Petőfi Népe, 1962. április (17. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-11 / 84. szám
4. oldal 1962. április 11. s*erda A „tudatos jövő” költője József Attila születésének 57. évfordulóján Tizenhatéves diák lehettem, mikor egy társam először kezembe adta József Attila verseit. Addig alig hallottam róla, de ma is emlékszem arra a jóleső döbbenetre, arra a boldog ámulatra, amit bennem, fiatal toliforgatóban ez a kötet keltett; a viharra, amit lelkemben kavart. Tán egy-két éve volt halott a költő, s alig valamivel több volt hátra a korból, amely „lelkünkre ÜW... „Vitte a ködöt az idő”; „forgolódtak a tőkés birodalmak”... Már elhangzottak a véres szimfónia bevezető akkordjai; az esernyős miniszter — „the umbrella man of Europe”, ahogyan emlegették — Berchtesgadenben tárgyalt. A levegőben vihar előtti feszültség vibrált, s „a történelem futószalagjára szerelve* már készült az az új világ, melyet a „fölindult testvéri tankok” váltottak valóra. Amaz, éppen tizenhét esztendeje lezárult kor panorámáját; de a költő által csak várt, remélt, de meg nem ért Ma képét is, pusztán az ő idézetei alapján milyen híven összeállíthatni! Minden nagy emberi érzés klasszikus tolmácsoló ja, Tizennyolcévesként a „Lányszépség dicséretén’ ragyogtatja elénk, s jaj, már egy évre rá ki kell mondania: „Barátaim, hét napja nem ettem!" Húszéves, amikor megírja „Tiszta szívvel" című versét, amiért ismert konfliktusa támad tanárával, azzal a Borger Antallal, akinek neve legfőképp a József Attila verse nyomán vált maradandóvá. Évről évre tudatosabban látva a rendszer bűneit, t egyre jobban átélve a maga és népe nyomorát, olyan verseket ad, mint a Bajai ufó- úktrt Bárdos Ferenc bajai író Égnek a mécsek című színdarabjával díjat nyert Kaposvárott a Latinka irodalmi pályázaton. A pályázatot a Kaposvári Csiky Gergely Színház dramaturgiai csoportja bírálta felül, s a kétezer forintos második dijat Bárdos Ferenc művének ítélte. A színdarab a tanyai tanítók életéről szól Munkások, Szocialisták, Ars poetica —, vagy mint az Ady utáni hazafias Ura két legnagyobb alkotása: „A Dunánál” és „Hazám". Harminckét évet élt. Megélt minden nyomorúságot és kidalolt minden szépséget. Ítélet és memento, panasz és reménység, igazság és erő minden sora. Földre sújtó fájdalmainknak ő adott hangot, az eget ostromló lázadás az 6 ajkán szólalt meg, s a jövendőbe vetett szilárd hit legbízóbb hirdetője 6 volt. Osztálya és népe, mely már az általa megálmodott „tudatos jövőben* él, s hazájában „megszerkesztette a harmóniát”: most, születése évfordulóján, büszke kegyelettel adózik emlékének. — jt — Értékes pénzgyű]temény a dunapataji múzeumban A hároméves dunapataji múzeum értékes pénzgyűjteményt mondhat magáénak. A kollekció részint bankj »gyekből, részint fémpénzekből all. A papírpénzek legtöbbje hazai: a 70 darabban több sorozat teljes. Legrégebbiek a Kossuth-bankók. Ezt követik a koronások, amelyeknek megújított kiadására az első világháború után került sor. Valódi ritkaság a tízezerkoronás. A. pengősök teljes sorozatát a második világháború alatt kiadott ezerpengós zárja. Teljes a Vörös Hadsereg á'tál forgalomba hozott pengősök sorozata, valamint az inflációs papírpénzeké A magyar bankjegyeken kívül félszáz külföldi is van, a Lenin-arcképes rubeltől a Washington-arcképes dollárig. Gazdagabb a fémrénzgyűjte- mény, amely hétszázféle kiadá LONDONI BALETT BUDAPESTEN sú érméit számlál, országok szerint és időrendben csoportosítva. Zömmel párosával sorakoznak az érmék, így mindkét oldaluk látható. A fémpénzek effélék: 200 magyar, 130 római, 130 osztrák, 50 orosz. 40 német, 30 cseh, 30 román, 20 szerb, 10 bolgár, 10 francia, 10 lengyel, 10 olasz. 10 svájci. 10 török, 10 USÄ. Ezek között 70 magyar, S0 osztrák és 10 orosz ezüstpénz csillog. Láthatunk még néhány dán, görög, holland, kínai, német feiedelem- ségi és ókori, barbár-pénzt Az ókori Róma itt őrzött pénzei közül tucatnyi az ezüst a többi bronz. Külön kell szólni arról a több mint 1300 darab centiméternyi átmérőjű, kartonpapír vékonyságú ezüstpénzrőL amelynek mindegyikét Körmöcbányán verték az 1600-as évek első felében. A páratlan gazdagságú sorozatot egykor cserépedénybe rejtették, aztán elásták Pa- taj határában, végül fél emberöltővel ezelőtt kifordította az eke. A maroknyi pénz új gazdára talált maid halála után fiára maradt, Bévárdi Pálra, aki 1959-ben nagyvonalúan megajándékozta a dunapataii múzeumot e verdefénves ezüstök- keL Gondos válogatásukat a peremükre vert feliratnak és az évszámnak kopottsága vagy tó- töredezettsége nehezít^ meg. A pénzgyűjtemenv ritkaságaiból megemlíthető a Mátyásarany, a 17. század ezüst fo- nntjai, a Rákóczi szabadságharc polturája. a reformkor ezüstjei, a századelejl öttkoromás, a Szent István ötpengős, majd a centenáriumi Petőfi-ötforintes, a Széchenyi-tízforintos és a Táncsics-húszforintos: a külföl- dj érmék közül néhány nagy- alakú osztrák tallér, az 1770- fcen kiadott orosz bronzkopek, a románok 23 000 lei értékben kibocsátott szép ezüstje, több nagyalakú ezüst tőrökpénzzel egy kis aranypiaszter is. Rendkívül nagy jelentőségű az a közelmúltban talált török bronzpénz, amely a rejtélyes Tamásdombnál került elő. Pastvik István AZ NDK-BAN JÁRTUNK Képeslap A London’s Festival Balett vendégjátéka a Magyar Állami Operaház Erkel Színházában. A képen Johann Strauss: »Kadét-bál«. Figyelő szem számára néhány nap alatt is annyi élmény akad idegenben, hogy csak győzze a hallgató kivárni a végét Ismerek valakit, tévedésből hívták be katonának, másnap leszerelték, de heteket lehetne összerakni már azokból az órákból, amelyeket kalandjainak mesélésével töltött. Nem akarok így járná. Nem is törekszem teljességre, ezért csak röviden és a sorrend betartása nélkül jegyzem fel még a legérdekesebbeket a Német Demokratikus Köztársaságban töltött napokról: A turista furcsa szerzet Vezetőnk a városnézés alatt igen érdekes történelmi áttekintést adott a környék és Lipcse nevezetességeiről, örültünk a tájékoztatásnak és szívesen hallgattuk. Félórás élvezetes beszámolója végén megkérdezte, ki óhajt még tudni valamit Az első jelentkező azt kérÚUZmiUKÜf“lB£CZ£ -ZgAVOLY 'reá 31. — De hát hogyan csinálták akkor?! Gépkocsi nem vehetett részt a földelhordási munkákban. Minden utat mi tartunk ellenőrzésünk alatt, a mi tudtunk nélkül gépkocsi nem mehet. — Nem gépkocsikkal hordták el — jegyezte meg csendesen a hadnagy —, hanem ők maguk, kosárral. — őrültség! — válaszolt ingerülten a parancsnok. — Tudja milyen emberfeletti munka ez?! Egyetlen éjszaka mintegy kétszázöven ilyen gödröt kiásni egy köves úton, aztán kosárban olyan messzire elcipelni, hogy ne akadjunk rá! Lehetetlen, érti?! — Kapitány űr — jegyezte meg csendesen a hadnagy — ezek nem ismernek lehetetlent! — De ember, térjen észhez1 Hány falu lakóira volna egy ilyen munkához szükség? Ötére, tízére? Hát elképzelhető, hogy fiz különböző helyen levő faluból, a mi éberségünket kijátszva, mintegy varázsszóra ideérkeznek az emberek és egyetlen éjszaka zajtalanul, nyomtalanul elvégzik ezt a hatalmas munkát? — Kapitány úr, megenged egy kérdést? ... idióta szolgál a Távol-Keleten? i— Három hete. — Nos, én a kétéves szerződésem utolsó hónapját töltöm. — Ezek szerint tehát... azt mondja, nem ismernek lehetetlent? ... Úristen, hát ennyire gyűlölnek bennünket?!... Bennünket, akik a tenyerünkön hordjuk őket... s ellátjuk minden jóval... Ez a hála, amiért Franciaország keblére ölelte ezt a koldus népet?!... Senki sem válaszolt. A körül- állók hallgattak, saját gondolataikba merültek. Csak a tank dübörgött messze, egyhangúan. A kapitány felocsúdott. Egyengessék el a tank nyomában a talajt, ahová szükséges, hozzanak földet az erdőből. Indulás! Mindenki nekiesett a munkának. Akinek szerszámja nem volt, kézzel segített, amit tudott. . Amint egy-egy gödröt valamennyire rendbehoztak, a három páncélkocsi azonnal áthaladt rajta, de csak lassan, nagyon óvatosan, alig öt kilométere? , sebességgel. S nyomban megindultak az autók is. Előfordult., hogy valamelyik gödrön 15 kocsi átment, a 16. elakadt. Ilyenkor a légiósok tucatjai vetették, neki vállukat,., Délután két óm is elmúlt, amikor az utolsó kocsi is áthaladt ezen az útszakaszon. Gazsó és társai több mint négy órai veszteglés után ismét felszállhattak a kocsira, ö is, társai is kimelegedtek a munkában, s bizony jól esett ismét megpihenni. A 20 ember mintha barátságosabban nézett volna egymásra. — Sikerült — dörzsölte kezét az efeyik olasz. — Most már remélem, nem lesz semmi baj — toldotta meg a másik. — De nem értem, miért csinálták ezt a vietnamiak? — Ezt én sem értem. Mert az igaz, hogy négy óráig feltartottak bennünket, de árért csak odaérünk rendeltetési helyünkre. — Nyilván volt valami célja a járműcsapdának. — Világos! Amikor a kocsisor megállt — szólalt meg egy nyugodt természetű cseh fiú —, én például az ő helyükben támadtam volna. — Okos vagy. Nyilván nekik is ez volt a tervük. — Hát akkor miért nem támadtak? — kérdezte Gazsó. — Ki tudja? ... Valami közbejöhetett ... De hogy mi, talán sohasem fogjuk megtudni. .. — Talán a tanktól ijedtek meg... — Á! Nem félnek azok már a tanktól. . . Valami más... No. mindegy. . örüljünk fiúk, hogy így van, ahogy.-van. Ha másként történt volna, nem tudom, itt ülnénk-e mind a húszam. A nap már nyugovóra tért, amikor a karaván elérte az első erődöt, amelynek legénységi állományát friss erővel kellett feltölteni. A parancs szerint a 400 főből 40-en ott maradnak, a többiek mennek tovább. Az estére való tekintettel azonban a karaván csak hajnalban folytatja útját. Szokatlan látvány volt ez az erőd. Egy domb tetején állt az őserdőben, körülötte többszáz méteres körzetben minden fát kivágtak... Még egy bokor sem nőtt ezen a területen... Olyan furcsa volt ez a durva beavatkozás a természet rendjébe. Az erőd tetején büszkén lengett a francia lobogó... Gazsóék is ugyancsak elcsodálkoztak, amikor az őserdőből előbukkanva, megpillantották a tar dombot és a tetején levő erődöt. A kocsisor lassan kanyargóit felfelé a keskeny úton. Az erődbeliek már korábban meghallották a tank vadonháborító zaját és valamennyien a bejárathoz tolongtak. Amint az utolsó kocsi is felkapaszkodott a szerpentinen, az erődbeliek hatalmas üdvrivalgásba törtek ki, aztán örömmel siettek a kocsiról lekerülő légionistákhoz. Örömmel ölelgették egymást, pedig még soha az életben nem találkoztak. Kérdezgettek, válaszoltak, beszéltek. (Folytatj ukj etette: hód lehet gáz&ngyújtót kapni? • Érdeklődéssel figyeltem ottlétünk alatt a lipcsei népújságot, a Leipziger Vodksaeitungöt Szebb kiállítású, mint a mi lapjaink. Hatoldalas, nagyalakú és különösen a képek nagyon jók. De olvasnivaló alig akad benne. Száraz. Színes írást nem is láttam. Egy nagyon hasznos és elterjedt német árucikk a füsttete- nítő. Porcelánfigura, vagy váza belsejében villanykörte és, s egy kis edénykében valamiféle köl- nis vizet párologtat Szép csendesen elszívogatja a cigaretta- füstöt a szobából. Nem drága. 10—15 márkáért kapható. Nálunk is sikere lenne bizonyára, de nem tudni mi okból, nem gyártjuki Amivel nem takarékoskodnak Ez a tánc számára fenntartott terület a szórakozóhelyeken. Az éttermünkben, a Goldener Löweben 20x20 méteres parkett állt szabadon a zsúfoltság ellenére is az esti vendégek számára. Egy kisebb bárban akkora helyet foglal el középen a táncparkett, mint a székek, asztalok összesen. Érthető, hogy senki sem ütközik a másiknak, nem tapossák le egymás cipőjét. Emellett inkvizíció« kínzókamrának tűnik a mi Kedvesünk Kecskeméten, pedig a Lipcsében látott szórakozóhely csak másodosztályú volt. Megszokott dolog az NDK- ban. hogy lányok táncolnak egymással. Hiába, kevés a férfi. Más a szórakozóhelyek bútorzata is. Hosszúkás alacsony, nagyon mutatós asztalok és könnyű kis fotelek. A vendég nem a könyökére támaszkodva piheni ki a keringő fáradalmait, kényelmesen hátradőlhet; Ezzel szemben az NDK-bsn mindenütt belépőjegyet kell váltani a zenés helveken. A legolcsóbb is legalább kén. márka, azaz körülbelül nyolc forint • Utcai világításra alig használják a neonfényt Csupán a belváros egyik pontján láttunk ilyet. A közlekedési rendőrök este világító botokkal iránvítják a forgalmat, fehér köpenyben. Szembetűnő a gépkocsik tompított világításában is. Mester László (Folytatjukí
