Petőfi Népe, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-21 / 169. szám

T anácstagok munkája a „mérlegen" Akik helytállnak, s akik elfeledkeznek választóik iránti kötelezettségükről Á szoeíaUsta demokrácia alap­ján álló népképviselet arra kö­telezi a tanácstagokat, hogy leg­alább félévenként beszámolja­nak választókerületükben a ta­nács működéséről, saját tanács­tagi tevékenységükről és arról, mi lett a sorsa a lakosság ál­tal hozzájuk benyújtott közér­dekű javaslatoknak, mint intéz­ték el panaszaikat, bejelentései­ket. Ezúttal a kiskunhalasi járás­ban tettük mérlegre a tanácsta­gok ilyen irányú tevékenységét. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a helyi államhatalmi szer­vek tagjainak nagy része felelős­ségteljesen végzi munkáját, de volt közöttük néhány, aki e mérlegelésnél „könnyűnek talál­tatott”. A példamutatók Példásan tesz eleget a vá­lasztók iránti kötelezettségeinek Dudás Pélné járási tanácstag, a jánoshalmi 27-es választókerü­let képviselője. Az elmúlt egy év alatt nyolc fogadóórát tar­tott, amelyek alkalmával 42 vá­lasztója fordult hozzá kéréssel, panasszal, közérdekű javaslattal. Harmincöt panaszt a helyszínen elintézett. Mindkét esedékes ta­nácstagi beszámolóját választó­­kerületének népes gyűlése előtt tartotta meg. Faddi Jánosnénak, a 33-as já­rási választókerület tanácstag­jának legutóbbi két beszámoló­ján 54 felszólalás hangzott él a lakosság részéröl. Galla Imre, Kovács Pongrácné, Kiss Imre, Szabó G. Jánosné tanácstagok s még jó néhányan szintén azok közé tartoznak, akik egyetlen beszámolójuk* vagy fogadóórá­juk megtartását sem mulasztot­ták el. és a hanyagok Sajnos, van egy másik névsor is, amelyre többek között Agócs Mihály, a borotai 45-ös, ifj. Bo­­zsics Ferenc, a kéleshalmi 41-es, Boros Antal, a tompái 18-as, Csizmadia Péter, a jánoshalmi 38-as járási választókerület ta­nácstagjai írták fel nevüket. Be­számolókat, fogadóórákat nem tartanak, tanácsülésekre nem járnak. Érdekes kép fogad bennünket a járás községedben is. Vannak helységek, amelyekben szinte minden tanácstagban él a vá­lasztók iránti kötelességérzet és vannak községek, ahol alig 50 százalékukról mondható el ugyanez. A községi 'tanácstagok­nak Zsanán 97, Harkakötönyben 96, Kisszálláson, Kunfehértón 95, Tompán 93 százaléka tartja meg rendszeresen beszámolóját, ezzel szemben Jánoshalmán csak 51, Borotán 59, Kéleshalmán '>9 százalékuk érezte szükségét en­nek. Hadd idézzünk e tanácstagok előtt az egyik járási tanácsülés jegyzőkönyvéből — amely az MSZMP VII. kongresszusának határozataira hivatkozva — a tanácsmunkával foglalkozott: „Szocialista fejlődésünk jelen­legi szakaszán államunk fejlő­désének legfőbb jellemvonása a szocialista demokratizmus erő­södése. Ez megkívánja az or­szággyűléstől kezdve a községi tanácsokig a néphatalmi szer­vek fokozottabb aktivitását és munkájuk színvonalának eme­lését. . * E rövid idézet a jegyzőkőnyv­riás kulacs bői, úgy gondoljuk, érthetően, világosan figyelmezteti a vá­lasztottakat, mit vár tőlük a választók tömege és népi álla­munk. Az említett tanácsülés beszámolója egyébként ugyan­csak elégedetlen a tanácstagi be­számolók miatt, mert azoknak alig 55—60 százalékát tartják meg. A beszámolók sem minden esetben elég színvonalasak, ugyanis a tanácstagok egy része, ahelyett, hogy felkészülne a vá­lasztókat érdeklő kérdések elem­zésére, egyszerűen csak felol­vassa a tájékoztatásul kiadott útmutatót. Funkciókból is megárt a sok Nem kevésbé figyelemre méltó a járási tanácsülésnek az a meg­állapítása, hogy egyes tanácsta­gok túl vannak terhelve külön­böző társadalmi és tömegszerve­zeti funkciókkal. Van olyan kö­zöttük, aki egy időben tagja a Népfront Bizottságnak, a nőta­nácsnak, a KISZ-vezetőségnek, a íöldművesszövetkezet igazgató­ságának s a legeltetési bizott­ságnak. Ennyi vezető szervben csak névlegesen lehet szerepel­ni, a vele járó kötelezettségek­nek eleget tenni már nem. Ám de nincs is arra szükség, hogy egy emberre ennyi teher há­ruljon. A mezőgazdaság szocia­lista átszervezése óta még in­kább igen sok falusi emberről kiderült, hogy nagyszerű veze­tőd képességekkel rendelkezik, amelyekkel különösen a tömeg­szervezetekben jól megállná a helyét. Bátrabban kell tehát be­vonni őket a különféle társadal­mi tevékenységbe. A fentebb ismertetett jelen­ségek nemcsak a kiskunhalasi járásban találhatók. Hasonló adatokat más járásból, közsé­gekből is tudnánk gyűjteni. A szocialista építésben előttünk ál­ló feladatok azonban sürgetően követelik, hogy tovább javítsuk államhatalmi szerveink tömeg­kapcsolatát, vezetésének színvo­nalát. Ennek egyik feltétele az is, hogy a tanácstagok eleget te­gyenek választóik iránti kötele­zettségeiknek. Nagy Ottó MUNKA KÖZBEN Vannak emberek, akiknek munkája csak Igen ritkán kerül az érdeklődés reflektorfényébe. „Hétköznapi emberek” — szok­ták mondani — pedig munkájuktól gyakran nagyon is sok függ. Ilyen ember Edelényi Szabó Árpád is, a Kecskeméti Honvéd­­kórház gyógyszertárának vezetője. Egyszerű, csendes, szerény munkása a kórház gyógyító apparátusának, s két beosztottjá­val együtt feladatát hivatásszeretettel és becsülettel látja eL Mint vezetői mondották, megérdemli, hogy ezúttal a közvéle­mény figyelmét egy pillanatra ráirányítsuk. Durrogó motorok a falu közepén PÁHI községben, a Kossuth utca elején a közelmúltban né­hány vontatógép vezetője szál­lásolta el magát az egyik ház­nál. Megbízatásuk — mint érte­sültem — az, hogy a vasútállo­mástól a talajjavításhoz érkező tőzeget elszállítsák a kispáhi Petőfi Tsz-be. EZ ELLEN a falu lakóinak nem is lenne semmi kifogása, sőt örömmel vennék a tényt, csupán az háborítja fel őket. hogy a Talajerőgazdálkodási Vállalat emberei nincsenek te­kintettel a község lakóinak nyu­galmára. Ebben az utcában van ugyanis az orvosi rendelő és a napközi otthon is. de a trakto­rosok képesek órákon át puffog­­tatni üres járattal járműveiket, méghozzá a falu közepén, a leg­különbözőbb időpontokban. Né­ha a szálláshely előtt máskor a cukrászdánál várakoznak, étkez­ni is gépeiken járnak haza. s közben persze nem állítják le a motort. A rendelő betegei, a napközi kisgyermekei tudnák csak megmondani milyen fülsi­ketítő lármával vannak. ÉRTHETETLEN, hogy amikor a megszűnt gépállomás helyén Kérő szó — taxi-ügyben Csikóbőrös kulacsot készítettek a Helsinki VIT-re Tóth­­falussy Sándor és Tóthialussy Géza népművészek. A magyar Ifjúság Kekkonen finn köztársasági elnöknek viszi a szép aján­déktárgyat. A 1,36 méteres kulacs méretben és kivitelben egye­dülálló a világon. Képünkön: a két népművész a kulaccsal. (MTI Foto — Mikó felv.J Vasárnap, éjjel 11 óra. A kecskeméti nagyállomásra befut a lakiteleki személy­­vonat. Horgászok, strandolok, a hét vé­gét a Tisza mellett, vagy távoli család­juk körében töltő dolgozók szállnak le róla. Aztán, az állo­más előtti térre ki­jutva, néhány per­cig tétován álldogál­nak, kémlelve az éj­szakát, majd csaló­dottan, fáradtan el­indulnak otthonuk felé. Mert jármű — az aztán nincs. A városi autóbusz — eléggé „városiat­­lanul” (s ez egyéb­ként külön cikket érdemelne) — este 9 óráig közlekedik csupán. Azoknak, akik ez időpont után érkeznek a nagyál­lomásra, nagy része hajlandó lenne taxi­ba azok, akik — mint jómagam is — jó pár kilométerre, a Má­­riavárosban laknak. Taxi azonban se égen, se földön. Azaz, hogy a Sza­badság téri taxiál­lomáson időnként felbukkan egy-egy jobbsorsra érdemes kocsi, ennek birtok­bavételéért azonban olyan öldöklő kézi­tusa folyik, hogy gyengébb fizikumú embernek felesleges próbálkoznia. Lakó­szomszédom például feleségével, apró gyermekével és né­hány jókora úti­poggyásszal súlyos­bítva, szomorúan szemlélte a párhar­cot, s az abban részt venni kívánó töme­get, amely nemhogy fogyott volna, de nőttön nőtt. Aztán csináltak egy „balra átot”, s ^indultak a Máriaváros felé, aho­va — ha jól trení­roztak — még éjfél előtt ki is érnek. Családtagjaimmal együtt én is követ­tem példájukat Az autóbuszüzem illetékeseivel nem tudtam beszélni so­kunk panasza ügyé­ben. Lehet, hogy „objektív” akadálya van az utolsó járat későbbi időpontban történő indításának, így hát most csak a taxisofőrök jóér­zésére és szervező készségére apellá­lok: tegyék lehető­vé, hogy az ilyen késői vonatok beér­kezésének idején — főként vasárnap — álljon néhány autó­taxi az utazóközön­ség rendelkezésére. Biztos vagyok ben­ne, hogy nem lesz üresjárat! 3. T. — ahol most tsz-major van gépeiket is jobban elhelyezhet­nék, miért éppen a falu közepét választották erre a célra? S miért ugyanott tárolják vagy húsz-huszonöt hordóban az üzemanyagot is? S miért kell a megrakott kocsikkal a falu kö­zepén átvágtatni Kispáhiba. amikor a község szélén áthalad­va is megtehetnék? Ezt kérdezi a ovág, s annak megbízása., bői: - ■; Torgyik Sándor tanácstag VETÉLKEDÉS — Maga maradjon! Rám nézett, amikor segítségért kiál­tott! PETŐFI NEPB A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Weither Dániel. Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István Igazgató Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 17#: Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál te kézbesítőknél. ilotizetésl díj i hónapra 12 forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét. — Telefon: u-85.

Next

/
Thumbnails
Contents