Petőfi Népe, 1962. május (17. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-12 / 109. szám

'JCitiukäi Elégtétel Az utolsó tanítási nap reg­gelén vidám, leánysereg tódul ki a félegyházi Móra Ferenc Gimnázium épületéből. A ne­gyedik osztályosok. Intézeti sapka helyett ha­talmas masnikat, fekete kö­peny helyett pedig tarka szoknyákat viselnek, a virá­gos rét minden színében pompázva. Könyvek helyett babát, mackót és egyéb gyer­mekjátékot szorongatnak, s a legkomorabb járókelőket is mosolyra derítik. A tanácsháza előtti téren gyönyörű koszorút képeznek, táncra kerekednek, játsza­nak, „zakatolnak”. A környező üzemek, mű­helyek, boltok dolgozói egy pillanatra felfüggesztve a munkafegyelmet, az ajtóba tódulnak. Nem lehet ilyen szép látványnak ellenállni. A táncoló lányok megis­merik a nézők között egyik volt osztálytársukat, és ke­züket nyújtva felé, csalogat­ják: —i Gyere, Tecal Teca visszaintett, köszönte a hívást, de maradt, mert a ruházata nem volt elég sza­lonképes. Nagy örömmel néztem vé­gig ezt a rövid, kedves jele­netet. Eszembe jutott egy ré­gi ballagás, amikor a kike­ményített, koravénnek masz­kírozott, kemény kalapos, sé­tapálcás fiatalurak egyike- másika megtagadta az isko­lából idő előtt kikerülő mun­kás és paraszt fiatalokat. Mennyivel egyszerűbb, ter­mészetesebb és őszintébb lett azóta az élet is, az iskola is. Elégtételt éreztem: a nagy­lányom is ott volt a búcsúzó negyedikesek között. Tóth Miklós AZ ÁLMOK SZÁRNYAIN A magas világos épülettömb elmerül a zöldben. A szél kelle­mes illatot hoz felénk: a nagy gyümölcsöskertben hajladoznak a faágak a termés súlya alatt. A kert közepén tér van, ame­lyen üvegplasztikból készült épület áll. Munkaköpenyes kis­lányok karkosárkákba szedik az érett gyümölcsöt, a fiúk pedig a helyiségbe viszik azt. Itt fog­lal helyet az ebédlő, amelyet a technika legmodernebb vívmá­nyaival szerelték fél. Az étel- készítés és tálalás valamennyi folyamata gépesített. Balról az iskola kertjének távoli zugában világosszürke szi- likáttéglából készített épület áll. Ez az iskola gyakorló üzeme. Ha nem lenne rá felírva, nehe­zen hinné el az ember, hogy ez tulajdonképpen üzem. Üzem, ahol nemcsak a különféle fog­lalkozásokra tanítják a gyereke­ket, hanem a szomszédos kom­binátnak is alkatrészeket szállít, méghozzá olyanokat, amelyeket az elektromos számológépek ké­szítésénél használnak fel. Jobb­ról az internátus épülettömbje fehérük. Élő zöldsövénnyel öve­zett sétány vezet hozzá. Az épü­let széles ablakain hófehér füg­gönyök, előttük pedig buja virá­gok gyönyörködtetik a szemet. Belépünk a tanulóintézet épü­letébe. A zajtalanul suhanó moz­gólépcsők a tetszés szerinti eme­letre visznek bennünket. Az is­Automata berendezés a fehérjék szétválasztására A Szovjetunióban olyan auto­mata berendezést szerkesztet­tek, amely 50-szeresen meggyor­sítja a fehérje-anyagok részeikre való bontásának folyamatát. A berendezés segítségével a tudó­sok egy nap alatt meg tudják határozni a fehérjékben levő •:iminosavak mennyiségét. Régeb­ben ez az elemzés egy hónapig tartott. Az automata berendezés ion­cserélő gyantákkal működik. Az ionitok tudományos kutatásokra való felhasználása azáltal vált lehetővé, hogy a szovjet vegyé­szeknek sikerült szintetikus úton kiváló minőségű gyantákat lét- rehozniok. Ravaszság — Hát altkor... ma.id megpróbálom másutt. Ha a néni tényleg kérte ... —, s azzal elindul az ajtó felé. A körmönfont, a ravaszság és a ha­zugság dolgában mindig jól eligazo­dó öregasszony elé — már csak azért is, hogy végre meg­szabaduljon tőle a bolt közönsége és a kiszolgálás rendes „mederbe” terelőd­jék — az eladó oda­teszi a kenyeret, s kéri az árát. Ö, szegény kiszol­gáló, vajon ' milyen csillagzat alatt szü­lethetett, hogy a rá­következő percet ki­bírta gutaütés nél­kül? A fekete fej­kendős ugyanis tar­talékba helyezett utolsó fullánkját döfte a jámbor el­adóba: — Mégsem kell a kenyér! Van otthon. Két napra való. VTost jutott eszem­be... Majd, jókora szaty­rát cipelve, arcán >unyi, ravasz mo- iollyal eltűnik a joltból. K. A. A kecskeméti Ka- szap utcai élelmi­szerboltban fekete fejkendős, cseppet sem sovány asszony támaszkodik két kö­nyökével a pultra. Csodálom, hogy az öreg bútordarab ennyire szívós! Mert különben, ha nem lenne az, már rég felnyögött volna a termetes vevő sú­lyától. vagy leg­alábbis reccsenve tiltakozott volna an­nak jeléül, hogy — nem kér az efféle „támasztó nyoma­ték ”-ból. Az üzletben lehet­nek vagy tizenket- fen. A várakozók türelme már fogy­tán: egyik-másik a torkát köszörüli mérgében, mert a néni a fekete fej­kendős az aztán ér­ti a vásárlás mód­ját! — Adjon még két kiló cukrot — szól az eladónak. — Vagy, várjon csak. elég lesz másfél is. Nem. az !s sok! Mér­jen csak félkilót.. — Friss a zsömle? — Igen. Hányat tetszik kérni? — Hetet De szé­peket adjon ám!... Á, az nem lesz jó! Azt a másikat... Nem! Amazt. Ajjaj, de nehezen találja meg!... Végre számolásra kerül a sor. A fekete fejken­dős asszony fizet. A tömérdek árut öb­lös szatyorjába süly- lyeszti és’ szedelőz- ködik, hogy indul­jon. A mérleg előtt azonban még meg­áll. és fülelni kezd. Egy fiatalasszony­ka a következő ve­vő. Azt az egykilós fehér kenyeret kéri, amelyik éppen az utolsó — a többi már elfogyott dél­előtt. Vacsorához szerette volna meg­venni, ha ... ha nem lép közbe a gyászos „végzet”, a fekete fejkendős nő. De, közbelép! És már hadarja is: — Az enyém a kenyér! Az enyém. Emlékezhet rá bol­tos úr, amikor kér­tem. Csak maga el­felejtette. Igen! El­felejtette! Tanúsít­ják a vevők is... Az asszonyka za­varában riadtan hát­rál odébb; kola igazgatója, Velemcov elv­társ, a pedagógiai tudományok doktora fogad bennünket. — A második emeleten — mondja az igazgató — művé­szeti kiállítás van. Két nagy ter­met a szobrászatnak és a festé­szetnek szenteltünk. A képeket kivétel nélkül legjobb növendé­keink készítették. Szemben a rajzterem. A zeneteremben ze­nélni, énekelni, táncolni tanít­juk a gyermekeket. Minden el­képzelhető hangszer megtalál­ható itt. A díszteremben és a mozite­remben másfélezer férőhely ta­lálható. A színpadot hatalmas 'nylonfüggöny választja el a né­zőtértől. A két zongora közül az egyik villannyal működik. — A tanításhoz és neveléshez minden szükséges eszközzel ren­delkezünk. Íme itt van. az iskolai rádiókőzpont. Tanóráinkat a legmodernebb technika segítségével adjuk le. Ez természetesen jelentősen meg­könnyíti a pedagógus munkáját. Jórészt ez az oka annak, hogy az „elégtelen” szót a mi peda­gógiai lexikonunkból már régen ki törültük. — Nézzék csak meg a labora­tóriumot — ajánlja az igazgató. Íme, itt van a kémiai, a fizikai laboratórium, a számtanszertár a nagyszerűen működő elektro­mos számológéppel... Ezt az emeletet „technikai­nak” hívjuk, ha egyáltalán he­lyes ez a kifejezés. A harma­dik. .. A harmadikon tantermek vannak. Kimegyünk az előtérbe, meg­nyomjuk a mozgólépcső gomb­ját és máris a harmadik eme­letre szállít bennünket. Itt min­den szükséges megtalálható, de semmi fölösleges nincs. A folyo­só parkettje fénylik a tisztaság­tól. Innen nyílnak az osztályok és a tantermek ajtajai. Kinyit­juk az egyiket. Éppen televíziós óra van. Az előadás tárgya? — A Föld vonzóerejének törvénye és a Kozmosz meghódítása. A nagy képernyőn lassan suhannak filmkockák. Jurij Gagarin arcképe jelenik meg előttünk. A filmkocka meg­áll a képernyőn. És a tanítónő beszél: — Ez az ember 25 évvel ez­előtt vágott utat a világűrbe... ö az első ember, aki a Koz­moszban járt. ... A hatalmas üvegajtó mö­gött a könyvtár található. Feltűnő, hogy sem a tanárok, sem a tanulók nem hordják ha­za a könyveket, füzeteket. Vala­mennyi házifeladatukat az isko­lában végzik el. A tankönyveket és a többi könyvet a könyvtár­ban őrzik, s amikor szükség van rájuk, egy erre a célra készített kis szállító szalagon egyenesen a tantermekbe továbbítják. A nagy olvasóterem félig megtelt PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja, clelös szerkesztő: Weither Dániel Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét, Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-38. Belpolitikai rovat: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és ! kézbesítőknél. Előfizetési dH í hónapra 12 forint a látogatókkal. A felsőbb osztá­lyok tanulói és a szülők egy­aránt elmélyedtek az olvasás­ban. Csend van... Ötödik emelet. Iskolai labo­ratórium. A hatalmas teleszkó­pok lencséi az égboltra irányul­nak. A felső tagozatosok éjjel­nappal a világmindenség jelen­ségeit figyelik és erről asztro­nómiai jegyzeteket készítenek. A csillagászati tudományok kan­didátusa vezeti és irányítja a munkájukat. Az emelet másik végében az iskolai planetárium magas ku­polája emelkedik az épület te­teje fölé. Itt éppen csillagászati órát tartanak. Kimegyünk a fo­lyosó előterébe. A mozgólépcső könnyedén leszállít bennünket. Az első emeleten világító táb­lát látunk: „A teremben az ifjú úttörők gyűlést tartanak.” — A társadalmi életre való nevelés kulcskérdés min álunk — fordul felénk Ivan Velen- cov — a foglalkozás négy óra hosszat tart, szabad idő nagyon sok van. Mindenre futja Íme megvalósult az, amit a kommunista párt programjában előirányoztak. Ilyen az új iskola. Mit láttunk — álmodtunk vagy ábrándoztunk? Természe­tesen ábrándoztunk, de ez reális ábránd volt. A kommunista párt határozta meg és feltétlenül va­lósággá válik. Lehetséges, hogy egyes részleteiben nem pontosan így lesz, hanem másképp. Hi­szen az élet és az idő szüntele­nül helyesbítik elképzeléseinket. De általános, legfőbb vonásai­ban megvalósul mindaz, amiről szólottunk. V. Proszkurin «WWVWWWWWVWS Óriási keltctőgép A szovjet szakemberek 67 000 tojás befogadására alkalmas keltetőgépet szerkesztettek. Az óriási keltetőgép bármely szár­nyas tojásának kikeltetésére fel­használható. Az első ilyen keltetőgépeket a tavasz folyamán üzembe he­lyezik. APRÓ GONDOK Villany helyett petróleum Csengődre tíz évvel ezelőtt vezették be a villanyt, s nem hagyták villanyáram nélkül a vasútállomást sem. Vagy talán mégis? Mert ezt hihetne az, aki az állomás épületeinek egyiké­ben elhelyezett szolgálati la­kásba lép. Itt ugyanis még mindig petróleumlámpával vilá­gítanak. Megyénkben már csak egy községben nincs villany, de ott is szerelik a vezetéket, s legfel­jebb néhány hónapig nélkülö­zik még a kultúrát, kényelmet nyújtó villanyáramot. A falu­si házak nagy részénél már — kivéve a tanyákat — talán csak a régiségeket szerető emberek lomtárában találunk oetróleum- lámpát. Mi szükség van hát arra, hogy egy vasútállomáson még mindig ilyen múzeumba való tárgyakat legyenek kény­telnek használni egyes emberek. Mint említettük, a csengődi vasútállomást sem hagyták vil­lanyáram nélkül. Mindössze né­hány méter vezeték kellene a hálózat beszereléséhez, amivel — úgy gondolom — a Szegedi MÄV Igazgatóság rende'kezik. N. O. Közel 10 millió forint előleg Megyénk termelőszövetkeze­teinek többsége rendszeresen fizet havi előleget a gazdái­nak. Az év első negyedében közel 10 millió forintot fizet­tek ki ezen a címen. A legtöbb közös gazdaságban úgy irányítják az árutermelést, hogy a tavaszi hónaDokban is bevételre tehetnek szert. A bácsbokodi Szalvai Mihály Tsz. ben például a hízott sertések, marhák, rántani való csirke,- tej, tojás árából fizettek előle­get. A szövetkezet gazdái ha­vonként átlag 700—800 forint előleghez jutnak. A hartai Béke Termelőszövetkezetben a beter­vezett jövedelem 75 százalékát fizetik ki készpénzben minden hónapban. La.ibel Péter trakto­ros például márciusban 1800. Kaszt János, a növénytermesz­tési munkacsapat egyik tagja pedig 1200 forintot kapott kéz­hez. A termelőszövetkezet a fo­lyamatos fizetést elsősorban az állattenyésztésből fedezi. Ez a termelési ág az első negyedév­ben több mint egy és negyed millió forint bevételhez juttatta a közös gazdaságot. Munkaidő után Bács-Klskun megyei Nyomda V Kecskemét. — Telefon: 11-85. 'J Érdekes lenne kimutatást készíteni: ki mivel foglalkozik ráérő idejében. Van, aki olvas, van, aki ulticsatákat vív bará­taival, s vannak olyanok, akik nagyon szeretik az állatokat Ilyen ember például Kecskeméten Széles Imre, a Barnevál dolgozója. Amikor leteszi "az újságokat — mert nála ez is napi szükségletnek számít — a galambjaival foglalkozik. Amint mondja — és ismerősei állítják — ez jelenti számára a néha Sarasztó munka utáni teljes kikapcsolódást... (Márkus János felvételed

Next

/
Thumbnails
Contents