Petőfi Népe, 1962. május (17. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-15 / 111. szám

1 oldal 196*. május 15, kedd ELSŐÉVESEK Az idősebbek még emlékez­nek rá. Nem is olyan régen a zord atyák így intették lusta, hanyag gyermeküket: — „ha nem ta­nulsz, fiam, mehetsz inasnak!” Szörnyű büntetésnek számított ez akkoriban, sanyarú éveket, megalázó munkát, rúgásokat, po­fonokat jelentett. Ma, a jól öltö­zött, gondtalan életű Ipari ta­nulók csak könyvből, az öregek elbeszéléséből ismerik az ina­sok keserves sorsát. Életük már egyenesbe fordult, büntetés he­lyett nagy megtiszteltetésnek számít felvételük az iparitanuló­iskolába. A • Kecskeméti 607. sz. Helyi- ipaS-i Iskolában 1500 fiatal ta­nul. A jövő oktatási évre egyes szakmákban máris betelt a lét­szám, annak ellenére, hogy ala­posan megrostálják a jelentkező­ket. Felvételre csak a legjobb tanulók, legrátermetebb fiatalok jöhetnek számításba. Ez a kez­det. Hogyan vélekednek sorsuk­ról, választott életpályái ültről azok, akik egy — tanulásban, munkában eltöltött — év távla­tából tekintenek vissza a meg­tett. útra? JVem bániam meg... A kecskeméti iparitanuló-isko- la i/a osztályában 21 fiú tanul­ja az asztalos szakmát. — Anyám, géplakatosnak szánt —■ mondta, az élénkszemü Koncz György, az egyetlen ácstanulö —, de én sokkal szebbnek, vál­tozatosabbnak találtam ezt a mesterséget., Kocsó Sándor kisiskolás él­ményeit meséli: — Az iskola felé egy asztalos­műhely előtt vezetett el az út. Mindennap megálltam előtte. Vonzott, bűvölt a műhely élete. Tanítás után, otthon nekiláttam „faragcsikálni”. így mondják a többiek is: — faragcsikálni. Mert mindegyikük ezzel kezdte. Fúrtak, faragtak, s aztán — észre sem vették — a gyerekes időtöltést egy életre szőlő hivatás váltotta fel. — Nincs annál rosszabb, mint amikor valaki nem azt csinálja, amit szeret — szól egyikük ko­moly arccal, s valamennyien rá- bőlintanak. Büszkék arra, hogy ők helyesen, jól választottak. .,, ahol ahad még tennivaló l A tanulással nincs is baj. Át­lagos tanulmányi eredményük négyes, csupán egyetlen gyerek bukott meg. Magyarból! A töb­biek jő eredményei ellenére mégis éppen az irodalom az a terület, ahol akad még tenni­való! Bár két gyerek — Varga József és Kosa István —■ már egy kis könyvtáírravaló olvas­mányt vásárolt össze magának, az átlagos olvasási igény nem terjed túl Jókai, Verne művein, Petőfi versein. Havonta egy-két kötetet visz a könyvtárból mind­egyikük — viszont kevés a fia­talság figyelmét, érdeklődését felkeltő kalandos, fordulatos vagy tudományos mai regény. Ugyanez elmondható a fil­mekre is. Havi négy moziláto- gatás jut átlagosan egy tanulóra és ez még emelkedik akkor, amikor háborús, történelmi vagy Izgalmas ifjúsági filmet játsza­nak. Legnagyobb tetszést a Há­ború és béke, Én és a tábornok, a Keresztesek, a Pesti háztetők, A lelkiismeret lázadása aratták. Ezzel szemben a színház a vi­dám operettek — Csárdáskirály- nő, Comevillei harangok, Le­ányvásár, Cigánybáró — köny- cyű romantikájával vonzza őket. Hangversenyre — egy kivételé­vel — nem járnak, a zenét Né­meth Lehel, Kovács Erzsi dalai jelenük számukra. =— A rádióban egyetlen jő mű­tor a tánczene — mondják és mindjárt hozzáfűzik: — a Szabó család és a sportközvetítések. Legtöbbjük szabad idejében sportol, akad olyan, aki még akkor is barkácsol. Céh — a művelt, igényes szakmunkás — Ezek az elsőévesek — né­zett körül nagv szeretettel Báron László osztályfőnök —, most bon­togatják szárnyaikat. Értelmes, minden szép és jó befogadására kész gyerek valamennyi. Fiata­lok, nem csoda, hogy szeretik a mozgást, még a könyvekben is az áradó, mozgalmas eseménye­ket kedvelik. Azt szeretnénk — 57, — Most menj fiam — foly­tatta Nao Ting —, nehogy gya­nús legyen távolléted. Ilyen so­káig még úgysem maradtál el... Gazsó még egyszer kezetfo- gott mindenkivel. Zsitvai ma­gához ölelte honfitársát. — Sok szerencsét, Miska..; Gazsó az üzletben úgy érezte, most feltétlenül vásárolnia kell valamit. Nem tudta miért, de nyugtalanság fogta el, amint ki akart lépni az ajtón. Visszafor­dult, s egy törülközőt, s két zoknit kért. A kórházban az orvos már tü­relmetlenül várta beosztottját. — Hol az istenben járt ennyi ideig? —- rivallt rá. — Vásárolni voltam a falu­ban, kapitány úr... —f Igen?... Mutassa* mit vett? Gazsőnak torkában dobogott a szíve, de azért nyugalmat erőltetett magára, s kibontotta a csomagot. — Ezt, monsieur captín. Két pár zoknit és egy törülközőt. — No vigye gyorsan a szobá­jába és siessen vissza. Gazsó égy kissé megrettent... Mi ez? ... Megsejtett volna va­lamit az orvos? . .. Nem .,. Ak­kor azonnal nyakoncsípte vol­na őt... Vagy csupán gyanak­és erre minden lehetőség meg­adatott —, hogy mire befejezik az iskolát, ne csak szakmával, hanem megfelelő alapműveltség­gel is rendelkezzenek. Célunk jól, kedvvel dolgozó, kultúrát igénylő ifjúság nevelése. Ehhez persze a növendékek szorgalma, kitartása is szüksé­ges. Szavaik nyomán éreztem, hogy életüket mindinkább két tényező tölti meg tartalommal: a munka és a kultúra. Az alko­tás, és a mások alkotása okozta öröm, gyönyörűség. V. Zs. szik?... De hát miért?... A gyógyszerkészletet és a raktárt soha meg nem nézi... Minden­esetre még jobban kell vigyáz­ni... Sietett vissza az orvoshoz, aki azzal kezdte a mondókáját. — A 4-es kórteremben vol­tam. Bartelli helyzete súlyos. Ezzel a kétoldali sérvvel nem boldogulunk. Nincs más hátra, operálni kell. Hajlandó asszisz­tálni az operációnál? — Parancsára kapitány űr. — Régen végeztem ilyesmit — mondta az orvos elgondol­kozva — szeretnék már túljutni rajta... — Túl leszünk rajta kapitány úr — válaszolta Gazsó —, nem lesz semmi baj! Az orvosnak szemmellátha- tóan tetszett a válasz. A fiúra nézett, s közölte elhatározását. ■— Holnapután 11 órakor ope­rálunk. Készítse elő a beteget és az operációhoz szükséges kellé­keket. — Igenis, kapitány úr. Ezután végigjárták a többi kórtermet is. A rövid ideig tar­tó vizit után a kapitány elvi- harzott. Gazsó is a szobájába ment és a történteken gondol­kozott. Mi történt a kapitánnyal? ... Miért volt bizalmatlan? Gya­Cf iataLak arck'peiamfrka Bodacz Mária a Kecskeméti Finommechanikai Vállalat dekorációs részlegének dolgozója. 1958 óta keretezi fürgén, nagy hozzáértéssel a képeket. Nemrégiben tette le az üveges szak­munkásvizsgát. Kiváló teljesítménye — havi 500 kép keretezése — mellett, mint KISZ vezetőségi tag, nem feledkezik meg a vállalatnál dolgozó többi fiatalról sem. Szeretne megalakítani egy színvonalas műsorok előadására alkalmas kultűrcsoportot Tervének legfőbb akadálya a megfelelő helyiség hiánya. Ép­pen ezért a vállalat telepén folyó építkezésnél társadalmi mun­kát vállaltak, bogy a kulturális célokra alkalmas terem minél előbb rendelkezésükre álljon. Még egy elhatározását valósítja meg ebben az évben Bo­dacz Mária. Beiratkozott a közgazdasági technikum esti tago­zatára, és ősszel megkezdi a tanulást Rájött, hogy az egyre növekvő szakmai és társadalmi követelményeknek csak ily módon tud eleget tenni, &uz!mKTr-mczE -savoly pMmmmmmsüm Féléves a Konyvbarát-mozgalom A Hazafias Népfront, a Magyar Nőik Országos Tanácsa és a SZŐ VOSZ kezdeményezé­sére indult meg a múlt év őszén a Könyvbarát-mozgalom. Minden megyében, járásban és községben megalakult azóta a felsorolt patronáló szervek segítségével a mozgalom szerve­ző bizottsága is. A kitűzött cé­lok igen figyelemre méltóak és alkalmasak arra, hogy a szocia­lista társadalom által támasz­tott művelődési igényeket ki­elégítsék. Miről is van szó? A második ötéves terv végére el kell érni, hogy a tanácsi könyvtárakban minden ezer la­kosra 1200 kötet jusson, s a könyvállományban a szakiroda- lom aránya elérje a 30 százalé­kot. Kitűzött cél, hogy minden családból toborozzanak legalább egy állandó olvasót. Irodalmi estek, író—olvasó találkozók, könyvankétok segítségével rá kell irányítani a figyelmet a szépirodalmi alkotásokon kívül a politikai, tudományos és szak­mai ismeretterjesztő művekre. Végül — de nem utolsósorban — el kell érni. hogy minél több dolgozó könyvespolcára jussanak el a jó könyvek. Lássuk — mintegy fél év táv­latából —. mi az. ami megva­lósult a kitűzött feladatokból. Mit és mennyit rögzíthetünk eredményként az eddigi mun­kából, és mi a további tenni­való, hogy az ötéves terv végére valósággá is váljék mindaz, ami ma még csak célkitűzés. A megyei könyvtár igen alaposan felmérte kötet és könyvérték szexint. hol. melyik járásban, melyik községben, mi­lyen összeget kell biztosítani könyvtárfejlesztésre. hogy a könyvállomány elérje a megkí­vánt mennyiségi és minőségi szintöt A MÉSZÖV felajánlotta, hogy az eddigi könyvtárfejlesztési összegen kívül az egyes föld­művesszövetkezetek támogatásá­val megteremti az anyagi fel­tételeket az iró—olvasó találko­zók és irodalmi estek megren­dezéséhez. így került sor a Könyvbarát-mozgalom kereté­ben Mesterházi Lajos kunszent- miklósi. Erdei Ferenc izsáki, dr. Prohászka Ferenc keceli. Szend­rel József helvéciai. Tatay Sán­dor dunapataji és Szabó Pál kiskunfélegyházi szereplésére, hogy csak a jelentősebb állo­másokat említsük: Mivel a SZÖVOSZ kezde­ményezésére a nemzetiségi köz­ségekben lehetővé vált az ide­gennyelvű könyvek terjesztése, Dusnokom Csuka Zoltán író és műfordító tartott előadást az ott élő délszlávok anyanyelvén.: »Az irodalom szerepe a népek barátságának megszilárdításá­ban« címmel. Űj színnel gazdagodott a Könyvbarát-mozgalom azzak hogy Kiskőrösön megyénk irói közül Tarján István. Gémes Gábor, F. Tóth Pál. Jóba Ti­bor. Hatvani Dániel és Gál Sán­dor kerültek közvetlen kapcso­latba egy irodalmi est kereté­ben az olvasókkal. Műsoruk sikere arra ösztönöz, hogy ezt á kezdeményezést a többi járás­ban is folytassuk. A Hazafias Népfront és a nőtanács a közönségszervezés­sel végezték az irodalmi estek előkészítésében sokszor nagyon eredményes munkát. Ebben egyébként — különösen kisebb községekben — még akad jócs­kán tennivaló. Ennyiből is láthatjuk* hogy a sokrétű célkitűzésekből minden szerv a maga munka- területén sikeresein oldotta meg a feladatokat, s a jó kezdet biztosíték a további eredmé­nyek elérésére. Dr. Jakab Jenő Ötletes program A Kiskunhalasi Gózon István Művelődési Ház májusban is­mét ötletes, jó műsorösszeállí­tással gondoskodott a lakos­ság érdeklődésének, szórakozási* tanulási igényének kielégítésé­ről. Ismeretterjesztő filmvetítések* előadások, egészségügyi előadás* különféle akadémiák nyújtanak hasznos ismereteket. A vidám szórakozást táncestélvek, játé­kos táncversennyel egybekö­tött, ifjúsági zenés klubestek* műsoros estek, szellemi vetélke. dók, az irodalmi szrnpadok IL országos táj bemutatója bizto- 1 sítja. nűt nem foghatott!... Hát ak­kor? ... A beteg sorsát vette annyira szívére, vagy az aggasz­totta, hogy nem tud megbir­kózni a feladattal? ... Vagy egyszerűen rossz kedve volt, összeveszett a nővérkével? ... Volt már máskor-is ilyen han­gúdban?... Nem emlékszik rá!... Vagy talán csak ő volt ilyen minden iránt érzékeny hangulatban?... Lehet, hogy az orvos ingerültebb haijgja más­kor nem tűnt volna fel ennyire, mint most, a sazbadságharco- sokkal történő találkozás után?... Lehet... Mindenesetre most egy ideig vigyáznia kell... Né­hány napig nem megy le a fa­luba, és Ti-tivel sem küld „szennyest”... « Másnap rendkívüli figyelem­mel és szorgalommal készítette elő az operációt. Bartellivel is beszélt, nyugtatta, vigasztalta, hogy egy jó félóra az egész és kész... Nem fog fájni... Igaz, a beteg jóformán nem is fi­gyelt rá, annyira el volt kese­redve. Járni sem tudott már, el- súlyosodott betegsége miatt, sze­retett volna meghalni. Harmadnap az orvos kissé ide­gesen kezdett a műtéthez, de mindinkább megnyugodott. A beteggel sem volt különösebb baj, az asszisztens is kiválóan segített. Az operáció sikerült. Miután az orvos bevarrta a sebet, bol­dogan fordult asszisztenséhez. — Köszönöm ... Gazsó maga vitte vissza a 4-es kórterembe Bartellit, senkit nem hagyott hozzányúlni, egyúttal megkérte az orvost; ő gondos­kodhasson a betegről. — Rendben van ... Egyébként nagyon meg vagyok elégedve szaktudásával... Fel fogom ter­jeszteni előléptetésre. Gazsó érezte, hogy valameny- nyire rendbehozta két nappal ezelőtt akaratán kívül félresik- ló dolgait. Bartelli hangosan nyögött, s vizet kért. Az egészségügyi ér­tetlenül nézet rá. — Vizet? ... Hiszen tudod ... Távol-Keleten nem szabad vi­zet inni. — Vizet... — suttogta a be­teg cserepes szájjal. Gazsó elővette a szekrényből a betegek részére félretett bort és egy nagy pohárral töltött. Odavitte Bartellihez, szájához emelte, az pedig mohón nyelte az italt. A beteg mozdulatlanul feküdt* homlokán apró verejtékcseppek jelentek meg. Az egészségügyi letörölte Bartelli arcát, homlo- k-1, aztán megigazította rajta a takarót. A beteg lassan elaludt. Gazső lábujj hegyen lépdelt el mellőle. E' kor nagy zajjal a nővér lé­pett a kórterembe. — Pszt... ■— szólt rá halkan B zsó. — Mademoiselle kérem, Cs odesen. — Ügy jövők, ahogy akarok - viaszolta a lány. — Egyéb- k‘ 1 a kapitány hivatja... ’! sarkon fordult, s egy em csendesebben eltávo­(Folytatjuk.1 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents