Petőfi Népe, 1962. április (17. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-12 / 85. szám
4. oldal 1962. április 12, csütörtök SZÜLŐK A TANTEREMBEN Nyilvános tanítási nap a Bajai II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában Nagy örömmel fogadtuk a félévi értekezleten elhangzott ígéretet, hogy nyilvános tanítási napot tartanak a Bajai II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában, amelyre műiden érdeklődő szülőt szeretettel várnak a ne- \ élők. Jómagam is annvi más szülővel együtt meg’el entern a jelzett napon az iskolában. A tanteremben a tanulók fegyelmezetten ós érdeklődéssel .ögadtak. A tanítás megkezdése flott elbeszélgettünk velük és c-symás kozott felidéztük a magunk iskolás korát. Bizony akii or nem ilyen jól öltözött, ápolt gyerekek ülteuv a padokban. Igen régi és elavult már az iskolánk épülete. Sok minden javítani és fedújítanivaló akad rajta, sok mindim kicserélésre vár, mégis rend és tisztaság fogadott bennünket. Pedig a tisztaság fenntartása nagy erőfeszítést követel a gyermekektől és á nevelőktől. Nemsokára csengették, belépett a tanító néni és megkez- cődött az óra. Nem mulasztottunk volna el egyetlen szót sem abból, amit hajlottunk, hiszen a gyermekeink munkáiéról volt szó. örültünk szép és értelmes feleleteiknek baton öntudatos, n agabiztos viselkedésüknek. De megállapítottuk azt is* hogy nem egyforma minden gyermek, még a jó felelet se mind ötös. és néha bizony a tanító néninek segítenie kell, mert akadozik a felelő beszéde. . Peregtek Az érdekesnél érdekesebb órák, s egy pillana lig sem unatkoztunk. Jómagam két osztályban is megfordultam, mert két iskolás gyermekem van. Mindkét osztályban azt tapasztaltam, ho^ a nevelők minden igyekezetekkel megkönnyítik a tanú ás nehéz munkáját és érdekessé teszik az órát. A »nagy tízpercben-“ végignéztük a gyermekek ióízű falatozását. Csodálkoztunk rajta, hogy milyen sokat tudnak enni az elsősök is. És milyen uzsonnákat h'ztak magukkal! Volt ott fcolbászos Vaiaskenyéc, alma, sütemény és mindenféle ic falat. Megelégedéssel láttuk az udvaron, hogy hozzákezdtek az oly régvárt és sókat ígért új tantermek építéséhez. Reméljük, sor kerülhet hamarosan arra is, hogy tornatermet építsenek gyermekeink számára. A szünet alatt a nevelőkkel beszélgettünk. Tájékozódtunk gyermekeink előrehaladásáról. Azután folytatódott a tanítás. Csodálkoztunk a nevelők türelmén. amikor egy-egv kérdést több oldalról is megvilágítottak, újra és újra elmagyarázták, hogy szinte észrevétlenül sajátíthassák el a tanulók az anyagot Szemük mindenütt ott volt mindent észrevettev és a figyelmetleneket, elkalandozó, kát visszavezették az osztály munkájához. A szülők nagy érdeklődése azt bizonyítja, hogy tőlük telhetőén igyekeznek segíteni a nevelőket nenéz munkájukban. Törődnek gye-rrebeikkel és az iskolával. Különösen meglepett, hogy a megjelentek vözött na. gyom sok volt a férfi. Éppen exért aZok nevében, sínk elfoglaltságuk miatt nem lehettek ott ezen az emlékezetes napon, kérjük, hogy az is- sola igazgatósága engedélyezzen máskor is ehhez hasonló nyílt tanítási napot Bizonyára minden szülő -zerftré látni gyermekeit iskolai munkája közben Stadler János AZ NDK-BAN JÁRTUNK A múlt és a jelen Boldog ország, ahol az idő ’■umbolt évszázadokon át. nem a történelem. Mert háború sokáig alig hagyott nyomot ebben az országban. Igaz. a második világháborúban elpusztult az ipartelepek nagy része és súlyos károikat szenvedtek a na- g’ óbb városok de olyan általános pusztítás, mint nálunk a tatárjárás, vagy a törölt uralom; itt nem volt A legtöbb vidéken a városkák most is őrzik ezeréves múltjuk emlékeit Merseburgban keskeny utcák, éle® kanyarok, ezerévesnél öregebb vár beszél a múltról Az Ikarusz mindejn fordulónál felmegy a járdára, s a vezető figyeli. bogy nem súrolia-e a kocsi sarka a házfalat Hiába! Ügy 800 tájban, amikor ezek az utcák települtek, nem számítottak rá. hogy a magyarok ilyen nagy autóbuszt gyártanak majd. Az Ikarusz 55-ös különben nagyon kedveit típus az NDK- ban. Érthető. Kénvelmes meleg. Mi magunk is legszívesebben Ikaroszon utaztunk. Bizonyságául annak, hogy nem hódolunk be azért minder előtt, ami külföldi. • Hiába, senki sem lehet próféta a saját hazájában. Földből is lehet várat építeni Mi itthon milliókat költöttünk a Népstadionra. Nem azért mondom, hiszen nagyon szép alkotás és joggal vagyunk rá büszkék. De azóta minden vidéki városban betonlelátókat akarnak építeni és milliós terveket készítenek. A lipcseiek szinte a semmiből hozták létre a stadionjukat. Ügyis el kellett takarítani a háborús romokat, kihordták a törmeléket az Elster partjára és hatalmas ovális sáncot emeltek belőle. A közepén elkészítették a sportpályákat, érítettek a tetejére egy központi épületet. Ann jura takarékoskodtak, hogy a feljárókat is lóidból készítették, csupán a lépcsőfokok külső oldalát támasztották meg egy betonlappal. Százezer ember fér el a stadionban. A cóinak megfelel, s ezenfelül nagyon mutatós. Fel sem tűnik, hogy nem betonból van. S hogy tartós-e? Meghiszem azt! Sohasem fog összedőlni. Ha valahol megsüllyed, annyi baj legyen. Nébánv kocsdrako- ínány földdel ki lehet igazítani ismét. Mester László (Folytatjuk) Különös lá+vány volt a technika országában a szélmalom, összesen hármat láttam. Éppen szélcsend volt, áiitak a vitorlák, így nem tudom, üzemben levő malmok voltak-e. vagy műemlékek. Brecht otthon Mint megtudtam, a német színházak alig iáfcszáír Brech- íet. Az »Aríuro Ui« csupán egyszer mer.t. s ha itt-ott műsorra tűzik a Koldusoperát, a híres -Űj ágyú dal« kimarad belőle. Hoffmeister: REPÜLŐVEL napkeletnek A szellemes író és rajzoló Egyiptomról, Kínáról és Japánról szóló könyvei cseh nyelven már sok kiadásban jelentek meg. Kiadónk most a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadóvá) együttműködve érdekes válogatást állított össze Hoffmeister: három könyvéből. A szerző az európai művész szemével nézi a beutazott egzotikus országokat, és érdekes megfigyelései méltán tarthatnak igényt a magyar olvasóközönség érdeklődésére is. A könyvet a szerző rajzai teszik még érdekesebbé. @UZimim-!8ECZE -XAVOLY 32. Gazsó félrehúzódott, s ameny- nyire a szürkület engedte, széjjelnézett. Egy kőépületen kívül több, háncsból, fából épített, kisebb rak társ zerűséget vett észre. Az erőd területe körülbelül akkora volt, mint egy laktanyáé. Csak a kerítése nem kőből volt, hanem deszkából. Gazsó közelebb ment a kerítéshez, mert nem tudta tisztán kivenni, mi van a karókon. Amikor 3—4 méterre érkezett a deszkafalhoz, földbe gyökerezett a lába... Úristen! Levágott emberfejek karóba húzva! S mennyi! ötven vagy száz?... kétszáz. Borzalmas! A koponyák félig ká voltak száradva... Egyik arcon megdöbbenés, a másikon odafagyott mosoly. Gazsó eltakarta szemét!... Tehát úgy igaz, ahogy mondják. Itt életre-halálra megy a harc. Fogoly nincs...! A vietnamiak hite szerint az ember túlvilági boldogsága attól is függ, hogy halála után a feje törzsével marad-e, vágj' sem. Halottaikat tisztelettel temetik él, de akit gyűlölnek, levágják a fejét, s messze elviszik törzsétől, hogy még a'túlvilágon se legyen nyugodalma. A légiósokat- pedig gyűlöl (ék!... A legkegyetlenebb, a legszadistább hajlamú légiósok bosszúból ugyanezt csinálják. .. A vietnami ellenállók, szabadságharcosok fejét ők is kíméletlenül elválasztják törzsétől és a levágott fejeket karóba húzzák... S minél több fej díszeleg a kerítésen, annál büszkébbek .. Az ő szemükben értékmérő ez, mint a légelháritő tüzéreknél az ágyú csövére festett karika... Nyugtalanul készülődött lefekvéshez az erőd udvarán. Néhány méterrel odább magyar beszédet hallott, de nem volt kedve honfitársaihoz csatlakozni. Az erőd néhány régi lakója beszélgetett az újonnan érkezett magyarokkal. A régebbi magyarok élményeikről, kalandjaikról beszéltek. Gazsó füleit megütötte ez a röhögés közben elhangzott két szó: — Fejvadászok vagyunk... Undorral fordult másfelé, nem akart figyelni a beszédre. Fejvadászok! Megölik az embert és még ahhoz is - van lelkierejük, hogy odamenjenek és levágják a fejét Fuj!... Sokáig nem tudott aludni. Az a magyar beszéd különösen izgatta. .. Hát honfitársai ilyeÁprilisi riadó Magyar film Hazánk felszabadulás utáni időszakának egyik legküzdelmesebb és legbonyolultabb korszakában játszódik Zolnay Pál filmjének cselekménye. 1946 tavaszának feszültséggel terhes eseményei elevenednek meg lesz a dolgozó parasztok ügyének. Amikor látja, hogy az újgazdák, a Zengő-rét eddig nincstelen zselléred csatlakoznak hozzá, összetépi a birtokleveletj amellyel a volt földesúr visszaköveteli földjét és kastélyát előttünk Nagybökény község eseményeinek tükrében. Ez volt az a korszak, amelyben a haladó erók jelszava, a „földet vissza nem adunk” az események középpontjába került. Nehéz feladatot választott a film forgató- könyvének írója. Köllő Miklós, amikor e napok problémáinak és alakjainak ábrázolására vállalkozott Á rendező érdeme, hogy a konfliktust, a figurák jellemét, á korszak hangulatát jellemző epizódokat művészi eszközökkel keltette életre. A film főalakja Bőrök Vince, a párttitkár, aki éppen most érkezett meg a fővárosból, ahol pártiskolát végzett. Amikor megkérdezik tőle, mi van a csomagjában, büszkén így' felel: marxizmus. Valóban, Vince mindent megtanult Pesten, amit egy párttit- kámaik tudnia kell. De tanulmányait itthon a zajló események során gyakorlatban kell felhasználnia. Fokozatosan, saját tapasztalatai alapján kell mindezt megtanulnia, s a film végén igazi, bátor szószólója Vince ellentéte a rendőrkapitány, akinek alakját Szirtes Ádám formálja meg. ö már csak hivatásánál fogva is a gyakorlat embere. Inkább ösztönösen érzi, mint tudja a társadalmi igazságokat s éppen ezért gyakran megzavarják az események gyors fordulatai, s elhamarkodott intézkedéseket hoz, Szirtes Ádám erőteljesen formálja meg a jószándékú, da könnyen elhamarkodott lépésekre hajló rendőrkapitányt. Megható és tipikus a haddfog: ságból hazatért földműves, Rátái alakja. Horváth József játsz- sza ezt a szerepet, kevés szív val, kitűnő arcjátékkal. Felejthetetlen jelenete: amikor megtudja, hogy a földbirtokos visszatért, végső kétségbeesésében beleszánt a asendülő vetésbe. Ügy gondolja, ha már tőle elveszik az életet adó földet, a régi birtokos se élvezhesse termését. A film külön érdekessége számunkra, hogy külső felvételeit megyénkben forgatták. A cselekmény színhelyében, Nagybő- kényben a nézők Kunszentmito- lósra ismernek. nek?l... Más körülmények között megörült volna a magyar beszédnek, de most és ilyen beszéd hallatán?... Mi történt vele? Elfásult volna? Magába zárkózott, elvonult a közösségtől?. .. Hm, közösség... Hát közösség ez? Bajtársi közösség? Az ivásban, a szórakozásban igen, de a veszélyben mindenki csak saját magával törődik... Pedig ő úgy szeretne barátokat, baj- társakat. .. Olyanokat, mint Vörös, vagy mint Vámos... Vámos. .. A legjobb szándékkal, a legtisztább szívvel lépett a partra és őt találta a gyilkos golyó... Ha egyszer hazakerül, feltétlenül elmegy Kaposvárra, barátja szüleihez... Nem, nem vigasztalni... Ah!... Ha hazakerül!. .. Milyen hiú ábránd! Vajon kijut-e ebből a pokolból valaha, vagy egy golyó örökre megoldja a nagy kérdést?... Oldalra fordult, aludni próbált. De képzeletében újra megjelentek előtte a karóra aggatott koponyák és ez nem hagyta nyugodni. Fejvadászok!... Űristen! Nehogy bekerüljön a 40 itt maradó ember közé!... Hajnal felé szenderedett el, amikor már egészein közel volt a virradat... Reggel, sorakozó után kihirdették, hogy negyvenen itt maradnak, a többiek pedig folytatják útjukat Na-Fac irányába. A névjegyzékből sorolni kezdték az ittmaradók nevét. Gazsó egész benseiében remedet ... A reggeli napsütésben félelmetes látványt nyújtott a karókba húzott koponyák sora. Amikor az utolsó név is elhangzott, fellélegzett, ő nem volt közöttük. A negyven légiós kilépett, a többiek megkapták az útravaló komzervet és kocsira szálltak. A tank hamarosan feldübörgött.. Délután négy óra leheteti* amikor a karaván elérte Na- Facot. Az út sima. zökkenőmentes volt. Na-Facon két erőd állt, egyik az út mentén, a másik néhány száz méterrel távolabb, egy dombon. Igaz, az útmenti erőd nem volt egészein készen, még dolgoztak rajta. Amint a karaván elhaladt mellette, éppen hatalmas kilövőréseket készítették a légionisták a földből és fából épült falakra. Az építők néhány percre abbahagyták a munkát és integettek a karaván felé. amely éppen befordult a dombtetőre ve. zető úton. A két erőd között kisebb vietnami település húzódott, mely mintegy 20—25 ham- ouszmádból készült kunyhóból állt A karaván tagjait a felső erődben meleg étellel, borral várták. Gazsó ebéd után szorongva nézett szét az erődben. Itt azonban semmi jel nem mutatott harcra, öldöklésre. A na-faciafc mosolyogva mesélték, hogy 16 hónapja vannak itt. de még alig kellett kezükbe venni a fegyvert A környéken csendesség van. (Folytatjuk*
