Petőfi Népe, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-10 / 134. szám

1962. június 10, vasárnap S. oldal LIDICEI MEMENTO A Kiskunhalasi Gépállo­máson Topolszki Mátyás főagro- nómustól érdeklődtünk az idő­szerű munkák végzéséről és az aratásra való felkészülésről. — Talán nem érdektelen, ha élőbb arról beszélek — mondot­ta —, hogy a termelés jobb, gyorsabb irányítása végett gép­állomásunk rádió adó és vevőbe­rendezést kapott. A Győri Hír­adástechnikai Gyár azonban még csak az antennákat szerelte fel, s jóllehet a készülékek is birto­kunkban vannak, anyaghiányra hivatkozva, a bekapcsolást mind­eddig nem tudta elvégezni. Ter­vünk szeri ht a központunkon kí­vül még öt helyen kerül felsze­relésre adó-vevőkészülék: a Ki le­szállási Gépállomáson, Borotán, a kunfehértói Vörös Hajnal és a harkakötönyi Mező Imre Ter­melőszövetkezetben, valamint a Zsanai Községi Tanács épületé­ben. Ezeken kívül a gépállomás műhelykocsija is el van látva egy telepes adó-vevővel. A ké­szülékek üzembeállítása hatal­mas segítséget nyújt majd a termelés irányításában. Trakto­rosaink a műszaki hibákat nyomban közölhetik, s a köz­pont gyorsan intézkedhet az üzemképtelen gépek megjavítá­sáról. Az adatgyűjtés megköny- nyítését is jói szolgálja majd a rádiókapcsolat. Hogy csak egy példát mondjak: a termelőszö­vetkezet közli, mennyi tarlóhán­tást akar végeztetni; az adato­kat diszpécserünk összegyűjti és az illetékes szervhez továbbítja. Reméljük, hogy legkésőbb az aratás idejére már valamennyi rádió adó-vevőnket működtet­hetjük. Negyvennégyeier nor­málholdnyi munka volt a tava­szi tervünk, s már több. mint 53 ezer normálholdat elvégez­tünk, ami 132 százaléknak felel meg. Éves tervünket eddig 40 Dolgoznak a honismereti szakközök Pedagógusok és lelkes alkal­mi kutatók százával gyűjtik az adatokat, tárgyi emlékeket köz­ségeink, városaink történetének megírásáhez, néhol pedig falu­múzeumok létesítéséhez. E munka a népfrontbizottsá­gok „védőszárnyai” alatt az el­múlt év -folyamán kezdett iga­zán szervezetté és rendszeressé válni. Az összefogás és szerve­zettség egyévi hasznát, tapasz­talatait. rendszerezte a kalocsai tájértekezlet, amelyen a nép­frontbizottságok meghívására négy járás — a kalocsai, bajai, dünávecsei és kiskőrösi — hon­ismereti szakköreinek vezetői és népműveléssel foglalkozó szák­emberei vettek részt. Ezen a megbeszélésen világo­san bontakoztak ki azok a he­lyes módszerek, amelyekkel még széleskörűbbé, még gyümölcsö­zőbbé lehet tenni a honismereti szakkörök tevékenységét. Június 16-án e témakörről megyei ta­nácskozás lesz, melyre népfront­bizottságaink véglegesen össze­gezik tapasztalataikat. Ifjúsági seregszemle A kecskeméti és kiskunfél­egyházi járás KlSZ-fiataljai- nak seregszemléjét tartják ma a Tisza menti TŐserdőben. Az ün­nepségen kultúrversenyek, sportmutatványok szórakoztat­ják a környék fiataljait. százalékra teljesítettük. Műhelyünk szerelői valameny- nyí aratógépünket, kombájnun­kat kijavították, a gépek üzem­képes állapotban várják a jú­nius 15-én esedékes szemlét. El­készítettük az aratási rajonter- vet is: 14 áratógépünk végzi majd szerződés alapján a kü­lönböző tsz-ekben a gabona le- takarítását. Az aratandó terüle­tek kijelölését gépállomásunk brigádvezetői és a termelőszö­vetkezeti agronómusok most végzik. Ugyancsak elkészült a cséplési rajontervünk is. A nyá­ri főidény előtti balesetelhárí­tási oktatást valamennyi dolgo­zónk részére megtartottuk. Felkészültünk tehát a nyári mezőgazdasági munkákra, elsősorban az aratásra, amely előreláthatólag e hó végén kez­dődik majd — hangoztatta vé­gezetül a Kiskunhalasi Gépállo­más főagronómusa, J. T. Jiinius 10-én lesz húsz esz­tendeje, hogy a német fa­siszta megszállók a csehszlo­vákiai Klaöno közelében levő ötszáz lakosú kis bányászfa­lut, Lidieét porig rombolták és lakóinak nagyrészét kiir­tották. A bosszú vezérelte őket és a megfélemlítés volt a céljuk. Az ürügyet egy fa­siszta SS-parancsnok elleni merénylet szolgáltatta, amely­ben a cseh nép jogos harag­ja, fokozódó ellenállása ju­tott kifejezésre. Ennek az ellenállásnak növekedését, to­vábbterjedését szerették vol­na meggátolni a megszállók kegyetlen terrorista akciójuk­kal. A kis falu lakosságának férfi tagjait összeterelték és meggyilkolták, a nőket és gyermekeket koncentrációs táborokba hurcolták. S hogy az elhurcoltakra milyen sors várt, mutatja, hogyr az el­szállított 195 lidicei gyerek­ből mindössze 17 tért vissza a felszabadulás után, a többi a náci terror áld jzata lett. Lidice jelképpé nőtt azóta a világ békeszerető, a háború borzalmait mélységesen gyű­lölő emberiség szemében. A csehszlovák kormány elha­tározta, hogy ismét felépíti a falut, s ott ad hajlékot a háborút túlélt elhagyott nők­nek és gyermekeknek. Ma már kultúrotthon, üzletek, új középületek állnak a lakos­ság rendelkezésére. De leg­inkább megható az a gyö­nyörű rózsaliget, amelyet a Június 9-én, szombaton dél­után 5 órakor tartották meg Kecskeméten az Üttörőház nagy­termében a dolgozók általános iskolájának ünnepélyes tanévzá­róját. Az ünnepélyt Varga Mihály, a városi tanács művelődési osz­tályvezetője nyitotta meg, majd dr. Búzás János, a dolgozók ál­talános iskolájának igazgatója beszélt az 198.1/62-es tanév ered­ményeiről és búcsúztatta a most végzett nyolcadikosokat. A tanévzárón megjelent az idei tanévben felnőtt általános iskolai oktatásban részesülő 710 kecskeméti dolgozó. A kitűnő- és jelesrendű tanulók számára Gom­ről-évre kivirulnak, hirdetve: Lidice újra él, s nem tipor­hatta el a barbárság, s a fa­sizmus kegyetlensége... De nemcsak ezek a virágok őrzik a népek testvériségé­nek gondolatát, béikeakara- tát. Számtalan Lidice nevű falu van már szerte a vilá­gon, s parkok, ligetek, em­lékművek, terek és utcák, gyönyörű művészi szobrok és más alkotások vallanak ar- ró>L hegy Lidice tragikus pusztulása és nagyszerű újjá­éledése a béke harcos gon­dolatát plántálta el az em­berszívekben. Megyénkben Kalocsa test­vérvárosának fogadta Lidieét és ennek jeléül kis parkot létesített, melyet szeretettel gondoznak, ápolnak s a heU- ség pusztulásának évforduló­ján minden alkalommal meg­koszorúznak az ittlakók. Az idei évfordulóra a csehszlovák nép képviselői is eljönnek Kalocsára, hogy a kegyelet virágait elhehelyez- zék a park közepén levő em­léktáblára, s kezet szorítsa­nak távoli barátaikkal, test­véreikkel. De ott lesznek gondolatban megyénk más vidékén élő dolgozói is, akik napról-napra vállvetve küz­denek az emberiség bcliós jövőjéért, a holnapok gaz­dagságáért, derűjéért. A kalocsai „lidicei parkot” ma beborítják a koszorúk és virágok, s a világ minden ré­szében a megemlékezések so­kaságán ezrek és ezrek tesz­bos Aladár, az MSZMP városi bizottságának titkára osztotta ki a jutalmakat. A tanévzáró ünnepély az út- törőzenekar műsorával ért vé­get. Szerkesztői üzenetek A Szeleifaluban lakó olvasóinknál' üzenjük, bogy a Kecskeméti. Város Tanács felhívta a Vízmű Vállai'’' figyelmét a kutak karbantartására. A karbantartást a tanács ellenőrizni fogja. • Izsáki olvasónknak: A sövény- rendszerű gyümölcsös telepítésével kapcsolatos megjegyzését köszönjük A közölt adat valóban egy hektárr, vonatkozik. Exportra csomacroliák a soárpát A kelebiai földművesszövetkezet zöldség- és gyümölcsfel­vásárló telepére a termelők május végéig mintegy három va­gon spárgát szállítottak, amelynek csaknem a háromnegyed ré­sze volt exportképes. E munkaigényes, de jól jövedelmező zöld­ségfélét a felvásárló telep lányai, asszonyai válogatják és osz­tályozzák, majd — mint képünkön látható — fél kilós köte- gekbe csomagolják. Felkészült az aratásra a Kiskunhalasi Gépállomás — Rádióval Irányítják majd a munkát — világ dolgozóinak szeretete, megemlékezése és együttér­zése hozott létre. Harminc­négy ország 29 ezer rózsa­boltra található itt, mintegy három hektárnyi területen. S azóta a lidicei rózsák év­nek fogadalmat a békét aka"'- és azért küzdeni kész emb" riség nevében: mindent me— teszünk, hogy Lidice borza*- mai, a háború szörnyűség^5 ne ismétlődhessenek meg soha! T. P. Ünnepélyes tanévzáró Kecskeméten A bőség forrása Négyen jártuk a kunpeszéri határt a megyei tanács végrehajtó bizottsága el­nökével és a Parasztbecsület Tsz két vezetőjével. A szél nagy rohanással sü­vít, mintha elmaradást kellene behoz­nia. A homok íelkorbácsolódik, akár a sivatagi számum, a kötött földek tik- kadnak és satnyul a benne gyökerező növényzet. Mit lehetne tenni, hogy a természet mohó étvágya fel ne falja az emberek szorgalmát és át ne, húzza ter­vezgető számításukat? Meg kell bir­kózni vele. küzdelemben kell csillapí­tani sokszor kegyetlen dühét és hámot kell dobni jó tulajdonságaira, hogy az ember, a több és a jobb ügyét szolgálja. Át kell alakítani a természetet, össz­hangba hozva az ember -szűnni nem akaróan növekvő igényét a természet még rejtett, de fellelhető kincses­tárával. Volt erre mód évekkel előbb? Csak a tervezgető fantázia csapongott, a mezsgye, a kisparcella, az emberi al­kotó erő szétforgácsoltsása útjában állt ennek. A természet egészének meghó­dításáért. az emberek egészének kell a küzdelem terére lépni. Nemrég így is lett: egy falu — egy nóta. Horváth Ambrus . főagronómus legalábbis ígv érzékelteti, hogy Kunpeszéren a szö­vetkezet és a község területileg és min­denképpen egyet jelent. Ezzel megszü­letett a lehetősége, hogy az emberek együttes erőfeszítése többet és gyorsab­ban hódítson a természettől. Ilyen gondolatok bukkannak elő míg szemléljük ezt a magáról szegénységet híresztelő határt. A hallomás így szól: nincs ott csak savanyú legelő kevés birkával és egyetlen, ami virágzik: a szik. Igaza van az előítéletnek? A gabonák rosszul teleltek. De na­gyon szép az őszi árpa, jól kelt a napraforgó és a kukorica. A dinnyét már harmadszor palántázták és még mindig tartanak a szél és a homok kártevésétől. A lucerna gyenge, első kaszálásra köveset adott és a második­ban sem nagyon bíznak. De hát miben lehet akkor bízni? Erre a feleletet a nagy fö'.dhányás mögött szélesen ömlő vízfolyam adta meg. „Igen, ez a Duna-völgyi főcsa­torna — mondja Szakolczai elvtárs, az elnök. — Hét kilométer hosszan szel át bennünket.” S mi, a szemlélődök, alig tudunk szóhoz jutni, mert egyszerre torlódott össze bennünk a látottak- hallottak és az a felmérhetetlen nagy lehetőség, amit ez a hosszan elvonuló víz jelent a szövetkezetnek. Figyelemreméltó kontraszt. A lucerna alig él és dolga végezet.! on ül mellette folyik a temérdek víz. Tíz mázsát ter­veztek holdanként kukoricából. Vajon hány vagonnal lenne több, ha a csa­torna vize a gyökerekhez jutna? A ta­karmány úgy kellene, mint egy falat kenyér, hogy az üszkös muharmagon tartott csibék ne kényszerüljenek fo­gyókúrára. Ez a takarmány valósággal lefolyik a csatornán. A kukoricával r.em érdemes foglalkozni, még öntözöt- ten sem — vallják néhányan. Megpró­bálták már? — kérdezzük. Kiderül, hogy tavaly a nagy aszály idején kísér­letként az egyik táblára adtak 10 milli­métert. És az eredmény: 32 mázsa holdanként. S most már a beszélgetés csak az öntözésről folyik. A vezetők saját ér­veik súlya alatt érzik és érezték is a vízben rejlő lehetőségeket, azonban, mint mondják, nincs elég kiemelőszi­vattyú és valamihez hozzájutni még sok kilincseléssel is nehéz. Ebben bizonyára sok igazság van, de megnyugodni még­sem lehet benne. Az idén 400 holdat terveznek öntözni. Az ötéves terv vé­gére 800-at okoskodtak ki. A lehető­ségek azonban ennél nagyobbak és szinte kínálkoznak a gyorsabb hasz­nosításra. A Parasztbecsület Tsz az elmúlt évet több mint egymilliós mérleghiánnyal zárta és ebben az évben munkaegysé­genként csak 19 forintot, tervezhettek. Kevés? Igen kevés! De a nehéz hely­zetből kilábalni és többre, jutni csak úgy lehet, ha a szövetkezet, jól élve a társadalom adta segítséggel, meg­teremti a forrásokat. Ehhez nagyszerű eszköz és adottság a földeken átfolyó arany: a víz. A szinte minden eszten­dőben aszállyal küszködő szövetkeze­teink mit nem adnának egy ilyen csa-. tornáért, milyen mohón vetnék rá ma­gukat, hogy minden cseppje a növényé legyen. Egy vitorlásnak a kedvező, előrevivő szelet elszalasztani vétek. Tulajdonkép­pen ugyanezt jelenti minden más lehe­tőség parlagon hevertetése. Hát hogy? > jutunk gyorsan az egyről a kettő1 hogyan lesz a szegénységből jómód > az elmaradottból korszerű és modern Csak úgy, ha élünk minden k liláik • zással. Ez az új világ építésének mód­szere. Pártmunkás, szakember, vezet "< számára lehet-e testreszabottabb fe1 adat, mint felnyitni a boldogulás és ■ jólét zárját? Ezt az utat mutassuk b ‘ az embereknek. Lelkesen, szenvedői' ■ sen űzzük magunk előtt a gondokr egészen addig, míg -meg nem oldottu.' Végtelen a kunpeszéri határ és szinte végtelenek a gyors erőrekapás lehető­ségei is. A Parasztbecsület Tsz biztató példájának kövén éleztük érveinket, hogy felkeltsük mindenki figyelmét: sokat veszít az, aki nem hasznosítja teljes mértékben adottságait. A kunpeszériek szorgalmas emberek. Akarják a jót és a többet, vállalják is a munkát. De a repülőgép is úgy van, ha messzebbre akar jutni, pót­tartállyal biztosítja magát. A , Paraszt­becsület Tsz fogadja el a serkentő jó tanács eme messzebbre vivő póttartá­lyát és merítsen többet a bőséget adó vízből. Weither Dániel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents