Petőfi Népe, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-20 / 168. szám
Háromezerhoidasok ÚJ VÁROSNEGYED ÚGY LÁTOM, ez a név már rajta ragad a szakmán Petőfi Tsz-en. Mindenki így emlegeti a környéken, hiszen a helyi termelőszövetkezetek közül ez a gazdaság büszkélkedhet, a legszebb eredményekkel. Pedig valamikor, a közös út kezdetén de sok bajjal, nehézséggel birkóztak gazdái! A tsz-irodában mozgalmas az élet. Miután az elnök befejezte megbeszélését, előbb az agronómussal, aztán a főkönyvelővel. az egyik brigádvezetővel és a községi tanácselnökkel, kérdéseimmel én kerültem sorra. Megtudtam, hogy a gabona aratásával rövidesen végeznek. A munka gyors ütemben folyik, mert sikerült a tagságot abban érdekeltté tenni. Egy kis gondot okozott a közben beért zöldborsó betakarítása. Minden erejüket igénybevette ugyanis az aratás és a többi sürgető nyári munka. — Mit tehettünk — mondja az elnök —, megbíztam Kákonyi Ferenc brigádvezetőt, nézzen körül a tsz-portán és oldják meg a borsó aratását. NEM IS folytathatja azonban tovább, mert éppen kapóra érkeztek a borsóaratók, s a brigádvezető jelenti: az eső ellenére betakarítottak negyven hold borsót. Még tíz hold van hátra, azzal holnap hajnalban végeznek. _Ez igen! — szól elismerően az elnök és melegen megrázza a jelentést tevő kezét. — Hogy az ördögbe sikerült? _ Nem volt abban semmi ördöngösség — így Kákonyi Ferenc. — Nem az aratók között kerestem segítséget, hanem itt az iroda körül és három vontatóval indultunk a földre. Út közben megálltunk a házamnál és a magam kaszáján kívül feltettem még hármat a szerszámot vivő harmadik vontatóra. A táblánál a három zetoros is kaszát ragadott az első szóra. AZ ELNÖK elvtárs az új halastóról is tájékoztatott amely egyelőre 15 hold kiterjedésű. A községen áthaladó csatorna közelében „felfedeztek’’ egy kis völgyet, mely köré kevés munkával elzárógátat építettek és megoldották a víz utánpótlását és frissítését is. A tenyészivadékot a Kiskunság Tsz-től szerezték be, jelentős összegű állami támogatásból. Tekintélyes summát ruháznak be önmaguk erejéből is, s ezzel még ebben az évben 65 holdra növelik a tavat. Jövőre ugyanis 300 ez°r forint jövedelmet kívánnak ir’őle elérti!. Szalay János tudósító Nehéz ráismerni Henry Moore angol szobrászművész új szoborkompozíciója a Pihenő nő címet viseli. Ez a kiváncsi látogató úgy látszik mindent elkövet, hogy a furcsa alakú kőtömegben a „pihenő nőt” felfedezze. Ahogy a képről megítélhető, ez nehezen fog neki sikerülni. Megmentette egy kislány életét Újvári János, Budapest, IX., Drégely utca 13. szám alatti lakos a Budapesti Ládagyár személygépkocsijával Kecskemét felől Kiskunfélegyházára igyekezett a szabad és egyenes betonúton 70 kilométeres sebességgel. Egyszer csak látta, hogy egy kislány az édesanyja mellől átrohan az úttesten. Fékezett, de az összeütközést már nem tudta elkerülni. A kislányt elkapta a gépkocsi és maga előtt tolta vagy három méteren át. A gyors fékezés következtében a gépkocsi az árokba futott, de az utasok közül nem sérült meg senki és az anyagi kár is jelentéktelen. A kislányt — K Irént —, aki a vezető lélekjelenlétének köszönheti a szerencsés kimer,etelű balesetet, egy alkalmi gépkocsival beszállították a félegy-PETÖFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Főszerkesztő: Weither Dániel. Kiadia: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István igazgat: Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1. szám Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19, 25-16. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér T/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és ____________kézbesítőknél. Előfizetési díi i hónapra 12 fönn Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét. — Telefoni u-85. házi kórházba, ahol elsősegélyben részesítették. Csak kisebb horzsolásokat szenvedett 'TCiitü.höi Több kár... Előrebocsátjuk, nincs szándékunkban propagandát csinálni a GELKA-nak, vagy a TV-javítással és szereléssel foglalkozó ktsz-eknek, de a televíziókészülékek felszerelésénél a fusermunka több kárt okoz. mint hasznot. A minap néhány ház padlásán jártunk, ahol a tetőn a cserepek össze-vissza voltak töredezve. A lakók panaszkodtak, hogy az eső és a hó bever a padlásra és beáztatja a lakások mennyezetét. Keresve a hibákat, kiderült, hogy jó néhány TV-antenna van a tetőn, s felszerelésüké kor törték össze a cserepeket. Egyik-másik antennánál semmi hiba sem volt. Ezeket szakemberek tették a helyükre. A többi antennát fusizó maszekok készítették és szerelték fel, néhányszáz forinttal olcsóbban. A TV-készülékek tulajdonosai azonban ezzel csak kárt okoztak az államnak és maguknak is, mert beázik a padlásuk. — y — ó Kijutni a kecskeméti Kőrösihegyba ma még nem könnyű dolog. A cipőből sokszor kell kirázni a homokot, mire az ember az építkezés színhelyére ér. Érthető, hiszen néhány hónapja szőlőhegy terjeszkedett ezen a — Még nagyon fiatal házasok lehetnek... — Annyira, hogy még nem is vagyunk házasok — felel tréfásan T. Nagy Ferenc, a megyei tanácsi tervezőiroda dolgozója. — Majd ha elkészül a ház... Szénása László építésvezetőt egy „homokhegy” mellett találjuk meg. Tájékoztat bennünket az épületek elhelyezéséről és hamiskásan hunyorítva elárulja: a tervezett november 30-a helyett már november 7-én átadják tulajdonosaiknak a negyven házat. — Laci bácsi, kérem, őntözőcsövet, homokkeverőt, vödröt hol találok? — zavarja meg beszélgetésünket egy fiatalember. Építtető. Nagy József cipőgyári dolgozó, hat éve nős, s azóta vágyik kis családjával együtt megfelelő lakásra. Régi kívánságuk valóra váltásán tevékenykedik ő is. Folytatjuk a Szénása bácsival megkezdett, továbbra is többször félbeszakított beszélgetést. Hiába, ő a dirigens! kezdete a jövőre és azután folytatódó építkezésnek. De ni csak, már itt is vagyunk A nyílegyenesen sorakozó 16 háromszobás láttán — melyről csak a „fej”, a tető hiányzik még — a látogató máris egy új, szépen parkosított, virágokkal beültetett utcát képzel maga elé. A Szénási László mester vezette fiatal építőkből válogatott brigád tagjai hangyaszorgalommal rakosgatják egymás mellé a téglákat, ablak-, ajtórámákat állítanák be, miközben egyik társuk gépi segítséggel állandóan a maltert keveri. Am ez csak az egyik utca. Pár száz méterrel odébb átverekedve magát a kimúlásra ítélt szőlőparcellákon, egy másik utcába ér el az ember. Azaz, hogy itt is csak készül az új utca. Látogatásunkkor erről a házak alapjai, s a köröttük folyó tereprendező munka árulkodik. Az egyik szőlőszéli házalap körül fiatal pár szorgoskodik. A földkupacokat hányják széjjel, egyengetik a talajt. Építtetők, akik a társulás szabályai szerint 800 munkaórát — pénzben 4000 forint értéket — dolgoznak le. A 250. munkaóra körül tartanák. Rájuk néz az ember, s azt hinné, középiskolás diákokkal van dolga. Meg is jegyezzük: — Igaz, ami igaz, eleinte nem bíztam ehhez az építtetői segítséghez. De a tapasztalat mást mutat. Nagyon elégedett vagyok velük... — És a munkájukkal? — Azzal meg pláne! Van teljesítmény mögötte. Az építtetők között mindenféle mester akad és ha elromlik valamilyen gép, vagy más baj jelentkezik, a segítségükkel minden akadályt legyőzünk. .. Jó érzéssel szemlélődünk az építkezés színhelyén. S amikor ütünk hazafelé vezet a szőlők között tört ösvényen, egy aktatáskás fiatalemberrel találkozunk szembe. — Bocsánat, újabb munkára érkező építtető? — állít juk meg. — Igen, építtető vagyok, Téglás János, a Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat dolgozója, itt pedig az intéző bizottság elnöke — nyújtja a kezét. — Aha, aki helyett az építtető társak plusz 80 órát dolgoznak. — No persze az intéző bizottság sem „ingyenélőkből” áll. — feleli mosolyogva, s komolyra fordítva a szót, így folytatja: — Nagy gond az utánajárás, a beszerzés. A mai vidéki utam során Tasson és Kunszentmiklóson próbáltam 80 darab 85-ös ajtót szerezni. Meg egy kis kavicsot is sürgetni kell már, Egyszóval van itt mit a tejbe aprítani. És ide is rendszeresen kiruccanok. — Elégedett a munkák ütemével? — Idáig igen. Mert minden nap jobban megy. Mire háztulajdonosok leszünk, egészen belejövünk. .. Irány: az építkezés. „Felhajtó” körútjáról érkezik Téglás János. T. Nagy papa egymaga ledolgozott már vagy száz órát és segített a férj jelölt Feri kishuga is. — Hiába, nem megy másként. Elég jelentős munka ez. A négyezer forint értékhez hozzá kell számolná még plusz 80 órát, melyet az ügyintézők helyett vállaltunk.., Garaczi Erzsébet és T. Nagy Ferenc így kezdik a „fészekrakást”. vidéken, ahol most az ifjú építők szorgos keze nyomán új városnegyed emelkedik. Igen, igen, városnegyed, mert az idén ősszel elkészülő 40 KISZ-ház még csak A kis menyasszonyról kiderül, hogy Garaczi Erzsébet, idén végzett és most éppen állásvárományos középiskolai tanár. Érdekükben a szülők is összefogtak.
