Petőfi Népe, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-20 / 168. szám
4. sMi! 1962. július 2«, péntek HÜSZAN VANNAK. Fiatal, jókedvű lányok és asszonyok, a Kecskeméti Konzervgyár II. számú telepén dolgozó KISZ- brigád tagjai. Igazi „hazájuk’* a levesüzem, de nyáron, „szezonidőben” gyakran előfordul, hogy más üzemrészbe hívják őket segíteni. Oda, ahol éppen legtöbb a munka és nagy szükség van szakértő, ügyeskezű asszonyokra. Most — kivételesen — együtt a brigád a levesüzemben A hosszú asztal mellett megállás nélkül folyik a munka. Megszokott. gyors mozdulatok, egy oillantás a mérlegre — a fürge ujjak hajszálpontosan adagnHák. mérik, végül kis tasa- V '-a zárják az illatos zöldségei tartalmazó levesanyagot. Hogy örülnek majd ennek a há"i" iszonyok ... Ügy látszik, egyre gondoltunk, mert már mondják is: — Nagy segítséget jelentenek kés zítménveink a dolgozó asszonyoknak. Az olcsó, gyorsan elkészíthető, dús vitamintartalmú levesek, készételek, befőttek mind az otthoni „műszak” gondjait, a főzéssel járó fáradalmakat csökkentik. Nagy könnyítés mindez, magukról tudják, hiszen legtöbbjük asszony, egy-két lány akad csak közöttük. Bőven kiveszik a részüket á munkából itt a gyárban, meg odahaza is, de azért a társadalmi munkát sem hanvagolják el, ahogy a KISZ- titkár — Székelyné — szavaiból kivettem. MINDENBEN számíthatnak rájuk. Meglátogatják a betegekét, összegyűjtik értékesítésre a gyárban fellelhető papírhulladékot, közős erővel meszelték hófehérre a levesüzem falait Legújabb hasznos tevékenységük, hogy társadalmi munkában dolgozzák fal a lemezeknél lóeső részeket, mely* eddig hulladéknak számítottak. Karonafedőket vágnak belőlük, ezzed fedik majd be a sörös- és bambisüvegeket Ilyen „apróság” gyakran akad a brigád életében. Meg Olyan is, ami azt mutatja: nemcsak kiválóan dolgoznak, de felelősséget éreznek az emberekért. egymásért is. Nemrégiben történt Meghallották, hogy az egyik dolgozó — idősebb, magányos asszony — beteg és nincs senki, aki törődne vele. Borsodi Éva azonnal hozzálátott a szervezéshez. És a munkaidő leteltével nem haza indultak az asszonyok. Takarítottak, mostak, főztek beteg társuknál, a velük tartó néhány férfi dolgozó pedig ezalatt az elhanyagolt, ledőlt kéményt rakta fel. NEM SZERETIK a nagy szavakat, a történetet is úgy szedptnespettyes fejkendős asszony. A válasz: egyöntetű helyeslés. Nagyon szeretnek moziba — télen még színházba is — járni. Természetesen együtt, hogy utána alaposan megbeszéljék a látottakat. De közösen járnak politikai oktatásra, tárlatokra, az idén kirándultak Mátraházára és megnézték az ipari vásárt, ahol megfogadták: máskor is útrakélnek. Mlicsnik Józsefné, Virág Lászlóné, Farkas Mihályné, Dávid Bálintné és Gresai Gizella mérik, tasakolják a zöldséglevest. (Tóth Sándor felvétele) tem ki, apránként belőlük. — „Ez csak természetes volt” —mondják és másra terelik a szót. Dávid Báüntné a párhetes fiatalasszonynak — Virág Lászlónénak — ad a háztartást illetően „szakmai” tanácsokat. Ebben a témakörben mások is jártasak, szívesen bekapcsolódnak a beszélgetésbe A főzéssel, gyermekneveléssel kapcsolatos tapasztalatcserét egy kőzbes2ólás szakítja félbe. — Jó filmet játszanak. El kellene menni — javasolja egy A szavak nem csökkentik a kezek gyors, szakszerű munkáját. Szabályosan lendül a mérleg nyelve, szaporodnak a megtöltött levestasakok. Minden jel arra mutat, hogy ismét sikerült túlteljesíteni a száz százalékot Igyekeznek, hiszen versenyben állnak más üzemrészek műszakjaival. EDDIGI munkájukkal, magatartásukkal csak elismerésre adtak okot a gyárban. Erről az útról letérni már nem is tudnának. T. Zs. f ordította s SárkBel Gyula 14. t ír. a reggelen sokáig nem sze'edtünk széjjel. Beszélgettünk. A csillagászati megfigyelésekről szinte megfeledkeztünk. Eltelt három óra s minden viszszazökkent megszokott medrébe. Belopolszkij és Pajcsadze folytatta a megfigyeléséket, Kámov átvette a szolgálatot a vezetőpultnál. AZ ünnepnek vége vó't. Ám a sors úgy akarta, hogy ez a nap még égy eseménnyel váljon emlékezetessé. Megtörtént a találkozás, amely majdnem elpusztította űrhajónkat, jóllehet tudós társaimnak nagy örömet szerzett. Megvalósult a földi csillagászok álma' — mórtdógátták boldogan. Számomra is rendkívül érdekes volt az esemény. Képgyűjteményem csodálatos felvételekkel gazdagodott. Sikerült elejétől végig lefényképeznem a szokatlan és szinte fantasztikus találkozást A majdnem végzetessé vált találkozás 21 óra 15 perekor történt Alighogy visszavonultam fülkémbe pihenni, amikor váratlanul működésbe lépett az automata rádióíényszóró. Szaggatott csengetés töltötte be az űrhajót és szívem 0«s2eszorult attól a tudattól, hogy ismeretlen veszedelem közeleg felénk. A vészjelzés felszállásunk óta még egyetlen egyszer sem hangzott fel. Kámov suhant el mellettem villámként s a vezérlőpulthoz állt. Pajcsadze szinte megdermedt az ablaknál s le nem vette szemét a parancsnokról. Testem paráncsraváróan megfeszült. De semmiféle parancs nem hangzott fel. Az űrhajó hirtelen megremegétt s engem egy láthatatlan erő a falhoz csapott. A szörnyű dörgés szinte megsüketített. Kámov minden figyelmeztetés nélkül bekapcsolta az egyik motort. Most hallottam előszOr sisak nélkül működni. Szerencsénkre az iszonyatos dörej nem tartott tovább öt másodpercnél. Újból csend lett, s éreztem, hogy megszabadultam a váratlanul keletkezett nehézkedési erőtől. Szédültem, fülem erősen zúgott. Láttam a vezérlőpultnál álló Kámov feszülten komoly, de nyugodt arcát, s tudtam, hogy az ismeretlen veszély elmúlt. — A baloldali ablakhoz! — kiáltotta a parancsnok. — Melnyikov — fényképezni! — És szeme rátapadt a periszkópra. Az űrhajó baloldali falába szerelt filmfelvevőgépemhez ugrottam, vEQámgyorsan szabaddá tettem lencséjét és megindítottam a filmszalagot Aztán lázas sietséggel felkaptam hordozható félvevőgépemet és kinyitottam az „ablakomat”. Először semmit sem láttam. Minden olyan volt* mint eddig. Ám ekkor előttünk, az űrhajó előtt, egy óriási tárgy szélének élénken megvilágított torz vonalai kezdtek kibukkanni. Szemlátomást gyorsan növekedett, s úgy tűnt, igen gyorsan száguld, egyenesen nekünk. Fura sziklahalmazokat, hegyes kiszögelléseket, mély, sötét repedéseket, napfénytől csillogó hatalmas hegyet láttam. Menten szétlapítja parányi űrhajónkat, amely rettenthetetlenül rohan feléje. A formátlan tömb most ablakaink elé került és eltakarta az egész látható űrt. Olyan közel haladt el mellettünk, hogy az volt az érzésem, ha kinyújtom a kezem, elérem világosszürke felszínét. Egyenetlen, tőrt terep tűnt fel és az egész tömeg szinte felolvadt a mögöttünk levő térségben A látvány utolérhetetlen gyorsasággal eltűnt. Megint nyugodtan sziporkázott a csillagvilág. Végtelen űr terült el ismét az űrhajó körül. A torz törmelék 20 másodpere alatt zúgott el mellettünk, s majdnem pontot tett űrutazásunk után. Megdöbbentem, sőt bizony kissé meg is ijedtem és gépiesen kikapcsoltam a készülékemet Kámov mélyet sóhajtott. Arca nagyon sápadt volt Elővette zsebkendőjét s fáradt mozdulattal megtőrőlte homlokát. Vidám lányok dolgos napjai Az árnyas lombok között megbúvó iskolaépület 22 fiatal lánynak adott szállást két héten át. Csengő kacagás töltötte be a csendet, tarka ruhák tették színessé az udvart és környékét ezekben a napokban minden délután. Mert kora reggeltől délig a Kecskeméti Óvónőképző 22 elsőéves növendéke a lakiteleki Szikra Tsz gyümölcsösében, kertészetében dolgozott. Az utolsó napon találkoztam ezekkel a kedves, napbarnított szaporabeszédű, dolgos lányokkal a tsz központja melletti tanyai iskolában. Már készülődtek hazafelé, némelyik éppen bent járt a fodrásznál a faluban, mások mostak, vasaltak, a holmijukat rendezgették a holnap reggeli induláshoz. Pálmai Judit, az egyik munkacsapat vezetője számolt be mosolygósán az itt töltött két hétről. Elmondotta, hogy nagyon megszerették ezt a barátságos Tisza menü falut. Kitűnő ellátás, vendégszeretet, kedves emberek... Így foglalta össze tömören emlékeiket, s mindjárt hozzátette: nem ártott egv kis fizikai munka. Az udvaron sürgölődők közül néh ányan Odajöttek és — hiszen lányok — szívesen elegyedtek a beszélgetésbe. — Az első két-három napon volt egy kis izomláz — nevetett Sutus Sára —, de aztán hamar megszoktuk. Csináltunk mindenfélét. Kapáltunk cukorrépát, szőlőt kötöztünk, almát válogattunk. ., Eredetileg négy óra munkát vállaltak, de aztán úgy határoztak, hogy hat legyen belőle. Hattól tizenkettőig, vagy hajnali öttől tizenegyig dolgoztak, aztán bejöttek ebédelni. — Jaj, nagyon jó volt a koszt — vette vissza a szót Pálmai Judit. — És sok is. Mindnyájan legalább két-három kiló többlettel megyünk haza. — S mivel telt a délután? — Helytörténeti kutatással — ? — Az ősszel dolgozatot írunk a helyi KISZ megalakulásáról, életéről és a tsz eddigi történetéről, ehhez gyűjtöttünk adatokat. Ellátogattunk a házakba, ahol általában nagyon kedvesen fogadtak, bár volt úgyis, hogy *— Mi volt ez? — kérdeztem halkan. — AszteroM — felelte Pajcsadze. — Törpebolygó, amelyet csillagászaink nem ismernek. Mi voltunk az elsők. »kik láthattuk, és... Gyen közelről! — A sok millió közül ez az egy esélyünk volt erre a találkozásra — jegyezte meg Kámov. — De én sohasem bocsátom meg magamnak azt a magabiztos kijelentésemet, hogy lehetetlen előfordulnia. — Miért beszél így? — ráncolta össze homlokát Pajcsadze. — Ez egy egészen kivételes, ritka eset — De az életükbe kerülhetett volna — mondta Kámov. s— Magának is — szólt közbe Belopolszkij. — A mai technika még nem képes megelőzni az ilyen összeütközéseket Ha bekövetkezett volna, senki lett volna oka, Kámov átadta a szolgálatot Belopolszfcijnak és elhagyta a fülkét — Jöjjön pihenni — fordult hozzám Pajcsadze. — Mára elég volt! Beléptünk fülkénkbe és kényelmesen elhelyezkedtünk a kerek ablak két oldalán függő hálókban. — Parancsnokunknak éles a szeme, biztos a keze! — szólalt meg Pajcsadze. — A találkozás pillanatában éppen egy előttünk levő objektumot figyeltem, s amikor feltűnt ez a parányi bolygó, a vészjelzés után azonnal észrevettem. Röppályánk vonalától jobbra és feljebb haladt (Folytatjuk) megtagadták a választ. Éz azonban csak ritkán fordult elő. — Kirándulásokat is rendeztünk — szólt közbe Simon Kati — a Holt-Tiszához, a Tőserdőbe, sőt még Cserkeszeidre is ellátogattunk. — És részt vettünk a KISZ- gyűlésen — kap a beszélgetésbe ismét valaki. — Kész műsorral jöttünk ide. Szombaton adtunk elő első ízben, aztán kedden közkívánatra meg kellett ismételnünk. — Tegnap pedig — hallatszik egy újabb hang — búcsúzóul szalonnasütést rendezett számunkra a tsz-elnök elvtárs. — Tehát minden nagyon szép és jó volt, s még pénzt is kapnak érte? Mennyi a keresetük? — Még nem tudjuk. Most veszi fel az irodán tanárnőnk, Cyóni bajosné. — Hát úgy jöttek ide, hogy nem tudták, mennyit fognak keresni? — Nekünk az erkölcsi sUaer volt a fontos — mondja Pálma! Judit —, persze diáknak mindig jól jön a pénz, és annyit biztosan kapunk, hogy kitelik belőle az útiköltség. — És most ki-ki megy haza vakációzni? — Egy-két héten belül megkezdjük a nyári gyakorlatot az óvodában. Mindnyájunk számára van már hely, s mire az egy hónap letelik, keídődik ismét az iskola. Még sokáig beszélnek, áradoznak a lányok az itt töltött napokról. Majd kicsattannak az egészségtől, s egy kis szomorúsággal gondolnak arra, hogy holnap már utazni kelL Hiszen a lányok olyan érzékenyek, s úgy ragaszkodnak ahhoai amit megszerettek. Amikor elbúcsúzunk, barátságosan integetnek még w>Mig Odabenn a Szikra Tsz irodájában tudom meg G. Kovács János tsz-elnöktőL, hogy fejenként 246 forintot kaptak a ftmor» és bőséges ellátás mellett a munkáért, amellyel a tsz vezetősége igen elégedett Mester Eduzto Második. Javított jelent meg ez az apróvadak gondozásának tv»-q*i és kOMöldi kísérleti eredményeit és gyakorlati tapasztalatai* összegező szakkönyv. Bőven és alapos felkészültséggel tárgyalja a három apróvad-fajta életét, szaporodását az etetést az állomány védelmét a fogoly és fácán tojásainak keltetését, a csibenevelést stto. Kitérnek a szerzők a vadászat helyes módjára is, amely sport az ap* róvad-állomány selejtezésének céljait is szolgálja. Mezőgazdasági nagyüzemeink vezetői is sikerrel alkalmazhatják növényvédelmi munkájukban s mű tanulságait Lajmeas Haldoe; A kiváló Nobel-díja* író segér a századforduló Izlandiába visz' bennünket. A történet hőse A3; mur, egy elhagyott gyermek, al öregemberek fogadnak örökbe neveltetik, gimnáziumba küldik. J glmur beváltja a hozzá fűzött i 2rénZ'*<í- A* ..öregszülök” egys2 rű, hétköznapi hősiességét olyan sr retettel ábrázolja a kiváló író, ho; sorai néhol a költemény művé; erejével hatn^fr. Kész! Imre: ÖRVÉNYES CSŐRI Egy generáció regénye ez a könyv, egyszerre lírai vallomás és objektív tanúságtétéL A regény története az érettségi tablót készítő fényképész műtermében kezdődik és az első érettségi. találkoaón fejeződik k* EGYMÁSSAL, EGYMÁSÉRT
