Petőfi Népe, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-18 / 166. szám
1 «Mal "'S?, július 18, szerda Rátermettségből vizsgáztak Úttörőélet Dávodon Pereg a magnószalag, a dallamok lágyan, megnyugtatóan ölelik körül a feszülten figyelő lányokat Ellőttük papír, rajta gépelt szöveg. A feladat: — karik ázzék be az j,e5 betűket egyúttal jelöljék a zenében történő hangváltásokat és az észlelt zavaró ingereket Játékosan egyszerűnek tűnő vizsgálat, mégis sok mindent elárul Hogyan oszlik meg a vizsgázó figyelme akkor, amikor különféle hatások érik, milyen a koncentráló képessége, egyszóval rendeikeziik-e a Kecskeméti Felsőfokú Óvónőképző Intézetnél jelentkező óvónőjelölt azokkal a képességekkel, amelyek erre a pályára alkalmassá teszik. Letelt az idő, kikapcsolják a magnetofont. A végleges értékelésre még csak ezután kerül sor, de a jelek szerint a felvételi vizsga első része jól sikerült. „Csak így menjen a többi is” — sóhajtanak a lányok az intézet óvodája felé vezető úton. Itt, arról a képességükről adnak számot, hogy mennyire értenek a gyerekek nyelvén, hogyan találják meg velük a közvetlen kapcsolatot Kezdődik a játék. A kicsinyek fegyelmezetten köszöntik a leendő óvónéniket, akiknek első szavát meg-megremegteti a viszszaíojtott izgalom. Aztán úgy megy minden mint a karikacsapás. Látom a vizsgáztató tanárok szemén — pedig minden apróságra kiterjed a figyelmük: játékszervezésre, irányítókészségre, mozgásra, még a beszédstílusra is — elégedettek az eredménnyel. Nem könnyű Madat megállapítani, hogy hat megyéből és a fővárosból érkező 240 lány közül ki legyen az a 105 növendék, akiből majd az óvodák számára művelt hivatásukat értő és szerető, kommunista világnézetű óvónőt nevelnék. Hiszen ezek a lányok mindnyájan érettségizettek és azért jöttek ide, mert nagy kedvet, hivatást éreznek a gyermekneveléshez. A pdlisvörösvári Zsíros Katalinnak nevet a szeme, ahogy mondja: — Mindig érdekeltek, vonzottak a gyerekek. Sokat foglalkoztam velük. A nyári vakációk alatt odahaza és Pesten dolgoztam óvodában. Régi vágyam teljesülne, ha felvennének. A hallgatag Zójánszki Mária is gyermekkorából őrzi a vágyat: nevelni, gondozni az elhagyott, apátlan-anyátlan gyerekeket Állami gondozottként nőtt fel és szeretne a fóti gyermekvárosba kerülni — óvónőnek. Sasvári Anna az erős jelleműek közé tartozik. Tizennégy éves korában kijelentete: — óvónő akar lenni, semmi más. Szülei nem túlságos lelkesedéssel fogadták elhatározását. „Gyerek vagy még, magad sem tudod, mit akarsz" — legyintettek és beíratták a közgazdasági technikumba. Elvégezte zokszó nélkül, most mégis itt van. — Remélem, felvesznek — mondja. — Ha mégsem? Akkor jövőre újból megpróbálom... Ezt mondták a többiek is. Biczó Borbála, aki. hogy könnyítsen családja anyagi helyzetén, műszaki rajzolóként dolgozott. Most már testvérei is dolgoznak, megszűntek otthon a gondok és azonnal jelentkezett, régi tervéhez hűen — óvónőnek. Terplán Judit előtt színes, mulatságos műanyagbábu. „Kabala.” „Az érettségin is vélem volt — simogatja végig tekintetével — és „szerencsét” hozott Na igen. sokat tanultam, ide sem jöttem felkészületlenül.5 E5gy másik kislány parányi mackót szorongat Játékosan vidám lényük, derűt vagy szorongást kifejező tekintetük a nemrég átélt gyermekkort idézd. Fiatalok, szinte gyerekek még, de saját sorsukról szilárd önállósággal döntenek. Tudják, hogy az óvónőpálya áldozatvállalást, felelősségteljes nevéLőmumkát jelent „Aks szereti hivatását, a gyerekeket az örömét leli ebben a munkában. Mi pedig szeretjük, örömeivel, nehézségeivel együtt — jelentette ki egy karcsú, szemüveges kislány. Körülötte mindenki helyeselt lelkesen... Lassan szétszélednek a lányok, Fordította s Sárköai Gyula 12. Belopolszkij megállapította, hogy a felső felhőréteg 165 kilométerre van tőlünk. Kámov a rádiófényszóróval ..kitapogatta". hogy 177 kilométerre vagyunk a bolygó felszínétől. Tehát a felhőtakaró 12—13 kilométer vastag lehet. Beköszöntött a döntő pillanat. Kámov lenyomott egy gombot, űrhajónk testéből széles szárnyak kúsztak elő. A felhőtakaró összezárult fölöttünk. Sűrű ködbe kerültünk. A motorok pillanatra elhallgattak, aztán ismét működésbe léptek, de már sokkal halkabban dolgoztak. A fékezés megszűnt, felváltotta a haladó mozgás. Sugárhajtású repülőgéppé változott űrhajónk egyre mélyebben merült a felhőkbe. Kámov nem vette le szemét a periszkópról, s a mellette álló Belopolszkij pedig hangosan mondta be a rádiófényszóró közlése alapján a repülés magasságát: — Kilenc kilométer’ Nyolc!..! Hat!... Szívem vadul kalapált. Hat kilométer választott el bennünket egy másik bolygó felszínétől, melyet ember eddig még soha sem látott. — öt! — Irányítsa a fényszórót a Venusra — mondta Kámov. AEg, hogy Belopolszkij kimondta: — Másfél! — Kámov megfordult, s halkan így szólt: — A Venus! Alattunk háborgó víztenger terült el. Jól látszottak a hófehér hullámtarajok. Nyilván erős szél tombolt. Száraföldnek sehol nyoma. Odafenn sűrű felhő, lent sötét, ólomszínű víz, s ezt a sötét képet tompa félhomály borítja. A Venus nappali féltekéjén voltunk, de a világosság inkább estére emlékeztetett. A tíz kilométeres felhőréteg szűkmarkúan eresztette át a napfényt, és csak a bolygó napközelsége miatt lehetett mégis látni. Fölöttünk és mindenfelé szinte állandóan élénk villámok cikáztak. Még az űrhajó falán is áthallatszottak az iszonyatos égzengések. A szinte fekete záporfal hatalmas területen egyesítette az eget a tengerrel. Űrhajónk most egyfcilométernyi magasságban repült. Kámovnak percenként változtatnia kellett az irányt, hogy kikerülje a hatalmas erejű viharfrontokat. amelyek egymásután kerültek utunkba. Negyvenperces repülés után kénytelenek voltunk az egyik viharfront szélén keresztülhatolni. Mintha az űrhajó a tengerbe merült volna. Teljesen sötét készülődnek a következő próbatételre. Az egyik teremben anyanyelvi kultúrából vizsgáznak, két ajtóval távolabb az óvónőnél alapvetően szükséges zenei hallást vizsgálja a szakértő tanárokból álló bizottság. És a rajzteremben az ecsethez, rajzhoz nem szokott kezek lázas igyekezettel formálják szabályossá, színessé a modelleket: — henger- és négyszögalakú testeket Az őszülő hajú, örökké friss, energikus igazgatónő, Burchard Ekzsébet szavai jutnak eszembe: — Mindent élkövetünk, hogy valóban rátermett, gyermekszerető fiatalokat adjunk az országnak. Mert csakis az ilyen óvónők képesek szfwel-lélekkel foglalkozni a kicsikkel és megteremteni már az óvodában azokat a világnézeti, erkölcsi és kulturális alapokat melyek a szocialista ember jenemének kialakításához, formálásához szükségesek. Sokat kell még tanulni — két évig — ahhoz, hogy hivatásszeretetük mellett jól képzett, alapos szaktudással rendelkező óvónőkké váljanak. De máris olyan otthonos biztonsággal járnak az intézet falai között ismerkednek a környezettel, mint akik bíznak abban, hogy ősszel ismét visszatérnék. Vadas Zsuzsa A falon oklevelek sorakoz" nak, a szekrényben serlegek. Az elcsendesült termekben jólesik visszaemlékezni a sok kitüntetés ifjú gazdáira: — a dávodi általános iskola úttörőpajtásaira. A Táncsics Mihály úttörőcsapat tagjai nemcsak a lelkiismeretes tanulásban, az órákra történő alapos felkészülésben jártak az élsők között Az elmúlt tanévben felkeresték a község termelőszövetkezeteit, hogy felajánlják segítségüket az őszi betakarítási munkáknál. Szorgalmasan szedték a paprikát, gyümölcsöt, ültették a fákat A tavasz beköszöntésével ismét jelentkeztek. így történt, hogy a tsz-ekben megszokottá vált a gyümölcsösben serényen dolgozó, facsemetéket gondozó piros nyakkendőé pajtások kedves látványa, A rajvezető nevelők és Lankovics János csapatvezető tudásuk legjavát nyújtva nagy szeretettel foglalkoztak a gyerekekkel- Az eredmény nem is maradt el. Három éven keresztül mindig a dávodi úttörők nyerték el a járási vándorzászlót, mely most már végleg náluk maradt. Művészileg is sokat fejlődtek az úttörők kulturális seregszemléjén, megyei, járási versenyeken négy éven át kiválóan szereplő énekkar tagjai, a táncosok, színjátszók és szólisták. Nemrég zajlott 1« Budapesten az úttörők Béke és Barátság Kulturális Szemléje, ahol 12 pajtás — a tánccsoport tagjai — lett ismét aranyérmes. A kultúr csoportok színvonalának emelkedése a szakos nevelők — többek között Magyar Jánosné és Agatics János — jó munkájának eredménye. A tanulás, értékes társadalmi munka és a széleskörű kulturális elfoglaltság mellett szakítottak időt a sportolásra is. Gazdag János szakfelügyelő és Illés István nevelő irányítása mellett több versenyen is jól szerepeltek a labdarúgók, négytusázők, asztaliteniszezők és a sakkozók. Megjavították az MHS csónakjait és hozzáláttak a rendszeres vízisportélet megteremtéséhez, szakőrsök alakításához. A víziraj tagjai már elfoglalták helyüket a Ferenc-csatorna mellett. Úszással, evezéssel töltik a nyári szünet vidám napjait- A szemlén aranyérmet kapott pajtások a csillebérci nagytáborban üdülnek. De a többiek is útrakelnek nyaralni, kirándulni az ország szép tájai, nevezetes helységei felé. Jól megérdemelt nyári pihenőjüket töltik a dávodi nevelők és pajtások, hogy ősszel friss erővel, jókedvűen lássanak hozzá ismét a munkához, tanuláshoz. M. 3. HASZNOS VETÉLKEDÉS Kecskeméten eddig inkább csak értekezleten vitatkoztak arról, hogy itt az ideje hozzálátni a fiatalok kulturált szórakozási lehetőségeinek megteremtéséhez. Sok szó esett az érdeklődés hiányáról — mint legsúlyosabb akadályáról a tartalmas, színvonalas szórakozásnak, időtöltésnek. „Csak a tánc érdekli őket” — mondták a kétkedők. De hogy mennyire nincs igazuk, arra ékes bizonyíték a Kecskeméti Konzervgyár péntek este lezajlott vidám vetélkedője. lett. Ä villámok oly sűrűn cikáztak, hogy szinte eggyéolvadtak. Állandóan mennydörgött az ég a elnyomta motorunk hangját Szerencsére az egész csalt egy percig tartott. Elhagytuk a viharsávot A repülés magassága erősen lecsökkent Alig 300 méter választott el bennünket a tengertől. Az űrhajóra zúduló súlyos víztömeg 700 méterrel lejjebb nyomta a gépet. Kissé ki világosodott, a látási viszonyok megjavultak. Én kihasználtam ezt: néhány felvételt készítettem a Venus óceánjáról. Ismét széles fekete sáv tűnt fel előttünk. Az űrhajó hirtelen a magasba csapott. Egy perc múlva újra a tejfehér ködben repültünk. A tomboló vihar alattunk maradt Eltelt egy félóra. Végre ismét megpillantottuk a bolygó felszínét Alattunk megint csak az óceán terült el. Mereven néztem tajtékos hullámait, abban a reményben, hogy talán távcsövemmel felfedezem benne az élet legkisebb jelét, de hasztalan. A víz is, a levegő is üres volt. A legerősebb lencsét szereltem gépemre, s számtalanszar lefényképeztem a Venus óceánját Talán az. ami elkerülte az én szememet felbukkan a felvételeken. Az űrhajé nyolc órai repülés után végre parti sáv fölött húzott el. A vizet erdő váltotta feL Olyan végtelen volt mint az óceán. Sűrű növényszőnyeg terült el mindenfelé, egészen a látóhatárig. De nem zöld. hanem vöröses-narancssárga színű. Kámov még lejjebb ereszkeelött megtelt — zsúfolásig — a városi művelődési ház nagyterme. Jötték a „haverokért” szurkoló fiatalemberek, a kíváncsi lányok, zömmel a konzervgyárból, de más üzemektől, vállalatoktól is érkeztek szép számban. A színpadon foglaltak helyet a vidám vetélkedők. Két csapat — hat-hat tagból — a két héttel ezelőtt lezajlott elődöntők győztesei. Most itt a nagy nyilvánosság, barátok, ismerősök szemeláttára készültek „összecsapni”, hogy eldöntsék: Ki tud többet? A konzervgyár I-es vagy II-s telepének csapata? dett. Sűrűn nőtt óriásfákat pillantottunk meg. Filmfelvevőgépemet merőlegesen lefelé irányítottam. A tömör erdőfalon egyetlen rés sem látszott őserdő volt amilyen valószínűleg a kőkorszakban borította a Földet A kilencedik óra végén hatalmas folyót vettünk észre. Sűrű erdővel borított partok között hömpölygött. s nyilván az óceánba ömlött Kámov követte folyását, s kihasználva a két vihar közti lélegzetnyi szünetet alig száz méternyire ereszkedett le. Pajcsadzéval ketten fényképeztük a közeli partot. Ha bármiféle állatok vannak a bolygón. azoknak itt kell tanyázniuk. A mintegy két kilométer széles folyón olykor egész fákat láttunk úszni. De állatok vagy madarak semmiféle nyomát nem fedeztük feL Hirtelen eltűnt a tejfehér köd. Fölöttünk sötétkék égbolt terült el, rajta a vakítófényű nap. amely sokkal nagyobb volt mint a Földről nézve. A csodálatos szépségű kép oly gyorsan eltűnt amilyen váratlanul megjelent Ismét felszálltunk a felhőkbe. Odakint újból köd gomolygott. Egyre sötétedett Két csillagászunk négy levegőpróbát vett. Én háromszáz felvételt készítettem. Ekkor Kámov így szólt. — űrhajónk elhagyja a Venust! Egy utolsó búcsúpillantást vetettem az egyre távolodó bolygóra; „Ha valaha megjelenik rajtad az emberszabású lény, tiszta szívemből kívánom neki. boldogan éljen gyönyörű szülőbolygóján! (Folytatjuk.) A mindenki által Jól ismert népszerű Vécsy György — a művelődési ház ni), vezetője — hozzákezdett a játékhoz: Szellemes szavai, megjegyzésed nyomán ellenállhatatlanul tört ki a nevetés nézőkből és szereplőkből. Megszűnt, elmosódott a határ színpad és nézőtér között. Jókedvből, nevetésből nem volt hiány ezen az estén. A konzervgyár vezetőiből álló zsűri pedig nem győzte osztogatni a helyes válaszokért járó pontokat. Mert az üzem fiataljai meglepően jól szerepeltek. Ügyesen, jól válaszoltak nemcsak a szakmával összefüggő, hanem a helyismereti — ki építette a színházat* ki a városi tanács épületét, milyen nagy író és költő tanult Kecskemét iskoláiban — irodalmi, zened j művészeti ágakból összeválogatott „találós kérdésekre5 is. Ahol megakadtak, ott „besegítettek” a nézők, akik lankadatlan érdeklődéssel szórakazták végig a késő esti érákba nyúló előadást. Végül, az eredmények értékelésénél kiderült, hogy mindkét csapat egyformán jól szerepelt, ^holtversenyben” végzett. Így valamennyi vetélkedőt, — még a nézők közül is a legtöbbször felszólalót — jutalomra javasoltak. A megajándékozottak boldogan szorították magukhoz a jól megszolgált likőrös, féketekávés készletet, vázákat, könyveket és vásárlási utalványokat. Kipirultan, elégedetten távoztak a vidám vetélkedők és a még vidámabb nézők. Kint az utcán, útban hazafelé még hosszasan tárgyalták az est élményeit, fordulatokban bővelkedő, derűs eseményeit Nem akadt senki, aki megbánta volna, hogy eljött. Sőt, többen kérték, hogy minél gyakrabban rendezzenek hasonlót. Hiszen olyan nagyszerűen érezték magukat, nem ártana többször is ^vetélkedni” egymással. Sok mindenre választ adott ez a vidám vetélkedő. Elsősorban arra, hogy igenis fél lehet kelteni az üzemekben dolgozó ifjúság érdeklődését a szórakoztatás hasznos, kulturált formái iránt. Követni kell a konzervgyári jó példát A kezdet biztató. ., Már az előadás megkezdése
