Petőfi Népe, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-19 / 167. szám
* oldal 1964. július 19, csütörtök A% ismer etier foszt és és a helyi termelési tervek Réssiet Molnár Frigyes elvtársnak az MSZMP Bács-Kiskun megyei Végrehajtó Bizottsága 1962. július 10-i ülésén elhangzott összefoglalójából. — A* értelmiségieknek mondotta Molnár Frigyes elvtárs — azon túl, hogy jól elvégzik a saját munkájukat — egyik leghasznosabb, legfontosabb tevékenysége az ismeretközlés, az ismeretterjesztő munkában való részvétel. Most fejlődésünknek abban az időszakában vagyunk, amikor a gazdasági munka mellett — ami elsődleges szocialista építő tevékenységünkben — kiemelkedő súllyal jelentkeznek a kulturális nevelés, az ismeretterjesztés feladatai. A továbbiakban arról beszélt Molnár elvtárs, hogy a TIT munkájában igep egészséges fejlődés ment végbe. Tartalmi vonatkozásban és szervezettségben is a TIT tevékenysége képes arra. hogy a soron levő gazdasági feladatok végrehajtásához az eddiginél hatékonyabb támogatást adjon. Ezért javasolta, hogy a végrehajtó bizottság fejezze ki elismerését a TIT megyei vezetőinek és azoknak, akik részt vesznek mint előadók is a társulat tevékenységében. — Még jobban növelni kell — mondotta — a TIT tekintélyét és munkája hatékonyságát. Ennek érdekében még több segítséget kell nyújtani a TIT megyei vezető szervének és szervezeteinek. Mindenekelőtt abban kell segíteni a megyei párt- és állami vezetés részéről, hogy érdemleges tájékoztatást, információt kapjanak a TIT vezetői és szakosztályainak tagjai. Törekedni kell arra, hogy a megyei vezetésnek, a pártbizottságnak és a tanácsnak az elgondolásai, tervei ismertté váljanak a TIT vezetői körében és a TIT-ben dolgozó elvtársak körében. Ez alapkérdés. Sajnos, számos tapasztalat azt mutatja, hogy^az értelmiségiek eléggé szűkkörűeo ismerik elgondolásainkat a megye fejlesztésével kapcsolatban. Azok ismerik általában, akik részt vettek a tervek elkészítésében és a megvalósítás szervezésében. Mindenképpen kívánatos, hogy bővüljön ki ez a kör a megye lakosságának tömegeiben. Nagyon jellemző, hogy amikor a megyei tanács igen helyesen, bizonyos értelmiségi körökkel foglalkozva megyelátogatásokra is elviszi őket, legtöbbjük elcsodálkozik a látottakon, s nem akar hinni a szemének. A legtöbb értelmiségi barátunk nincs eléggé tájékozódva az egész megye helyzetéről, a végbement nagyszerű fejlődésről, törekvéseinkről, arról a sok-sok jó dologról, amit a munkájában ő is nagyon iól tudna hasznosítani saját környezete átformálására. EyMÍau az őszi-téli oktatásról, a kulturális tervek elkészítéséről és az ismeretterjesztéssel foglalkozó szervek együttműködéséről beszélt Molnár elvtárs: — A pártvezetőségek a taggyűlések elé tárva tárgyalják meg a soron következő oktatási év fő ismeretterjesztésd tennivalóit. Egyrészt azért szükséges taggyűlésen megtárgyalni ezt a kérdést, hogy a kommunisták körében még inkább megértessük az általános művelődés fontosságát. Az üzemekben, a termelőszövetkezetekben is készítsék el az egyéves helyi művelődési tervet. Elsősorban most a felnőtt oktatásra gondolok. A termelő egység helyzetét felmérve, és felkarolva a felnőttek tanulási igényét, velük együtt határozzák meg, hogy kinek indokolt szervezett szakjellegű oktatásban részt vennie, ki vegyen részt az általános iskolai, középiskolai felnőtt oktatásban, és kik azok, akiknek az ismeretterjesztés különféle formáiban kívánatos részt venniök. Ezzel egyidejűleg határozzák meg a helyileg szükséges oktatási, illetve tömegoktatási formákat is. Az éves kulturális tervet a pártonkívüliek bevonásával tárgyalja meg a pártvezetőség, illetve a taggyűlés. Tehát azt javasoljuk, hogy alulról történjék most már a tervezés, hogy az éleit által igényelt oktatási formák alakuljanak ki, és az emberek a szükséges oktatásban vegyenek részt. Augusztusban a felnőttek oktatásának terve legyen a taggyűlések fő napirendje. Az ilyen jellegű tervezés és szervezés egyben az érdekelt szervek koordinációját is biztosítja. A TIT szerepéről a vázolt feladatokban elmondotta Molnár elvtárs, hogy a társulatnak elsősorban a jól felkészült előadókat kell biztosítania. A tömegszervezetek összefogottan végezzék az előadások szervezési tennivalóit. A TIT-ről mindjobban le kell. venni azokat a terheket, amelyeket a szervezés jelent. A fő feladat a szervezésben és az együttműködés megteremtésében a helyi kulturális bizottságokra hárul, amelynek tagjai az érdekelt tömegszervezetek. A tervezés és a végrehajtás általános irányelveit a megye ötéves kulturális programjában foglaltuk Össze, ez képezze alapját az éves oktatási tervnek — folytatta Molnár élvtárs. — Persze, az élet bizonyos dolgokat már új módon igényel, ezért a végrehajtó bizottságnak kell segítséget adnia ahhoz, hogy a felvetődő új dolgokról tájékozódva legyenek a végrehajtó szervek. Mindenképpen szükség van arra, hogy a természettudományos, a közgazdasági és a technikai-műszaki ismeretek nagyobb súlyt kapjanak, s az általános ismereteken túl az oktatási munka még inkább a megyei, a járási, a helyi termelési tervek megvalósításához nyújt-13. *A földi ember mostan meglátogatott s a jövőben még sokszor meglátogat majd, s segít gyermekeidnek kivívni a boldogságot. Ég veled, Venus!” Hatalmas erejű zúgást hallottunk. Űrhajónk behúzta szárnyait és növekvő sebességgel lendült a magasba. TALÄLKOZÄS 19 .. november 8. Csaknem két hónapja nem nyúltam naplómhoz. Ez alatt nem történt semmi figyelemreméltó esemény. Az élet űrhajónkon nyugodt, kimért mederben folyt tovább. Abban a pillanatban, amikor elszálltunk a Venusról a Mars tőlünk egyenes vonalban 370 millió kilométerre volt, de pályáján szembe velünk halad és az űrhaj ónav csupán 250 millió kilométert kell megtennie ahhoz, összetalálkozzon vele. Ehhez 2500 óra, vagyis 104 nap szükséges. Ebből ötvennégyet már megtettünk. A tegnapot soha nem felejtem el. November 7-én, legnagyobb ünnepünkön olyan esemény történt, amilyen egy ezredév alatt csak egyszer fordulhat elő. Belopolszkij és Pajcsadze pihent. Egyedül tartottam szolgálatot a vezérlőpultnál. Kámov a fülkéjében tartózkodott és holmi számításokat ellenőrzött. Zavartalan, hallotti csend honolt a hajón. Reggel hat óra volt. Kámov és Belopolszkij lépett son segítséget. Gazdasági életünkben, az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt, a Központi Bizottság határozatai alapján fő célkitűzés a világszínvonal céltudatos elérése. Ehhez sok-sok ismeretanyag elsajátításával, az emberek alkotókészségének tömegméretű kibontakoztatásával vezet az út. Nagyon örülünk annak, hogy a homoki gazdálkodás ügye ennyire előtérbe került az ismeretterjesztői munkában is. Ne feledkezzünk meg azonban arról, hogy a mezőgazdaságban más termelési körzeteink is vannak a Homokhátság mellett. Ezért a kertészeti termeléssel egyidejűleg nagy gondot kell fordítani a szántóföldi gazdálkodás, az öntözés, a korszerű állattenyésztés fejlesztésére a körzetesítésnek megfelelően. Mindennek érdekében alapvető feladat, hogy az oktatási és ismeretterjesztési munka a helyi szükségleteknek megfelelően alakuljon, a helyi termelési feladatokat segítse elő. Ezért szükséges, hogy mindinkább az adott község és termelési egység vegyen részt a művelődési program tervezésében és szervezésében. A megyei TIT munkája mindinkább elvi irányító jellegűvé váljon, s a súlypontnak át kell tevődnie a járásokba & a későbbiekben megszervezendő TIT községi csoportokba, — fejezte be összefoglalóját Molnár Frigyes elvtárs. Könyvespolc Solymár József: MEGÖLTEK EGY LEÁNYT A fiatal szerző első könyve -két íilmnovellát és egy élettörténetet tartalmaz. A címadó írásban egy munkásfiú és egy bányászlány tragikus szerelme bontakozik ki előttünk. A kanadás című élettörténet hőse egy Amerikában Járt parasztember. A hadiözvegy című fllmnovella tiszta, megnyerő, hűséges lélek kálváriáját mutatja be. be. Parancsnokunk üdvözölt az ünnep alkalmából, majd megkért, keltsem fel Pajcsadzét Már kívül voltam az ajtón, de még meghallottam Kámov hangját: * — Ellenőrizzük le még egyszer. — Nem szükséges <=» felelte Belopolszkij. — Pontosan hét óra két perckor. Pajcsadze mélyein aludt hálójában. Enyhén megráztam a vállát. Nyomban kinyitotta szemét. — Szergej Alekszandrovics kéreti az obszervatóriuba — mondtam. — Mi történt? — kérdezte izgatottan. — Azt hiszem, semmi. Kámovot és Belopolszkijt a vezérlőpultnál találtuk. Flőttük dobozok, edények a levegőben. Nyilván a reggelink. Rendszerint kilenckor reggeliztünk. Ar. cukom a nyugtalanság semmiféle nyomát sem fedeztük fel. — Mi történt? — kérdezte Pajcsadze. ?— Ünnep van — felelte Kámov. — Igyunk egy pohár konyakot az Októberi Forradalom évfordulójának tiszteletére! — Szóval nem történt semmi borzalmas? — Három percünk van — mondta Kámov válasz helyett. Eszembe jutottak az elébb hallott szavak: „Pontosan hét óra két perckor” —, s önkéntelenül órámra pillantottam. Egy Fordította t Sárközi Gyula Saját jövőjük kovácsai Régen azt mondták az érettségin szerencsésen túlesett ifjú embernek: — na, fiam, most kilépsz az életbe, szerencsét próbálni. .. Ez az élet ismeretlen, meglepő dolgokat tartogatott számukra, elsősorban a munkával való — nem mindig örömteli — ismerkedést. Ennek következtében sokan úgy gondoltak vissza tdvolbavesző diákéveikre, mint a nyugodt boldogság örökre elsüllyedt világára. Ilyen „békés illúziók’’ hívei fújtak riadót akkor, am'kor kezdték bevezetni nálunk a politechnikai oktatást. „A gyerek legszebb évei azok, melyeket tanulással tölt el. Miért kell „dolgoztatással tönkretenni?” — érveltek az új oktatási forma ellen. A fejlődést azonban nem tudták megállítani. Egyre több kékköpenyes, kíváncsi tekintetű fiú és lány tűnt fel a gyárak, üzemek kapujában. Félénken kerülgették, tapogatták az ijesztően zúgó gépeket, tágranyílt szemmel nézték a mellettük dolgozó tagbaszakadt munkásokat. Nőtt, halmozódott a szakma ismerete, a munka szeretete bennük, új, izgalmas élményektől lett gazdagabb diákéletük. Bebizonyosodott, hogy a borúlátók megint tévedtek. Mert zavartalan boldogságukon, jókedvükön mitsem változatott az 5-f-l-es oktatás. Sőt! Elősegítette, hogy a különféle szakmában jártas, dolgoskezű ifjúságunk magabiztosan tekint a jövője elé. Nem fél attól, hogy az iskola elvégzése után kellemetlen meglepetések várják, hiszen dolgozni nemcsak megtanult, hanem szeret is. Erről adott fényes tanúbizonyságot a 3—4 éven keresztül 5+1-es szakmai előkészítő oktatásban részesült és az idén elsőként érettségiző mintegy száz fiatal. A Művelődésügyi Miniszter 120/1962. sz. rendelete szerint ezek a tanulók ebben az évben először, szakmai minősítő vizsgát tehetnek, ami azt jelenti, hogy ezután rövidített úton szerezhetik majd meg a szakmunkás képesítést. Nem volt kötelező a vizsga, mégis az előírásnak megfelelő tanulók mindegyike vállalta. Izgatott várakozás előzte meg néhány hete a Bajai III. Béla Gimnázium és a Tóth Kálmán Gimnázium, Kecskeméten a Katona József Gimnázium két osztályának elméleti és gyakorlati részből álló vizsgáját. Nem csoda, hiszen ők voltak az első középiskolások, akik szakmából, szinte az „életből" vizsgáztak. Az eredmény — az a biztos szakértelem, ahogy megoldották a legbonyolultabb feladatokat — még a vizsgabizottság tagjait is meglepte, A virágkertészetből, mezőgazdasági ismeretekből vizsgázók hozzáértése láttán a Földművelésügyi Minisztérium kiküldött szakfelügyelője elismerően jegyezte meg: — megütik a mezőgazdasági szakmunkásvizsga színvonalát! A Kecskeméti Faipari Vállalat vezetői — ahol a kecskemétiek egy csoportja ismerkedett fass kárpitosmunkálatokkal — jő néhány ifjú „szakértőnek” biztosítottak állást, munkalehetőséget. Az aprólékos gonddal és nagy lelkesedéssel készített vizsgamunkák sok mindent elárultak. — Megmutatták ifjúságunknak megváltozott érdeklődését, táguló látókörét. Azt, hogy tőlük már nem idegen a munka, a közösségi élet. Az eltelt négy évben kialakult nagyüzemi szemléletük. Nemcsak egy „szakmát“ sajátítottak el, hanem részleteiben megismerték egy-egy üzem vagy gazdaság különféle ágazatait, összetételét. Tudják, hogy a társadalom alapja a termelés, a becsületesen elvégzett munka. A jövő nem félelmetes és kiismerhetetlen többé, hiszen boldogulásuk ma már nem a szerencsétől függ, hanem tudásuktól, szorgalmuktól... önmaguktól V. Es perc múlva hét. Vajon, mi fog történni. — Barátaim! — szólalt meg Kámov. — Elnézésüket kérem, de egy üvegből kell innunk. K éthárom kortyot iszunk abban a nevezetes pillanatban, amely mindjárt beköszönt Űrhajónk félperc múlva átszeli a Föld pályáját! Pajcsadzéval a meglepetéstől majdnem felkiáltottunk! tök. Tehát a földi légkör megbízhatóan véd bennünket e mindennapos bombázások ellen. A Holdon ilyen védelem nincs és sok különböző méretű kő óriási sebességgel, hull szakadatlanul a Hold talajára. Ez nagyon veszélyessé teszi a holdbéli kirándulásokat Minden egyes kődarab halálos veszedelmet jelent — És mégis kiszálltak? — Ez a számunkra oly nagyszerű pillanat egybeesett nagy ünnepünkkel — folytatta Kámov. — Emiatt gyűltünk itt öszsze. Igyunk barátaim az első nagyszabású űrutazás sikeres befejezésére! — Kiszaladtunk. Elvégle nem térhettünk vissza üres kézzel a Földre. Egy ilyen kjszaladáskor egy apró meteoritdarab fejen talált. Átütötte az acélsisakot és belefúródott a koponyámba. Elveszettem az eszméletemet. A Hangtalanul és gyorsan száguld az űrben a szovjet űrhajó. Másodpercenként 28 és fél kilométert tesz meg. A Föld láthatatlan útját villámként szeltük át, De parancsnokunk éles szeme észrevette és szíve azt a nagyszerű gondolatot súgta neki, hogy nagy ünnepünkről éppen ezen a ponton emlékezzünk meg. A meglepetés nagyszerű és kellemes volt. Megkértem Kámovot. meséljen a Holdra repülésükről — Amikor leereszkedtünk a Hold felszínére — felelte Kámov —, ki kellett szállnunk az űrhajóból hogy mintákat vegyünk a holdkőzetekből. Mindig egyenként szálltunk ki, mert kettőnknek nagyon kockázatos lett volna. Hogy miért? Mert a Holdon nincs légköri Tudják, hogy a Föld minden nap rengeteg apró testtel találkozik úi~ kis résen áramlani kezdett kifelé a levegő és egy perc múlva már halott vagyok, ha nem terem ott mellettem Arszén Georgijevics. Az űrhajón tértem magamhoz. — Negyven méternyire az ajtótól esett össze — szólalt meg Pajcsadze. — A Holdon a nehézkedési erő csak hatoda a földiének, öt ugrással maga mellett termettem. Betapasztottam a rést » & elpusztulhatott volna vel«n együtt! — Meg kellett kísérelnem a megmentését. Különben a gyilkosa lennék! — Mi több! — mondta Kámov. — Az űrhajón még sokáig nem tértem magamhoz. Időnk kezdett lejárni. Pajcsadze elvtárs egymaga fejezte be a mintavételt. Többször kiszállt, kockára téve ételét. ján Ezek az anyagrészecskék csak nagyon ritka esetekben érik el a felszínét. Rendszerint nagy magasságban a levevősúrlódás következtében elégnek. C'-~kran voltunk szemtanúi enr-1- a jelenségnek és helytelenül „hulló csiilagok"-nak nevez■*— Maga talán nem tptte volna meg? — Tegyük fel, hogy megtettem volna — nevette el magat Kámov. — Cselekedete akkor is P‘ teSondolatlan volt! (Folytatjuk.)
