Petőfi Népe, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-27 / 148. szám

1. oldal 1962. június 21, szerda Nyáron is öröm az olvasás Megyénk legszebb könyvtára a Bajai Ady Endre Könyvtár. Amikór az ember belép a szárnyas üvegajtón, még a rek- kenő nyári hőségben is kelle­mes hűvös fogadja. Szemben nagy polcokon tízezernyi könyv várja az olvasókat, a már­ványoszlopok között - húzódó pulton seregnyi kötet sorako­zik azok számára, akik nem határozott céllal jöttek ide, csupán tallózni kívánnak a nagy választékban. Balra, a hosszú olvasóasztalon albumok­ban könyvismertetések, jobbra pedig hosszú állvány, amelyen 130 féle folyóirat szépen rend­ben tartott példányai kelletik magukat. Tévedés lenne azt hinni, hogy a könyvtár nyáron, amikor akad annyi egyéb szórakozás is, elcsendesedik. Az asztalok mellett most is mindig ülnek néhányan, lapozgatva a folyó­iratokat, vagy elmerülve egy- egy szakkönyv rejtelmeiben. A pultnál is egymásnak adják a látogatók a helyet. Kik járnak ide? Találomra választok ki néhányat az ép­pen érkezettek közül. Hományi Rózsa, a Tóth Kál­mán Leánygimnázium első osz­tályos tanulója. Négy éve tag­ja a könyvtárnak. Négy könyvet választ ki. — A Csongor és Tündét azért viszem — mondja —, mert jövőre kötelező olvas­mány lesz, így legalább előre készülök. A többi: Steinbeck- től a Lement a hold, aztán két leányregény, az Újpesti ház és a Szívet cserélnek. Ez a négy most elég is lesz. — Mennyi időre? — Két hétre. Általában két­van, itt tölti, segít a rendezge­tésnél, kartonozásnál. — A kedvenc olvasmányai? — Az iskolában olaszt tanul­tam, így tehát: Moravia. A többiek: Bertolt Brecht és a modern francia költők. — Magyarok? — Tóth Árpádot olvasom makörből, amihez csak hozzá­férhet. Emellett természetesen viszek könyvet a magam szá­mára is. És Kőszegi Bertalanná is­mét elmerül a válogatásban. Sietni kell, otthon bizonyára várják a háztartás teendői, itt a pult előtt pedig még sokan arra várva. hogy a »A . J-riüaA tá ■ Györgyi kedvére böngészhet a könyvtár kincsei között. gényírók közül pedig Berkesit. Az egyik látogató előtt hosz- szú lista. ötvenöt-hatvan könyveim lehet rajta. — 'Nem lesz ez sok egy­szerre? — Most csak ötöt-hatot vi­szek. — Mennyi időre szól ez a címjegyzék? — Ez még nem is az egész. Amit felírtam, a fiamnak kell a nyárra. Jövőre a történelmi szakkörben a második világhá­ború eseményeit tanulmányoz­zák. Elhatározta, hogy a mű­vekben elolvassa ebből a té­könyvtár dolgozói kiadják a kiválasztott könyvet. Sűrűn nyílik a hűvös csar­nok ajtaja, vándorolnak a könyvek a polcokról az olva­sókhoz, az olvasóktól vissza a polcokra, hogy megpihenjenek, míg új, ideiglenes gazdára ta­lálnak. Kinn özönlő napfény, a Su- govica és a Duna habjai csa­logatják az embert, ki a házak átforrósodott falai közül; itt benn' a könyvtárban azonban nem csökken a forgalom nyá­ron sem. Mert nyári öröm is az olvasás Mester László Úttörők a Tőserdőben BUZmiHMY-mCZE -SAVOLY Élesen harsan a kürtök hangja a ha­talmas lombozató fák között, ahová már beszökött a ko­ra reggeli napsugár. A Tőserdő tisztá­sán megelevenedik a sátrak környéke. Pajtások sietnek mosdani az artézi kúthoz, hogy a zász­lófelvonás előtt vé­gezhessenek a reg­geli tisztálkodással. Többen* még nem szokták meg a tá­borban uralkodó pontosságot. Ezen nem is lehet csodál­kozni, hiszen az egy­mással szemben le­vő két „telep”, a kecskeméti és a kis­kunfélegyházi járá­si és városi úttörő őrsvezetőképző-tá- bor lakói a múlt hé­ten érkeztek a Tős- erdőbe. Kecskemét környékéről 170, a félegyházi járásból pedig 150 úttörő vette birtokába jú­lius eleiéig az erdőt. — Általában ha­todik-hetedik osztá­lyos tanulóik vesz­nek részt ezen a tá­borozáson — mond­ja Sólyom Ferenc, a kecskemétiek irá­nyítója. — Tábo­runkban gyermek­vezetőképzés folyik. Ezek a fiatalok őrs­vezetők lesznek és az úttörőcsapatok­nál segítik majd a felnőtt vezetők mun­káját A tőserdői táborozás csak egy része úttörőink nyá­ri foglalkoztatásá­nak. Július elejétől — alkotmányunk ünnepéig váltott túr. nusokban a kecske­méti járásból — köztük a tanyai is­kolákból — 600 út­törőt viszünk Fo­nyódra. A járási KISZ-bizottság szin­tén 120 fiatalt üdül­tet a Balaton mel­lett. A másik táborban Szabkov Miklós pa­rancsnok szintén örömmel említi, hogy ezen a nyáron a kiskunfélegyházi járásból 1400 úttörő vesz részt táborozá­son. Délelőtt kihalt a táborok környéke. Csak az ügyeletesek és a szakácsnők dol­goznak. A kecske­métiek ezen a na­pon tojáslevest kap­nak ebédre sertés- siilttel. A félegyhá­zi úttörők paradi­csomlevest és pör­költet ebédelnék. Többször kapnak a gyerekek a táboro­zás alatt csokoládét fagylaltot és gyü­mölcsöt is. Ismét táborozn"’' tehát a Tőserdőb Ez már az igazi ny • jele. Naponta gy - mekkaeagás veri 1 az erdő csendjét, s bizonyára minden úttörő úgy érzi ma­gét, mint Paksi Ju- lika. a kecskeméti Zrínyi iskola tanu­lója, aid ezt üzeni haza szüleinek: — Nagyon jó itt. Öröm a táborozás. Vasárnap látogató­ba várlak bennete­ket .. Márkus János Kiosztották a megyei művelődési osztály és a pedagógus szakszervezet pályázatának díjait Rózsa elővigyázatos: felírja, hogy legközelebb mit vigyen. hetenként jövök könyvet ese- i rélni. < — Mi lesz a nyári program -: ja? j — Másfélnapos kirándulás a: Dunántúlra az iskolával, július > elején rajvezétőképző tábor S itthon, a Türr emlékműnél a többi strand, pihenés — és olvasás! I Gyűrő Györgyi most érett- \ ségizett. Jelesre. Magyar-törté-' belem szakos tanár szeretne: lehni. < — Mióta rendszeres olvasója > a könyvtárnak? ' — Amióta az eszemet tu-< dom. i • Hét éve aktívánk — szól > körbe Bartes Aranka könyv- férc*. Ha egy kis szabad ideje1 95. — Nem szánalomból — vála­szolt csendesen —, hanem azért, mert szeretlek ... Hát nem ér­zed? ... Lisette sírt is, nevetett is, és Gazsó karjaiba vetette magát... Szája a fiú szájára tapadt, s hosszan, szenvedélyesen meg­csókolták egymást. Amikor Li­sette nagysokára kibontakozott a fiú karjaiból, az gyengéden letörölte könnyeit és halkan suttogta: — Ne sírj, kis Lisettem... mosolyogj... örülj, mint ahogy a kislányunk örül... Meglásd, nem lesz semmi baj ... Lesze­relek és megkapom a francia állampolgárságot... Dolgozom majd... mindegy, tyogy hol... Igaz, hogy odahaza egészség- ügyi voltam, de bármilyen munkát elvállalok ... Mindent megteszek értetek... No, így!... Mosolyogj... Lisette látszólag megnyugod­va, boldogan sietett munkájára. Egész nap sugárzott az arca, munkatársai nem tudták mire Vélni megváltozását. Néhány nap múlva a légiós megkapta elmaradt zSoldját. A légközelebbi kimenőjén azon­nal a bizsuboltba sietett, s né­hány ékszert vásárolt Lisette számára, aztán az egyik játék­boltot soványította meg egy csomó játékkal. Lisette és kis­lánya nagy-nagy szeretettel fo­gadták az ajándékokat, s mind­ketten számtalan csókkal hono­rálták. — Apukám, ezért én Is ho­zok neked holnap valamit — mondotta Rosette mosolyogva. — Mit, kislányom? — Titok... De annyit eláru­lok, hogy te nagyon szereted... Holnap délutánra, a látogatási időre itt lesz... Másnap délelőtt Lisette lépett a kórterembe, mögötte a főor­vos. Gazsó meglepetten vette észre, hogy az asszony szeme könnyes ... Hirtelen felült ágyában. — Mi történt? — kérdezte izgatottan. A főorvos válaszolt. — Utasítást kaptam, hogy minden légiósnak el kell 'hagy­nia a Hopital Micke Levyt. Valamennyiöknek vissza kell menniök Afrikába, további ke­zelés, vagy leszerelés végett. — És... mikor kell elhagy­nunk ä kórházat?.,. Még a télen pályázatot hirde­tett a megyei művelődési osz­tály és a pedagógus szakszerve­zet a közösségi nevelés kérdései­vel kapcsolatos pályaművek ki­dolgozására. A pályázat határ­idejére, április 4-re, 18 mű ér­kezett a megyei művelődési osz­tályra. A beérkezett műveket a bírá­ló bizottság gondosan áttanul­mányozta és a napokban tar­totta meg az értékelést. Megál­lapította a bizottság, hogy a pá­lyázatok színvonala országosan is igen jó. Néhány közülük út­törő jellegű munka- Az érté­kelés alapján a bizottság az alábbi műveket díjazta: Az 1500 forintos első díjat dr. Karsai Ferenc, a Jánoshalmi Leányiskola tanára nyerte a „Közösségi szint-kategóriák az általános iskolában” című tanul­mányával A közösségi nevelés — Holnap ... A Ban-Fart Ni­colaus erődbe kell bevonul- niok... Holnapután behajóznak és az Alger nevű gőzös fedélze­tén útnak indulnak Afrika felé... Végállomásuk Sidi bel Abbes lesz... — Értem...­— Az ön leszerelését én ja­vasolni fogom... Természete­sen a végszót az afrikai légiós központban, Sidi bel Abbesben mondják ki. — Köszönöm, főorvos úr... A főorvos elsietett, Lisette a szobában maradt. — Hogy közöljük ezt Roset- tel? — kérdezte könnyezve. — Ne sírj ... Egyszer ennek is el kellett érkeznie... Majd valahogy megmagyarázom ne­ki... Hogy csak rövid időre megyek el... — Félek, nem szerelnek le... “ Nyugodj meg... A főor­vos úr megígérte... Déltután Rosette egy kis ko­sár földieperrel kedveskedett Gazsónak, azonban az szinte hozzá sem nyúlt. Szótlanul üldögéltek hármas­ban. Lisette és Gazsó azon gon­dolkoztak, mit mondjanak, ho­gyan kezdjék. Végül is Roset- tének feltűnt a szótlanság. — Apukám, miért vagy olyan szomorú? — kérdezte nyugta­lanul. Gazsó megrezzent. — Semmi, kislányóm .. . Nem vagyok szomorú ... — De, én latom... Meg sem ilyen jellegű kutatásával foglal­kozó mű a magyar szakiroda- lomban még nem jelent meg. A második díjat a bíráló bi­zottság nem adta ki. A harma­dik díjat Krafcsovszky József kecskeméti városi tanulmányi felügyelő kapta „Az osztályfő­nöki órák tervezésének és veze­tésének tapasztalatai” című munkájáért Pénzjutalomban részesültek: Egyedi Ernőné, a Kecskeméti II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola tanára, Horváth Pál, a Tisza- kécskei XI. számú Általános Is­kola igazgatója, Szegő Lásziónéi a Nagybaracskai Általános Is­kola tanára és Vészeli László, a Dunavecsei Általános iskola ta­nára. A fentieken kívül a bíráló bi­zottság valamennyi pályázót könyvjutalomban részesítette. kóstoltad az epret, pedig any- nyira szereted! — Nem érzem jól magamat* kislányom... Most hazamentek szépen anyukával.. Holnap pe­dig majd érted megyek az óvo­dába. Jó lesz? — Igen. Gazsó másnap összepakolta holmijait, iratait megkapta a kórház irodájában, azután taxit hozatott. Behányta holmiját, aztán Lisettel együtt beültek a kocsiba és az óvodába hajtat­tak. A kislány elcsodálkozott, ami­kor a kocsit meglátta. — Apukám, hová készülsz? — Nézd kislányom, apuka még beteg... Párizsba kell utaz­nia, egy másik orvos bácsihoz... De ha jó kislány leszel és szót fogadsz anyukának, hamarosan visszajövök... És akkor újra együtt játszunk majd... — De ugye... nemsokára vísz- szajössz? — Hát persze... No, üljetek be a kocsiba... Ide ülj, anyuka mellé... Úgy ... Akkor hát in­dulhatunk ... Az úton egyetlen szó nem esett. Mindenki saját gondola­taival volt elfoglalva. A kocsi a Ban-Fart Nicolaus bejáratától mintegy 20—30 méterre állt meg. Gazső igyekezett könnyedsé­get, vidámságot erőltetni magá­ra amint a kocsiból kiszállt, dé nem nagyon sikerült neki.., (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents