Petőfi Népe, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-17 / 140. szám
*. mal 1962. június VJ, vasárnap wMa»o!᧔ helyeit, ónálló gondolkodást K1 Jiváló pedagógus, lelemény« újító. Él, hal az iskoláért” — így vélekednek felettesei, így beszélnek kollégái dr. Balogh Károlyról, a Bajai Türr István Közgazdasági Technikum tanáráról. Praktikus észjárását, kifogyhatatlan ötletgazdagságát ismerik a megye határán túl is. Néhány hasznos, a tanítást megkönnyítő >,találmányának” — például a golyóscsapágyon gördülő tábla- vonalzónak — használatát több iskolában bevezették. — Hogyan fér össze a két különböző irányú érdeklődés? — kérdeztem. — A nagy türelmet igénylő nevelőmunka és a kutató, kísérletező ember örökös nyugtalansága? Előbb töprengő ráncok sza- ^ ladnak a homlokára, azután, hogy elmosolyodik, kisimul az arca. — Óráimon a jelszó: — magolás helyett önálló gondolkodást! Megszüntettem az otthoni, léleknélküli lecketanulást. Nálam mindenki hozzászól az új anyaghoz, saját szavaival fejezi ki magát. Bővül tehát a szókincsük és a tantárgy sem tűnik már ijesztően nehéznek, érthetetlennek... Ez is újítás. Szorosan összetartozik azzal a „másikkal”, amelynek segítségével gördülékenyebbé, szemlé- letessébbé válik az oktatás... Jogot és könyvvitelt tanít. Száraz és nagy szóismeretet igénylő tantárgyakat, amelyek sok diáknak okoztak már álmatlan éjszakát... — Hát ezt szeretném megszüntetni — csendül erélyesen a hangja —, friss reformokkal eltüntetni a régi iskolarendszer elavult, merev hagyományait. Nincs olyan kis hely az iskolában, amely ne viselné nyomát találékonyságának. Átalakított laboratórium, falbasüly- lyesztett televízió — mely egyszerre két teremben is használható — a függömytartó karnishoz hasonló térképfelhúzó szerkezet, és még sok egyéb. A próságok mind, de zavartalanná teszik a tanítás menetét, kevés helyet foglalnak el és főként milliós megtakarítást jelentenek. Az iskolák számára gyártott felszerelések drágák és nem minden esetben korszerűek. Ezek viszont jól beváltak és nem kerülnek semmibe — mutatott szét „elvarázsolt” birodalmában. Harminckét éve végezte az egyetemet. Sokat látott, tapasztalt, megjárta minden poklát a háborúnak — mégis fiatalos lendülettel küzd az újtípusú, szocialista iskoláért. Mikor az idei pedagógusnapon kitüntették — Miniszteri Dicsérő Oklevelet kapott — csak ennyit mondott: — kötelességemet teljesítem! Túlzott szerénység? Nem! • Valóban így érzi: — kötelessége minden tudását, leleményességét, idejét az iskolának áldbzni. ízig-vérig nevelő!... V. Zs. Két szoba ősszhomfort Szovjet filmvígjáték Jlliht n mi látu nk Okapiin-f ilm tkel ? A mozilátogató közönség régóta vágyik igazi, derűs vígjátékra, amely mai életünkről szól, s hősei hozzánk hasonló kisemberek. Júniusban alkalma lesz nézőinknek szívből kacagni ön- magúkon, és ismerőseiken, mert biztosak vagyunk benne, hogy a Két szoba összkofnfort című szovjet filmvígjáték megtekintésekor mindenki magára vagy barátaira ismer. Két házaspár — egy öreg és egy fiatal — áll a történet középpontjában. A férj a napokban vonult nyugdíjba, s boldogan tervezgeti feleségével, mi mindenre használja majd szabad idejét. Lányuk, Ljusza már húszéves, ő rá pines gond. De Koroljovék elszámították magukat. Ljusza titokban férjhez- ment, s azon a napon, amikor a papát nyugdíjaztak, új család vert fészket Koroljovéknál. Nem könnyű két házaspárnak egy fedél alatt élni, különösen akkor nem, ha a fiatalok teljesen a maguk ízlésére akarják „modernizálni” a lakást. Kedves, mulatságos bonyodalmak teszik: valóban színvonalas nyári szórakozást nyújtó, filmmé ezt a sikerült vígjátékot — Elfogadjuk? 9— Igen. Műfajilag Is újdonság és jobb a szokásos kaland- fümeknél. — Szerintem Is. Pergő és lendületes mindvégig. A FILMFÖIGAZGATÓSÁG Báthory utcai épületének házivetítőjében vagyunk. Hetenként Jsét-három alkalommal kerülnek itt az úgynevezett „bemutató kópiák” az átvételi bizottság elé. A mozilátogató közönség körében elterjedt az a nézet, hogy sok nagyszerű nyugati filmalkotás a magyar filmátvevö szervek merevsége miatt nem kerül a mozik vetítővásznára. — Van úgy, hogy háromnégy hét alatt egyetlen megvételre alkalmas filmet sem látunk — halljuk a filmkritikustól. Tehát nem olyan irigylésre méltó a bizottság munkája, mint gondolnánk. Kivéve az olyan eseteket, amikor a nyugati filmgyártás valóban klasz- szikus alkotásait nézhetik meg. Mert a Chaplin-filmeket például — és néhány haladó szellemű amerikai filmalkotást — csak a házivetítőben lehet látni. Ezeket a filmeket ugyanis a nyugati gyártó, illetve forgalmazó cégek nem adják el a szocialista országoknak. — Ezeknek a filmeknek csak eev kópiája jut hozánk csere útján. De a közönség elé nem tudjuk vinni őket — mondja a filmesztéta. — A Chaplin-mű- vek sorsáról például a filmek jogtulajdonosa döntött így, másokat az amerikai külügyminisztérium nem engedi eladni a szocialista országoknak. Ez talán azért történik így, mert maguk a nyugatiak félnek attól. hogy a szocializmus országaiba küldjenek olvan filmeket, amelyekben a saját művészeik leplézlk le a kapitalizmust, néha döbbenetes erővel. — Ezekért a filmekért pedig még az eredeti eladási áruknál többet is ajánlottunk fel — hiába...— Viszont kérés nélkül Is adnák azokat a szirupos szerelmi történeteket, amikből huszonnégy fér egy tucatba. De a szériában gyártott gengszterfilmeket is megvehetnénk. ÉVENTE átlagosan 40—45 nyugati filmet láthat a közönség, s ezek természétesen a termés legjavából kerülnek ki. A közönség egy részének az a téves elképzelése, hogy „nyugaton csak jó film készül”, abból származik, hogy a nálunk bemutatott filmek nagy része valóban jó. De a választék óriási: nyugaton évente átlagosan kétezer film készül. Magyarország 4500 mozijának másik ellátási területe a szocialista országok „filmtermése”. Évente átlagosan 300 film készül a népi demokráciákban. Ez a szám az előbbi 2000 mellé állítva mutatja: mennyivel kisebb e területen a választék. Megtudjuk, hogy évente körülbelül 100, a szocialista országokban készült filmet mutatunk be. Arról is szó esett, hogy még néhány évvel ezelőtt nem volt alaptalan az a nézet, amely szerint „szolidaritásból” megvesszük a baráti országok gyenge filméit is, hogy a mieinket is eladhassuk. A jelenleg műsoron levő filmek arról tanúskodhatnak, hogy ez a gyakorlat a múlté: ebben az évben már csak az alapos kritikát elbíró filmeket mutatjuk be. BÜCSÜZÓUL még azt hallottuk az egyik filmszakembertől: „Mi igazán szeretnénk csupa jó filmmel ellátni a közönséget, de ez nemcsak rajtunk múlik, elsősorban a filmek készítőin. Tőlük várunk jobb alkotásokat.” Ezzel valameny- nyien egyetértettünk. Győri Zsuzsa NYÁRI VERŐFÉNY Kinn hasalgat a nap bodros felhők szélén, villogó verőfény jelzi már a nyarat, hűvös szellő oson, meleg csap utána, szeszélyes vén időnk vált így egy perc alatt. Mint a lenge lányka, ha fürödni készül, s pőrén, kacérkodón villantja vállait, úgy ragyog most félénk távoli csillagunk, s heves sugarával tükröződve vakít. Megizzad az ember, H munkába fogott, csípős, hűs veríték ezer árja buzog, hej, az ám a legény, aki most a fénnyel összefogni képes, — és úgy alkot nagyot.' F. TÓTH PÁL 3 mizmum.y-eecze savoly >0 reó' 88. Á tank felzúgott, a karaván kigördült az udvarról... • Gazsó csendesein feküdt a hordágyon. Nagynehezen előkotorta a gyógyszert amit Hargitai adott neki az útra és bevett egy szemet.. Agyát tompa kábulat tartotta fogva, amelytől alig-alig tudott szabadulni. Egykedvűen nézett egy pontra a kocsi tetején...01ykor-olykor nagyot zökkent a kocsi de 5 nem ügyelt rá. Nem tudta, mennyi Idő telt él. csak nézett tovább mereven, mozdulatlanulEgyszerre lövés dördült egész közelről majd egy hang ordította: — Támadás! Meg sem rezzent, talán nem is jutott él a szó tudatáig. A fegyverek felugattak. Á vietnamiak viszonylag kia egységgel támadtak, a karavánról viszont rendkívül erős tűz fogadta őket Mintegy háromszor, négyszer nagyobb volt a tűzerő, mint amennyire számítottak. Az őserdőből elkeseredetten kelepelt egy géppuska.a A mentőautó ablaka hangosan csörömpölt és egy jókora üveg esett a beteg arcára Az éles ablaküveg behasította Gazsó arcát... Óvatosan levette az üveget aztán letörölte a vért... • A harc mintegy 20 perc múlva véget ért. Az egyenlőtlen küzdelem következményéként a vietnamiak visszavonultak...' Néhány halottjuk maradt csak az őserdő alatt.. Az egyik vietnami sebesültet pedig elfogták. A karaván két embert vesztett. hatan megsebesültek. Néhány kocsi megrongálódott, de azokat gyorsan rendbehozták. A foglyot feldobták az egyik teherautóra és a karaván elindult. Gazsó újra azt a pontot nézte a kocsi tetején... Fél óra múlva egy kisebb erődbe érkeztek. Először a sebesülteket szállították él Gazsó hordágyét egy nagyobb, üres helyiségbe vitték, amely inkább hasonlított lóistállóhoz, mint szobához. Alig néhány perc múlva a vietnami sebesültet hozták. Feje lelógott a hordágyról, golyó- roncsolta karja és melle csupa vár volt Amint letették a sebesültet ott termett a kapitáiy és egy vietnami tolmács A kapitány megállt a sebesült mellett jobb lábával átlépte a hordágyat és szinte ráült a beteg térdére. Megragadta a sebesült ősz haját és annál fogva felültette, — Miért támadtátok meg a visszafelé haladó karavánt? A szabadságharcos nem felelt A kapitány ököllel arcon vágta, úgy, hogy az elalélt. Hamarosan felráncigálta, aztán a tolmács segítségével újra kérdezett, — Honnan tudtátok meg. hogy nem üres a karaván? Honnan tudtátok meg. hogy fontos iratokat továbbá fegyvert és egyéb alkatrészeket is visz?.« Az ősz ember erre sem válaszolt A kapitány arculcsapta úgy, hogy az meglódult a másik oldalon azonban a tolmács elkapta és egy jókora pofonnal visszalendítette eredeti helyzetébe. A négy-öt méterre fekvő Gazsó megborzadt Ki a cinkosotok? KI az. vagy kik azok, akitől híreiteket szerzitek? — ordította tovább a tiszt. A vietnami nem felelt Most már a tiszt és a tolmács együtt estek neki. Ütötték, rúgták, pedig már alig volt benne élet. Egész teste csupa vér volt és véres lett tőle a tiszt, valamint a tolmács keze, ruhája, cipője is. — Melyik erődben ki a segítőtársatok? = kérdezte ordítva a tiszt Az ősz vietnami hallgatott A tiszt átlépett rajta. úgy. hogy most már Gazsó láthatta a fogoly arcát is. Megdöbbenve nézte az összeroncsolt testű embert, aztán egyszerre szívébe markolt valami. A fogoly Nao Ting. TMS apja volt! Nao-Ting legalább húsz sebből vérzett A hordágyat teljesen átáztatta a vér és a földön is hatalmas vértócsák keletkeztek. Gazsóban összefcavarodott minden. A megrendítő látvány, az utóbbi napok izgalmas, eseményei és maláriája teljesen úrrá lett gondolatain. Nao Ting megismerte Gazsót. lassan feléje fordította véres arcát és ereje utolsó szikrájával halványan elmosolyodott. Még röhögsz is, kutya?!.*. A kapitány és a tolmács nekiestek és addig rugdosták, amíg az ősz fej lehanyatlott. A hordágyról lelógó fej Gazsó felé fordult, és mosolygott... Már nem volt benne élet... — Meghalt! mondotta á tolmács. Gazsó felugrott, szeme vérben forgott... — Gyilkosok!... Gyilkosok..* Engedjetek... Nem akarom... Engedjetek... Ketten ugrottak a dühöngő mellé és lefogták.* • — Mióta eszméletlen az 57081- es? kérdezte a főorvos. — Tizenhat napja nem tudunk vele beszélni — felelte aZ ápoló. i— Kórisme? — Idegösszeroppanás, teljes kimerültség. Ezenkívül maláriái amely azonban már múlófélben van. A Bá-káni kórházban néni tudtak vele mit kezdeni. Onnan Tankinba került. Egyszer síró-j máskor nevetőgörcseá voltak. A tankini kezelés eredményeképpen tért először öntudatra, de csak rövid időre.« Zavarosan beszélt, nem lehetett szavain eligazodni... Valami Ti-tit emleget sűrűn.« Aztán búskomorságba esett... Nem beszélt éa semmire sem volt hajlandó válaszolni... Minden további kezelés hiábavalónak bizonyult*. Így került hozzánk. Haífongba.« Valami nagy lelki megrázkódtatáson mehetett keresztül.« — Most hol van?;-— Az alagsorban. — Holnap megkezdjük a ke- ’riést. Villan várammal — Igenis, főorvos úr... (Folytatjuk.)
