Petőfi Népe, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-21 / 169. szám
1962. fill,tu« 21. «irombát 3. oldal A MUNKA CSATATÉRÉN A lankás dombháton csak a „füstje” látszik a távolban még láthatatlanul duruzsoló kombájnnak. Por- és pelyvafelhő kavarog a levegőben, majd elénk dübörög a legbékésebb „tank”, a munka csataterének hatalmas „harckocsija”, az SZK —4-es. A DOLGOS hétköznap költészete ez. amit lehetetlen megilletődés nélkül nézni, mert ezer apró realitásból: a mammutgépek zúgásából, a testet-tüdőt megülő porból, a földnek hajló kalászokból, olajból és acélból — minden líra alapja, előfeltétele és célja: a kenyér születik itt. Szerte a magára talált, valóban nyárrá váló július vibráló délutáni tüzében kévék hevernek a sárga tarlón. Mellettük vágja a rendet a gép a kunfehértói Vörös Hajnal Termelőszövetkezet tábláján. Nehezen lassúdik a lendület, de végül csörömpölve megáll előttünk a négyméteres vágószélességgel dolgozó masina, melyet a Kiskunhalasi Gépállomás bocsátott a nyári munkák idejére a közös .gazdaság rendelkezésére. Jeleníts Sándor, az egyik kombájnos, fürgén pattan le a vezetőülésből. Mikor megtudja, hogy munkája felől érdeklődünk. derűs mosoly fut át a sötétbarna arcon. — Nem érzem, hogy fáradt lennék, pedig ez az első nap, amikor már fél hétkor hozzáfoghattunk a kombájnozáshoz. Eddig a hűvösebb éjszakák miatt később tűnt el a harmat, s bizony örültünk, ha nyolc órakor munkába tudtunk állni. Most, a jobb idő jöttével, többet dolgozhatunk; este 10—11 óráig Is. váltótársa, a gép másik „gazdája”, a 34 éves Nagy László ekkor érkezik motorján. — Tizennyolcéves nevelt fiam a balotaszállási Kossuth Tszben az aratógép mellett munkagépkezelő. Neki vittem el az ebédet. Három napja már, hogy az arató-cséplőgépet az első táblának irányítottuk. Meglehetősen jól halad a kombájnozás. — Persze, nemcsak a betakarítás a feladatunk — veszi át újra a szót Jeleníts Sándor. — A „nagy munkát” megelőzi a gépkarbantartás, amit minden reggel a műszak előtt kell elvégeznünk. Két órát is rászánunk a toklászolásra, zsírozásra, csavarhúzásra. Ha aztán megindul a műszak, a gép állandóan megy — leszámítva persze a váltással járó rövid szüneteket. Egy-másfél óránként váltjuk egymást, addig a másik pihen. A magot három pótkocsis vontató szállítja be a Vörös Hajnal kombájnszérűjére. Egy fordulóval mintegy 25 mázsát hordanak be. Karórájára pillant: — Háromnegyed három. Ma eddig tíz rakományt, tehát 250 mázsa körül vittek el a kombájntól. A normánkat elég jól teljesítjük, a napi kereset — számításunk szerint — kétszáz forint körül lesz. MÉG EGY egészen rövid eligazítás van hátra, majd Nagy László műszakrésze következik. Már indít is: pihenten, derűsen. S mintha a motor is egyetértene az ő hangulatával, lármásan. jókedvű zakatolással hagy faképnél bennünket. A pihenő idejét töltő komba invezető hosszan néz a fénvbeborult táblán egyre kisebbé váló, majd a dombhajlat mögött eltűnő kombájn után. Elgondolkozva mondja: — Valamelyik képes újságban olvastam, hogy egy nagy bombavetőgép annyiba kerül, mint Háromezer forint jutalom a legjobb munkacsapatnak A kecskeméti Vörös Csillag Termelőszövetkezet a betakarításban dolgozó legjobb munkacsapatok tagjait pénzjutalomban részesíti. Az első és a második helyezésért járó három-, illetve ezer forintot azok kapják, akik az aratás idején a legtöbb kévét rakták keresztbe; a kereszteket a szélfúvás éllen kötéllel gondosan rögzítették: s a szemveszteséget a lehető legkisebbre csökkentették azáltal, hogy a tarlógereblyézést időben elvégezték. Az első díjra az I-es számú üzemegység tízfőnyi munkacsapatának van a legnagyobb esélye. A csapat tagjai ugyanis —. akik közül kilenc a nő — eddig már csaknem 4000 keresztet raktak össze, s nem késlekedtek az Tanyaközpont épül A lakiteleki Szikra Termelőszövetkezet 2-es számú tanyaközpontjának építése jó ütemben halad. Még ebben az évben tető alá kerül a 16 vagon kukorica befogadására alkalmas góré. az 50 férőhelyes tehénistálló és a gépműhely. Ezenkívül több magtár, számos lakó- és melléképület is készül. A 2-es számú tanyaközpontba a jövő év tavaszán már bevezetik a villanyt. elhullott gabonaszemek betakarításával és a kévelekötéssel sem. a vele azonos súlyú színarany. Micsoda boldog kor lenne, ha pusztító gépek helyett csupa munkagépet gyártanának. AZ IZZÓ kupolaként fölénk boruló fehértói ég alatt mindnyájunk gondolatát öntötte egyszerű szavakba. Jóba Tibor Megjegyzés Magtár — tető nélkül... Az utánpótlás Egy közös cél fűzi össze a bajai Villamosipari Gyár idős és ifjú dolgozóit: — emelni a szakmai tudás színvonalát, még jobb, eredményesebb munkával növelni a gyár tekintélyét, országosan elismert jó hírnevét. Éppen ezért a gyár régi dolgozói, a szakma mesterei rendszeresen foglalkoznak az utánpótlás — az ipari tanulók nevelésével, mindent elkövetnek, hogy a fiatalok alapos tudásra, szakismeretre tegyenek szert. Képünkön: Turzai Péter lakatosmester és Bada Pál KISZ- titkár elégedetten figyeli a szivattyúgép szereléséből vizsgázó Varga Imre géplakatos ipari tanuló hozzáértő munkáját. Államhatalmunk bármennyire is igyekszik megkönnyíteni a fiatalok elhelyezkedését, biztosítani részükre valamely szakma megszerzését, elvétve megtörténik, hogy valakinek ez a jószándéka csak később valósul meg. Közéjük tartozott Ökördi Benő is. Szülei szőlőmunkásként, napszámmal keresték kenyerüket, míg betegségük ettől is megfosztotta őket. Benő — a három gyerek közül a legidősebb — akkor 14 éves volt. Az ő vállára nehezedett a család eltartásának gondja. Ipari tanulónak nem mehetett, mert a fizetésből nem tudta volna szüleit támogatni. Olyan munkát kerestek tehát, amely azonnal pénzt hoz a házhoz, így került az egyik állami gazdaságba vízhordónak. Munkáját becsülettel végezte, s közben vágyakozva fiJftunkátliéthöznajxjk A nagy családban gyelte a traktorosokat, vontatósokat, időnként pedig a gazdaság műhelyében sürgölődőforgolódó tanulókat, akik jobb családi körülményeik folytán tanulhattak, s a legjobb úton haladtak egy-egy szakma megszerzésében. Telt-múlt az idő. Benő közben megerősödött. A vizeskannákat kapára cserélte fel. Évről évre napszámot vállalt. Keresete megnőtt, több pénzt adott haza, céljához azonban nem került közelebb. Talán lemondott róla'?: Egy pillanatra sem. Ha szóba került a jövő, váltig hangoztatta: szakmunkás leszek Sok álmatlanul átvirrasztott éjszaka után, 1961 őszén kopogtatott a Kiskunhalasi Vastömegcikkipari Vállalat ajtaján. Felvették, s a gépterembe került. — Eleinte szokatlan volt az új munkahely. Zakatolt a rengeteg gép, azt sem tudtam, melyik mire való. De felvetődött bennem az is, lesz-e olyan munkástársam, aki az első nehézségeken átsegít. Kellemesen csalódtam. Aki csak tehette, tanított. Nemsokára a présgéphez kerültem. Nem tagadom, a kezem remegett az első adagoláskor. lassan megszoktam új munkakörömet, s egyre jobban megbarátkoztam a környezettel is. A gépek hangja már nem volt kellemetlen, a mindennapi munka kísérője lett. — Az egyik termelési értekezleten Módok Balázs igazgató elvtárs azt mondta: aki nálunk véglegesen gyökeret akar ereszteni, annak gondolkodásában és magatartásában is vasassá kell lennie. Én szakmunkás akarok lenni, ezért tanulok, hiszen még csak húszéves vagyok — mondja Ökördi Benő. Ennyit árult el magáról ez a fiatalember, aki több évi késéssel jutott csak be a munkások nagy családjába, hogy megtalálja életcélját. Meghallgattam Magosi ás Kovács csoportvezetők véleményét is. Szavaik nyomán olyan kép alakult ki bennem, hogy Benő igyekezete és szorgalma érleli már a gyümölcsöt; végérvényesen vasas szakmunkás lesz. Gacsályi István Csépelik az aprómagvaka! Megyénkben az idén mintegy 44 ezer holdon — a tavalyinál 10 ezer holddal nagyobb területen — 24 féle aprómagot adó növényt termesztenek az állami és szövetkezeti gazdaságokban. A káposztarepce, a fűmag és a kömény betakarítását, cséplését a hónap első hetében megkezdték. A termelőszövetkezetekben száz gép csépeli ki az aprómagvakat. Az áruátvételről A Bács-Kiskun megyei Állami Kereskedelmi Felügyelőség munkatársai az illetékes nagy-, kiskereskedelmi vállalatok, valamint a vendéglátóipari vállalat központjának szakembereivel azt vizsgálták, hogy az áruk átvételével, megóvásával kapcsolatos rendeleteket miként hajtják végre, hogy tartják be a kereskedelmi dolgozók. Megállapították, hogy a nagykereskedelmi vállalatoknál az aruátvétel az előírásnak megfelelően történik, a szakképzett emberek bonyolítják le. A zavartalan munkához a technikai segédeszközök is megvannak. Amennyiben az áru nem felel meg a követelményeknek, a vezetők a kötbérigény benyújtásával egyidejűleg az árut alacsonyabb osztályba sorolják. Nincs határozott javulás azon. ban a kiskereskedelmi vállalatoknál. A korábbi gyakorlatnak megfelelően a boltok többsége csak mennyiségileg ellenőrzi a leszállított árut, a minőség vizsgálatára kevés gondot fordít. Fzek a megállapítások főleg a földművesszövetkezeti boltokra vonatkoznak, ahol kevés a szakember. Itt akadá’vezza még a jobb munkát a technikai felszerelések hiánya, valamint a szűk raktárak. A vendéglátóiparban is vált«, zatlan a helyzet. Hiányzanak a szeszáruk átvételéhez szükséges műszerek, egyes egységekben nedig az áruk mennyiségi átvételéhez szükséges technikai felszerelések. Bonyolítja a helyzetet a szakképzettség hiánya is. Például a Borotai Földművesszövetkezet cukrászdájának vezetője szakmai hozzáértés hiányában mellőzi az áru minőségi átvételét. A felsorolt hiányosságok jó "esze figyelmesebb, körültekintőbb, hozzáértőbb és felelősség-teljesebb munkával rövid időn belül megszüntethetők. Ne késlekedjenek hát az illetékesek. Kröszl János, az orgoványi Sallai Termelőszövetkezet főagronómusa, kétségbeesetten tárja szét karait: — A betakarítás munkájának dandárja idején itt áll tető nélkül a 32 vagonos magtárunk. Az éjszaka hatalmas záport kaptunk, most is „lóg az eső lába”, s képtelenek vagyunk a gabonát megfelelően tárolni. Ponyvákkal fedjük be a tető nélküli magtárban elhelyezett nemrég kicsépelt szemet, de ez csak szükségmegoldás. Ahhoz, hogy a magtár elkészüljön, csupán a Hill-pallók felrakása hiányzik még. A pallók itt vannak már a magtár udvarában: az épületet két—két és fél nap alatt tető alá lehetne hozni. Június elseje (!) volt a. befejezési határidő, de a Bacs- Kiskun megyei Építési és Szerelőipari Vállalat munkásainak a színét se látjuk. Azaz, hogy nemrég kint jártak: a gazdaságunkban levő szálláshelyükön ittfelejtett két pokrócért jöttek vissza. Ha már ki tudtak jönni „pokrócügyben”, nem lehetett volna úgy megszervezni a „kirí' ’ulásukat”, hogy a még hátralevő néhánynapos munkát is befejezzék? Idestova két hónapja lesz annak, hogy elmúlt az építkezés befejezésének terminusa. Nem gondolják az Építési és Szerelőipari Vállalat illtékesei, hogy a várható kötbér összege minden bizonnyal meghaladja a két pokróc árát?! , — a — r
