Petőfi Népe, 1962. május (17. évfolyam, 101-125. szám)
1962-05-18 / 114. szám
1962. május 18. péntek 3. «Mal Ölesó és gazdaságos A fésűsfajta juh tenyésztésének van jövője A nemrégiben Kunszentmik- lóson megtartott juhásznap ankétjén felmerült néhány probléma, amelyek juhtenyésztésünk és a juhászaiban dolgozók szempontjából alapvető fontosságúak. Éppen ezért szükséges foglalkoznunk ismertetésükkel. Megyénkben 1955-ben még 215 ezer, 'az elmúlt évben viszont már csak 166 ezer juh volt. A kecskeméti járásban bő lehetősége volna a juhtenyésztésnek, a juhállomány aránylag mégis itt a legkisebb. Ez az átmeneti pangás évtizedes hibákra vezethető vissza. Régi, téves gyakorlat volt nálunk, hogy a báránynevelést elhanyagolták. A bárányt leválasztása után nyomban piacra vitték, mivel a fő hangsúly a fejősen volt. Megállapíthatjuk, hogy az említett probléma megoldását illetően lényeges javulás mutatkozik az utóbbi időszakban. Nőivarú bárányt egyre ritkábban visznek piacra, a juhtartók — nagyon helyesen — most már inkább a 40—50 kilós ürüket értékesítik, amelyek ezt megelőzően a gyapjúhozam szempontjából is hasznot hajtanak. Ami a juhtenyésztés gazdaságosságát egyébként általában illeti, a juh tartása olcsó, teje is jelentős bevételi forrás. A juhászainknak kevés épületberuházásra van szükségük, a tartás munkaerő-igénye pedig jóformán a legkisebb a mezőgazdaságban. Még ott is, ahol nem túl nagy a legelőterület, 100—200 juh tartása kifizetődik. A juh ugyanis azokat a 'takarmányféleségeket is elfogyasztja, amelyeket egyéb állatok nem kedvelnek. Trágyája kétszer olyan értékes, mint a szarvasmarháé. Kaszálják a lucernát Tegnap megkezdték a lajos- mizsei Vörös Csillag Termelőszövetkezetben a 20 hold őszi telepítésű lucerna kaszálását. A takarmánynövény letakarítását a nemrégiben vásárolt ZK—2 típusú lengyel kaszálógéppel végzik, A vártnál valamivel mérsékeltebb mennyiségű — holdanként mintegy 35 mázsa — termésre számítanak Persze, ha igénytelen jószág is, megfelelően kell takam^ányozni, mert a takarmányozás milyensége kihatással van a gyapjú minőségére is. Az ankét több felszólalója, köztük Schandl József Kossuth- díjas akadémikus is javasolta, hogy a rövidfürtű, durvagyapjas állatok helyett merinó-egyedeket tartsunk,- mert a fésűsfajta tenyésztésének van jövője. Szó volt az ankéton a szilázs jelentőségéről is, ami a juhok számára fontos karotin-szükség- letet biztosítja, emellett hosszú ideig — akár évekig is — raktározható, tárolható. Az értekezleten szóba került a juhászok bérezésének problémája is. Egyik alapvető szempont ezzel kapcsolatban, hogy a bérezésnél elsősorban ne a nyírósúly, hanem a lenyírt gyapjú minősége legyen döntő. J. T. Elkészül-e határidőre a kecskeméti Kihajtották a gulyákat a legelőre Legelőinken a gondos karbantartás. trágyázás ellenére is érezteti hatását a kései tavaszodéi A kedvezőtlen időjárás miatt még mindig lassan nő a fű. A szakemberek azonban úgy vélik: ha legeltetik az elöregedett hajtásokat, gyorsabb lesz a sarjadás. Az egész évre elegendő friss mezőt azonban csak további gondos karbantartással és szakaszos legeltetéssel lehet biztosítani. A legeltetési bizottságok és a termel ős zó vetkezetek megbízott gazdái nemrégiben bejárták a legelőket és kijelölték a szakaszokat. A dús füves legelőkre a napokban kihajtották a gulyákat is. A mintegy 150 ezer hold friss mezőn 60 ezer számosállat legel. A solti Szikra Termelőszövetkezet fiatal telepítésű. 160 hold öntözött rétién, is megkezdték a legeltetést. Három holdas szakaszokban legel a közös gazdaság szarvasmarha-állománya, s — a megyében elsőként — villanypásztor őrzi a gulyát. csatornázás első szakasza? Vontatottan halad ez a csatornaépítés! — állapították meg a kecskeméti járókelők, akik érthetően nagy érdeklődéssel figyelik az évtizedek óta várt munka első szakaszának megvalósulását. — Ez így nem lesz jó! — volt a véleménye a beruházónak, a megyei tanácsnak is, amely aggodalommal állapította meg, hogy a csatornázás ügye — amelyre ez évben 18 millió forintot irányoztak elő, a munkák megkezdése, ugyanis február óta keveset mozdult előre. Sürgősen értekezletre hívta ösz- sze tehát mindazokat, akik a kivitelezésben érdekeltek. Miért lassult le as építés? Nem vagyunk bizalmatlanok a vállalattal szemben, de kissé aggódunk az ütem láttán — nyitotta meg az értekezletet dr. Varga Jenő, a megyei tanács elnökhelyettese. — Kecskemét sok évtizedes kérésének teljesítése vált lehetővé a csatornázás céljára rendelkezésre bocsátott 38 millió forintos hitel folyósításával — vette át a szót Tóth Ernő, a tervosztály helyettes vezetője. — Jól is indult a kivitelezés, de az utóbbi időben aggodalomra adott okot a munka lassulása. Az első 150 méteres csatorna- szakaszon a napokban került sor a nyomáspróbára és meg kell hagyni: a minőség kifogástalan. De fel tudjuk-e használni az ez évre ütemezett 18 millió forintot, pótolni tudja-e lemaradását a vállalat? Sorra, rendre jelentkeztek szólásra az érdekeltek. A kecskeméti csatornaépítés fontosságát személyes jelenlétével is bizonyító Molnár János elvtárs, a Rögtönzött „táncbemutató” Hét végén — szombaton és vasárnap — egyre több feiilön- aulóbusz szállítja Kecskemétre is a turistákat. Az országjárók megyeszékhelyünk nevezetességeivel ismerkednek. Az elmúlt vasárnap például három autóbusz hozta Kecskemétre a dunaújvárosi fiatalokat, akik délelőtt rögtönzött »-táncbemutatót« rendeztek a Széchenyi téren. (Márkus János felvétele.) Segít a közösség Jás zszen ti ászl ón nemrégiben tűz ütött ki az Üj Barázda Tsz egyik tagjának, a 65 éves Kuklis Dezsőnek tanyáján. Rövid idő alatt összeszaladtak a környékbeliek, a szövetkezet tagjai és derekasan kivették részüket a mentési munkából. De ezzel nem fejeződött be a segítség. Az Űj Barázda Tsz tagjai elhatározták, hogy további támogatást nyújtanak idős gazdatársuknak, hogy feleségével együtt mielőbb újra fedél legyen a fejük felett. Mivel a tanya biztosítva nem volt, így a kár összege nem térül meg, a ház lakhatóvá tétele bizony tetemes költséget jelentene gazdájának. A tagság segítsége révén újjá épül Kuklis Rezső tanyája, anélkül hogy ez anyagi gondokat okozna számára. Papp Adám vb-elnök Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium osztályvezetője elsősorban az építésvezető tájékoztatójára volt kíváncsi. Akadály a esőhiány — A munkát februárban kezdhettük meg. Felborította kissé a terveinket, hogy az első Í50 méteres szakasz próbaszivattyúzását négy napra terveztük és ehelyett 19 napra volt szükség a talajvízszint megfelelő süllyesztésére. A felvonulási munkálatokkal is csak a napokban végeztünk. Egyelőre 62 emberrel dolgozunk. Nagyon nagy akadály azonban a csőhiány. A meglevő anyagunkkal — a mostani munkáslétszámunk mellett is — egy hónap múlva le kell állnunk ’.. — sorolta a nehézségeket Balázs elvtárs, az építésvezető. Egymás után elmondták észrevételeiket és a megoldásra javaslataikat is az értekezleten részt vevő többi érdekeltek — a tervező, a vízi beruházó, közlekedésépítési és mélyépítési vállalat megbízottai és csaknem valamennyien így fejezték be felszólalásukat: „A határidő betartása rajtunk nem fog múlni!” Kiderült, hogy a csőgyártó szentendrei vállalatnál elromlott az egyik fontos gép; ezért a csatornaépítés egyik legnagyobb késleltetője az anyaghiány. JÉsszerű megoldás A továbbiakban a helyszínen készítik a szükséges csöveket. Ennek megfelelően módosítják az eredeti terveket. Ha az anyag biztosított, már az elkövetkező napokban jelentősen feltöltik a munkáslétszámot és áttérnek a két, esetleg három műszakra. Ezenkívül operatív munkatervet készítenek és pontos végrehajtása céljából havonta koordinációs értekezletre jönnek ösz- sze a kivitelezésben érdekelt felek. A csatornaépítés lassú ütemével kapcsolatos aggodalom jogosnak bizonyult és hasznos volt az aggályok felvetése. Idő van még, az építésben érdekelt vállalatok törekvése, jó szándéka sem hiányzik, ezért minden lehetőség megvan rá. hogy a kezdeti lemaradást pótolják és a csatornaépítés első szakaszára ütemezett munkát határidőre elvégezzék. P. L A bizalom forrásai — Nem találják a falu közepét — írta a községről az egyik országos lap. Akasztói humor címmel csipkedte a községet a kultúrház építése körüli huzavona miatt a megyei sajtó. Határozatlan, önállótlan vezetését népes értekezleteken bírálták a megyei elöljárók. S amikor három hónappal ezelőtt akasztói látogatásra készült az újságíró, akadtak, akik így indították útnak: — Aztán a csizmaszárban legyen1 ám bicska, mert Akasztó veszedelmes falu! Mégis bicska és különösebb felfedező szándék nélkül, de nagy érdeklődéssel indult ki abba a négy és fél ezer lakosú községbe, melyen keresztül állítólag már egy évezreddel ezelőtt kereskedelmi út vezetett és amelyre, a krónika szerint, a szekereket akasztó sara miatt ragasztották rá a ma is használatos nevét Amiben tévedtünk Szegény Akasztó! Mintha minden ellene esküdött volna a februári rövidre szabott látó-, gatáákor. — A .közelmúlt két tanácsülésének egymást módosító, a tanácsi demokrácia fogyatékosságairól tanúskodó határozatai. a járási tanácstoünak jegyzőkönyvbe rögzített, s a vb elnökét elmarasztaló kijelentése, a járási tanács vezetőinek méltatlankodása, hogy: ejnye, ez már mégiscsak sok, az akasztóiak megint kátyúba juttatták a négy éve vajúdó kultúrházépítés ügyét. Ezekre a tényekre alapozottan született meg az »akasztói tesnedtség« okát kutató cikk. amelybe ráadásul nem eléggé körültekintő ellenőrzés miatt pontatlanság is csúszott. — Sok igazságot megírtak az elvtársak, van min gondolkoznunk, de az nagyon bántó tévedés, hogy mi csak öt tanácsülést tartottunk az elmúlt évben. Semmirekellő lenne az a tanács, amellyel ilyesmi megesne. Az viszont tény, hogy öt alkalommal későbbi időpontra halasz- tottuk a tanácsülést, mert nem jött össze kellő számban a tanácstagság ... — kereste fel szerkesztőségünket megbántot- tan Dolezsál elvtárs. a vb elnöke, és helyettese. Bus János, aki egyúttal a községi pártszervezet titkár^ is. Az akasztói tanács vb vezetői azzal búcsúztak. hogy a cikkből levonják a szükséges tanulságokat, mi .pedig újabb látogatásra és a pontatlanság helyrehozására tettünk ígéretet. Ennek eleget téve jutottunk el a közelmúltban ismét Akasztóra, ezúttal alaposabb körültekintésre. A „rosszhírű" falu »Sajnos, Akasztót sokáig úgy tartották számon, mint ahová büntetésből helyezik az embereket .:.« — csengtek fülünkben dr. Pilz Károly elvtársnak, a járási tanács vb elnökének szavai, melyeket akasztói látogatásunk előtt mondott. S hogy kissé elébe vágjunk tapasztalataink összegezésének: nem bizonyult olyan »sötétnek« az ottani helyzet. Rácáfolt erre már az első ember is. akihez bekopogtattunk. Kövesd i Sándor, a derűs, fürge észjárású, pirospozsgás, kövérkés ember, tekintélves gazda a községben. Három tanácstagi választáson nem véletlenül küldte a nép bizalma újra és újra a járási tanácsba. Látogatásunkat céltudatosan kezdtük éppen nála. Ő volt ugyanis az, aki a vb függetlenített vezetői és a tanácstagok kapcsolatáról tárgyaló járási tanácsülésen azt találta mondani, hogy az ő elnökük inkább átmegy az utca túlsó felére, mintsem hogy köszönjön. . . . és a „bűnös ember" — Én voltam az a bűnös — mondta mosolyogva! — Volt is érte felzúdulás a tanácstagok között. Hiszen, ha tudom, hogy az újság képviselőié is meghallja, csak nem kürtöltem volna ki. Ez mégis csak akasztói bel ügy. S amikor megkockáztattuk, hogy az ilyesmi azért közügy is, és az igazmondás ilven esetben is hasznosabb, mint az elhallgatás, tovább fűzve a szót, ilyeneket mondott Kövesdi Sándor: Megérti ő, hogy a vb elnöke, akit jó képességű, agilis embernek tart és aki alig két éve áll a község élén. nem illeszkedhetett be még teljesen Akasztó életébe. De hát ők, a tanács tagjai, azért is vannak, hogy ebben segítsék. Csak legyen barátkozóbb. közvetlenebb. ne- csak a tanácsházán, a tanácsüléseken, hanem a hétköznapi apró-esem-ö cto,fT''1'KQn is lélegezzen együtt a községgel. Egy-egy családi látogatáson, barátkozáson is szívesen látnák. A helybeliek sok értékes tapasztalat birtokosai, s ezeket szívesen elmondiák, ha elbeszélgetnek velük. Szavazunk, s marad a régiben — Én egész szívvel csinálom, amit csinálok — folytatta Kövesd! Sándor. — Ismerem és szeretem is a falumat, de lassan elmegy az ember kedve a tanácstagságtól, ha azt látja. hogy a szava semmit se ér:.. Már pedig nálunk igencsak így áll a dolog. A tanácsülésekre négyszer-ötször is el kell sétálni. mire megtarthatók, olyan kevesen jövünk össze. Hogy miért? Csak egyet mondjak: Itt van ez a művelődési ház história. Négy éve húzódik és nem jutunk dűlőre. Mi szavazunk, döntünk a tanácsülésen, aztán valahol mindig elakadnak a terveink. Négy év óta! Már szinte nevetséges. — Higgyék el. ha rám, vagy egy kis bizottságra bízták volna a dolgot, már kiiártuk volna — jegyezte meg magabiztosan, s aztán elgondolkodva fűzte hozzá: — Pedig nálunk talán semmi sem olyan fontos, mint a művelődési ház. Csak ott lehetne végleg leszoktatni egyeseket a virtuskodó és néha bicskázó maradlságról. Most azután nem is tudom, hányadán áll az ügy. Sok hasznos észrevétellel gazdagodva távoztunk Kövesdi Sándor járási tanácstagtól. S amikor búcsúzóul bemutatta a nemrégen épült háza előtti 43 szőlőtőkéből álló lugasát, melyről tavaly három hektó bort szűrt le, önkéntelenül is kibuggyant belőlünk a gazda ügyességére és a község lehetőségeire utaló megjegyzés: van érték, helyi tapasztalat ebben a faluban! (Folytatjuk)
