Petőfi Népe, 1962. május (17. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-27 / 122. szám

Tanulmányi eredménye: hitűnő Eldugott isten háta mö­götti kis tanya,' hatalmas udvar­ral, szegletében néhány száz öl- nyi szőlővel és jóval távolabb, a szélrózsa minden irányában „elszórt”, összesen kilenc hold­nyi földdel. Ez volt Sallai Gyula egész birodalma két évvel ez­előtt. A tanyát csak a cím: Bu­gac—Felsőmonostor 41, Sallai Gyulát pedig szinte csak a ne­ve különböztette meg a sokszáz hasonló módon élő, homokkal, ház körüli aprójószággal veszke- lődő pusztai földművelő ember­től. Vágyai, tervei nem terjed­tek túl a kis gazdaság határain és ritkán futotta az időből egy- egy városi, de még falubeli lá­togatásra is. Alig két éve azonban várat­lan fordulat kavarta fel Sallai Gyula monoton egyformasággal ismétlődő napjait. Megalakult az Űj Reménység Termelőszö­vetkezeti Csoport, amelynek ő is tagja lett. Életét azonban nem a belépés ténye bolygatta fel, hiszen megértette, hogy ha AUTÖBEMUTATÖ **\*U.' CAR AJTÓ yALtö — Ez a kocsi nagyon szűk. 45-ös cipőhöz DOKTOR ŰR... már mindenki eltalál a szövet­kezetig, akkor neki sem „éri meg” kívül maradni. De azért ki tudja? Lesz-e ott egyesség belül, meg tud-e békésen férni egymás mellett annyiféle érdek? És ha nem? Mi lesz vele, a fe­leségével, meg a két kisgyerek­kel? Miből tartja majd el őket, hisz még a nyolc iskolája sincs meg, amivel a városban esetleg elhelyezkedhetne... Ma már mosolyogni való gon­dolatoknak érzi ezeket ő is, de nem szégyelli. Mert valamit mégis tanult belőlük. Azt, hogy tanulni kell, hogy be kell fe­jezni az iskolát. Mielőtt azonban végképp el­határozta volna magát, taná­csot kért, ahogy ő nevezi, Rácz tanító úrtól, a közeli tanyai is» kola pedagógusától. — Ne sokat töprengjen ezen mondta a tanító —, mert lát­ja én is tanulok. — S a mező- gazdasági szakkönyvekkel tele­rakott asztalra mutatott. És bú­csúzóul a biztatás mellett még segítőkészségéről is biztosította. Sallai Gyula megvásárolta a könyveket és 26 évi szünet után, 38 éves fejjel nekilátott az álta­lános iskola VII. osztályos anya­gának. Mivel Bugacon az idén nem volt ki a létszám a dolgo­zók általános iskolájához, így csak magánúton tanulhatott, készülhetett a vizsgákra. Bizony nem volt könnyű! Különösen a nyelvtan, a fizika és a számtan okozott sok gon­dot és gyötrelmet. Sok álmat­lan, könyvek mellett átvirrasz­tott éjszakába került, míg úgy érezte: nyugodt szívvel mehet a vizsgára. S hogy eddig elju­tott, abban nagy része van a tanyai iskola pedagógusának, aki ígéretéhez híven, önzetlen szívvel órákig magyarázott, ne­ki, ha valahol elakadt a tanu­lásban. Husvét után hívták be vizs­gára. Alapos, minden „hézag” nélküli tudásával szinte elkáp­ráztatta vizsgáztatóit. A kecs­keméti III-as számú általános iskolában — ahol vizsgázott — hallottam ezt róla, s azt is, hogy amikor a színtiszta kitűnő bizo­nyítványt átadták neki, könny- belábadt a szeme.... Azután hazajött, dolgozott to­vább. Kukoricát vetett, szőlőt ápol, gondozza a ház körüli ap­rójószágokat, amelyeknek java­részét szerződésre neveli. Épp­úgy mint a vizsga előtt, de munka közben már más vágyak és tervek égnek benne, ame­lyeket röviden így fogalmaz meg: — Ez a termelőszövetkezeti csoport néhány év múlva ko­moly, szép szövetkezetté érik, amely — úgy érzem — nem­csak vezetőitől, hanem a hoz­zám hasonló, egyszerű tagjaitól is nagyobb tudást, alaposabb szakértelmet kíván. Ezért ad­digra jó lenne elvégezni nem­csak a nyolcadik osztályt, de belevágni a mezőgazdasági tech­nikumba is... íme, az ember, a hajdani egy tanya birtokosa így válik igazi gazdájává nemcsak képle­tesen és nemcsak gazdaságilag, de gondolkodásmódjában is a száz és ezer holdaknak. —k —a Miülós, a rajzwűvész és leendő pilóta Áz ünnepi könyvhét megnyitó ünnepségei Kecskeméten A megyeszékhelyen szomba­ton zajlottak le az 1962-es ün­nepi könyvhét megnyitó ünnep­ségei. Reggel a városba érkezett Kamandi László író és Nagy Magda, az Irodalomtörténeti In­tézet munkatársa. A városi ta­nács művelődési osztályának nevében Heltai Nándor fogadta a vendégeket, majd elkísérte őket a Konzervgyár I-es telepé­re, ahol elbeszélgettek a dolgo­zókkal, és megtekintették az üzemet. A kora délutáni órákban ér­kezett meg a megnyitó ünnep­ség többi részvevője: Mátyás Ferenc József Attila-díjas köl­tő, Tímár Máté József Attila- díjas író és Lövi Ferenc költő. Négy órakor a megyei könyv­tárban találkoztak a város ve­zetőivel. A vendégek baráti be­Hogyan él, mit tervez, mivel telik el egy napja a jövő embe­rének, a ma kisóvodásának, akit sok ezer társával, iskolás barátjával együtt ma. a gyer­meknapon sok szeretettel és meleg szívvel ünnepiünk? Erre a kérdésre »kutattuk« a vá­laszt a Kecskeméti Konzerv­gyár óvodájának egyik kis la­kójával folytatott »interjúnk« alkalmával. — A nevem Németh Mikiké, ötéves vagyok, és a László Ká­roly utcában lakom. Kecskemé­ten ... — Reggel egyedül öltözkö­döm, azután megreggelizem — és nagymami elkísér a sarokig, mert anyu akkorra már rég el­ment dolgozni. A Bem utca sarkától egyedül megyek át az aluljárón, mint a bátor felnője­tek. Igaz, közben én gyakran megállók megcsodálni az autó­kat, meg az aluljáró fölötti sí­neken átzúgó vonatokat. Jó do­log utazni, én is voltam már Pesten, de ha felnövök, mégsem vasutas, hanem pilóta leszek és repülővel utazok mindenhova. szélgetést folytattak a megje­lentekkel. A megnyitó ünnepség este 6 órakor zajlott le a megyei ta­nács nagytermében. Keresztes Nagy Imre, az MSZMP Bács- Kiskun megyei Bizottsága Ágit. Prop. Osztályának munkatársa mondott ünnepi beszédet, ez­után az írók műveikből olvas­tak fel a közönségnek. Az ün­nepség szereplői között volt Ke­res Emil, a Jókai Színház mű­vésze, Rohonczy Mária opera­énekes, Dévay Kamilla, a Ka­tona József Színház művésze és Csupor György, a Kecskeméti Irodalmi Színpad tagja. Az elő­adóművészek a ma élő magyar írók alkotásaiból adtak elő. Vasárnap a vendégek és a megyei írók közreműködésével megyénk számos községében és városában tartanak író-olvasó találkozókat. i — Amikor megérkezem az oviba, már várnak a gyerekek, akik között sok barátom van. És van sok játékunk is ott, de legérdekesebb minden játék között a papír és a színes ceruza. Egyszer a pajtásaimnak lerajzoltam azt a várat, amu egy tó partján Pesten láttam, a Városligetben. — Ml a panasza? Egy évvel ezelőtt már megírtuk, hogy Kiskunfélegyháza kö­zelében egy 76 holdas parkerdő létesítését ha­tározták el, amely az egyébként fában és er­dőségben szegény vi­dék kellemes színfolt­ja, a lakosság, különö­sen az ifjúság kedvelt kirándulóhelye lesz majd idővel. Akkor egy sereg diáklány és sok kiskatona egyen­gette a talajt, hogy megkezdhesse a lánc­talpas traktor a mun­kát, felszánthassa az új erdő talaját. Most, amikor újra körüljártuk a létesülő parkerdő helyét, már egészen más képet ta­Amíg a fák felnőnek *— És ha az oviból anyuval hazamegyek, akkor is mindig rajzolok, vagy várat építek sok-sok kockából. Ilyenkor anyu is mellém ül és játszik velem. Este pedig az a Jó, hogy oda­bújhatok nagymamihoz, aki elalván előtt olyan sok szép _______________ mesét szokott mondani nekem Ir ta: Eszik Sva Fényképezte: Pásztor Zoltán w*v^*»<y>****>*« ‘>**vlvvv>->viniw. Iáltunfc. A telepítést vezető Szemenyei Ist­ván örömmel mutatja az erdőség kibontako­zó körvonalait. Fehér­lenek már az ifjú nyír­fák, piroslanak a ta­valy ültetett cédrusok, bontogatják kövér le­velüket a vadgeszte­nyefák. Nem kevesebb mint 52 fajta fát ültet­tek el ebben p parker­dőben, amely botani­kai szempontból is ér­dekessége lesz ennek a vidéknek. A tíz méter széles főutakat platá­nok szegélyezik, az egész erdőt tüskés vad- narancs-sövény veszi körül minden oldalról. — Ez itt a gyermek- játszótér, az a nagyobb térség a majálisok megrendezésére van kihagyva — sorolja ka­lauzunk. — Itt épül majd a vendéglátó vál­lalat üzemegysége. Képzeletben szinte már látjuk a megvaló­suló liget hangulatos, romantikus környe­zetét, amely a félegy­házi lakosság üdülését, pihenését, szórakozását szolgálja majd néhány esztendő elmúltával. örvendetes, hogy annyian segédkeznek és segédkeztek ebben a munkában, Szemenyei elvtárs azonban némi hossza okod ássál je­gyezte meg, hogy akadnak még érzéket­len emberek, akik ki- húzgálják a gondosan elhelyezett útjelző ka­rókat és egyéb módon is rongálják az új lé­tesítményit. Ügy gon­doljuk, hogy a félegy­háziak, akik ilyen szép munkára szánták ma­gukat, rendre is tudják inteni az ilyen felelőt­len egyéneket, s bí­zunk benne, hogy mire a fiatal erdő fái kilom- bosodnak, az itt rende­zett majálisról szintén mi írhatjuk az első riportot. Tóth Miklós J PETŐFI NRPB A Magyar Szocialista Munkáspárt Bá es-Kiskun megyei Bizottsága ás a megyei tanáea lapja. Felelős szerkesztő: Weither DánleL Kiadja: a Pető« Képe Lapkiadd Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét: Széchenyi tér L szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-Sa. , Belpolitikai rovat: • U-22. Kiadóhivatal] Kecskemét. Szabadság tér 17a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál ée kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra U forint. Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét. — Telefons 11-85,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents