Petőfi Népe, 1962. május (17. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-06 / 104. szám

4. «Mill 196«. máin* «. vaséma® AZ ÉREM KÉT OLDALA Ami egy cikkből kimaradt Március 18-i számunkban Számíthatnak a fiatalokra cím­mel cikk jelent meg az érsek- csanádi kultúréletről. Többek között szó volt arról ebben az írásban, hogy a pedagógusoktól is aktívabb tevékenységet vár a község vezetősége, a lakosság. Néhány nap múlva a megjele­nés után levelet kaptunk Gréczy Lajostól, a község iskolaigazga­tójától, amelyben részletesen elemezte á nevelők munkáját és tiltakozott az általános megál­lapítás ellen, hangoztatva, hogy nem minden pedagógus húzódo­zik a kulturális munkától, sőt né'nányan aktívan segítik a köz­ség kultürforradalmát. Mivel a tájékoztatást főként a községi tanács végrehajtó bi­zottságának elnökétől kaptuk, a levél nyomán először őt keres­tük fel. Osztermann Béla han­goztatta, hogy egyetért a cikkel, mi pedig hivatkoztunk az isko­laigazgató levelére, aki viszont nem ért egyet az említett meg­állapítással, és érvekkel igyek­szik bizonyítani, hogy a községi nevelőtestület — ha nem is min­den tagja — többet tesz a szü­lők iskolájának szervezésénél. Később a dolgok tisztázása érdekében Oszterman Bélával, Kubovics Dániellel, a végre­hajtó bizottság titkárával, vala­mint az iskolaigazgatóval közö­sen megbeszéltük — jó alapo­sam — a pedagógusok munkáját, a községi vezetőkkel való kap­csolatukat, összegeztük, milyen kulturális nevelőmunka folyik Érsek csamádom. El kell ismerni, hogy a pedagógusok Zöme derekasan dolgozik. A szülők iskolája és a továbbképző iskola jól műkö­dik. Az iskolán belüli kultúr­álunk» Is dicséretes. Különösen — ahogy hallottuk — az iskola- igazgató tevékenysége érdemel említést, ö egyébként a pártve­zetőség, valamint a községi ta­nács végrehajtó bizottságának tagja. Rajta kívül egy pedagó­gus tanácstag van, Csordás 36- zsefné, aki azonban nem vesz részt rendszeresen a tanácsülé­seken, pozíciója inkább csak formális. Szabó Zoltánná nevelő KISZ szervező titkár. Kint jártunkkor beteg volt — a vezetők szerint mindent megtesz a fiatalok szervezése érdekében. A KISZ- titkár Kubovics Dániel, aki mint az előbb említettük, egyúttal a községi tanács végrehajtó bi­zottságának titkára is. Bokros teendői mellett szívesen venné, ~JVWWvO#WWV»A/W íí tzlngert TÜZES NYILAK A VILÁGŰRBEN . a világűr meghódításá- iak korában, igen sokan érdek- kinek a rakétatechnika Iránt. Wzinger népszerű stílusban írt lötete a rakétatechnika törté- :letét, fejlődését, mai helyzetét nutatja be. A kötet függelékei: k.'tond-Bolics György beszá­molója a rakétakísértetekről lói tartunk ma címmel és Raj­na Béla összeállítása. így jutott e Gagarin a világűrbe, — az első űrhajósról. France, Anatole: A SOVÁNY KANMJfe A sorozat újabb kötete két kisregényt és egy nehezen meg­határozható műfajú, félig re­gény, félig önéletrajz-jellegű írást tartalmaz. A kötet első kisregénye az író első próbál­kozásai közé tartózik és először 1878-ban jelent meg. Címe: Io- kaszté. Később követte a mű­vet A sovány kandúr, melynek cselekménye részben személyes, élményekből táplálkozik. ha egy fiatal pedagógus irányí­taná a fiatalok mozgalmát. Abban egyhangú volt a véle­mény, hogy a pedagógusok az iskolán kívüli kulturális nevelő­munkában többet tehetnének. Itt van például a művelődési ház ügye. Hosszú huzavona után megkapták a pénzt az épület megvásárlására és nemsokára hozzákezdenek az átépítéshez. Nincs azonban még eldöntve, ki legyen a vezetője. — A pedagógusok közül senki sem vállalja, más alkalmas em­bert viszont nem találunk a községben. A KISZ kultúrcso- portot sem istápolják eléggé. B. Felső János, az erdészet alkal­mazottja foglalkozik velük csu­pán — panaszkodik a községi tanács végrehajtó bizottságának elnöke. Kétségtelen, hogy mind a két dologban igaza van Osz­termann Bélának. A művelődési házat egy hozzáértő nevelő job­ban el tudná irányítani, mint bárki más. Az iskolán belüli kultúrmunkán kívül a község kultúrforradalmában való na­gyobb részvételt joggal el le­het várni a község 12 tagú ne­velőtestületétől. Ha már itt tar­tunk, érdemes szólni az egyen­lő teherviselésről is. Gréczy Lajos az említett két funkció­ján kívül a népfrontbizottság­nak is tagja. Egyszóval elég so­kat vállal magára, egyes neve- lök pedig egyáltalán nem tevé­kenykednek sem a tömegszerve­zetekben, sem egyéb vonalon. Pedig a mezőgazdaság átszerve­zésével a kultúrszomi szinte ug­rásszerűen növekedett Ezt bi­zonyítja az a 40 ezer forint ér­tékű társadalmi munkafelaján­lás. amit a község lakossága a művelődési ház építésénél vállalt és arról beszélnek, ha Ifcész lesz az épület, a Kecske­méti Katona József Színházat akarják vendégül látni Csopor­tosan járnak át nváron Bajára, ha a színház vendégszerepel, azonkívül rendszeresen látogat­nak a városba, moziba és egyéb kulturális rendezvényekre. Az igény tehát megvan és ha elké­szül az új művelődési ház, bi­zonyára gyökeres változás lesz a község kulturális életében, azonban ehhez nemcsak az épü­let szükséges, hanem a 16 szer­vezőmunka is. A községi tanács végre­hajtó bizottságának elnöke és titkára elmondta, hogy a gaz­dasági szervező munka nagyon elveszi az erejüket és a tanács másik fontos funkciójára, a kul­turális nevelő tevékenységre ■»nem jut idő«. Ez a megfogal­mazás, amelyet nyugodtan ne­vezhetünk álláspontnak is. nem helyes, hiszen a két tevékeny­ség dialektikus kölcsönhatásban van. Egyik a másik nélkül nem mégy. Nyilván a gazdasági szer­vező munkát is könnyebb meg­oldani művelt, szövetkezeti gaz­dákkal. össze kell tehát fogni a község vezetőinek az iskola nevelőivel, akik ebben a kis községben az értelmiséget ad­ják. Egyenlő teherviseléssel, kö­zös munkával sokat lehetne tenni. Nemcsak arról van szó, hogy a híres érsekcsanádi tán­cokat, a régi hagyományokat felelevenítsék, hanem összefogó kulturális tevékenységről. Nem helyes, hogy a dolgozók iskolá­jából sokan lemorzsolódtak, és hogy a községi kulturális bi­zottság csak papíron létezik. Egy kicsit többet kell tenni a községi tanács végrehajtó bi­zottságának. de a nevelőknek is... Kereskedő Sándor Ma nyílik Diószegi Balázs festőművész kiállítása Kiskunhalason Diószegi Balázs: Önarckép. Két hónapja Budapestem, a Derkovits-teremben szód sikert aratott Diószegi Balázs festő­művész kiállítása. A szakértők és a sajtó meleg hangon nyilat-, között megyénk kitűnő művé­széről. Különösen nagy elismerést je­lentett számára az. hogy a Nemzeti Galéria megvásárolta Édesanyám című kénét, ön­arckép című művét a kiskun- halasi múzeum vette meg. A budapesti kiállítás anyagát most alkalma lesz Kiskunhala­Uj tavaszban A hó alól kibújt az új tavasz. Sárban, tócsában új napfény ragyog. A rügyben új élet bont szárnyakat, másak a mák, másak a holnapok. Megifjult szívben új vágy, lüktetés, új fény, új vér új ritmus, új zene! új kedv, s vágy, élni, élni, élni kell! új dalt sodor az új tavasz szele... Ha fáj a tegnap, élni holnapért, a tócsában meglátni a napot, harcbai). győzelmet, könnyben csillogást, az éjszakán a fényes csillagot! Űj élet indul, százezer, körül. Újult tavaszban minden ünnepel, * új ritmusban dalolja, lükteti, hogy: élni, élni, élni, élni kell! An tally István son is megtekinteni a város kö­zönségének. A Thorma János Múzeumban május 6-tól júniua 10-ig Diószegi Balázs 36 olaj- festményét, pasztellképét, víz­festményét és raizát állítják ki. A megnyitó ünnepségen ár. Bodnár Éva muzeológus, a Magyar Nemzeti Galéria tudo­mányos munkatársa mond be­szédet A mostani kiállításnak nera célja a művész egész pályájá­ról áttekintést adni. Kiskunha­las közönsége ugyanis ismeri Diószegi Balázs művészetét, bi- ^ szén 1957 óta a városban & } Ezért csupán a legutóbbi évek (legjava termését mutatják be (a Thorma János Múzeum ter- / meiben. Az Alföld színei, kis- : kunhalasi és kiskőrösi utcáké ; emberek elevenednek meg eze- ; ken a képeken, mindaz, ami i olyan közel áll a művész szívé- } hez és amit olyan avatottal*, /egyéni felfogásban, nemes egy1- /szerűséggel ábrázok A kunszentmJklősi születés® festő két évtized alatt bejárta az Alföldet Miskoletól Gyuláit Nyíregyházától a bácskai tá­jakig. Ilhetője az alföldi táj és az alföldi ember ősi művé­szete, s legközelebb áll szívé­hez a mi vidékünk. A mag* életét ábrázoló alkotásokban gyönyörködhet egy hónapon ái megyénk közönsége Kiskunha­lason­QUZ !-MJUK!Y~E£CZE -SAVOLY a reá 50. Kora délután izgatottan ké­szülődött a faluba. Még egy utolsó intézkedést tett. Szálai­nak megmondta, hogy az üzlet­házba megy. — Minek? — kérdezte a tol­mács. — Tudod, végképp nincs zseb­kendőm. S szeretnék venni. Megkérlek, tartózkodj itt addig a kórház körül, hátha valame­lyik betegnek szüksége lesz va­lamire. — Rendben van Miska, menj csak. Gazsó úgy találta, ez a leg­jobb elintézése az ügynek. Nem mondta meg itteni legjobb ba­rátjának sem menetele igazi célját. (Igaz, ő sem tudta egé­szen pontosan), azt viszont el­árulta, hogy ha eltűnne, hol ke­ressék. Az üzlet előtt szétnézett, nincs-e légiós a közelben, aztán villámgyorsan belépett. A pult mögött egv idősebb vietnami kereskedő állt, aki elég tűrhető francia kiejtéssel üdvözölte Ga­zsót, majd mielőtt az megszó­lalhatott volna, feltárt egy ta- oétaajtót és intett neki; hogy v;>"esse. Gazsó első pillanatban nem tudta mit tegyen, de aztán 'kö­vette a kereskedőt. Szive vala­mivel hangosabban dobogott a szokottnál... Egy keskeny fo­lyosón mentek keresztül, amely elég gyéren volt világítva, majd egy ízlésesen berendezett szobá­ba értek. Gazsó a félhomály el­lenére egy pillanat töredéke alatt körülhordozta tekintetét. A szobában senki nem volt. A kereskedő mélyen meghajolt a légionista előtt, bocsánatot kért és elment... Az nézte, mint tá­volodik az őszhajú ember alak­ja a sötét folyosón és nem tud­ta, mit tegyen. Legszívesebben a kereskedő után ment volna Ő is ... Abban a pillanatban egy kéz érintette meg vállát. Villám­gyorsan megfordult, olyan se­bességgel, hogy majdnem el­ütötte a mögötte álló Ti-tit. Ak­kor nyugodott csak meg vala­mennyire. amikor a lánv moso­lyogva nyújtotta kezét. Végigné­zett Ti-tin. Fehér ruha volt raj­ta, de nem az, amelyet eddig hordott, hanem sokkal szebb. Hajában ékszerek csillogtak, két szép fülbevalója gyémántként ragyogott a félhomálvú szobá­ban. Nyakában pedig ott sze­rénykedett a fiútól kapott ezüst­lánc. Kéz a kézben álltak néhány hatóvá. A seb annyira elhanya­golt és súlyos volt, hogy Ti-tt apja többet volt eszméletlen ál­lapotban, mint nem. Gazsó megtörölte verejtéke*® homlokát és a lányra nézett A* pedig az ő tekintetét kereste. — Takard be — rendelkezett a fiú. A lány rátérftette apjára a takarót és kérdően nézett Ga­zsóra. — Ml lesz vele? —kérdezte halkan. — Tovább nem szállít­hatjuk ... — Hol sebesült meg? — kér­dezte vissza Gazsó, bár úgyis sejtette a választ — Apám a körzet szabadság- harcosainak parancsnoka — vá­laszolta határozottan Ti-tL Gazsó egy pillanatra megtán- torodott. Űristen! Mibe csöppent bele?! A kijárat felé tekintge- tett... Mintha egy türelmetlen hang azt súgta volna; el, el in­nen, minél messzebbre!... Ro­hanj, vissza se nézz többé!... De belülről visszatartotta egy másik hang: várj!... itt élet­ről haláról van szó... lelkiis­meretes ember hírében állsz ... A becsület kötelez... Nem hagyhatod elpusztulni embertár­sadat ... Tégy valamit... tégy valamit!... De azonnal, mert lehet, hogy holnap már késő lesz... A lány aggódó arcára nézett, aztán halkan, de határozottan mondotta. (FolytatjukJ pillanatig, aztán Tí-ti Gazsó ke­zeire borult, többször egymás után megcsókolta, közben foly­tak könnyei. —- Tudtam, hogy eljössz... 'udtam, hogy eljössz — zo­kogta. Aztán megindult az ajtó felé, s maga után húzta az ámuló fiút. Néhány méternyire egy pincelejárat vált láthatóvá. A mintegy tíz lépcsőn leérve, egy kisebbfajta helyiségbe jutottak. Néhány láda, három üres hordó hevert szerteszéjjel és egy ösz- szetört szekrény. Gazsó még szét sem nézett jóformán, amikor az összetört szekrény mellett kez­dett megnyílni a fal. Talán 20— 30 centiméternyire távolodott el egymástól, amikor Ti-ti belé­pett, s maga után húzta a fiút is. Egy tágas terembe jutottak, amelyben több ágy, s rendes bútorok voltak. Gazsó azonnal észrevette, hogy az egyik ágyon fekszik valaki. Ti-ti odahúzta a fiút, aztán mindkét szeméből megeredtek könnyei és olyan keservesen sírt, hogv Gazsónak szivébe markolt a látvány. — Édesapám — mutatott zo­kogás közben a fekvő alakra Ti-tl. — Mi történt vele? — kérdez­te fohottan Gazsó. A lány óvatosan felhajtotta édesapja lábáról a takarót. A beteg bal felső combja vasta­gon be volt bugyolálva. Ti-ti azonnal lefejtette a ruhadara­bokat. Gazsó háta meaborsód- zott. I»en csniv’a, fúha n vo^olt gyulladásos lőtt seb vált lát-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents