Petőfi Népe, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-20 / 142. szám
i. eMa! I9W. JűülüS 90» nscfdfl Ősbemutatóra készül a Kecskeméli Katona József Színház Baján Két hete tartózkodik a Kécs- «eméti Katona József Színház társulata Baján a szokásos nyári vendégszereplésen. Augusztusig bemutatják a kecskeméti évad teljes műsorát a városban és a járás községeiben. Az idei bajai vendégszereplés külön érdekessége, hogy a színház ősbemutatóval jelentkezik Duna- parti városunk közönsége előtt június 26-án, kedden. Baján tartózkodásuk első napjaitól próbálják a prózai részleg tagjai Márjás Magda: Nyiss ajtót, ha kopogtatnak című mai, falusi témájú színművét. Udvaros Bélától, a Katona József Színház rendezőjétől érdeklődtünk az új darabról. — Márjás Magda színműve falusi tárgyú, de nem parasztdráma — mondotta. — A különösen falun még nagymértékben meglevő előítéletekről szól. A középpontban egy cigánylány alakja áll. A cigánykérdés kapcsán azonban minden faji megkülönböztetés ellen állást foglal a darab. — Nem ismerjük az írónőt, róla is megtudhatnánk valamit? — Márjás Magdának három jelentős egyfelvonásos után ez az első nagyobb lélegzetű műve a színpadon. Néhány jól megrajzolt jellemet alkotott benne és kiélezett konfliktusokkal biztosítja az előadás feszültségét. Ezután elmondotta a rendező, hogy a bajai közönség tanúja lesz egyúttal egy fiatal színésznő bemutatkozásának is élete első főszerepében: Bilicsi Mária alakítja a cigánylányt. Mellette a színház vezető színészei közül jó néhányan dolgoznak majd a sikerért. A darab másik főszereplője Fekete Tibor, s a többi is jól ismert név: Göndör Klára, Mojzes Mária, Gyulai Antal, Korompai Vali. Még a kis epizódszerepekben is olyan jelentős művészekkel találkozik a közönség, mint Jánoky Sándor és Fonyó József. Végezetül Bilicsi Máriától érdeklődtünk első főszerepéről. — Nem mondhatok mást, mint hogy a világ legboldogabb embere vagyok — mosolyog.— Ne is kérdezzen többet, hiszen még sem az ilyen nagy szerepet, sem a „nyilatkozattételt” nem szoktam meg. — Ha olyan sikere lesz, mint amilyen odaadással dolgozik, akkor elégedettek lehetünk — búcsúzott Udvaros Béla. M. L. Ne fogadj el édességet idegentől Önmagáért beszél — Angol film — Egy kanadai kisvárosban játszódik le a film, amely több mint egyszerű bűnügyi történet A város korlátlan ara egy gyáros, akinek apja kislányokat csalogat magához cukorral, édességekkel. Amikor a bűntény kitudódik, a gyáros mindent megmozgat apja felmentése érdekében, s valóban, a bíróság elejti a vádat A megvesztegetett törvénykező testülettel és a tőkés hatalmával szemben a szülők tehetetlenek. Az ítélettől felbátorodott vénember ekkor ül özébe veszi a kislányokat és mire segítség érkezik, az egyiket megölt A nem mindennapi történet kapcsán Cyril Frankel rendező élesen bírálja a pénz hatalmában vergődő kapitalista társadalom korrupt törvényhozó rendszerét, a megvesztegethető és vesztegető, ügyfeleiket jobb A MONGOLOK TITKOS TÖRTÉNETE Fordította Ligeti Lajos A mongolok titkos történetét,- a mongol nyelvnek és 'rodalomnak ezt s ma Ismert legrégibb emlékét aránylag nem rág fedezték fel a világirodalom és a tudomány számára. Szövege kalandos körülmények között került elő és mindmáig teljes homály borítja a szerző személyéti életét és működését. Izgalmas olvasmány; mert leplezetlenül feltárja, miként Indul el világhódító Útjára a Jelentéktelen kis mongol törzsfőnök fia. Tomüdzsin, hogyan lett belőle Dzsinglsz Kán és milyen szerény kezdetekből sarjadt ki a hatalmas mongol világbirodalom. — A könyv lapjairól feltárul, honnan indult eä a magyarországi tatárjárás. A művet eddig német, orosz, angol; francia, japán, török és cseh nyelvre; továbbá mai kínaira fordították la. meggyőződésük ellenére is védő ügyvédeket, s nemcsak őket, hanem a fenyegetések előtt meghunyászkodó tanúkat, a városi kispolgárságot és közvéleményt is. alábbi két hír: Hamisítás történt a Mindenki háza című olasz-francia koprodukciós film német nyelvű szinkronizálásánál. A nyugatnémet változatból ugyanis hiányoztak az antifasiszta mondanivalójú jelenetek. (Deutsche FilmJvunát.) • Egy statisztika szerint 626 háborús és militarista filmet mutattak be 1945 és 1959 között a Német Szövetségi Köztársaságban — írja a müncheni Deutsche Filmkorrespondenz. — Közöttük alig volt 20.. amely kritikusan szembehelyezkeC • a háborúval és a müitarizmussa „Népvándorlás“ helyett kulturált utasást EGYIK ESTE régi ismerősökkel találkoztam a Városi Mozi előtt. Nagyon kedves, jóravaló fiatal házaspárral Minden érdekli őket mindenre kíváncsiak és miután az országot keresz- tül-kasul végigbolyongták, az idén — életükben először — külföldre utaznak. _ — Az NDK-ba megyünk — újságoltál* büszkén és az asz- szony hozzátette: — Azt mondják ott szép anyagokat, cipőket lehet kapni és nagyon kelendő a mi cigarettánk. Hogy ki mondta? K-né. ő már többször járt ott, úgy ismeri az üzleteket mint a tenyerét. Az idén Olaszországba indul. Töri a fejét, hogyan juthatna olcsón néhány szép mohair pulóverhez... Itthon jó ára van. Elgondolkoztató, hogy még mindig akadnak olyanok, akiknél a külföldi utazás izgalma, öröme egy jó alsószoknya, vagy ruhavétel reményére összpontosul. Mintha nálunv az nem is lenne kapható! Szinte ..nemzeti” szokássá vált a szalámival, pálinkával és cigarettával való üzletelés. Az adásvétel „nagy lehetőségei” mellett futó pillanatok jutnák csupán városnézésre, múzeumlátogatásra, gyönyörködésre... ÍGY TÉRTEK haza jó néhányan az elmúlt években. Tömött bőröndökkel — mégis üresen. Mit sem éreztek abból az örömből, meghatottságból, ami a szépre, kultúrára szomjas em- 'bert elfogja a világhírű mesteAz ünnepi könyv Iiét Kedden délelőtt a Hazafias ! Népfront megyei titkárságán. Kecskeméten ülést tartott az ünnepi könyvhét bizottság, amelyen értékelték a konyhát eseményeit. A bizottság megállapította, hogy az idei könyvhét az eddigieknél jóval nagyobb eredménnyel zárult. Egy hét alatt 31 író—olvasó találkozót tartotbizottságának ülése o tak, amelyeken nagy sikerrel szerepeltek az írószövetség küldötteként megjelent írók és megyénk írói is. Különösen nv” érdeklődés volt tapasztalható a mezőgazdasági üzemekben rendezett találkozókon. A községekben jó munkát végeztek a szervezésben és rendezésben a tömegszervezetek és a könyvbarát-mozgalom aktivistái. rek képei előtt, vagy a régmúlt történelmének emlékét őrző épület láttán. Pedig egyre többen vannak, akik — főleg most a jó idők beálltával — útra kelnék. Körülnézni egy kicsit, az ország határain is túl. Jönnek-mennek a turisták, magyarok sétálnak a prágai Vencel téren, a bécsi Práterben és fúróénak- a Fekete-tengerben ... MÉGIS azzal foglalkozunk legkevesebbet, hogy a kulturált életmódnak, a civilizált életformának szoros tartozékára — a helyes utazásra — neveljünk. Ami pedig a műveltség és köz> ízlés fejlesztéséhez elengedhetetlenül szükséges. Nem beszélve arról, hogy két-három kirívó esetnek általánosítás a következménye: — Ezek a magyarok! — mondják rosszallóan a külföldiek, holott csak néhány „díszpéldányról” van szó. Az viszont igaz. hogy ezek az emberek itthon beszámolóikkal, jó tanácsaikkal helytelen irányba terelik barátaik, ismerőseik figyelmét felébresztik bennük az üzletelés, nyerészkedés vágyát Ellenük kellene felvenni a harcot művelődési szer veinknek, otthonainknak. Azzal, hogy egy- egy járásban, városban, községben összeírják: hányán indulnak. mikor és hová? Ennek alapján már könnyen meg lehetne szervezni egy kis „világjáró eszmecserét”; Az előadó beszélgetne hallgatóival, ismertetné az országot ahová készülnek, felkeltené az érdeklődésüket. esetleg kísérőfilmen bemutatná legszebb tájait nevezetességeit, értékes és szép műkincseit Általában a felvilágosító. nevelőmunka minden eszközét meg kellene ragadni a kulturált utazás megteremtése érdekében. „Ha az ember beiária a világot, mindig és mindenütt önmagát méri meg” — hallottam egyszer valakitől. Némelyeknél ez a ,rr)érce m^g nagyon alacsony. Tőlünk, mindannyiunktól függ. hogy változtassunk rajta. Már éppen ideje lenne!... T. Zs. etizmmstr-iSEczc ■ tmvoiy l~ei Nem szemrehányóan, nem felelősségre vonóan, hanem végtelen szomorúsággal. Nem szólt semmit nem adott semmiféle jelt nehogy a fiút bajba sodorja. A hajón sokan voltak, így senki sem tudta, hogy a lány kit búcsúztat... Gazsóinak ebben a pillanatban minden Ti-tivél kapcsolatos emléke eszébe jutott A Bá-kámi kórház.- a műtét az üzletházban... a közös munka— A Na- faci felejthetetlen Két nap— Minden, minden őrá emlékezteti. És most vége lenne mindennek? ... Nem, az lehetetlen! ... De miért néz olyan szomorúan ez a lány? ... Szinte fáj a tekintete.,. Nem,, ne nézz így rám!... Mosolyogj! Bennünket már nem lehet egymástól elszakítani... Eltéphe- tetlen szálak fűznek egymáshoz bennünket... Mosolyogj!,. . A hajó gyorsítani kezdett... A lány nem tudott már vele lépést tartani... Még egy utolsó pillantást vetett Gazsóra, aztán villámgyorsan előrántotta borotvaéles kardját. Gazsónak még a szívverése is elállt. — Ne!... Ne!... ordította. Késő volt. A lány beledőlt kardjába és élettelenül rogyott össze. Gazsó előtt elsötétült minden, agyára tompa homály borult. Megmarkolta a vasrácsot és teljes erővel rázni kezdte. Szinte kitépte a nehéz vasalkotmányt. Három ápoló rohant hozzá, de alig tudták lefogni. Sírt, ordított, az egyiknek a karjába harapott., • Szürkült... A Bá-Kán körffl!i őserdő egyik meredek lejtőjén egy, a vietnami szabadság- harcosok egyenruháját viselő hadnagy igyekezett fölfelé. Otthonosan mozgott az évszázados fák és az indák szövevénye között Az emelkedő nem okozott neki nagyobb nehézséget; fiatal volt már több mint egy kilométert gyalogolt fölfelé, de még csak nem is lihegett Hirtelen egy fegyveres ugrott elő egy hatalmas fa mögül. — Állj! — kiáltotta. — Jelszó? — Hanoi. Zsitvai hadnagy vagyok, a parancsnokhoz igyekszem. Zsítvai folytathatta útját Mintegy 100 méterrel feljebb, egy sűrű növényzetű helyen, hatalmas cserje mögött barlang szája sötétlett. A hadnagy belépett. Néhány méter után apró gyertyafényt vett észre. Mellette gyalulatlan faasztalnál Thin Lin főhadnagy dolgozott, aki Nao Ting halála után az egység parancsnoka lett Amikor Thin Lin észrevette a közeledőt eléje sietett — Nos? — kérdezte izgatottan. Zsitvai nem felelt. Leült az asztal mellé és szótlanul bámult a gyertya fényébe. — Rossz hír? — kérdezte a parancsnok. — A lehető legrosszabb — mondotta halkan Zsitvai. — Ti- ti kardjába dőlt... Meghalt Thín Lin tenyerébe temette arcát. Sokáig hallgatott — És Gazsó? — kérdezte vé- güL — Agya Ismét elborult... Most egy svájci hajón útban van Marseille felé... Hallgattak mind a ketten és emlékeztek... Zsitvai törte meg nagysokára a csendet. — Nem tudtam Nao Ting utolsó kívánságát teljesíteni.., Rám bízta Ti-tit... Ügy szerette volna, ha a lánya boldog lesz ... És most... Thin Lin közbevágott — De miért tette?... Miért kellett így eldobnia magától az életet?... — Amikor hírül vette Gazsó súlyos betegségét, saját magát okolta. Napokig emésztette, kínozta magát, amiért azon az éjszakán csak hárman szöktek meg az erődből és Gazsót otthagyta. Saját magát okolta mindenért... Aztán jött édesapja halála ... Teljesen összetört ... Ügy érezte, mindenkit elveszített... Nem lehetett megvigasztalni... Ilyen lelkiállapotban került a Hanoi-i kikötőbe, ahol pontot tett vívódásai végére... — Szörnyű! — mondotta halkan Thin Lin. — Derék, megbízható társakat vesztettünk el. Mert most már elveszítettük honfitársamat, Gazsót is... — Igen. Bár én személyesen csak a te és szegény Maronies hadnagy elbeszéléséből Ismerem. És persze Nao Ting szavaiból ... Minden nap beszélt róla... Szeretettel... Túláradó melegséggel... Ügy szerette volna megérni azt a napot, amikor lánya és Gazsó ... Elhallgatott. Elfordult, száméból egy könnycseppet törölt ki gyorsan, mintha szégyellné. Aztán a hadnagy elé állt. — Ez a sok vér, ez a sok veszteség nem hullhat hiába! —• Nem... nem hull hiába! — válaszolta keményen Zsitvai. — Ügy harcolunk, ahogy ők •— folytatta Thin Lin és ha kell, úgy halunk meg, ahogy Nao Ting, Maronies és százan és százan, de végül Is kiver5 "k innen az idegeneket, elhozzuk ennek a sokat szenvedett népnek a szabadságot... Elhallgatott. Zsitvai felállt ezekben az ünnepélyes pillanatokban. — Most menj! — szólt This Lin. — A feladathoz elkészültetek? — Igen. Holnap este a levegőbe repül a bá-káni lőszerraktár... ■ Gazsó a sorozatos kezelés következtében tíz nap mülva eszméletre tért. (Folytatjuk!
