Petőfi Népe, 1962. május (17. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-13 / 110. szám
; ~Kiiliik<h. Máskor is Kislányom, aki az egyik kecskeméti étteremben fogyasztja el napi előfizetéses ebédjét, lelkendezve újságolta tegnap: — Képzeld, Apu, éttermi napok vannak. — Na és, miben nyilvánul ez meg? — érdeklődtem.' — Feldíszített étlapot adAz igények és a választék Helyszíni ellenőrzésen a kereskedelmi állandó bizottsággal tak. — Aha, értem már, a vendéglátó napokra gondolsz. És mi volt még? — puhatoltam. — Jó étvágyat kívántak. > — Máskor nem szoktak? j — Nem mindenkinek. j — És aztán? —i Kivételesen fogpiszkáló is volt az asztalon, máskor csak miniden negyedik asztalra tesznek. — Meséld csak tovább. — Még sótartó is ttolt. — Azelőtt nem? — Azelőtt csak minden harmadik asztalra tettek — Hát ez nagyszerű, na és a menü? Az is változott? — Ajaj, olyan sokféle volt az étlapon, hogy csuda. — Hát az előfizetéses? — Az is jó volt. Babgulyás, de nem tudom, hogy leves-e vagy főzelék. Egyébként minden másnap babot adnak. — Pedig az nagy kincs, adhatnának valami mást is — jegyeztem meg elgondolkozva és az járt a fejemben, hogy azért van valami haszna ezeknek a vendéglátó napoknak még a szűkös éttermi viszonyokkal rendelkező Kecskeméten is. Jó modorra, gondosabb kiszolgálásra ösztönzi a „vendéglátókatí”. Csak sokáig tartson! CT—1.) Lopta a vállalat szerszámait Társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett lopás ismételt bűntette miatt háromhónapi, végrehajtható börtönbüntetésre ítélte a kecskeméti járásbíróság Ma- rozsi Pál kecskeméti lakost. Nevezett a Lakatosipari Vállalattól folyamatosan hordta ki és tulajdonította el a vállalat szerszámait. Már közel 700 forint értékű szerszámot lopott, amikor egy alkalommal tetten érték és korábbi lopásait is felfedezték. Legutóbb a helyszínen győződött meg Kecskemét Város Tanácsának kereskedelmi állandó bizottsága arról, hogyan készültek fel a ruházati nagykereskedelmi vállalatok a lakosság nyári idénycikkekkel való ellátására. Körútjukra magukkal hívták a Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat néhány boltvezetőjét is. — Nem lesz hiány nyári cikkekből — tájékoztatta a bizottság tagjait Tatár Géza, a Rövid- és Kötöttáru Nagykereskedelmi Vállalat igazgatója, miközben a raktáron levő sok szép női, férfi, gyermek fehérneműt, pamut és gyapjúpulóvert, selyem, habselyem árukat mutogatta. 14—IS féle fasoriban — íme. a férfiingek mintegy 14—15 féle fazonban, különböző színekben, bármilyen mennyiségben él tudjuk látni a kiskereskedelmet. — Látom, a férfiing nem hiánycikk — szól közbe a bizottság egyik tagja. — Nem is az. bár tőlem egy vevő a múltkor sötétlila színű inget kért, s nem tudtam neki adni — mondja erre némi iróniával egy boltvezető. — Ilyen ízléstelen színt nem is fogunk hozatni — szól közbe Tatár elvtárs. — De ha már a hiánycikkeknél tartunk, hadd jegyezzem meg, hogy vannak új áruk, amelyek iránt hirtelen megnövekszik a kereslet. Ilyen többek között a Neva ing. Ma már igen sok férfi Neva inget keres a boltban, s ilyen nagy keresletre sem az ipar. sem a külkereskedelem — kidolgozásához ugyanis külföldi nyersanyag kell — nem számított. Előfordul ennek fordítottjaként az is, hogy egyes cikkek iránt hirtelen megcsappan az érdeklődés. Hónánokkal ezelőtt például rengeteg vaiszínű nylon inget vásároltak. Most főleg a fehéret keresik. Emiatt raktárainkon sok a vaiszínű — s nem számítva a hirtelen megnövekedett érdeklődésre — keKakulya néni forintjai — Hess, te! No, nézd csak, milyen szemtelenek, ide jönnek az ajtóba! — zsörtölődik Kakulya Ferencné, a gyönyörű piros, kajla tarajú tyúkjaival. — Éhesek már, azért kárálnak így — világosít fel engem, aki nem állhatom elismerő szó nélkül a szép állományt. — Hány darab ez, Kakulya néni? — ötvenkettő. Épp az este olvastam össze őket. — Győzi-e takarmánnyal? — Élkaparásznak, csipegetnek itt a tanya körül és övék a háztáji termése. Meg a malacoké. Olyan anyadisznónk van, hogy most adtunk el utána tizenegy malacot. A hatvanegy éves Kakulya néni a városföldi Dózsa Tsz-ben, szeretettel beszél minden jószágáról, de én ezúttal inkább csak a tyúkokról faggatom. Tojnak-e szépen? Meghálálják-e a gazdasszonynak a velük való bajlódást? — De meg ám — így Kakulya néni. — A múlt esztendőben talán négy forint híja volt az ötezernek, annyi volt tojásból a bevételem. Mostanában is minden héten 160—180 forintot kapok a begyűjtőből. Aztán a húsuk is haszon, szeretjük mi is, jut belőle eladásra, no meg a Kecskeméten élő két lányomnak is szoktam adni belőlük ... A frissen mázolt földes verendán beszélgettünk Kakulya Ferencné- vel, s most újra a takarmányra terelődik a szó. Megtudom, hogy az 6 háztáji kukorica- táblájuk tavaly éppen „járásában” volt a jégnek, csúnyán megcibálta, mégis termett vagy húsz mázsát. Kakulya bácsi — aki különben tsz- nyugdijas — kapott még hozzá néhány mázsát a teljesített munkaegységei fejében, telik hát a jószágnak. A néni megjegyzi: — Én itt a ház körül is szolgálom a közöst... — Mennyire iqaza van — gondoltam, mikor elbúcsúztam tőle, hiszen évi ötezer forintot bevételezni csak tojásból, nem kicsi dolog. P. I. vés a fehér nylon ing. Egyébként a keresletet csuDán a szintetikus anyagokból készült cikkekből, főleg nylon, őrlőn és dralon árukból nem tudiuk teljes mértékben kielégíteni. . — Hallottam esetet, amikor a vevőt nem tudták kiszolgálni a boltban olyan áruval, ami »■állítólag-“ nem hiánycikk — vetette közbe valaki a bizottság tagjai közük iVe csak budapesti rendelésre — Mint boltvezető szeretnék ehhez hozzászólni — ielentke- zett egy kiskereskedelmi alkalmazott — Hetenként rendelünk árut. s előfordul, hogy váratlanul nagyobb a vevőforgalom és kifogy egy-egy cikkféleség. A nagykereskedelmi vállalat raktárában azonban van elég az ilyen “állítólagos-“ hiányiok1' bői, s egy-két napon belül ki tudjuk egészíteni árukészletünket — Mi az oka mégis annak, hogy a rádió, az újságok és a televízió által propagált egyes divatcikkek csak Budapesten kaphatók? — kérdezi Markó János, az állandó bizottság elnöke. — Az, hogy egyes vállalatok, elsősorban ktsz-ek csak- budapesti áruházak megrendelésére dolgoznak. Ha a jövőben a kiskereskedelem olvan árucikket rendel, ami nálunk nincs, mi is kapcsolatba lépünk néhány ktsz-szel, hogy kielégíthessük az igényeket — válaszol a nagykereskedelmi vállalat vezetője. — Tudomásunk van arról, hogy átszervezik a ruházati nagykereskedelmet, és a textilnagykereskedelemnek csak Baján. a rövid-kötöttáru nagykereskedelemnek pedig csak Kecskeméten lesz raktára. Nem zavarja ez majd az áruellátást? — érdeklődnek a bizottság tagjai. Mintasxobnt létesítenek — Megyénk déli részéből a boltosoknak a jövőben sem kell Kecskemétre utazniok. ha árut akarnak rendelni, mert minta- szobát állítunk fel Bálán .— nyugtatta meg az érdeklődőket Tatár elvtárs. — A i mintaszobákban minden cikkféleségből színben és méretben is kiállítunk egy-egy példányt. A boltosok itt választhatják ki és rendelhetik meg az árut. A textilnagykereskedelmi vállalat, amely Bajára költözik, hasonló mintaszobát állít fel Kecskeméten. Markó János búcsúzkodáskor megjegyzi: — Az első tanácsválasztás óta a kereskedelmi állandó bizottság elnöke vagyok. Az áruk mennyisége, minősége, színgazdagsága összehasonlíthatatlanul jobb, mint 12 évvel ezelőtt volt. A nagykereskedelem és a kiskereskedelmi vállalat boltosai azonban kutassák tovább az együttműködés lehetőségeit, mert ez elengedhetetlenül szükséges kereskedelmünk kulturáltságának állandó iavításához. Nagy Ottó Naphoxben A „demizsoxi“-polítika Megütötte a fülemet a szó, furcsa és szokatlan volt a csengése, még sohasem hallottam ezt a kifejezést, de ahogy beágyazták a történetbe, s ahogyan nevettek rajta a jelenlevők, rögtön megértettem, mi rejtőzik mögötte csípősen, gúnyosan és kissé bántóan. S azóta nem megy ki a fejemből, sokat töprengtem rajta. Arról volt szó — csak úgy mellékesen — azon a bizonyos értekezleten, hogy milyen sok gépet kapnak ebben az esztendőben is a termelőszövetkezetek, s ez milyen nagyszerű dolog, mennyire megkönnyíti a szövetkezeti gazdák életét. Ekkor szúrta közbe valaki ironikusan, hogy sajnos, úgy látszik, az elosztásnál még a „de- mizson”-politika érvényesül, mert az egyik szakszövetkezet már régebben beadta az igénylését és mégis a községbeli másik szövetkezet kapta meg előbb az erőgépet Nem sajnáltam a fáradságot és utánanéztem a dolognak. Mint megtudtam, az igénylések nagyjából egy időben érkeztek a felettes szervekhez, s ugyancsak egyszerre továbbították azokat a központba. Az egyik szövetkezet már meg is kapta, s rövidesen — ahogy az igényeket országosan számba- veszik és sorban ki is elégítik — a másik is megkapja a gépet. Nincs szükség semmiféle összeköttetésre, különleges elbánásra, befolyásra, noszogatásra, vagy „demizson”-politi- kára, mert az országos érdek is azonos a helyi érdekekkel, igyekeznek géphez juttatni a nagyobb és azt már hasznosítani tudó gazdaságokat. A bántó és rejtett gyanúsítás tehát ez esetben alaptalan volt, viszont — ha feszegetjük — alkalmas arra, hogy másokat lejárasson s elhintse egyesek tudatában a „szerény korrupció”, az úgynevezett köz érdekében álló finom megvesztegetés, előnyszerzés, vagy ahogy nevezik egyes helyeken „demizson”-politika létjogosultságát. Talán nem is szükséges hozzáfűzni, mennyire helytelen dolog az ilyen vaktában való célozgatás, s gu- nyoros, egyetértő összeneve- tés, a dolgok tényleges, alapos megvizsgálása helyett. Mert helyenként még tanyázhat különféle beosztásban olyan.egyén, aki hajlandó belemenni ilyen manőverbe, de tegyük hozzá, ehhez mindig kettő kell: aki ilyen szándékkal ad és aki elfogad. Felelősség, avagy erkölcstelenség dolgában igencsak egy nevezőn van mind a kettő. S a szórványosan esetleg fellelhető „demizson”-politika ellen csak a konkrét tények fegyverével lehet és kell felvenni a harcot. A gyanúsít íVi- tás és jelentőségteljes összeka- csintás ez esetben hallgatólagos egyetértést és belenyugvást is jelent. Már pedig, mondjuk meg őszintén, ha egy helytelen és elítélendő jelenség ellen küzdeni akarunk, akkor először a saját tudatunkból kell könyörtelenül kigyomlálnunk annak létjogosultságát. T. P. — Kedves doktor úr! Senki sem beteg. Csak azt akartuk kipróbálni, hogy az éjjeli telefonhívásra mennyi idő alatt jönnek ki. — A szerelem, szivecském, olyan, mint a nátha: ak!::-r tudja meg az ember, amikor megkapta. — Ezt a parfümöt ajánlom. Rostélyos illata van- Mimién férfi megőrül érte. HA A FELESÉG ÚJSÁGOT OLVAS — Más férfiak ebben a korban már Nobel-dí.jasok. PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Felelős szerkesztő: Weither Dániel Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség:. Kecskemét, Széchenyi tér I. szám. Szerkesztőségi telefonközpont 26-19. 25-16. .Szerkesztő bizottság: 10 ' Belpolitikai rovat: 11-22 Kiadóit! vatal: Kecskemét. Szabadság tér i Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési díi 1 hónapra 12 forint. Kecskemét. - Telefon; u-85.
