Petőfi Népe, 1962. július (17. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-03 / 153. szám

I t. oldal 1962. július 3, kedd Személyes kapcsolat az olvasókkal MegfeSsetösea mostoha viszonyok között fde| meg hivatásának a kis­körös! járási könyvtár«, Eegnagyob göncijük: a könyvtár vezetőinek, hogy a községekben nincs alkal­mas helyiség, ahol mutatósán, az olvasók igényeinek megfelelően he­lyezhetnék el a könyveket. Sehol sínes lehetőség arra — Kecelt ki­véve , hogy berendezzenek egy olvasószobát» A könyvtárak inkább raktárfélék, ahol az összezsúfolt kö­tetek tömegéből maga az olvasó nem válogathat, hiszen a könyvtá­ros is alig fér hozzá a keresett könyvhöz. Manapság bizony még csak ábránk a legtöbb helyen a szabadpolcos kölcsönzési módszer. Krősen akadályozza a munkát az Is, hogy a járási könyvtár dolgozói jármű híján időt rabló módon, ne­hézkesen jutnak ki a községekbe vonattal, vagy autóbusszal, Kevés a könyv A járási könyvtár mégis tisztes eredményekkel szerepel a megyei nyilvántartásban. Tavaly a lakosság 11,2 százaléka volt könyvtári olvasó, az egy lakosra jutó kölcsönzés 2,5 volt. Pedig a könyvállomány sem valami gazdag. Ezer lakosra alig 500 kötet jut, a teljes könyvállo­mány 31 ezer. Ezt a mennyiséget — többek között éppen a helyiség hiány miatt — nem éppen arányo­san osztották el a községi könyv-Negyven új filmet mutatnak be a nyáron a Báes-Kiskun megyei mozik Tizennégy nemzet változatos témájú filmjei szerepelnek a megyebeli mozik nyári műsor­terveiben A negyven új, bemu­­• tatásra váró film között kedvé­re válogathat a mozikedveló kö­zönség. Ízelítőül lássunk néhá­nyat a legjavából: Elsőinek kell megemlítenünk a Cannes-i Fesztiválon bemu­tatott Amikor a fák még na­gyok voltak és Mihail Romm Egy év kilenc napja »című új filmjének a műsorra tűzését Az utóbbi főszerepét, a népszerű Alekszej Batalov játssza. Három űi francia film is sze­repel a bemutatók között Hite­les eseményeken alapul Fran­cois Viliiére filmje A nagy érett­ségi, Claude Brasseur. Dany Sa­vai és Pierre Dux főszereplésé­vel. A Milady bosszúja, a „Há­rom testőr” folytatása, főszerep­ben Mylene Demongeot-val. A nagyváros örömei című vígjá­ték főszerepét a kitűnő Bourvil játssza* Napjaink ifjúságához szól a Szemtől szembe című csehszlo­vák film. Júliusban három amerikai fil-»OCOOOOOOOOOOOO Sásdi Sándor: BOLDOG HAJLÉK Az Íré vallom áfa új regényéről: .,A regényben Gyuri emléke ki­törölhetetlenül él bennem. A Bol­dog hajlék hőse kisgyermekkori játszótársam volt, később Igaz ba­rátom. Kitaláltunk sokféle játékot, együtt jártunk fürödni a Varjü­­"átra; Gyuritól tanultam meg, hogyan kell a fosztó fűzfaágból sí­pot faragni és lábától megfosztott cserebogárból szélmalmot készíteni. Korán, a regényben elmondott tragikus módon veszítette el édes­anyját; tizenkétéves korában az édesapját. Árvaságában fogadtuk meg. hogy amíg élünk, kitartunk egymás mellett. Amikor elkerültem a városi iskolába, és karácsonyi, húsvéti szünetre hazamentem, Gyu­ri ott várt a Dancsa-horónál, tettet­te, mintha véletlenül került volna arrafelé és halkan kérdezte: „Meg­jöttél?” Erőszakkal kivette kezem­ből a csomagot, s mesélni kezdett, mi minden történt a faluban, amíg én odavoltam. Egyedülvalósága miatt, tizenhét­­éves korában megházasodott, de ha kettesben maradtunk, az én ked­vemért visszavalt.ozott játékos gye­rekké, és segített faskatulyából ké­szített kiskocsi elébe fogni a ku­tyánkat. Szörnyű zivatarok kifor­gattak mindenemből, de megma­radt Gyuri utolsó levelezőlapja: „A Kamuhájdrnezel cseresznyefán már pirosWi a gyümölcs, de csak ak­kor szedünk maid belőle, ha te ha­zajössz . .." Aki akar, ebbő} meg­érthet mindent. A legtöbb Író dédelget magában egy témát, amelyből élete „nagy művét” szeret ne felépíteni. Így gon­doltam én nagyon sokszor arra, hogy Gyuri nehéz sorsából kibogo­zom mindazt, ami regénybe kíván­kozik, de nem mertem elkezdeni. ftéges-régen meghalt már: fiatalon, mint #7 anyja, tüdobajban, mint az apja- A felesége, egyetlen kislánya Is utána ment; valamennyien ott fekszenek abban a temetőben, amelynek akácai és ecetfái belesu­sognak éjszakai álomba mindig egy­forma dallamon, mindig egyforma szöveggel... A sírok szaporodnak, az élők fogynak, nincs már közöt­ök senki, ajkit bántana az. hogy '-•lekerült e történetbe, mert talán nekem sincs már sok időm hátra. Hiszen az én falumban az a köz­mondás is járja: i,Hatvan felé, ha­at!eÜiiU» met is bemutatnak filmszínhá­zaink. Bizet operájának modern, színes változatát, a Carmen Jo­­nes-t Otto Preminger rendezte, a főszereplő Dorothy Dand ridge. Kíméletlenül tárja fel a való­ságot Rogosin dokumentumfilm­­je a Jöjj vissza Afrika! Ugyan­csak Rogosin készítette Az iszá­kosok utcája című dokumentum filmet is. A nyári hónapokban három NDK-film szerepel a mozik mű­során. Érdekes bűnügyi történet a Szombat esti tánc. a német munkássportolók életéről szól A nagy mérkőzés és háborúelle­nes célokat szolgál a Pokol szol­gálatában című film. Milyep veszélyeket rejteget­het a gyermek szániára az utca? Erre hívja fel a szülők figyel­mét a Ne fogadj el édességet idegentől című angol film. Az angolok másik filmje a Túl fia­tal a szerelemre —- a fiatalko­rúak bíróságán játszódik le. Júliusban kerül közönség elé a Kísértetkasiédy Spessartban című színes, zenés, nyugatnémet filmszatíra. Augusztusban pedig Heinz Rühmann főszereplésével bemutatják az Aki átmegy a falon című filmszatírát. Ugyanebben a hónapban tű­zik műsorra az 1960-as olimpiai játékokról szóló A nagy olim­pia efmű, valamint a Banditák című olasz filmet és a jugosz­­lávok önfeláldozás című alko­tását. Az augusztus elején be­mutatásra kerülő argentin film címe: Lázadás. Cselekménye a cukomádültetvényeken játszó­dik. hősei indián leány és sze­relmese. tárak között. A IS községi könyv­tár között olyan is van, mint az akasztói, ahol 727, vagy a böcsai, ahol 910 kötet az összállomány. Kecelen viszont 7700 kötet van, ami nem azt jelenti, hogy ott sok könyv, hiszen Vető Györgyné könyvtáros megyei arányokban is kiváló munkája nyomán UOo-nál több az olvasók száma. Közelebb az olvasóhoz A járási könyvtár vezetői mind­ezeket a nehézségeket úgy igyekez­nek leküzdeni, hogy jó módszerek­kel közelebb viszik az olvasókhoz a könyvet. Ennek a célnak érde­kében létesítettek 34 tanyai köl­csönzőt. Bár a csekély könyvállo­mány miatt ez a szám meglehető­sen nagynak látszik, elérték vele. hogy a községektől távoleső tanya­­központban is növekszik, gyarapo­dik az olvasók tábora. „Az olva­sókhoz közelebb kerülni!*9 •— e cél jegyében született meg Kiskőrösön az a munkamódszer is, hogy a külső kerületek lakosainak egy­­egy olvasó lakásán tartják meg az irodalmi ismeretterjesztő előadáso­kat. A téli időszak programjában Iro­dalmi és mezőgazdasági könyvis­mertető előadások szerepelnek min­den községben, író—olvasó találko­zók, s a TIT, földművesszövetkezet, valamint a művelődési otthonok szorosabb együttműködése. Kövessék mindenütt a jó példát Mindezek jő munkamódszerek, ki­válóan alkalmasak arra, hogy a la­kosság minél szélesebb rétegeivel megszerettessék a könyvet, az olva­sást. Ugyanakkor tiszteletreméltó kísérletek is arra, hogy a könyv­tári dolgozók a szűkös állomány és a helyiséghiány okozta nehézsége­ket legyűrjék. Köztudomású, hogy könyvtáraink egyrésze a nyolc-tíz évvel ezelőtti viszonyoknak meg­felelő körülmények között dolgozik. Államunk akkor nagy erőfeszítések­kel és súlyos anyagi áldozatokkal látott hozzá a könyvtárhálózat gyors fejlesztéséhez. Ma már azon­ban a helyi tanácsok segítségére, a helyi anyagi eszközök igénybevé­telére van szükség ahhoz, hogy a megnövekedett helyi igényeknek és a korszerű követelményeknek meg­feleljenek. Példaképül állíthatjuk annyi sok közül éppen a kiskőrösi járás egyik községi tanácsát, a solt­­vadkertit a többi elé, ahol az utób­bi két évben 10—10 ezer forinttal járultak hozzá a könyvtár fejlesz­téséhez. Vagy jó például szolgálhat bármelyik községünk vezetői szá­mára az Izsáki tanács idők szavát értő támogatása, amely külön épü­letben helyezte el a községi könyv­tárat, s még a könyvtárosnak is lakást juttatott. Ezek a példák, hangsúlyozzuk, nem egyedülálló esetek. S ha majd a kiskőrösi járásban mindenütt Ilyen megértésre talál a könyvtár­­fejlesztés ügye, akkor a könyvtári dolgozók korszerű munkamódszerei bizonyára a mostaninál sokkalta na­gyobb eredményekkel járnak. M. B. A szövőszék művésze Kecskeméten a Szenthá­romság temető főútjának külső felétől jobbra a 8. sorban szürke márvány sírkőn sokatmondó fel­írás található: „Virág Apró Jó­zsef műtakács, a „Koronás Arany Érdemkereszt” tulajdonosa. Meg halt 1913-ban.” A paraszti őstehetség és erő ha nem is léphetett a régi élet­ben arra az útra, ahová való­jában hívatva volt, de a félúton is megmutatta, hogy a nemzet és nép kimeríthetetlen erőfor­rása. Ennek a forrásnak egy csillogó cseppje volt Virág Ap­ró József. Koldusszegény kecskeméti nap­számos fia volt. Az értelmes, ügyes gyerek szép gyermekál­mait virágos takácsmintákba akarta szőni. Édesanyja a kis szemefényét hiába vitte a ta­kácsok céhéhez, ott már nem volt hely új inas számára. Jobb híján. Kökény Pál „zsákszövő mester uram”-hoz szegődtette be 1850-ben. Mikor megkapta a „legény” (segéd) céhlevelet, mű­­vészlelke űzte, hajtotta a to­vábbtanulásra. Évtized eh en át vándorolt, hogy megtanulhassa a durva zsákszövés helyett a takácsmű­­vészefet. Erdély és a Szepes­­ség őrizték meg legtovább a ta­kácsipar mesterfogásait. Több mint 15 esztendőt töltött két országrészben. Figyelt, tanult, elleste a titkokat, s azokat to­vább tökéletesítette. Az 1870-es évek végén hazajött, s a mos­tani Mátyássy utca 3. szám alatt takácsműhelyt nyitott. Már több országos kiállításon nyert díjat, mikor meghirdették az országos milleniumi kiállí­tást. A nagy versenyre ő is él­küldötté mesterremekét A két­méteres lobogó egyik oldalát Kossuth Lajos életnagyságú szőttes alakja díszítette. Olyan csodálatosan finom munka volt, hogy a zsűri némely tagja azt mondotta: csak festés lehet. Ekkor nagyítóüveggel vizsgálták meg, s megállapították, hogy az bizony szövés. Elnyerte — mfirt eteő — a milleniumi aranyérmet s „Koronás Arany Érdemke­­reszt”-tel tüntették ki. Virág Apró József mégsem erre volt legbüszkébb! 1900-ban remekművének má­sát elküldötte Jókai Mórnak, az ország akkor legnépszerűbb em­berének. Jókai jobbkezének gipszbe ömlött másával ajándé­kozta meg viszonzásul. A kísérő levél így hangzik: „őszinte őrömmel fogadom az ön által készített arcképeket, mint .tanúságjeleit a magasra fejlődött hazai iparművészeinek, s a hazafi szívben megöröklő­dött kegyetlenek. Nagy becsben fogom azokat tartani, s dolgozó­­szobám legbecsesebb ereklyéi között fogom megőrizni. Fogad­ja ön viszont tőlem emlékül és nagyrabecsülésem jeléül ezt az én jobbkezemnek mintázatát ad­dig is, amíg élő kézzel az ön munkáskezét megszoríthatom! Tisztelő honfitársa, Jókai Mór dr ” Bo'dogf büszkeséggé! muto­gatta e félett kincseit vendégei­nek. Fiatal űiságíró koromban nekem is. Végakarata szerint halála után a városi múzeum tulajdonába kerültek, s ma is ott vannak néhány szőttesével együtt. Dr. Bodócs Gyula tfförő-örs vezetőképző tábor Dunszentbenedekeo Néhány nappal ezelőtt a be­­nedeki Duna-ág festői környe­zetében megnyitotta kapuit há­rom járás: Kalocsa, Kiskőrös és Dunavecse összevont őrsvezető­­képző tábora. A közel négyszáz főnyi gyereksereg naponta rend­szeres kiképzésben vesz részt, megtanítják őket az őrsvezetés minden csínjára, binjára. A messzehangzó reggeli kürt­szó és az esti tábortüzek fellob­banó lángjai sok látogatót von­zanak a sátorvárosba, ahol vi­dám élet folyik. Elmaradhatat­lan a napi dal- és játéktanulás, a reggeli torna és a délutáni fürdés. A szabad pihenőben pedig pattog a labda, önfeledten cseng a vidám gyermekkacagás és táncos lábak dobogtatják az öreg Duna partját. Háromszáz­­hatvan őrsvezető-jelölt tanulja itt játékos kedvvel, felnőtt ön­tudattal, az úttörővezetés szirtes, romantikus fogásait, hogy né­hány év után ők lehessenek majd a gyermekmozgalom szi­lárd pillérei. Kovács Sándor @UZ!-mUA'IY-[2ECZ£-SAVOLY izgalommal gondoltak .az elkö­vetkezendő időkre. — Gyerekeik, világot látunk — mondotta az egyik. — Milyen jó is lesz Afriká­ban!... — Látunk majd néger és (ke­recsen nőt._ — Eszünk majd sok datolyát, narancsot és fügét­— Miközben hallgatjuk majd a sakálok üvöltését... — Oroszlánra fogunk va­dászni... — Elmegyünk majd a kikötő­be mulatni, hogy láthassunk egy-egy jó matrózverekedést.. — Remek lesz, gyerekek... És ha leszerelünk, ottmaradunk Af­rikában, elvesszük majd vala­melyik gazdag ültetvényes lá­nyát feleségül és élünk boldo­gan, gondtalanul. Gazsó csendesen hallgatta őket Szegény szerencsétlenek!— Hát ennyire félrevezették ókét!— Felkelt ágyáról és odament honfitársaihoz. — Fiúk — mondotta halkan —, én is magvar vagyok. Hall­gattam beszélgetéseteket, ter­­vezgetéseteket... Fiúk, a felle­gekben jártok... Gyertek le a földre, közelebb a valósághoz... Én már megiártam azt ahová ti most indultok— Amazok hárman szinte ellen­ségesen néztek a beszélőre. — Hallgassatok meg — foly­tatta. — A valósággal kell szá­molnotok... A valóság pedig nem az, amit nektek itt el­mondtak... A légiós élete nem datolyaevés és oroszlánvadászásj (Folytatjuk.) mennyi volt a légiós számod és hol szolgáltál... — 57 081-es voltam és Távol- Keleten, colonel Simon ezredé­ben teljesíttettem szolgálatot — És természetesen Marseil­­leben akarsz megtelepedni? — Igen. — Rendben van. Még ma in­tézkedem telefonon és küldöm a kérvényt is. Ha egy héten belül nem kapunk választ, ma­gam utazom ez ügyben Pá­rizsba. — Nagyon, nagyon köszönöm, kapitány úr... Nem is tudom, hogyan háláljam meg... — Sehogy! Ez kötelességem egy honfitársammal szemben... Gazsó még aznap közölte a jó hírt LisetteL Hosszú le­velet írt neki, amelyben vigasz­talta, biztatta, s a közeli, bol­dog viszontlátást emlegette. Múltak a napok. Gazsót egyre sürgették a laktanyában, mikor hagyja már el az épületet. <5 captain Pötire és folyamatban levő ügyére hivatkozott. Végül a laktanya parancsnoka még há­rom napig engedélyezte a volt légiós ott-tartózkodását. Gazsó csendben heverészett a nyolcágyas szobában. Nem za­vart senkit. Arra az épület­­szárnyra mindig újabb és újabb lakók érkeztek, végül már va­lamennyi szoba megtelt, a szál­lítmány együtt volt. A 7. számú szobában — amelyben Gazsó is helyet ka­pott — a németek, olaszok kö­zött három, fiatal magyar fiú is terveket szövögetett. Rózsa­színben látták a jövőt, boldog Amikor Gazsó röviden elmon­dotta, mi nyomja lelkét, a lány töprengeni kezdett. — Talán... Talán.. Captain Pöti tudna segíteni... — Captain Pöti?... Ki az?... — A tiroli megszálló erők parancsnoka... Egyébként ma­gyar származású ember... <5 is dolgozott a légióban, több évig... ö bizonyára segít... Most ugyan szabadságon van, nincs a hivatalában, de azért megta­’ láthatja... Innen 10 kilométerre, egy elhagyott várkastélyban la­kik családjával... Gazsó másnap ellátogatott a kastélyba, amelynek ormán ha­talmas francia lobogó lengett A kastélyban heten laktak: a kapitány feleségével és két gyermekével, továbbá a gyere­kek férfi nevelője, egy férfi szakács és egy sofőr. Mind a bárom alkalmazott magyar volt A kapitány szívélyesen fo­gadta a jövevényt, meghallgat­ta panaszát és kérését, majd határozottan mondotta* — Rendben van, földi. A mi­nisztériumban kitűnő ismeret­ségem van. így a dolgot máris elintézettnek veheted. Ezt itt írd alá alul... Fölé a kérvényt én magam fogalmazom meg... Még csak azt mondd meg, 100. — Nézze — kezdte kenettel­jes hangon —, nyugodjon bele a francia állam ítéletébe. Ne vágyakozzék Marseillebe vissza. Illeszkedjék bele itt, Ausztriá­ban a polgári életbe. Hiszen végeredményben mindegy az. A lényeges az, hogy vidáman, jó­kedvűen végezze azt a munkát, amit vállal. •— De én nősülni akarok!... Hiszen elmondtam az előbb... Francia nőt akarok feleségül vennj... Nekem nem mindegy, hogy hol telepszem le...-- Majd elfelejti azt a nőt, hiszen bizonyára csak amolyan katpnakaland volt az egész— Még örüljön, hogy messze ke­rül tőle.. Így szokás az... Ami­kor a hölgy hasán kurtul a szoknya, a katona odébbáll— — Elég, ugrott fel Gazsó. —■ Elég, mert széttaposlak! A kiáltásra belépett az őr és kérdőn nézett a toborzó iroda főnökére. Az gúnyosan nevetett, miköz­ben Gazsóra mutatott. —- Az úr távozni óhajt. A fiú szomorúan ment fel a D. P-hez, az idegeneket ellen­őrző irodába- Az egyik tisztvi­selőnő megsajnálta és bánata felől érdeklődött.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents