Petőfi Népe, 1962. május (17. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-31 / 125. szám

1962. május 31. csütörtök 3. oldal A pedagógusok és a megye mezőgazdaságának fivőfe Feljegyzés egy kétnapos tanulmányutat követő beszélgetésről ötven meghívót vitt a na­pokban szerte a megyébe a posta. A címzettek: közén iskolai és technikumi igazgatók, taná­rok és szakfelügyelők. A meg­hívás célja: állami gazdasá­gokban és termelőszövetkeze­tekben a nagyüzemi mezőgazda- sági termelés tanulmányozása, hogy a pedagógia újabb isme­retekét szerezve ilyen vonato­zásban is közelebb kerüljön az élethez. Utólag, derült ki, hogy néhá- . nyan a meghívottak közül bosz- szankodva nyugtázták a megyei körútra invitálást, mondván: éppen az év végén, amikor annyi dolgunk van. A kétnapos út első állomásán azonban osz­ladoztak már a fenntartások, törp ültek az otthoni gondok, és ' az első nap estéién mindenki meggyőződött róla, hogy hasz­nosabban, tanulságosabban nem lehetett volna az időt eltölteni. Az egyhangú: Igen! Hogy mennyire szükség volt érre a mezőgazdasággal való »randevúra«, a sokszoros igent éppen a részvevők mondották ki a Kiskunhalason megtartott befejező megbeszélésen. Bán Er­vinné őszintén megvallotta: »A mezőgazdaság helyzetéről csak újságcikkekből vagy filmekből tájékozódtunk. Jó volt a való­ságban látni mindent, annál is inkább, mert előfordul még a nevelők között — éppen az él­ményszerű tapasztalatok híján —, hogy kétkedve fogadják a ter­melőszövetkezetek fejlődéséről szóló híreket« Elekes Mihály így mondotta ki a maga igen­jét: »Sajnos, ez a vonal, már­mint a mezőgazdaság legújabb vívmányai, távol esett tőlünk. A . fontos részletek után nem ér­deklődtünk, vagy ahogy mon­dani szokták: a fától nem lát- . tűk az erdőt.« Az egyik mező- gazdasági szaktanár a részvevők derülésére ezzel kezdte rnondó- ká.iát: »Örülök, hogy az igaz­gatóm nem ért rá és helyette én jöhettem el erre az útra. Nagyon hálás vagyok.« Csak né­hány villanásnyi idézet az el­hangzottakból. bizonyítékul ar­ra, hogy milyen nagy szükség volt erre az »okító« tanulmány­útra. Lenyűgöző látvány A helyeslésnek és a pozitív tapasztalatoknak valóságos ára­data hömpölygött elő a vélemé­nyekből, amelyek — mivel még nagyon friss az élmény — az értelmi és érzelmi hatások sok­színű vegyülékének bélyegét vi­selték magukon. Többen úgy vélekedtek, hogy az érzelmek egyelőre jobban dominálnak, s napok kellenek hozzá, hogy az értelem garatéhoz érkezett be­nyomásokat a tudat malma fel­dolgozza. S hogy a mezőgazda­ság szocialistává születése óta milyen nagyot nőtt és a monu­mentális jövő-látomás lelket megrázó hatása, hogyan ébreszti fel álmából — párhuzamot von­va — az egyre távolodó múl­tat, a gyermekkori emlékeket — ezt Katanics Sándor fejezte ki leghívebben: »Nem tudok szabadulni a Vaskúti Állami Gazdaságban rámzúdult élmény­től. Ott nőttem fel. Húsz éve még gyermekfejjel cserkésztünk pajtásaimmal azokon a tájakon, ahol most álmélkodva. földbe­gyökerezett lábbal szemlélőd­tem,. Teljesen megváltozott minden. Valósággal átalakult, új ruhát öltött magára a ter­mészet. Nem tudtam betelni a hatalmas szőlőtáblák szinte a végtelenbe vesző lenyűgöző lát­ványával.« A finomművű érzel­mi hatások, amel veket a szo­cialista mezőgazdaság látható produkciói váltottak: ki a láto­gatókból, másokat patétikus fo­galmazásra ragadtattak. »Meg­értettük — szólt egyikükből a meggyőződött lélek —. hogy milyen ragyogók ezek a távla­tok. Bizonyítva látjuk, hogy csak a szocialista nagyüzem képes ilyent produkálni.« megoszlanak a gondok Varga András, a megyei ta­nács végrehajtó bizottságának elnöke, nagyon közvetlen hangú polémiában elmondotta: »A me­gye egy nagy mezőgazdasági üzem lett. Hogy ez az üzem jól működjön, felelősségteljes munkával jár. Ezért mindenki, így a nevelők segítsége is szük­séges. A mezőgazdaság fejlesz­tése nemcsak a parasztság ügye, hanem az egész társada­lomé, hiszen a szocializmus­ban mindén gondunk társadal­mi rangot kap.« Számosán azo­nosultak ezekkel a gondolatok­kal. Volt, aki helyeselve a me­gyei párt- és állami szervek vezetési módszerét, így fogalma­zott: »A megyei vezetés ennek a látogatásnak a megszervezé­sével tulajdonképpen megosz­totta velünk a gondokat.« Es hogy ezek a gondok szinte lát­hatóan nehezedtek a váltakra, anank számos egyéb jele is nyomban felbukkant. Legfő­képpen az, hogy a tapasztalta­kat hogyan hasznosítsák, és a bennük felizzott érdeklődést miként közvetítsék a hatás gyengülése nélkül a tantestüle­tekre és az ifjúságra. Egységes nézőponton Egyöntetű volt az a véle­mény, hogy a jövőben a ne­velők belső meggyőződésének megfelelően céltudatosabban kell befolyásolni a fiatalok pá­lyaválasztási gondjait. Schlach- ta István ennek így adott han­got: »Nagyon meglepett a ter­melőszövetkezetek helyzete és az a fejlődés, amit különösen Solton és Hartán láttunk. Vol­tak kételyeim, hogy a mező- gazdaság vajon ki tudia-e elé­gíteni az iskolából kikerülő fia­talok sokoldalú igényét. De a látottak után megnyugodtam, mert az új telepítésű szőlő- és gyümölcstáblák jól láttatják a jövőt. A körútnak abból a szempontból is volt jelentősége, hogy mi nevelője is egységes né­zőpontra jutottunk a nagyüzemi mezőgazdasággal kapcsolatosan.« Megtudtuk azt is, hogy a kis­kunhalasi gimnáziumból tizen­egy esztendő alatt mindössze egy növendék ment a Kerté­szeti és Szőlészeti Főiskolára, az idén azonban már húszán jelentkeztek mezőgazdasági pá­lyára. A beszélgetés híven tük­rözte a vezető középiskolai ne­velők szinte rádöbbenésszerű felismerését, hogy: »Mindenütt, amerre jártunk, felmerült a szakember-igény és mi még ez­zel nem foglalkoztunk.« Két­ségtelen. hogy az átszervezés teljes befejezése hirtelen és tü­relmetlenül követeli magának a szakember hozzáértő istápolá- sát, mert különben a nagyüzem adta nagy lehetőségek kihasz­nálása elodázódik. Hogyan hasznosítják... Jó volt hallani a látottak ha­tása alatt, azt a megoldást ke­reső latolgatást, vajon milyen módon adják tovább tettekre serkentően a tapasztaltakat. Felmerült a járásokon belüli látogatások gondolata, a tanul­mányi kirándulások szervezése, sőt még egy olyan és egyálta­lán nem indokolatlan megfogal­mazás is elhangzott, hogy szer­vezni kell »Az ismerd meg me­gyédet!« mozgalmat. De a fia­talok miként szerezzenek tudo­mást és kovácsoljanak magukban érdeklődést és meggyőződést mindebből? Volt olyan véle- mély, hogy április helyett má­jusban adják ki a tavaszi szü­netet és ezt az időszakot lehet­ne felhasználni a megye mező- gazdaságának megismerésére. Aztán a megoldás találgatása közben az is felmerült, hogy jó lenne talán egyhetes táborozást rendezni a fiatalokkal egy-egy gazdaságban, hogy mindent tö- véről-hegyéré megismerjenek. Logikusan továbbfűzve a lehet­séges módszereket, olyan javas­lat is elhangzott, hogy májustól kezdve a politechnikai foglalko­zásokat a gazdaságok és szövet­kezetekek tanulmányozó láto­gatásával kellene kimeríteni Nem könnyű megmondani, va­jon melyik módszer az üdvözí­tőbb. Ezt majd az ezen való továbbgondolkodás és a gya­korlat fogja eldönteni. Egy a fontos: mihamarabb cselekedni kell! Ütvén vezető pedagógus fá­radtan, gyűrötten, porosán, a tantermekből kiszabadulva egészségesen nappirítottan, de nagy belső feszültséggel és lel­kesedéssel, szinte egymást túl­licitáló aktivitásai tárgyalt ar­ról, hogy a mezőgazdaság szó cialista építésének gondjaiból a rájuk eső részt hogyan és mi­ként oldják meg. A színes, ér­dekes mondatokban kifejezésre juttatott gondolatok és fogad kozások az elígérkezés zálogai. Bizton hisszük, hogy értelmisé­günk eme nagyon számottevő derékhada a jövőben még na­gyobb karéjt vág magának a tennivalók azon kenyeréből, amelyet szocialista építésnek nevezünk. Weither Dániel Mit ér a hultivátor9 ha• • • ? A hercegszántói Új Élet Tsz saját erőből vásárolt két kulti- vátort, s már kora tavasszal fel­készült a növényápolásra. Am a munkagépek mindmáig nem próbálhatták kl« a hercegszán­tói határt. A kultivátor vonta­tására hivatott két gép ugyan­is nem rendelkezik hidraulikus szerkezettel. A Csátaljai Gép­állomás nem tud segíteni. Azt javasolja, segítsen önmagán a termelőszövetkezet. Útnak indult hát Virágh Jó­zsef, a tsz elnöke az egyik cso­portvezetővel a hiányzó alkat­rész felkutatására. A megyei AG KOKER, nem rendelkezik ilyen alkatrésszel, ezért Buda­pesten próbálkoztak. Megjárták a »kálváriát« az Autokernél — sikertelenül. Voltaic a Jókai / utca 12. sz. alatt, a Tanács kör­út 26-ban, a Liszt Fyenc téren, de hasztalan. Sehol jiincs ilyen szerkezet. Fedig, hej de nagy szükség volna rá! Négyszáz holdat kel­lene kultivátorozni. A kultivá- torokban 32 ezer forintja fekszik a közösnek. Ha még hozzá vesz- szük az alkatrész utáni utazga­tás költségeit, ennél is többe vannak, s még semmi hasznuk belőle. Kedves megyei AGRO- KER Vállalat, nem lehetne ezen segíteni? A kultivátor nem mú­zeumi tárgy, munkavégzésre gyártották! S ha így van, úgy a hiányzó alkatrésznek is lennie kel! valahol. Segítsenek nekünk a felkutatásában! Morvái János, a községi pártszervezet titkára írásbeli érettségi Izgalmas órák zajlottak le nemrégiben Kiskunfélegyházán a Petőfi Sándor Általános Gimnáziumban. Rendkívüli tantár­gyakból — angol és német nyelvből — tettek írásbeli érett­ségit a negyedikesek. A tanárok szerint jól felkészültek a tan­anyagból, minden reményük meglehet arra, hogy az írásbelik után a szóbeli érettségi is sikerüljön. (Pásztor Zoltán felvétele) Kétszázkilencven vason baromfi a megyéből A Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Vállalat segíti a közös gazdaságokat Bács-Kiskun megyében a ba­romfitenyésztésnek hagyomá­nyai vannak, évtizedek óta ked­velt termelési ága a mezőgaz­daságnak. Az egyes baromfifaj- ták tenyésztése a megye mező- gazdasági adottságainak megfe­lelően fejlődött. A libatenyész­tés a kalocsai járásban, Kiskun­félegyházán és környékén, vala­mint a Duna-melletti községek­ben, a pulykatenyésztés pedig Szabadszállás, Kunszentmiklós, Lajosmizse és Lászlófalva kör­nyékén. A felszabadulás utáni évek­ben a kis- és középparaszti gaz­daságokban termelt árubaromfi- mennyiség nem fedezte az egyre növekvő export- és bel­földi igényeket. Hátrányos volt továbbá ez a termelési mód azért is, mert a feldolgozandó áru- mennyiség 80 százaléka a ne­gyedik negyedévre esett. Ez a helyzet az első kilenc hónapban — kivéve a tojásszezont — tét­lenségre ítélte az ipart, az utol­só negyedévben pedig éjjel-nap­pali munkát követelt meg. A kormány segítsége A megye mezőgazdaságának szocialista átszervezésével egy- dejűleg megkezdődött termelő- szövetkezeteinkben és állami gazdaságainkban a nagyüzemi baromfitenyésztés. A párt és a kormány — akárcsak más ter­melési ágakban — itt is igen nagy gondot fordít ma is a ba­romfitenyésztésre, jó határoza­tokkal, helyes árpolitikával, ta­karmányjuttatással messzeme­nően biztosítja a fejlődést Vállalatunk, felismerve a nagyüzemi tenyésztésben rejlő óriási lehetőségeket, aktívan be­kapcsolódott a nagyüzemi ba­romfitenyésztés alapjainak le-1 rakásába. A közös gazdaságokat szakemberrel, baromfigondozók képzésével, a tenyésztés ideje alatt állandó szaktanácsadással segítettük. Létrehoztuk a járá­sokban az agronómusi hálózatot, amelynek kizárólagos feladata a termelőszövetkezetek baromfi tenyésztési munkájának állandó patronálása. Űj baromfitenyésztési ágat — a pecsenyekacsa tenyésztését — honosítottunk meg a termelő- szövetkezetekben és a víziszár- nyas-telepeken, esetenként — anyagilag is hozzájárultunk a kacsatenyésztő szakemberek képzéséhez. A közös gazdaságok erőfeszí­téseinek eredményeképpen ma már az egyre növekvő mennyi­ség mellett állandóan javul az áruk minősége. 1961-ben az áru­baromfinak több mint a felét a szocialista nagyüzemekből kap­tuk. Ez évben a várható áru­termelés kétharmadát a közös gazdaságokból vásároljuk fel, — a többit a háztájiból. A választékról Ha baromfifajtánként vizsgál­juk a beérkező árut, megállapít­hatjuk, hogy a nagyüzemi gaz­daságok termelésében a csirke és a pecsenyekacsa a döntő mennyiség, viszont nem fejlő­dik kellőképpen a hízott liba. hízott kacsa és pulyka tenyész­tése. Ez a három baromfifajta számottevően a háztáji gazda­ságokból kerül ki. Igen fontos tehát, hogy. a háztáji baromfi- tenyésztést minden baromfifaj­tánál fokozzuk, Megszűnt az idényjelleg A mezőgazdaság szociálist? átszervezésének eredményekép­pen ugrásszerűen növeltük, ter­melésünket, ami együtt járt az­zal, hogy vállalatunknál lényegé­ben megszűnt a szezonjelleg, le­hetővé vált a folyamatos ter­melés, ami kedvezően hatott a termelékenység emelésére és az önköltség csökkentésére. Míg 1960-ban 162, 1961-ben 228, ad­dig ez évben körülbelül 290 va­gon árut vásárolunk Bács-Kis­kun megye hozzánk tartozó te­rületéről. Ezt azért tudjuk meg­tenni, mert keltető állomása­inkról 1960-ban 1 millió 200 ezer, 1961-ben pedig 1 millió 600 ezer darab naposcsirkét szállí­tottunk a termelőszövetkezetek­nek és a háztáji gazdaságoknál!. Tények bizonyítják,. hogy a jelentkező naposcsibe-igényeket csak akkor tudjuk kielégítőn ha bővítjük a keltető állomások kapacitását. Az innen kikerüv állatokból létesítik a törzstenvó- szeteket. Az utódok kevesek1' takarmány-ráfordítás mellett rövidebb idő alatt nagytestű ál­latokat adnak. A feladatok nagyok, csak kö­zösen tudjuk megoldani. Ez'>-! mi továbbra is részt veszünk nagyüzemi baromfitenyész’ ■ fejlesztésében. Farkas Ló,szír igazgató Lopíák a közös takarmányt Gregus Imre, Gregus Sándor es Gál János a csólyospálosi Egyetértés Tsz raktárának zárát felfeszítették és onnan több setben takarmányt loptak el. A lopott holmit Balogh A. La- ios kiskunmajsai lakosnak ad­ták el. Ügyüket a rendőrség az ügyészségnek adta át vádemelés CfiUábóL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents