Petőfi Népe, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-28 / 149. szám

I oldal 1962. június 28, csüiart®* Szebbé, teljesebbé teszi az életét*** Félreeső, csendes utcában hú­zódik meg Kecskeméten az Állami Zeneiskola. Ablakai előtt sokszor megállnak az ar- rajárók. Hallgatják a kiszűrődő hangokat: — a gordonkák mély dörmögését, a zongorán felzúgó gyors futamokat és a gyerekek tisztán csendülő énekét. „A muzsika otthona” — ne­vezték el találóan. Valóban rá­illik ez a név. Falai között meg­hitt közösséget alkotnak a ta­nárok és növendékek. Egy kö­zös cél fűzi össze őkét: a mu­zsika széretete. Munkájukról, eredményeikről, a zenére ne­velés társadalmi jelentőségéről Adám József igazgató tájékoz- látott: Ter jeszteni kell a zenekultúrát — Az elmúlt tanévben 450-en anultak nálunk zongora, hege­dű, gordonka, fafúvós, rézfúvós és ének tanszakon. A tanyaiak még a 6—8 km-es távolságtól sem riadnak vissza. Meg is lát­szik az eredményeken. A tan­szakok tanulmányi átlaga 4,2 körül mozog. Szép múltra tekint vissza az iskola. Itt szerették meg, vá­lasztották élethivatásuknak a zenét, ide jöttek vissza taní­tani: Mészáros Klára, Danics- né Kiss Éva és Héjjas Pál. Hu­szonhármán indultak innen Szeged, Pécs, Budapest főisko­láiba. Ebben az évben is két végzett fiatal folytatja majd ta­nulmányait Szeged zenei szak­iskolájában. A muzsika gazdagabbá, ár­nyaltabbá teszi az emberek ér­zelmi életét. Éppen ezért nem Dr. Miklovleh Miklós? NÖVÉNTVÉDÖSZEREK MÉRGEZŐ HATASA HÁZIÁLLATAINKRA (Mezőgazdasági Kiadó) A könyvet a szerző abból a célból írta, hogy az állategész­ségügy dolgozói tájékoztatást nyerhessenek a forgalomban levő növényvédőszerekről, azok felhasználásáról, különös tekin­tettel a helytelen alkalmazá­sukból eredő mérgezési lehető­ségekre. Ismerteti a fontosabb növényvédőszerek fizikai, ké­miai tulajdonságait és a kü­lönböző állatfajokra vonatko­zóan ártalmas. Illetve halálos dózisokat. Részletesen tárgyalja a mérgezési tüneteket, vala­mint a gyógyítás lehetőségeit és módozatait is. Hasonló tartalmi! összefoglaló mű mindeddig nem jelent meg szakirodalmunkban, s a szük­séges ismereteket a különböző szakkönwekben elszórtan talál­ható adatokból kellett szakem­bereinknek összegyűjteniök. A mű írója nemcsak összefogla­lást ad a tárgykörről, hanem égvén! megfigyeléseit is közli. Állattenyésztőink a könyv adatainak beható tanulmányo­zása után idejében felismerhe- tik és helyesen orvosolhatják V esetlegesen előforduló mér­gezéseket. s így sok esetben nem csekély anyagi veszteséget tudnak elhárítani. Illés Endre: HOMOKÓRA Elé* Endre nagysikerű darabjá­nak Tiaynal Kristóf zeneszerző 'a fd- alakja. Ez a furcsa ,hös” az élet­ben Is szerepet játszik: a meg nem értett és megbántott lángész szere­pében tetszeleg. Mindez a vérévé vált már —, s Így anélkül, hogy igazán tudatában lenne ennek — folyvást hazudik, másoknak, de ma­gának is. Az 6 alakja — de női társának; mintegy művészi ellen­pontjának, Csiky Nikolettnek figu­rái* is — lehetővé teszi, hogy az Író frappánsan, szellemesen, mély pszichológiai érzékkel színpadra ál­lítson és megbíráljon egy jellegze­tes. s olyannyira kártékony értel­miség! karaktert: a sznobot, akinek magatartása, frázisai mögött csak sivár üresség lappang. elégednek meg azzal, hogy a zenei műveltség elsajátítását a növendékek szűk körére korlá­tozzák. A megszerzett tudást és ismeréteket szeretnék tovább­adni, terjeszteni. Slágerek helyett Mozart zenéje Hogy ez mennyire nem hang­zatos kijelentés, csupán annak ékes bizonyítéka az elmúlt tan­év nyilvános hangversenyeinek száma. Nagy sikerrel szerepel­tek az iskolák műsoros rendez­vényein. az úttörőház ünnep­ségein, a városi és megyei kul­turális szemlén. Két alkalom­mal fellépték a Katona József Színházban és az idén első íz­ben rendeztek „Tanár és növen­déke” hangversenyt. A négy nyilvános növendékhangverse­nyen kívül minden tanszak két házi hangversenyt tartott, ahol minden egyes növendék bemutatta tudását a szép szám­ban összegyűlt érdeklődők előtt. Sikerült elérniük, hogy egy­re terjed, szélesedik a »epe­kedvelők tábora Kecskeméten. Azok a szülők és Ismerősök, akik eleinte kíváncsiságból, vagy a gyerekek kedvéért jöt­tek el egy-egy hangversenyre, ma már fokozódó érdeklődéssel ismerkednek a „komoly” zené­vel. Előfordult, hogy némelyik szülő nem tudott ellentállni a kísértésnek: beiratkozott ő is a zeneiskolába... Lassan, fokozatosan tágul a kör. Mind több lesz azok szá­ma, akik a népszerű könnyű melódiák, „slágerdalok” után kedvet kapnak Mozart, Beetho­ven, Csajkovszkij, sőt Bartók és Kodály igazi élményt nyújtó műveihez. — Ha a fiatalság lelkesül a zenéért, akkor mással is meg tudja kedveltetnl. Lelkesedés­ből pedig nincs hiány. Ugrás­szerűen megnőtt az érdeklődés, sajnos, a létszámot emelni nem lehet, így Is szűkösen fé­rünk el — tűnik el a mosoly az egyébként mindig jókedvű Ádám József arcáról, amikor ezeket mondja. Zeneoktatás az előszobában Végigjárjuk mind a tíz tan­termet. ahol 450 gyerek része­sül egyéni oktatásban. Sötét, korszerűtlen, kicsire méretezett valamennyi. A nagy létszám­hoz képest aránytalanul kevés énnyi helyiség. Előfordult, hogy az udvaron vagy az előszobá­ban tudták csak foglalkoztatni a növendékeket, mert nem akadt sehol egyetlen üres terem. Máskor az irodába telepített zongorázók játéka lépten-nyo- mon élhyómtá a szomszédban gyakorló hegedűsökét. A városi tanácson nem isme­retlen ez a nehéz helyzet. Az már tudott dolog, hogy szep­tember elején lebontásra kerül a régi, egészségtelen épület. De, hogy hol kapnak Ideiglenesen új szállást, az még bizonytalan. Mindenesetre a tanácson eldön­tötték. hogy az eddiginél jobb, tágasabb környezetbe költözte­tik az iskolát. Egy-két éven belül pedig gondoskodnak vég­leges, korszerűen felszerelt, minden igényt kielégítő épü­letről. Erre várnak reménykedve az iskola lelkes tanárai, növendé­kei. Az ő vágyukat, távoli ter­veiket foglalta össze búcsúzóul néhány szóban Ádám József: — Űj épületre, nagyobb lét­számú nevelőtestületre volna szükségünk. Ezt a fejlődés, a jelentkezők számának állandó emelkedése. — maga az élet követeli! Ha ez magvalósulna, megnyithatnánk az esti tagoza­tot kizárólag a felnőttek szá­mára, újból működne a hely­hiány miatt abbamaradt zene- óvoda és a népszerű gitáros­kor. Ezáltal még többen talál­nák meg az utat ahhoz a mu­zsikához, amely szebbé, telje­sebbé teszi az életet... Vadas Zsuzsa &UZmtUXIY-E£CZE‘VCAVOLY 96. Lísette nem tudott uralkodni magán, könnyezett... Amint Rosette sírni látta édesanyját, ő is sírni kezdett, de olyan keservesen, hogy Gazsónak majdnem megszakadt a szíve. — Apukám... drága jó apu­kám... ne menj el! — kiáltotta sírástól elcsukló hangon a kis­lány. — Maradj itt velünk! — Hamarosan megjövök, kis­lányom... No, ne sírj! Hozok majd neked hajasbabát... meg főzőkészletet..., no, meg kré­mest... sok finom krémest — mindegyikben ilyen vastagon lesz a krém... Látod?... Alig tudta valamennyire meg­vigasztalni a kislányt Az idő közben múlt, az utolsó csókot sürgette. Lísette szótlanul nyúj­totta arcát Gazsónak, igyekezett erős lenni: egy panaszos szó nem hagyta el ajkát, csak a könnyei folytak szakadatlanul. Rosette viszont hangosan sírt, belecslmpaszkodott a fiú nya­kába és nem akarta engedni... Végül is anyja lépett közbe, gyengéden elvette Gazsótól a kislányt, s elcsukló hangon vi­gasztalni próbálta.,. A fiú fogta csomagját és ne­héz szívvel elindult. A harminc méteren ötször-hatszor vissza­fordult, s integetett, végül be­lépett a Ban-Fart Nicolaus erőd kapuján, oda, ahonnan 1948 tavaszán elindult kalandos út­jára Amint, az erődben észrevették zubbonyának karján a feliratot, amely távol-keleti szolgálatáról tanúskodik, tisztelettel, csodá­lattal néztek rá, ő azonban nem nézett senkire, nem érdekelte semmi. Az irodába, aztán a szálláshelyére sietett... Másnap az Alger gőzös fe­délzetén négyszáz újonnccal — akiket Európa különböző váro­saiban szerveztek be — és mintegy hatvan beteggel —, akik már megjárták Afrika és Távol-Kelet poklait — elindult Afrika felé. Húsz óra múlva a hajó meg­érkezett Qránba. Az Alger uta­sait egy éjszakára a Depába szállásolták be. Gazsó azonnal asztalhoz ült és hosszú levelet írt Lisettenék... Megnyugtatta mindkettőjüket, bíztatta, báto­rította őket.:. A borítékot ter­mészetesen a Hopital Micke Levybe címezte, nehogy Rosette véletlenül is megtudja az iga­zat ... Kissé megkönnyebbült, ami­kor a levelet bedobta az iroda előtti postaládába. Másnap mind a 460-an elin­dultak Sidi bel Abbes felé. Az újoncokat a CP 3. a betegeket pedig a CP 2 várta. Jobbfelé él- vonultav az életerős fiatalok, akik még előtte voltak a kikép­zésnek. az eseményeknek, bal­ra pedig megtörtén, betegen azok. akik már megjárták Tá­vol-Keletet ..: Valamikor ők is olyan bizakodók frissek, élet­erősek voltak, mint a most ér­kezett újoncok.... Azonban Vietnam és Madagaszkár ugvan- csak elvette frisseségüket. élet­kedvüket ... Gazsó — miután elhelyezke­dett szálláshelyén — az udvar­ra sietett, ahol már sokan vol­tak, hiszen az ő csoportjuk ér­kezére előtt is laktak a CP 2- ben. Ismerősöket keresett. Elég Épül a lakiteleki művelődési ház Laklteleken Is teljesül végre a termelőszövetkezeti gazdáit régi vágya: épül az új művelődési ház. Az építkezés már előre­haladott, s a községi tanács végrehajtó bizottsága 500 ezer forint állami támogatással — a tervezett 1963. helyett — még ebben az évben szeretné átadni rendeltetésének az épületet. Az új művelődési ház 2 millió 600 ezer forintos költséggel készül községfejlesztési dlapból és OTP-kölcsönnel. Minden igényt kielégít majd a modern épület. 350 személyesre tervezték és a különféle rendezvények, színházi előadások mellett ebben az épü­letben kap helyet a mozi is. Ilyen lesz a művelődési ház. Előrehaladott az építkezés. sok magyar volt a betegek kö­zött, de egyiket sem ismerte. Végül, az udvar végében egv magános, szomorú tekintetű, is­merős fiúra lett figyelmes. De hiszen ... Ez.. Igen . i. Vörös Jóska., Együtt szervezték be őket Bécstoen, együtt töltötték az el­ső napokat a légióban ..: Ak­kor megfogadták: nem hagyják el egymást, barátok maradnak, így talán könnyebben viselik el sorsukat.., Persze már a ki­képzésnél szétváltak útjaik.., Végignézte Vöröst.:. A. haj­dani erős legény meggömyedt. arca csupa csont és bőr... Tes­te megsárgult... Meghatóttan lépett melléje. — Jóska — szólította meg halkan. Vörös feléje fordította tekin­tetét. pillanatig emlékezetében kutatott, azután örömmel fel­kiáltott: — Miska!:.. Gazsó Miskai... — Aztán elkomorodott. — Lám, itt kell találkoznunk a CP 2- ben ... Látom... megjártad Tá­vol-Keletet .. t — Igen — mondotta halkan a másik — megjártam a menny­országot és a poklot is... Most mint idegbeteget tártanak nyil­ván. És te? ... =— Egy förtelmes betegséget szedtem össze... Azt hiszem míg élek, nem tífdok belőle ki­lábalni .., Hamarosan a lesze­relési bizottság elé kerülök ... — Jóska ... drága barátom ;.. gyere, beszélgessünk... — A szomorú, de mégis viszontlátás örömére igyunk egy pohár bort a kantinban ... S a kis asztal mellett elmond­ták egymásnav az utóbbi hó­napok történetét, elválásuktól egészen az napig ... Nem túlóz­va. nem kiszínezve, ahogv álta­lában szokás. . A meztelen és kíméletlen valóságot ismertet­ték egymással, azt. amely annyi ember életébe került, amely annyi fiatalt tett tönkre ... Késő este volt, mire nyugo vóra tértek ... Másnap ébresztőkor, a CP 9 lakói nem keltek fel. hiszen * betegeknek nem kellett a sora- kozón részt venniök. Később azonban, úgy 8 óra tájban még. is sorakoztatták őket. Külön ál­lították azokat, akik orvoshoz mennek, külön, akiknek az iro­dában van elintézni valójuk, a többieket pedig valamilyen műm kára osztották be. Tíz embert a konyhára vittek, másik tizet az udvar rendbehozásához. Ez- után harminc embert választót, táv ki az ottmaradottak közül, ezek között volt Gazsó ás Vö­rös is. A harminc légiós sorba álltj Gazsó az egység végére került. Induláskor egy lépéssel lema­radt, mert nem hallotta jól a vezényszót. Erre a közelében levő őrmester megfogta hátán az inget és egy nagyot lódított rajta. Gazsónak arcába szökött a vér. Hirtelen megfordult és tel­jes erővel szájonvágta az altisz­tet, úgyhogy az végigvágódott a földön... Utána feléje lépettj hogy beletapós a gyomrába. Az őrmester nehezen felállt és Gazsóra akart rohanni, de Vörös közéjük állt. — Miska, mit csinálsz?... őr­mester úr, figyelmeztetem, ez az ember idegbeteg... Az altiszt megtorpant. — Bocsánat — mormogta éá elvonult, már csak azért isj mert orrán, száján megindult a vér. Gazsónak ezután nem kellett a napi munkában részt vennie... Néhány nap múlva megér­kezett Lísette levele. Gazsó azonnal visszavonult és sZív- szorongva olvasta a sorokat. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents