Petőfi Népe, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)

1962-06-22 / 144. szám

4. oldal 1962. június 22, péntek A tudás korszerű palotája íövé össze! kezdik meg a tanítást a kecskeméti új ének-zenei általános iskolában A város közepén, a színházzal szemben nagy üres terület ék­telenkedik Kecskeméten: a volt Sörkert helye. A falakat már lebontották, egy darabon kiás­ták a készülő új épület alap­jait is. Nagy teherautók nap­nap után földet hordanak, épí­tőanyagot szállítanak. A moz­galmas kép azt mutatja, hogy rövidesen nagy munka kezdődik e helyen. A helybéliek büszkén tájékoz­tatják az érdeklődő idegent; itt — Eszerint minden tantárgy­ban segítség a zene? — En természetesen, mint a zenei oktatás feltétlen híve ál­líthatom, hogy igen. A fizika és a kémia kivételével minden tárgyhoz kapcsolódik a zenei oktatás. Legvilágosabb a hatás a nyelvoktatásban. A kiejtés, a hangsúly megtanulása nálunk nem okoz gondot, mert a gye­rekek „érzik a nyelv zenéjét!’. A zeneelméleti oktatásunk sok ponton érintkezik a történelem, — Erről azonban szó sincs — mondotta. — Nálunk sem kö­telező hangszeren tanulni, a gyenge tanulóknak meg sem en­gedjük. — A négyszáz gyerek nem mindegyike tehetséges. Mit kez­denek a „botfülűékkel”? — Ismét egy tévedést kell el­oszlatnom. Mi szándékosan ve­szünk fel minden évben néhány úgynevezett „botfülűt” is. A ta­pasztalat az, hogy 10—11 éves korára valamennyi megszereti a Egy kiállítás tanulságai épül a kecskeméti új ének-zenei általános iskola. A szép, modem épület rész­let« terved már elkészültek. Júliusban tartják az alapkőle­tétel! ünnepséget, amelyen részt vesz az idén 80. születésnapját ünneplő Kodály Zoltán is, A Kecskeméti Ének-Zened Ál­talános Iskola az első ilyen tan­intézet volt az országban. Ti­zenkét éve kezdték meg a taní­tást, mondhatni szükségépület­ben, az Erkel utcában. Azóta négyszáz főre duzzadt a létszá­ma, s igen népszerű az intéz­mény. Évente sok szülő kéri, hogy vegyék fel gyermekét, mert meggyőződtek róla az el­telt tizenkét esztendő alatt, hogy az iskolában komoly mun­ka, magasszínvonalú tanítás, jó nevelés folyik. A mostani helyen már alig tudják kielégíteni az igényeket, kinőtték a szűkös kereteket és most nagyon örülnek, hogy egy esztendő múlva méltó környe­zetben és legfőképpen alkalmas körülmények között kezdhetik meg a tanítást — Még ma is sokan azt hi­szik — mondotta Nemesszeghy L-ajosné igazgató —, hogy isko­lánk zenei oktatási intézmény. Pedig nem az, elsődlegesen ez is általános iskola. A szülők sem, azért íratják hozzánk a gyer­mekeiket, mert üt művészt ne­velünk belőlük, hanem azért, mert nálunk magas a tanulmá­nyi. átlag — a négyes felett van. — Bizonyára, mert sok je­lentkező közül válogathatnak és a legjavát veszik féL — Nem. Ez tévedés. Az alsó tagozaton általában nem maga­sabb a tanulmányi átlag, mint másutt, De a felsősök átlag- eredményei jobbak, mint a töb­bi iskoláé. A. magyarázat igen egyszerű. A zenének emberfor­máló ereje van. Nemcsak eszté­tikai hatása, hanem jellemne­velő ereje is. Ezt aknázzuk kL Az Igazgatónő lendületesen beszél. Hiszen kedves téma szá­mára: a zene, nem mint művé­szi élmény, hanem a nevelés ki­váló eszköze. —- látszólag egészen t&voti te­rületeken is felismerhetők a zenei oktatás hatásai — magya­rázza. — Ilyen teszem azt az írás. A. betű akkor is betű, ha túl nyúlik a vonalon, a hang­jegy tartalma azonban megvál­tozik. így önkéntelenül ponto­sabbá válnak a tanulóink, be­tűi is. Pontosságra, önfegyelem­re nevél a kórusban való ének­lés. Könnyebb a helyesírás is, mert aki zenét tanul, annak Jűle van hozzá”. A népdalok, műdaLok szövege pedig megta­nítja őket a választékos fogal- mazésra. az irodalom, még a földrajz tanításával is. Legérdekesebb a kapcsolat a számtannal. A ze­neelmélet ugyanis tiszta logika. Évek óta figyeljük a matema­tikai és a zenei osztályzatok fejlődését. Azt tapasztaltuk, hogy a felsőbb osztályokban, ahol magasabb fokon foglalkoz­nak zeneelmélettel, észrevehe­tően javulnak a matematika jegyek is. Még a sportban is érezhető a zene hatása, hiszen az éneklés fejleszti a tüdőt, he­lyes légzéstechnikára nevel. A továbbiakban arról beszélt Nemesszeghy Lajosné, hogy so­kan még a pedagógusok közül is ellenezték alig néhány éve ezt az .iskolatípust mert azt mondották, hogy a zene felesle­ges megterhelés a tanulók szá­mára. Vagy ha nem is felesle­ges — mint ahogy az eredmé­nyek bizonyítják — mindenkép­pen túlzott megterhelés,- . ­zenét, eljárogat hangversenyek­re és jó kritikaérzéke is van. Ez olyan mint hogy a „fékezűt” is meg lehet tanítani írni... Nem feladatunk tehetségeket kutatni. Ennek az iskolatípus­nak csupán az a célja, hogy sokoldalúan képzett, zeneértő embereket neveljen. Szép, modern, világos épület­be kerül egy esztendő múlva a Kecskeméti Ének-Zenei Általá­nos Iskola. Jövő ősszel 14 tan­terem, három politechnikai mű­hely, napközi otthon, úttörő­szoba, korszerűen felszerelt tor­naterem várja a 400 tanulót a tanév kezdetén. Az ötéves terv végére pedig felépül az iskola mellett a háromszáz személyes hangversenyterem is. Nemcsak az iskola növendé­ked, hanem az egész város ze­ned élete számára nyereség lesz. Mester László A Kiskunfélegyházi Városi Tanács Művelődésügyi Állandó Bizottsága a városi mű­velődési osztállyal közösen ki­állítást rendezett a tanév végén a közép- és általános iskolák politechnikai anyagából. A ki­állítást igen sokan megtekintet­ték Rövid hat nap alatt tíz­ezer látogatót jegyeztek fel a rendezők A vendégkönyvben százával találhatók a dicséretek megyénk vezetőitől, pedagógu­soktól, szülőktől, üzemi, mező- gazdasági dolgozóktól, s elisme­rő szavakat írt a könyvbe a vá­rost meglátogató Tímár Máté író és Mátyás Ferenc költő is. A kiállításon összesen húsz iskola 1800 tanulójának munkáit láthatta a közönség. A siker ar­ra ösztönözte a rendezőket, hogy a jövőben kétévenként megis­mételjék a kiállítást. A tanul­ságok összegezésénél a műve­lődésügyi állandó bizottság igen értékes megállapításokra jutott. Az első és legfontosabb tapasztalat az, hogy a kiállítás tanulsága szerint a munkára ne­velés és a gyakorlati képzés ma már hétköznapjaink követelmé­nye. Az iskolákban bevált a po­litechnikai oktatás, amely ezt a célt hivatott betölteni. Nincse­nek azonban meg még hozzá mindenütt a feltételek. A mű­velődésügyi állandó bizottság ezért javaslatot terjesztett a vá­rosi tanács végrehajtó bizottsá­ga elé, hogy legkésőbb 1963. vé­géig valamennyi általános isko­lánál teremtse meg a politech­nikai képzés bevezetéséneik anya­gi feltételeit. A javaslat min­denképpen indokolt hiszen Kis­kunfélegyházán a gyakorlati ok­tatásban részesülő tanulóik szá­ma lényegesen alatta van a me­gyei átlagnak. A másik tanulság az. hogy nagyobb gondot kéU fordítani a jövőben az alsó tagozatosok kézimunka-tanítására, mert ez a későbbi póktechnikái képzés alapja. Ezért a művelődésügyi állandó bizottság tapasztalat- cserét szervez a kővetkező tan­évben. Nagy nehézségekkel küzdenek — hangzik a harmadik megál­lapítás — az iskolák szakkörei is a városban. Nincs úttörőház. a legtöbb iskolánál nincs sza­bad helyiség s így a tanulók nem foglalkozhatnak az érdek­lődési körüknek legjobban meg­felelő szakköri munkával Ez ismét elsősorban anyagi kérdés és a jobb feltételek megterem­téséhez a tanács segítségére van szükség A kiállítás megmutatta^ hogy a tanulók nagy többsége telítve van érdeklődéssel lelke­sedéssel a politechnikai oktatás iránt Szívesen Ízlelgetik a mun­ka, az alkotás örömét A poli­technikai oktatás szemmel lát­hatóan alkalmas arra, hogy ki­vonja a fiatalokat a szórakozás üres formái és azok káros ha­tásai alól. A jövőben tehát töb­bet kell áldozni szervezésére és a feltételeinek megteremtésére. Kovács—Tibold: MEZŐGAZDASÁGI GÉPI MUNKÁK TERVEZÉSE ÉS SZERVEZÉSE (Mezőgazdasági Kiadó) A könyv a legkorszerűbb’ módszerek bemutatása mellett kitér a hagyományos eljárások ismertetésére is. Részletesen fog­lalkozik a gépi munkák lebo­nyolításával, a különböző év­szakokban esedékes gépi mun­kafolyamatok megszervezésévelj a növény-, fa- és szőlővédelmi munkákkal és az azoknál hasz­nálatos gépekkel. Külön fejeze­tet szentelnek a szerzők a mag­tárt munkáknak, az állatte­nyésztés gépi munkáinak, vala­mint a gépi szállításnak. Érde­me még a műnek, hogy hazai gépesítésünk sajátos körülmé­nyeit is tekintetbe veszi. Nem­csak a .közismert gépi munká­kat érinti, hanem a kevésbé ismert műveleteket is figyelem- reméltóan ismerteti. A gépek működését a könyv ábrái jól és közérthetően szemléltetik. mUZimiRtf-ßtCZG SAVOLY — Ve hát tulaj dánképpen mi történik itten? — kérdezte Ide­gesen. — Kérem, doktor ér — kezd­te nyugodtan Gazsó. — Igaz, én már régóta vagyok kezelés alatt, de idegkimerültséggel. Én nem vagyok elmebajos. Énrám még nem húztak kényszerzub­bonyt, de nem is fognak. Ba­rátunk pedig ezzel akart meg­tisztelni... Nem, ezt én nem fogadhattam el!... Ezenkívül barátunk egyszerűen beállított a szobába, s nemhogy üdvözölt volna, de még azt sem mondta: bú!... Ezért egy kis lelkigya­korlatot tartottam számára... Most pedig csupán arra kérem doktor úr, adjon nekem valami csillapítót. .. Pihenni szeret­nék... Barátunk eléggé kiho­zott sodromból».. Az orvos gyógyszert szedett elő, odaadta Gazsónak, aztán karonfogta és visszakísérte a kórterembe. Amint a beteg egyedül ma­radt, bevett a gyógyszerből, s lefeküdt».. Hamarosan mély álomba merült... Másnap arra ébredt, hogy az ápolónők egymásnak adják szo­bájának kilincsét. Valameny- nyien kedvesek, barátságosak voltak... Végül az egyik nővér odalé­pett az ágya mellé, barátságo­san köszönt, majd hogyléte iránt érdeklődött Gazsóinak jólestek a barátságos szavak. — Nyugodj ók meg — folytat­ta lágy szavakkal az ápolónő Én mindenkor ön mellett le­szek és mindent elkövetek, hogy mielőbb meggyógyuljon... Ha átviszik az idegosztályra kérje majd magát a szabad osztály­ra. .1 A beteg megígért». A fiatal ápolónő megkérdezte. Van-e valami kívánsága, panasza?... &=i Köszönöm, semmi..« No, akkor én elmegyek, de hamarosan találkozunk... Még csak azt az egyet mondja meg — kérdezte huncufkás mosoly- lyal —, hogy tudta azt a nagy­darab embert kényszerzubbony­ba húzni? Gazsó elpirult Nem akarta bevallani, hogy gégén vágta, hát csak annyit mondott csendesen: — Magam is egészségügyi vol­tara, .. a í— Tudja, kegyeljen ember volt ez az ápoló és durva, mint a pokróc ,., Méltatlan viselke­dése miatt a főorvos elbocsá­totta ... Gazsó bánom nap múlva át­került az idegosztályra. Azon­nal észrevett néhány ismerőst Bubul, a szenegáli néger az asz­tal sarkán verte a tamtamot Kármán Péter rádiós nagy buz­galommal szerelte a vezetéke­ket, a harmadik magyar pedig, aki szákácsinstruktornak val­lotta magát, a legkülönbözőbb ételek receptjeit sorolta a hosz- szú olasz fiúnak — magyarul-.. Az olasz pedig figyelmesen hall­gatta és bólongatott hozzá,.. Á jugoszláv nem háborgatott senkit, csak a legyeket zavarta és szinte már teljesen kipusz- tította azokat a szobából;.. A szoba legfurcsább lakója a két empés, azaz a két katanarendör volt! Egyik Párizsból, a másik Korzikából került a légióba és mindketten Távol-Keleten tel­jesítettek szolgálatot Onnan ke­rültek a Hopital Micke Levy- be... Ezek élindultaiir a szobá­ban körben, ellenkező irány­ban. Amikor találkoztak, elő­ször katonásan tisztelegtek, majd lekövettek egymásnak egy- eigy hatalmas pofont aztán új­ra tisztelegtek és mentek to­vább ... _ . Gazsó az úgynevezett megfi­gyelőbe került Órák hosszáig üldögélt ágya szélén, gondola­taiba merülve; Egy hét múlva a főorvos elé került aki azon­nal hogyléte iránt érdeklődött 0 fejfájásra panaszkodott és kérte helyezzék a szabad osz­tályra, mert a zárt osztály rossz hatással van rá... A három orvos összesúgott, — Mégis, mi a panasza? —■ kérdezte néhány perc múlva a főorvos. Gazső tarkójára mutatott —■ Itt fáj nagyon. Az orvosok félrevonultak né­hány percig, ismét tanácskoz­tak, azután az egyik, aki még eddig nemigen szólt, hirtelen a légiós felé fordult — Legyen szíves idehozni az itatósmappát az asztalról. A beteg villámgyorsan ugrott és vitte a kért tárgyat, majd­nem felborította az orvosokat. Azok óvatosan vették ki a map­pát a légiós reszkető kezéből, utána összenéztek, végül a fő­orvos mondta ki a határozatot. —• Rendben van, a szabad osztályra kerül... Sőt, külön szobát is fog kapni. Kérenk nyugodjék meg. Egy ápoló visszavezette a lé­gióst a megfigyelőbe. Ebéd végeztével Gazső az ágya szélén üldögélt és az járt az eszében, hogy a délelőtti vi­ziten talán már él is dőlt a sor­sa, Az orvosok már tudják« hogy leszerel-e, vagy továbbra, is a légió kötelékében marad—, Sokáig töprengett várható sor­sáról, egész szieszta alatt jófor­mán semmit sem aludt. Gondolatait az szakította mejfe hogy egy kéz végigsímított hom­lokán. Ijedten nézett fel, de megnyugodott, amikor meglátta azt a kedves ápolónőt, akit még a sebészeten ismert meg. ■— No, csomagoljunk —mon­dotta lágyan, mosolyogva — és megyünk az új helyre... Meg­kapta az áthelyezését a szabad osztályra... Gazsó őrömmel ugrott fel fek­helyéről és pillanatok alatt ösz- szekapkodta holmiját A nővér pedig vidáman bekarolt a lé­giósba és végigvezette a zárt folyosón, majd az épületnek egy másik szárnyába mentek, Itt a fiú egy kétágyas szobá­ban kapott helyet A szoba tisz- ta volt világos, ablakából szép kilátás nyült Marseillere. Az új lakó szinte ugrált örömében. A legjobban talán annak örült hogy levethette magáról as idegosztály ruháját Helyette szép, tiszta, frissen vasalt kór­házi ruhát kapott Végignyult az ágyán, s ha?- marösan el is aludt. Arra ébredt, hogy a folyosón naav á sürgés-forgás. Megkez- dőr,:'tt a vacsoraosztás. (Folytatjuk^

Next

/
Thumbnails
Contents