Petőfi Népe, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-16 / 139. szám
1962. június 16, szombat S. oldat Sokoldalú segítségei ad a termelőszövetkezeteknek a Kiskunhalasi Állami Gazdaság Afelől érdeklődtünk Bús Jánostól, a Kiskunhalasi Állami Gazdaság igazgatójától, hogy milyen segítséget nyújtanak a környékbeli termelőszövetkezeteknek. Politikai és szakmai támogatás — Támogatásunk több irányú — mondotta. — Részben politikai és szakmai, de gyakorlati segítséget is adunk. A politikai támogatás főként abból áll, hogy gazdaságunk pártalapszervezeté- nek vezetői patronálják a kiskunhalasi járás termelőszövetkezeteit. Ezenkívül felvesszük gazdaságunk MSZMP alapszervezetébe azokat az arra érdemes tsz-gazdákat, akiknek a nemrég megalakult szövetkezetében még nincs pártszervezet. A közelmúltban a balotaszállási termelőszövetkezetek gazdái közül vettünk fel néhányat a párttagok sorába. Amikor termelő- szövetkezeteik megerősödnek, ily módon könnyebb lesz bennük létrehozni a pártalapszervezetet. Szakmai támogatásunk is többféle módon nyilvánul meg. l/lsősorban a kampánytervek és • telepítési alapokmányok elkészítésével segítünk a termelő- szövetkezeteknek. Az utóbbi révén jelentős összegeket takarítanak meg a közös gazdaságok, mivel ellenszolgáltatást nem kérünk érte. A múlt év végén például a mi szakembereink készítették el a kiskunmaisai Jona- thán Szakszövetkezet 60—30 ezer forint értékű telepítési alapokmányát. Részt vettünk a kiskunhalasi Micsurin Termelőszövetkezet leltár- és mérlegkészítésének munkájában is. A jánoshalmi tsz-közi sertéshizlalda építéséhez gazdaságunk gépesített sertéshizlaldája tervdokumentációjának az egyes részleteit adtuk kölcsön, ami által az érdekelt tsz-ek mintegy 20 ezer forintot takarítottak meg. Bemutatók, kihelyezett szakemberek — Tavaly két bemutatót is tartottunk a megye termelőszövetkezeti elnökei, mezőgazdászai részére. Ezenkívül a kiskunhalasi és a kiskunfélegyházi járási tanácsok szervezésében több száz mezőgazdasági szakember látogatta meg gazdaságunkat. Nemcsak az eredményeket mutattuk be. hanem gazdálkodásunk hiányosságaira, hibáira is felhívtuk a látogatók figyelmét. A tapasztalatcserék az idén sem maradnak el. annál is inkább, mivel gazdaságunk bemutató üzem lett. A termelőszövetkezetek ter- mészetésen igénylik is gazdaságunk támogatását. Különösen a jászszentlászlói, a jánoshalmi közös gazdaságok, a soltvadkerti József Attila Tsz és a kiskun- majsai Jonathán Szakszövetkezet' fordulnak gyakran hozzánk. E társas gazdaságokat tizenegy szakemberünk rendszeresen felkeresi. Állami gazdaságunkból több jó szakembert is kihelyeztek a tsz-ekbe, s közülük hárman tőlünk kapták a fizetésüket. Az idén gazdaságunk szakemberei öt rosszul gazdálkodó tsz-t vizsgáltak felül, s tapasztalataikról tájékoztatták a járási pártbizottságot. Vizsgálódásaik során természetesen helyben is adtak hasznos tanácsokat. A többi közt ennek köszönhető, hogy a kiskunhalasi Sza-1 badság Tsz tehenészetében azóta többszörösére emelkedett a tej hozam. — Segítő munkánkban az az elv vezet bennünket, hogy a tsz-eket elsősorban akkor támogassuk. ha másképp nem oldhatók meg gondjaik. Gépeink kölcsönadásának tehát semmiképp sem lehet az a következménye, hogy a tsz-ek nem kötnek szerződést a gépállomással. Gépi segítség A munkagépek kölcsönadásáért nem kérünk ellenszolgáltatást, s az erőgépek, kombájnok kölcsönzésénél is csak a munkabér és az üzemanyag megtérítésére tartunk igényt. Jelentős támogatás részünkről az is, hogy a nálunk elfekvő gépeket a tsz-ek olcsón megvásárolhatják tőlünk. Másrészt különféle, speciális munkagépeket adunk kölcsön, amilyenekkel a tsz-ek nem rendelkeznek. Nemrég bocsátottunk például a kiskunhalasi Üj Élet Tsz rendelkezésére egy Rapidtox porozógépet a növényvédelmi munkák elvégzése végett. Jelentős az a támogatás is, ami egyébként előírt kötelességünk, hogy tenyészállatokat adunk el a tsz- eknek. összegezve az elmondottakat, tavaly mintegy 350—400 ezer forint értékű gyakorlati segítséget nyújtottunk a termelőszövetkezeteknek — fejezte be nyilatkozatát a Kiskunhalasi Állami Gazdaság igazgatója. H. D. Élnek a lehetőséggel A kunszentmiklósi Kiskunság Termelőszövetkezetben egyre nagyobb méretekben öntöznek. A már meglevő beépített berendezés üzemeltetésével 20 hold burgonyára, a nagyhozamú San Pastore búza 80 holdjára, valamint 200 hold rostkenderre már juttattak vizet, de rövidesen egy másik területen levő 15 holdas burgonyatábla öntözésére is sor kerül. Az öntözés fokozására a termelőszövetkezet nemrégiben — terven felül — vásárolt egy 2400-as, s egy 3600-as Mannes- mann-féle öntözőberendezést, amelynek az üzemeltetésével lehetővé válik, hogy áztató öntözéssel 71 hold területre kétnaponként 30 milliméteres mesterséges eső hulljon. Ahol — a csatorna közelében — lehetséges, árasztásos öntözéssel növelik a cukorrépa, a kender és egyéb növényféleségek terméshozamát. Hétezer rántani való csirke nevelődik egyszerre a bajai Vörös Fény Termelőszövetkezetben. A baromfigondozók jó munkájának eredménye, hogy a csibék 10 hetes korukban elérték a 94 dekás átlagsúlyt és az idén először minimális — mindössze 3,5 százalékos — volt a naposbaromfi-elhullás. A VATALYOS EMBER ügy ül az ismeretlen, új szó az ember nyelve hegyén, mint a penészes dió: így sem ízlik, úgy sem ízlik, legjobb lenne szabadulni tőle. Mert mit is jelenthet az, hogy vatályos? Semmi esetre sem hordozhat a szó valami magasztos, felemelő jelentést, mert a hangzása sem kellemes a fülnek. Ügy kúszik be a dobhártyához, akár egy szőrös hernyó. S lám, itt tűnik ki a nyelv nagyszerűsége: a szó hangulata pontosan illik a jelentéséhez, hiszen a vatályos ember nagyjából olyan, mint a penészes dió (kívülről dió, belülről nem), vagy mint a hernyó (se váza, se gerince). Mit sem ér azonban ez az elvont nyelvészkedés, ha nem látjuk a vatályos embert cselekvés közben! Hivatalt kapott a vatályos ember, mert nincs elnézőbb és megbocsá t több a társadalomnál. Amolyan közepes hivatal volt bz, amelyből nyugdíjba mehet az ember, ha azonkívül, hogy unalmában dolgozgat, nem ártja magát semmibe, ö pedig nem ártotta, vagy legalább is igyekezett, hogy semmiképpen ki né hívja maga ellen akár főnökei, akár beosztottjai haragját. Ahhoz sem volt azonban kedve, hogy közibük álljon, mert aki ütköző szerepet vállal* előbb-utóbb útfelére kerül. Legfőbb törekvése az volt, hogy valahol, frontok, klikkek, főnökök és beosztottak felett lebegjen, sértetlenül, lelkileg, fizikailag és társadalmilag épen. Kerűit mindenféle konfliktust, de az élet cifra, s azért olykor csak belesodródott. Oda- állt elé egyszer két adminisztrátor. Azon vitatkoztak, hogy mennyi kétszer kettő, s a vatályos embernek kellett volna igazságot tennie közöttük. — Én azt mondom, hogy három .; . — Én azt mondom, hogy öt. .. A vatályos ember pedig így tett, igazságot: — Neked is igazad van, meg neked is. Mert ha én kétszer két deci bort kérek a söntésben. az a kétszer kettő három... ,De ha ugyanezt saját magának méri ki valaki, akkor már öt. Egy szemlélőt nem elégített ki ez a „dialektikus” felelet és közbe szólt. — Az nem lehet, hogy mindkettőjüknek igazuk legyen! — Neked is igazad van — oldotta meg a kérdést a vatályos ember huszárosán, s minthogy így senki sem neheztelhetett rá, ad acta helyezte ezt a problémát is. Meg kell mondani azonban* hogy nem volt könnyű és egyszerű élet az övé. hiszen mindig legalább három fejjel kellett gondolkoznia. Igen fontos feladatot kapott egyszer a vatályos ember, mégpedig azt, hogy dolgozzon ki egy javaslatot a prémium elosztásának legigazságosabb és legcélszerűbb módjára. Szabadkozott ugyan, de mit sem ért: nem kapott felmentést. Végül tehát be kellett nyújtania a tervezetet, melynek ez volt a summája: Aki nem kap prémiumot, haragszik arra. aki kapott, s arra is. aki elosztotta, aki kapott. haragszik arra, aki még többet kapott, s aki legtöbbet kapott, az is haragszik, mert csak annyit kapott. Ilyenformán a prémium összegorombítja az embereket. Legigazságosabb lenne, ha két szerencsekerékkel osztanák el. Egyikben lennének a nevek, másikban az összegek. De nehogy a húzókra is hara- gudhassék valaki, olyan kerekeket kell szerkeszteni, amelyek automatikusan kidobnak egy- egy cédulát minden pördülés után. Sokasam hamarkodta el a vatályos ember a dolgát, mindig alaposan meggondolta. Ha például az időjárás után érdeklődtek tőle. így adott tájékoztatást: — Az idő, hm ... hát az olyan kérlek, mint a sok évi átlag... úgy általában ... = De esik vagy süt? Tsz-közi libatelep Kunfehértőn A kifutóban hemzsegő, zajongó libák sokasága messzire fehérük. Közel kétezer szárnyast ne-' veinek itt. a kunfehértói Vörös Hajnal és a Béke Termelő- szövetkezet közös libanevelőjében. Ezer a törzsállomány, néhány darab híján ugyanennyi a „kisliba”. amelyek már éppenséggél nem kicsik. Nem csoda, hogy gyorsan fejlődnek. hiszen táp takarmánnyal etetik őket, emellett — aZ etetési időszak kivételével — az egész napot , a szabadban, a közeli vízparton töltik. Az egy lúdra jutó napi fejadag 10 deka táp. A szárnyasok gondozását mindegyik közös gazdaságból két-két asszony vállalta. Képünkön a Vörös Hajnal Tsz két libagondozója, özvegy Berta Istvánná és Varró Istvánná látható etetés közben. Libatenyésztéssel az ősz óta foglalkoznak, amikor elkészült a négy — egyenként 500 férőhelyes — ól, amelyek minden szempontból korszerűek, télen fűthetők is. A ludakat egyébként — a törzsállomány kivételével — az ősszel meghizlalják és értékesítik. (Nagy Ottó felvétele.) A lakosság áldozatkész összefogása nyomán öt évvel előbb készül el a vízvezeték Kalocsán KALOCSA bármelyik utcájában, városrészében sétál az emer, mindenütt az épülő újba „botlik”. Ez nem is csoda. A város szinte minden forgalmasabb utcája érdekelt például az új vízműépítésben, amelyre az idén is a községfejlesztési alap túlnyomó részét költik, s amelyhez még külön is jelentős pénzösszegekkel és társadalmi munkával járul a város lakossága. A TÖBB ÉVES programot jelentő 14 és fél milliós beruházással készülő vízvezetékhálózat és törpevízmű építése például éppen a lakosság „terven felüli” áldozatvállalása révén a tervezettnél csaknem öt évvel e'őbb, már 1963 végére befejeződik. Az eddig elkészült mintegy 5 millió forint értékű vízvezeték-hálózat építéséhez például nem kevesebb, mint *— Az attól függ, kérlek... Ha nincsenek felhők és nincs éjszaka, akkor rendes körülmények között süt... ámbár a napfogyatkozással is számolni kell... Ha felhős az ég és víz potyog lefelé, akkor... igen. hát olyankor nagy általánosságban esik;.. Megélt a vatályos ember ezzel a szemlélettel, akár tóban a békanyál. Nem Sietett, nem idegeskedett, az volt a jelszava: mielőtt fontos dologban döntsz, igyál meg egy pohár vizet! S be is vált ez a recept mások dolgában, csak a sajátjában nem, A személyzetis ugyanis egyszer azt kérdezte tőle: — Mondd, miért nem vagy határozott? Miért nincs egyértelmű véleményed? Másutt tartanál már ... Tudnál-e határozott lenni, nos: igen. vagy nem? — Ha megengednéd, előbb egy pohár vizet innék ... — Tessék. — Hm ... szóval... — Igen vagy nem? — Kérek még egy pohárral... — Tessék ... Nos? — Még egyet! Aztán még. még, még... — Hány volt már? — kérdezte a személyzetis. — Nem tudom ... — De elég lesz talán? Nem! Nem! a tenger vize sem elég, annyira kiszikkad tam. Sz. S. I 500 ezer forintot kitevő társadalmi munkával és 2 milüó forintnyi készpénzzel járult a lakosság. Ez az áldozatkészség és lelkes, alkotó összefogás tette lehetővé, hogy az eredetileg tervezett 24 kilométer vízvezeték helyett 33 épüljön meg a rendelkezésre álló összegből s így több utca és lakóház — köztük a Lenin utcában most épülő 22 KISZ-lakás is — részesüljön a közművesítés áldásaiban. AZ ÓRIÁSI erőket mozgósító és igénybe vevő vízműépítés azonban nem az egyetlen idén megvalósuló községfejlesztési feladat. Több tízezer forintos községfejlesztési beruházással és jelentős társadalmi munkával tovább csinosították, korszerűsítették a Beloiannisz- kerti szabadtéri színpadot, ugyanitt alig néhány hét alatt minimális anyagköltségből, de szinte ma még összeszámlálha- tatlan társadalmi munkaórából új szabadtéri szórakozóhely épült. EZENKÍVÜL most épül — ugyancsak községfe.ilesztési alapból — négy új lakás is, a város effajta gondjainak enyhítésére. E. É. Intézkedés a panasz nyomán A kecskeméti Irinyi utca és környékének lakói nevében K. Balázs levelet írt szerkesztőségünkhöz, amelyben az Országos Nevelő Intézet hizlaldájára vanaszkodik. Az intézet évenként 15—20 sertést hizlal, s az állományt valószínűleg nem kezelik megfelelő gondossággal, mert — különösen ha jó idő van — erős bűzt árasztanak, K. Balázs levelét elküldtük a városi tanács vb egészségügyi osztályához, mely kivizsgálta az ügyet, s a következőket állapította meg: „Kivizsgáltuk az Irinyi utca és környéke lakóinak panaszát, mely az Országos Nevelő Intézet hizlaldájára vonatkozik. Az intézetben valóban nem tartották be teljes egészében az állattartásra vonatkozó szabályok előírásait. A hibák megszüntetésére határozatban hívtuk fel az intézet ügyeimét. Azóta többször tartottunk ellenőrzést, de kifogásolni valót nem találtunk,’*
