Petőfi Népe, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-14 / 137. szám

Í!M5S. június 14, csütörtök 3. oldal Jól bevált a premizál ást rend szer a kiskunhalasi Vörös Október Termelőszövetkezet állattenyésztésében Az Ösztönző módszerek al­kalmazásáról beszélgettünk dr. Tüske Lászlóval, a kiskunhalasi Vörös Október Termelőszövet­kezet elnökével. Hatszázötven literrel növekedett a tejhozam — Különösképpen az állat- tenyésztésben vanak nagyon jó tapasztalataink a premizálásról — mondotta. — Tavaly azt a módszert vezettük be, hogy a tehenészek tervét hónapokra bontottuk és a következő hó­nap 10-én a többlethozam érté­kének a 25 százalékát készpénz­ben kifizettük részükre. Ennek az lett az eredménye, hogy a múlt évi tejtermelési tervün­ket 33 százalékkal túlteljesítet­tük. Az egy tehénre eső évi tejhozam az 1960. évi 2000-ről 2650 literre növekedett. Az A számok ÍRÓASZTALA sarkán szá­mológép áll, s belőle tengeri kígyóként tekergőzik a hosszú papírszalag. Előtte a fél asz­talt befedő lista tömérdek ap­rócska rovatkával és még ennél is több szám. Számtenger. Lát­tán a hozzá nem értőnek szinte káprázik a szeme. Barta Imré­nek, a Bajai Városi Tanács fiatal közgazdászának azonban sokatmondó adatok ezek a já­rás mezőgazdaságának helyze­téről. Egy-egy fordítás a számoló­gép fogantyúján, s a vízszintes és függőleges számoszlopok összege máris jelzi, hogy a já­rás termelőszövetkezetei a kü­lönböző termékekből mennyit kívánnak előállítani 1963-ban. Mire kínál lehetőséget a nö- pénytermesztés szerkezete, ho­gyan alakul az állatállomány, az értékesítés vagy a jövede­lem. MAR A JÓVÖ ÉVI előter- vezés munkálatai ezek. Először a közös gazdaságok vetették papírra elképzeléseiket, a jelen­legi helyzetüket, adottságaikat figyelembe véve. Járási szin­ten aztán összhangba, hozzák ezeket, majd felterjesztik a megyei tanácshoz. Egy-egy já­rás elgondolásait pedig össze­sítik. egyeztetik megyei szinten a népgazdaság diktálta érde­keknek megfelelően, esetleg módosítják és lebontva vissza­juttatják a járásokhoz. Gondos, körültekintő, elemző munkába kerül mindez, ami a minden­napi élethez való alkalmazko­dás, a növekvő igények kielé­gítése szempontjából nélkülöz­hetetlen. TÉRJÜNK azonban vissza a közgazdász számainak birodal­idén már a tejzsírtöbblet utáni premizálást is alkalmazzuk. A többletért a tejüzemtől kapott összeg 50 százalékát kapják a tehenészek. Egy gondozónak 4800 forint prémium A növendékmarha-hizlalásnál külön adunk prémiumot az el­sőosztályú és külön az extrém — osztályon felüli — minőségű hízótinóért, és külön a kétéves kora előtt 450, illetve 500 kilo­grammot meghaladó súlyban átadott növendékmarháért. Min­den elsőosztályú minősítésű mustra tehén után 100, az ugyanilyen minősítésű növen­déktinó után 50, extrém minő­sítés esetén pedig 150 forint a prémium. Az átvételi mért súly szerint 450 kilogrammot elérő tinó után újabb 50, az 500 ki­„vallató ja“ mába. Az adatok összesítésén kívül mit mondanak Barta Imrének az avatatlanok részé­re keveset jelentő számok? — Sokan talán nem is gon­dolják, mennyi mindent — vá­laszolja a rokonszenves köz­gazdász. — Itt vannak például a gazdaságossági számítások, amelyek egyre több tsz-iinkben — jelenleg 39-ből 21-ben — gyakorlattá válnak. Néha szinte megdöbbentőek. Éppen az imént bukkantam rá, hogy az egyik termelőszövetkezetünk — min­den ráfordítási költséget figye­lembe véve — 4 forintért állítja elő a tej literjét, amelynek kü­lönben 3 forint a fogyasztási ára. Felkiáltójel ez, amely mö­gött, ha kutatni kezdünk, ha­mar kiderül a hiba, hol kell sürgősen változtatni. Mert elő­fordulhat, hogy hanyagul bán­nak a takarmánnyal, hiányos a gondozás, vagy kiöregedett, esetleg rosszul válogatott a te­hénállomány s ezért alkalmat­lan a nagyobb hozamok eléré­sére. RÖVIDRE szabott látogatá­sunk alkalmával megtudjuk még, hogy a bajai járás né­hány tsz-ében mélyrehatóan foglalkoznak a gazdaságossági számításokkal, s ezt a tevé­kenységüket a Tudományos Aka­démia munkatársai is támogat­ják. A vaskúti és csátaljai szö­vetkezetek például a sertéshiz­lalás és takarmánygabona-ter­melés önköltségszámításaival foglalkoznak igen behatóan. Rendkívül nagyjelentőségű munka ez és egyik alapja az ésszerű, jól jövedelmező, külön­böző adottságú területeken a legjobban kifizetődő nagyüze­mi gazdálkodásnak. logrammot elérő tinó után pe­dig 100 forintot kap a gon­dozó. Tíz darab együtt átadott első-osztályúra minősített tinó után darabonként újabb 50 fo­rint a prémium összege. Marhahizlalásnál 100 kilo­gramm súlygyarapodásra 3 mázsa abrak a norma. Minden mázsa megtakarítás után 100 forint prémium a gondozóé. Új­szerű módszer az, hogy az ál­lattenyésztésben alkalmazottak prémiumából 15 százalék a ta- karmányosok részére kerül le­vonásra. Így az utóbbiak érde­keltségét is biztosítottuk. E pre­mizálási rendszernek köszön­hető, hogy az elmúlt évben kizárólag elsőosztályú és ex­trém minőségben adtunk át nö­vendékmarhát. Egyik gondo­zónk 40 növendéktinó után 4800 forint összegű prémiumot ka­pott. Az említett premizálás eredményeként tavaly az össz­bevétel 70 százaléka az állatte­nyésztésből származott. Kétezer forint takarmány- megtakarításért A sertéstenyésztésben — ha a választási átlagsúly 12 kg felett van — a töbletszaporulat 33 százaléka a sertésgorröozót illeti. Tavaszi születésű süldő­nek szeptember 1-ig 50 kilo­grammon felüli súlyban tör­ténő hízóba állítása esetén da­rabonként 10 forint a pré­mium. A tavaszi születésű ma­lacok december végéig hízó­ként történő átadása esetén da­rabonként ugyancsak 10 forint jár a gondozónak. Hizlalásnál 1 mázsa takarmányból 20 kilo­grammos súlygyarapodás a norma.. A megtakarított takar­mány után mázsánként itt is 100 forint a prémium összege. Megemlítem, hogy volt olyan falkaátadásunk, amikor 2000 forint takarmánymegtakarítási prémiumot fizettünk ki egy személy részére — hangoztatta végezetül a termelőszövetkezet elnöke. J, T. fz crdaslaíc vállalása Az ordasi Úttörő Termelő- szövetkezet két növénytermesz­tő brigádja versenyez egymás­sal; különböző vállalásokat tet­tek a VIII. pártkongresszus tiszteletére. A többi között elhatározták, hogy cukorrépából 200 mázsát takarítanak be egy-egy holdról. Kukoricából legalább 25 mázsa átlagtermés elérése a céljuk. Evégett a növényt legalább há­romszor megkapálják, a sorkö­zöket többször is kultivátoroz- zák. A 128 holdon termesztett közös kukoricának több mint a felét tárgyázott fészkekbe vetették el. — János, én vagyok, nyissa ki az ajtót! Mozdult a belső retesz, tárult az ajtó, s a be­özönlő fénytől körülpásztázva ott állt Mariska, a majorbeli Mariska, akiről az a hír járta a fa­luban, hogy jó szíve van. Aztán az ajtó becsa­pódott. a retesz is csikorduit, s ismét csendes, üres lett a pincesor ... Félóra múltán megjelent az ablakban János bácsi feje, amelyen bizony összeborzolva, össze­kócolva meredezett az égnek a hai. De ahogy az ablakon kitekintett, a gubancos haj szálanként az égnek meredt, mint amikor valaki mellett gránát csapódik be. s a félelem húzza glédába rakoncátlan fürtjeit. Volt is'oka az ijedelemre. Az úton Julis néni poroszkált a pince felé. el­lenőrizni, hogyan üríti a kancsót egymagában élete párja. János bácsi sokat megélt már. végig vészelte a második világháborút, s még sok minden mást, de ekkora bajban még akkor sem volt, amikor valahol a fronton nyaltába zuhant a bunker te­teje. Elsápadt, az ablak kilincsébe kapaszkodott, hang nem jött a torkán, csak hápogott. Mariska észrevevén eme változásokat, először fáradtság­ra gondolt, de hamar kijózanította a végül han­got kapott János, aki nagy nehezen kipréselt ma­gából egy rövid mondatot. — Jön a Julis! Nem volt sok idő a gondolkodásra. Cselekedni kellett, mert rohamosan fogyott az út Julis néni és a pince között. S János határozott: felhevűl- ten rohant ki az ajtó elé. várva hites feleségéi aki nem tudta mh-e vélni a szokatlan fogadta­tást. hiszen, ha máskor néha-néha fellőtt oldal­bordája után a „hegyre”, az nehezen mozgó láb­bal dülöngélt ajtót nyitni, mert a kadarkával folytatott csatában 6 maradt alul. No, de most az ajtóban várta Julis nénit, s hebegve, dadogva közölíe vele a hírt: — Te Julis, csoda történt, megjelent nekem a Mária. Arról persze bölcsen hallgató*!, hogy nem a mennyei, hanem a falubeli, Julis néni azonban, áld hűtlenségen még sohasem kapta hites urát, s Máriáról mindig a glória jutott az eszébe, most is erre gondelt. Földre vetette magát, János is mellé huppant, térdeltek a porban, s nem hal­latszott más. csal!- Júlia néne mormolása. — Ó, Mária, miért látogattál meg minket, ó Mária, érdemtelenek vagyunk erre. ó, Mária, va­sárnap gyertyát gyújtok tiszteletedre.-.. Közben a földi Mária selymét suhogtatva tá­vozott, hamarosan eltűnt a kanyarban. János bá­csi gondolatban követte, s amikor úgy vélte, nem láthatja már Máriát, az asszony megszólalt: — Hallottad, az előbb elsuhogott... Ezzel felkeltek, bementek a pincébe, néhány pohár borral lehűtötték hevületüket, majd együtt komótosan hazakocogtak. A csodának híre terjedt, Julis néne a legköze­lebbi vasárnap gyertyát gyújtott a csoda tiszte­letére. Csak azt nem értette, hogy miért kacsint cinkosan a komájára János. Nem tudta, hogy annak is elmondta csodálatos megmenekíi Vé­neik történetét. K, S. '/■ Épül a vízmű Kiskőrösön — Kiskőrös nagyközség. Het­venkét utcája van. És az öt­éves terv végére valamennyi utcába bevezetjük a vizet — mondta Szabó Gyula, a községi tanács vb-elnöke. Látva megle­pődésünket, karonfogott és el­kalauzolt bennünket a már fo­lyamatban levő vízmű építésé­hez. — Ezek itt a vízmüvet táp­láló kutak — mutatja az új létesítmény központját. — Még tavaly decemberben készültek el. Az egyik 168. a másik 134 méteres mélyfúrással készült. Percenként 1200 liter vizet ad a két kút. Hozzákezdtünk már a vízvezetékhálózat építéséhez is. Négy év alatt mintegy 60 kilométer csőhálózatot fekte­tünk le, hogy minden utcába eljusson a jó ivóvíz. Ehhez 10 millió forintos beruházásra van szükség, amit részben a köz­ségfejlesztési alapból fedeznek. — És még milyen pénzforrá­suk van? — kérdezem kissé csodálkozva a nagy összeg hal­latán. — Kiskőrösön olyan vízmű­társulat alakul, amelynek lé­nyegében a község minden la­kosa tagja lesz. A társulati tag­díjakból négy és fél millió fo­rint gyűlik össze négy év alatt. Ezt az összeget is az építke­zésre fordítjuk. A lakosság egyébként nagyon lelkesedik a vízműért és mintegy 840 ezer forint értékű társadalmi mun­kát is vállalt oly módon, hogy mindenki a saját háza előtti szakaszon elvégzi a csőhálózat lefektetésével kapcsolatos föld­munkát. — Mi készül el az idén? — Ebben az évben másfél- millió forintót fordítunk erre a létesítményre. Ebből meg­épül a víztorony, a hidrofor, a gépház, s a fő. nyomócsőveze­ték egy része, valhmint az ezt környező utcák vízvezetékháió- zata. A fővezetéket már építi a Kiskunhalasi Vízmű Vállalat. Év végéig elkészül a hálózat a Kassai, a Rákóczi, az Alkot­mány, a Lenin, a Martini, az Árpád, a Szent István, a Mé­száros Lőrinc utca vonalán, s a fő nyomóvezeték innen a Rá kóczl úton át újra visszatér a Kassai utcába. Végigmentünk a megjelölt útvonalon, s az utcákon min­denütt lelkes társadalmi mun kásokat láttunk, akik ásták a vízvezetékhálózat részére az át­kokat. Nagy Ottó Ilyen bővizű kutak táplálják a vízmüvet. A Kiskunhalasi Vízmű Vállalat dolgozói a fő nyomócső­vezetek részére ássák az árkot. Szabó Gyula, a községi tanács vb elnöke, az épülő víz­műről beszélget a Bocsa : znspárral és a Pivarcsi-testvérek- kel, akik szintén vállalták, bogy a házuk előtti szakaszon .elvégzik a lükUu unkákat,

Next

/
Thumbnails
Contents