a traktorosok képesek órákon át puffogtatni üres járattal járműveiket, méghozzá a falu közepén, a legkülönbözőbb időpontokban. Néha a szálláshely előtt máskor a cukrászdánál várakoznak, étkezni is gépeiken járnak haza. s közben persze nem állítják le a motort. A rendelő betegei, a napközi kisgyermekei tudnák csak megmondani milyen fülsiketítő lármával vannak. ÉRTHETETLEN, hogy amikor a megszűnt gépállomás helyén Kérő szó — taxi-ügyben Csikóbőrös kulacsot készítettek a Helsinki VIT-re Tóthfalussy Sándor és Tóthialussy Géza népművészek. A magyar Ifjúság Kekkonen finn köztársasági elnöknek viszi a szép ajándéktárgyat. A 1,36 méteres kulacs méretben és kivitelben egyedülálló a világon. Képünkön: a két népművész a kulaccsal. (MTI Foto — Mikó felv.J Vasárnap, éjjel 11 óra. A kecskeméti nagyállomásra befut a lakiteleki személyvonat. Horgászok, strandolok, a hét végét a Tisza mellett, vagy távoli családjuk körében töltő dolgozók szállnak le róla. Aztán, az állomás előtti térre kijutva, néhány percig tétován álldogálnak, kémlelve az éjszakát, majd csalódottan, fáradtan elindulnak otthonuk felé. Mert jármű — az aztán nincs. A városi autóbusz — eléggé „városiatlanul” (s ez egyébként külön cikket érdemelne) — este 9 óráig közlekedik csupán. Azoknak, akik ez időpont után érkeznek a nagyállomásra, nagy része hajlandó lenne taxiba azok, akik — mint jómagam is — jó pár kilométerre, a Máriavárosban laknak. Taxi azonban se égen, se földön. Azaz, hogy a Szabadság téri taxiállomáson időnként felbukkan egy-egy jobbsorsra érdemes kocsi, ennek birtokbavételéért azonban olyan öldöklő kézitusa folyik, hogy gyengébb fizikumú embernek felesleges próbálkoznia. Lakószomszédom például feleségével, apró gyermekével és néhány jókora útipoggyásszal súlyosbítva, szomorúan szemlélte a párharcot, s az abban részt venni kívánó tömeget, amely nemhogy fogyott volna, de nőttön nőtt. Aztán csináltak egy „balra átot”, s ^indultak a Máriaváros felé, ahova — ha jól treníroztak — még éjfél előtt ki is érnek. Családtagjaimmal együtt én is követtem példájukat Az autóbuszüzem illetékeseivel nem tudtam beszélni sokunk panasza ügyében. Lehet, hogy „objektív” akadálya van az utolsó járat későbbi időpontban történő indításának, így hát most csak a taxisofőrök jóérzésére és szervező készségére apellálok: tegyék lehetővé, hogy az ilyen késői vonatok beérkezésének idején — főként vasárnap — álljon néhány autótaxi az utazóközönség rendelkezésére. Biztos vagyok benne, hogy nem lesz üresjárat! 3. T. — ahol most tsz-major van gépeiket is jobban elhelyezhetnék, miért éppen a falu közepét választották erre a célra? S miért ugyanott tárolják vagy húsz-huszonöt hordóban az üzemanyagot is? S miért kell a megrakott kocsikkal a falu közepén átvágtatni Kispáhiba. amikor a község szélén áthaladva is megtehetnék? Ezt kérdezi a ovág, s annak megbízása., bői: - ■; Torgyik Sándor tanácstag VETÉLKEDÉS — Maga maradjon! Rám nézett, amikor segítségért kiáltott! PETŐFI NEPB A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István Igazgató Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 17#: Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál te kézbesítőknél. ilotizetésl díj i hónapra 12 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét. — Telefon: u-85.
