Petőfi Népe, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-26 / 147. szám

4. oldal 1962. június 26, kedd FELSZABADÍTOTTUK AZ ERŐKET Beszélgetés Kádast Lászlóval, a Bács-Kiskun megyei Tanács V. B. Művelődésügyi A rendőr — Olasz film — A múlt héten a megyei mű­velődési ósztilyvezetők kétna­pos értekezleten vettek részt Budapesten, ahol megtárgyalták a népművelés és az oktatásügy előtt álló feladatokat. A kétnapos tanácskozás ered­ményeiről hazaérkezése után be­szélgetést folytattunk Kádas! László elvtárssal, a megyei ta­nács vb művelődési osztályának vezetőjével. * — Az 1962—63-as tanév elő­készítésében nagy szerepe volt az értekezletnek — mondotta. — Fontos lépés volt az iskola- reform és az 1961-ben kiadott oktatási törvény végrehajtásá­ban. Egy sereg új intézkedés lá­tott napvilágot, valamennyit az a szándék szülte, hogy köny- nyítsék a pedanónusok munká­ját, levegyék vállukról az ad­minisztráció és az ügyvitel túl­zott terheit, hogy erőiket a munka tartalmi javítására for­díthassák. — Milyen lényegesebb könnyíté­sekről van szó? — Eltöröltek egy sor érte­kezletet. Így a munkatervi ér­tekezletet, az első és harmadik negyedévi ellenőrző értekezle­tet. Az iskolák évente mindösz- sze három szülői értekezletet tarthatnak. Egyszerűsítéseket vezettek be az adminisztráció­ban is. A tanévnyitó, félévi tantestületi, és tanévzáró érte­kezletek jegyzőkönyvében csak a javaslatokat, a problémákat és határozatokat kell röviden rögzíteni. Igen fontos intézke­dés, hogy a pártbizottságok ki­vételével semmiféle szerv nem kérhet külön jelentéseket az iskolától a felügyeleti szerv en­gedélye nélkül. Nem kell a jö­vőben anyakönyvezni a félévi eredményeket és a bizonyítvá­nyokba a „rendűség” megálla­pítása helyett csak számokkal kell beírni az eredményt Az első és a harmadik negyedév­ben nem osztályozzuk a tanu­lókat. Megkönnyíti az iskolák munkáját az is, hogy eltörölték a több hétig tartó frontális el­lenőrzéseket, amelyek mindig bizonyos fennakadást jelentet­tek. Ezek a fontosabb mentesí­tések... mefetükre bízzuk, hogy a fel­szabaduló időt és energiát mi- rte és hogyan hasznosítják. — A megváltozott körülményed között tehát milyen feladatok vár­nak a nevelőkre? — Azt várjuk, hogy mélyre­hatóbban, több gonddal foglal­kozzanak a tanítványaikkal és a szülőkkel. Ismerjék meg jól tanítványaik családi körülmé­nyeit, több időt fordítsanak az egyéni nevelésre is az oktatás mellett. — Az intézkedéseknek természe­tesen hamar híre futott a pedagó­gusok és a szülők körében. Néhá- nyan aggodalmukat fejezték ki a negyedévi osztályzatok eltörlése miatt. Enélkül figyelemmel klsér- hetö-e továbbra Is a tanulók elő­menetele, — Természetesen. Csupán annyiban változott a hely2et, hogy eddig az első és harmadik negyedévi konferencián az egész tantestület értékelte a tanuló­kat. Ezt ezután nagyobb fele­lősséggel és önállóan, a tanuló­val közvetlenül foglalkozó ne­velő végzi el folyamatosan. — Az ellenőrzések csökkentése nehezebbé teszi-e a vezető szervek munkáját? — Csak annyiban, hogy új módszerekre lesz szükség, na­gyobb körültekintésre, az ellen­őrzés azonban sokkal rugalma­sabb, mozgékonyabb lesz, min­dig a közvetlen feladatokhoz igazodhat, és több személyes megbeszélésre lesz mód. — Milyen változások lesznek a népművelés munkájában? — Ha abból indulok ki, hogy a legtöbb kultúrmunkás peda­gógus, akkor állíthatom, hogy a pedagógusok mentesítése és munkájuk feltételeinek javítá­sa a népművelés érdekében is történt. A népművelés lelkes munkásainak ezután több ide­jük jut az iskolán kívüli tevé­kenységre. A nagy mezőgazda- sági átalakulás, a megyénk la­kosságának zömét alkotó pa­rasztság megnövekedett tudás­vágya új meghatározójává vált a népművelési feladatoknak. A cél, az egységes paraszti osztály Osztályának vezetőjével kialakítása számára több erő jut. Újszerű a következő tanév előkészítésében, hogy a dolgo­zók iskolájának megszervezése a népművelési feladatok között is szerepel, sőt n#a az egyik legfontosabb népművelési fel­adat. Ebben tehát több segítsé­get kapnak az iskolai nevelők, de ugyanakkor maguk többet vállalhatnak az egyéb népmű­velő munkából. — Az Intézkedéseket bizonyára nagy örömmel fogadták a pedagó­gusok? — Igen, mert valóban idő­szerű változásokat jelentenek, jogos kívánságokat teljesítenek és magukban hordozzák, egy tartalmasabb munka feltételeit. Amikor megyénk ötezer peda­gógusa nevében kijelentem, hogy örülök ezeknek az intéz­kedéseknek, ugyanakkor vala­mennyiünk nevében mondha­tom, hogy tudjuk, ezek a men­tesítések nem veszik le rólunk a felelősséget, amit a párt és a kormányzat az új ember neve­lésében, a szocialista tudat for­málásában nekünk szánt — fe­jezte be nyilatkozatát Kádasi László elvtárs. Mester László Alig négy-öt hét és Szeged újból díszbe öltözik. Utcáit elárasztják az idegenek, terein, szállói előtt kül­földi rendszámú kocsik parkolnak. Megszólalnak a fanfárok, s kezde­tét veszi a felszabadulás óta ne­gyedszer megrendezésre kerülő Sze­gedi Ünnepi Játékok első előadása. A készülődés már jóval előbb, a télen megkezdődött. A szabadtéri játékok igazgatósága összeállította a műsort, az Idegenforgalmi Hiva­tal és az IBUSZ városnéző kirán­dulásokat, autóbusztúrákat, halász­lé-vacsorákat tervezett. Restaurálták a szegedi szobrokat, virággal ültet­ték tele a parkokat. A plakát sza­vaival élve újból — i,Hívja, várja önt Szeged a szabadtéri játékokra.” Az idén is július 21 és augusztus 20 között kerül sor az ünnepi já­tékok megrendezésére. A három­éves hagyományoknak megfelelően ismét egy opera, egy daljáték és Remek szatíraötlettel in­dul Luigi Zampa új filmje. Otelló Celletti a háború óta munka nélkül van. Azt vallja: neki a haza adósa. Tizenkét évig angyalbőrben tartotta, így aztán nem is ért máshoz, mint az egyenruha viseléséhez. Te­hát gondoskodjon róla a haza, hogy két háború között is mél­tóképpen foglalkoztassa kato­náit. Celletti állhatatosságát si­egy prózai mű képviseli a magyar drámairodalmat. A szabadtéri szín­padon 16 estén tartanak előadást. Július 21-én és 25-én a Bánk bán örökszép dallamai töltik be a Be­loiannisz teret. Az ember tragédiá­ját Major Tamás Kossuth-díjas mű­vész rendezésében augusztus 8-án, lt-én, 19-én és 20-áú láthatja' á kö­zönség. Kodály Zoltán Háry János című dalművének bemutatása végre egy igazán szabadtéri színpadra való magyar daljátékkal gazdagítja a műsort. Tudomásunk szerint a jú­lius 22-i Háry előadásra megyénk­ből ktilönvonatot szerveznék. Legnagyobb érdeklődéssel az idén Verdi Aidájának bemutatóját várja talán a közönség. Hogyne, hiszen a világhírű külföldi operaénekesek vendégszereplése élménnyé avatja ezeket az előadásokat. Az ’ opera címszerepét Margaret Tynes, az amerikai néger énekesnő, Rada­kér koronázza: végre rendőr lesz. Ebben a minőségében egyik galibát a másik után csinálja. Szabálytalanságokért feljelenti a feletteseit is. Ekkor azon­ban vad hajszát indítanak el­lene, s végül a balkezes rendőr megtörik a fenyegetések súlya alatt. A sok nevettető ötlet meg­annyi fullánk az olasz közélet visszásságai ellen. mest Luigi Ottóitól,- • világhírű olasz tenorista. Amnerist Zenaida Pally, a kiváló román énekesnő vállalta. Amonasro szerepét Svéd Sándor, énekli. Az opera második felvonásába nagyszabású balettje- lenetet Illesztenek, melynek koreog­ráfiáját Barkóczky Sándor terved. Ebben az előadásban egyébként a szabadtéri színpad adta lehetősége­ket Is alaposan kihasználják. A látványos, szines díszletek között 1200 statisztát léptetnek fel. Az idén először sikerül védekez­ni’’ áz esős napok ellen: amikor a szabadtéri színpadon nem tudnak előadást tartani, akkor a Szegedi Nemzeti Színház kapuit nyitják meg, s a színházi óperaegyüttes repertoárjának legsikeresebb darab­jai közül — Ivan Szuszanytó, ha- bucco — mutatnak be egyet-egyet a messziről idesereglő közönségnek. Kádár Márta „Hívja, várja Önt Szeged a szabadtéri játékokra!” «= Valóban nagy változások. De vajon az ellenőrzés csökkentése nem Jelenti-e a munkafegyelem lazulását? — Az utóbbi évek bebizonyí­tották, hogy pedagógusaink fokról fokra hivatásuk magas­latára emelkedtek. Szükségte­lenné vált, hogy — amikor ha­zánkban az állami élet min­den területét áthatja a bizalom légköre — o nevelőket felesle­ges módon terheljük és mun­kájukat akadályozzuk a túlzott ellenőrzésekkel. Az új intézke­dések azt jelentik, hogy bízunk nevelőinkben. 'Joggal feltételez­zük, hogy ellenőrzés nélkül is becsülettel megfelelnek felada­taiknak. E bizalom elsősorban szól az igazgatóknak, akik most iskolájuk gazdáivá, a nevelőtes­tület irányítóivá válhatnak. Szól ugyanakkor a bizalom a nevelők nagy tömegeinek is, mert a mentesíts mellett nem kaptak új feladatokat, lelkiis­I-'-dor Gábori A BOLDOGSÁG udvara Az Űj Termés sorozatban ad­ták ki Fodor Gábor Kínáról szóló riportkönyvét. A múlt és a ma Kínáját mutatja be az író. Lev Tolsztoj! FELTÁMAD AS Tolsztoj egyik legismertebb remekműve a XIX. századi orosz életet mutatja be. Szen­vedéseken, gyötrődéseken ke­resztül jut el a két főhős — Kátya és Nyehljudov — az új­jászületéshez. A kötet a Világ- irodalom Klasszikusai sorozat­ban látott napvilágot úuzi-mum-tzEcze páholy 94. Gazsó csak nézett, szánté ér­telmetlenül. Nem tudott mit válaszolni. — No, majd gondolkodunk még rajta. — mondotta Lisette — minden esetre megpróbálok a főorvostól egy 24 órás eltávo­zást kicsikarni a maga számára és akkor eljön hozzánk... Jó? A fiú némán bólintott ... Néhány nap múlva Li­sette ragyogó arccal lépett a fiú szobájába. Egyik kezében egy papírlapot lobogtatott, a másikban egy vadonatúj, ga­lambszürke férfiöltöny volt — Megvan — mondotta bol­dogan —, a főorvos saját fe­lelősségemre kiadta a papírt!™ Itt a ruha™ Remélem, nem menyasszony módra öltözik... Rosette és én a társalgóban várjuk... Siessen!... Gazsó örömmel ugrott ki az ágyból. A fürdőszobában ha­marosan rendbeszedte magát és egy jó fél óra múlva már a tár­salgóban volt Lisette kedvtelve, mosolyog­va nézte végig a csinos, jóala­kú fiút, akin olyan jól állt a ruha, mintha ráöntötték volna. Fehér inge, szürke, mintás nyakkendője, barna cipője ki­fogástalanul egészítette ki öltö­zékét. Lisette egy kicsit meg is lepődött, de ez a meglepetés kellemes volt, hiszen eddig csak csíkos, kórházi öltözetben lát­ta a fiút.., A kislány is mosolyogva né­zett a belépőre, aztán pilllana- tokon belül a nyakába ugrott... Elindultak hármasban Lisette lakása felé, amely nem messze volt a kórháztól. — Tudod, hogy ma kettős ünnep van? — kérdezte Lisette. — Kettős ünnep? — Igen, a jövőben ez a nap nekünk mindig kettős ünnep­nek számít. Ugyanis 1949 május elseje van és ezen a napon tér­tél vissza hozzánk. — Apukám, ugye most már mindig velünk maradsz?... — kérdezte kedveskedve a kislány. — Édes kislányom, apuka még nem maradhat itthon ... Tudod, apuka még beteg és a doktor bácsi csak egy napra engedte haza... — Csúnya doktor bácsi ..; — De apuka már nemsokára meggyógyul — vette át a szót Gazsó — és akkor hazamegy hozzád... Jó lesz? — Jó... nagyon jó /lesz... Lisette mosolyogva köszönő­leg megszorította a fiú karját™ Néhány perc múlva megér­keztek. Lisette örömmel szedte elő a kulcsot és kinyitotta az ajtót Gazsó kissé meghatódott, amikor benézett: virág, minde­nütt virág, a szobában pedig terített asztal! Lisette átsegítefc- e pillanatnyi zavarán: karon- fogta és vidáman bevezette a szobába, majd asztalhoz ültette. Anya és lánya szeretettel vették körül. Egyik a jobb, má­sik a bal térdére ült. Rosette szüntelenül csivitelt. Végül is anyjának kellett közbelépnie: — De kislányom, apuka már éhes. Gyere ülj szépen a he­lyedre, ebédelünk... A kislány minden kanál után Gazsóra nézett és csillogó sze­mekkel tudakolta, ízlik-e az étel... Délután a kislány legnagyobb örömére hosszú sétát tettek, majd elmentek a moziba. Vala­milyen rajzfilmet néztek meg, amelyet Rosette végignevetett. Mozi után egy kerthelyiségbe ültek be, ahol a kislány fagy­laltot evett, anyja és Gazsó pedig konyakot ittak. Kelleme­sen töltötték azt a másfél órát, zenét hallgattak, még táncoltak is. Elég későn értek haza... Rosette fáradt, sőt álmos volt, még be sem fejeződött a va­csora, elaludt. Gazsó — bár másnap dél­előtt tíz óráig kapott kimara­dást — vacsora után azonnal búcsúzott és visszatért a Ho- pital Micke Levybe... * Múltak a napok, a hetek. Egyik boldog hónapot a másik követte. Rosette rajongó szere­tettel vette körül „apukájáf- és Lisette is elhalmozta szere- tetével a fiút A „szülők” már nemcsak a kislány előtt tegez­ték egymást Gazsó egyre többször töpren­gett; vajén joga van-e neki eh­hez a játékhoz? Vajon elvehe- ti-e az élettől azt a sok szépet, ami tulajdonképpen nem ót il­leti meg. Joga van-e belopni magát Rosette szívébe, van-e erkölcsi alapja ahhoz, hogy a kislány bálványozásának tárgya legyen? Aztán elhessegette ma­gától ezeket a gondolatokat... Nem,, nem lehet az bűn, ha egy kislány lelki egyensúlyát hely­reállítja, ha széppé, derűssé teszi napjait és ezzel örömet szerez anyjának is.... És... Igen.., Lisette fel is .kérte erre... Lisette... Mindig olyan furcsa melegség járja át szívét, ha rágondol... Olyan gyakran látja maga előtt az arcát!... Egyszer a szomorút, máskor az örvendezőt,a mosolygó szeműt... Az asszonyt szintén hasonló gondolatok foglalkoztatták... Mi lesz ennek a vége? A fiú már gyakran volt a kis lakás­ban és Rosette egészen bele­szeretett ... De... «alt Roset­te kedvelte meg? ... Elpirult... Igen ... A fiú kedves, jómodorú, de bizonyára Csák szánalomból vállalta ezt a játékot, mert jószívű... Sze­reti Rosettet... Ezért játssza az apuka szerepét... Igen, játssza .. ,j de meddig? ... És mi lesz, ha felgyógyul és nem játszhat ja tovább? — Michel — szólt legköze­lebb Gazsóhoz —, ne haragudj, hogy megkérdezem... Gondol­koztál má/ te sorsunkon?... — Igen... gyakran... — És?... — Én azt hiszem, leszerelek... Ha megkérdeznéd, mire alapí­tom ezt a véleményemet, nehezen tudnám mégmonda­ni... De valahogy úgy érzem, nem leszek sokáig légiós!... Leszerelek... És akkor szabad leszek! — És?... Itthagyod majd a Hopital Micke Levyt... És ezt a játékot még nehezebb lesz folytatnunk.., — Játék? — Gazsó Lisette elé lépett és megfogta kezét — Nem. Én ezt nem szerep­játszásnak tekintem. Lisette a férfi szemébe nézett, amelyből végtelen szeretet és őszinteség sugárzott — Hanem? — kérdezte hal­kan. — Nem. csak Rosette ked­véért és szánalomból teszed? (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents