Petőfi Népe, 1962. április (17. évfolyam, 77-100. szám)

1962-04-10 / 83. szám

I- alia! I9C2. áurflb », ka»# " ÚJ UTAK,Új MÓDSZEREK AZ NDK-BAN JÁRTUNK A Népművelési Tanácsadó terveiből érdeme a Kecskeméten rende­A megnövekedett kultu­rális követelmények szükséges­sé teszik a nevelő, szórakoztató tevékenység legjobb, új mód­szereinek alkalmazását, a nép­művelési apparátus továbbkép­zését Hogyan tesz eleget kijelölt feladatainak a Bács-Kiskun me­gyei Népművelési Tanácsadó? Milyen formában és eszközök­kel segíti elő a megyében folyó népművelési munka hatékony­ságát, fokozását? Egyik legfontosabb teendője a főhivatású népművelési előadók továbbképzése. Ezt a célt szol­gálta a múlt évben rendezett — három előadásból álló — tan­folyam a népművelés külön­böző formáinak gyakorlati al­kalmazásáról, Résztvevők: a já­rási, városi tanácsok népműve­lési felügyelői, a művelődési házak igazgatói és művészeti előadói, a függetlenített közsé­gi művelődésiotthon-igazgatók. Hasonló sorozat indítását ter­vezik ebben az évben is a gaz­dasági előadók és a könyvtáro­sok bevonásával. Nyáron a nép­művelés dolgozóinak Csongrád megyével közösen tartanak két­hetes tanfolyamot Szegeden. Nem feledkeztek me« a tisz­teletdíjas népművelési dolgo­zókról sem. akiknek szintén le­hetővé tették a folyamai*« to­vábbképzést. Januárban megis­merhették őket a klubfoglalko­zások elméleti» gyakorlati ré­szével, májusban a gyermekfog- laJkoztatásokhoz karmák útmu­tatást A tanácsadó munkatársai há­rem művelődési ház — Kalocsa, Kiskunhalas. Dunavecse — te­rületi munkájához adtak köz­vetlen, személyes segítséget. Ha­sonló tanácsadásra a közeljövő­ben kerül sor Baján és Kis­kunfélegyházán. Rendszeresen kölcsönöznek szemléltető eszkö­zöket bábjátszáshoz szükséges felszerelést, filmet — ötöt-hatot naponta. A megye népművelési életé­nek szakmai irányításában je­lentős helyet foglalnák el a szakbizottságok. Feladatuk a kulturális szervek témaválasztá­sának segítése, a legjobb mű­sorok népszerűsítése, tanácsadás a rendezvények lebonyolításá­hoz. Eddig négy szakbizottság ala­kult. Ismeretterjesztő. zenei, táncbizottság, és a fototanáes. Folyamatban van a képző- és díszítőművészeti, színjátszó és bábos szakbizottság létrehozása. Az ismeretterjesztő szakbi­zottság az előadói konferenciá­kon, tanfolyamokon kívül cé­lul tűzte ki a szokásos mód­szerek színesítését, élénkítését, új formák felkutatását, gya­korlati alkalmazását. A bajai járásban például előadásokat tartottak Tbc a vádlottak pad­ján címmel, ahol dramatizálva, színpadszerűen vitték közönség elé az egészségügyi témát. Kis­kunhalason szabadtéri filmve­títéssel összekötött előadásokat terveznek nyárra a város kü­lönböző körzeteiben; A% illetékes szerveknek eljuttatták a nyári népművelési munkára vonatkozó útmutatót és most szervezik egyes mód­szerek gyakorlati alkalmazásá­nak bemutatását is. hathatós, személyes segítséget nyújtva a legjobban rászoruló községek­nek. Még ebben a hónapban me­gyei ismeretterjesztő ankéton irmertetik az év folyamán leg­jobban bevált népművelési módszereket és elősegítik szé­leskörű bevezetésüket, A szakkörök közül legértéke­sebb munkát a fototanáes vé­gez. A megye egész területén felkarolta a szétesőben levő fo- toszakköröket. ellátja őket szak­anyaggal, előadásokon segíti, bírálja munkájukat. A tanács zett nemzetközi fotókiállítás és a Fotohíradó című kiváló szak­lap kiadása, mellyel helyes irányt szab a fotósoknak. A családi és társadalmi ün­nepek szocialista formáinak el­terjesztése az emberek érzelmi nevelésének egyik leghatásosabb eszköze. Éppen ezért a tanácsadó ren­dezésében februárban kétnapos ankéton tárgyalták a legsürgő­sebb tennivalókat Kiállítást rendeztek, a Bács-Kiskun me­gyei Filmhíradó munkatársaival kísfilmet készítették. melyek mind a családi ünnepek társa­dalmi megrendezését mutatták be művészi módon. Az április 4-i ünnepélyhez 0;, kor nyitánya címmel állí­tottak össze műsorfüzetet és el is küldték a járási, városi művelődési házat számára. Je­lenleg a május elsejei műsor anyagát válogatják össze. Eljuttatták a rendező szervekhez a kölcsönözhető se­gédeszközök és keskenvfilmek jegyzékét az énekkarok és ze­nekaröt munkájáról készített módszertani útmutatót Sokszorosításra vár a megye könyvtáraiban megtalálható dia­filmek jegyzéke, az itt fellel­hető valamennyi színmű kata­lógusa. Mindez — ha tekintetbe vesz- szük, hogy a tanácsadó elég mostoha körülmények között dolgozik — figyelemreméltó eredmény. De a jövőben még szélesebb körű. hatékonyabb munkára van szükség, A nép­művelési tanácsadónak még több személyes segítséget kell adnia a népművelési appará­tus munkájához, jobban ki­használva az adott lehetősége­ket így válik emberformáló és nevelői tevékenysége az egész társadalom szempontjából hasz­nossá, V. Zs. Barangolás Lipcsében A belváros hatalmas épület­tömbjeiben a kiváncsi külföldi hosszú átjárókra bukkan. — Ezek azonban nem a közlekedés megkönnyítését szolgálják első­sorban, hanem — üzletsorok. Az utcai frontokon kévé* az üzlet még a bel várómban is. Nem úgy mint a mi Nagy­A lipcsei »népek csatáiéban-« el­esett orosz katonák emlékére emelték ezt a szép görögkeleti templomot a század elején. kőrútunkon, a Rákóczi úton, vagy a legtöbb vidéki város fő­utcáján. Különös érdekességük ezek­nek az átjáróknak, hogy fű­töttek. A bejáratnál nagy rá­csok mögül ömlik a meleg le­vegő, s bár az átiáró végén kapu nincs, a járókelők mégis fagyoskodás nélkül szemlélőd­hetnek a kirakatok előtt. A nagyobb áruházak bejára­tánál is meleg levegőzuhany várja a betérőket és a kifelé tartókat. Nálunk pocsékolásnak tartanák az Ilyesmit. Pedig Kch let-Németországban még szén­f GuzmiUKtY-tBECZE‘%AV0LY im I hr— 1 30. Ez a helység Észak-Vietnam egyik virágzó kis városa, mo­dem házakkal, üzletekkel, szé­les utcákkal, sőt villasor is van. Mindebből keveset vettek ész­re a légiósok. Útközben vala­mennyien eltörődtek és úgy szálltak le a kocsikról, mint meggömyedt, hatvanéves embe­rek. Arcuk gyűrött volt és bo- rotválatlan. Az elmúlt két éj­szaka alig aludtak valamit. A gépkocsi a három nap alatt csak néhány órára állt meg, ilyenkor a légiósok az útszéli fák alatt ütöttek tábort. A körleteket megerősített őrséggel vették kö­rül, nehogy valami kellemetlen­ség érje őket. Az éjszaka így is kényelmetlen, nyugtalanító volt. Két órai pihenés után a kara­ván tovább indult a szűk erdei úton . .. Az álmatlan, rosszked­vű, a vietnami fogadtatás nyo­masztó hatása alatt álló légió­sok zúgolódtak, azonban a ka­raván parancsnoka nem tűrt semmiféle ellenvetést... Az út sürgős volt .,. Délután ötöt mutatott az óra, amikor valamennyien lekászá­lódtak a kocsikról. A több mint 700 ember egy részét a helyőr­ségen. másik részét pedig a bennszülöttek által elhagyott házakban és azok udvarán szál­lásolták el. Gazsó is az utóbbiak közé ke­rült. Körülbelül negyvenedma- gával az éjszakai fekhely készí­tésén szorgoskodott, amikor egy hordó bort gurítottak az udvar- őr Mindenki annyit ivott belő­le, amennyit akart. Hamarosan kihirdették, hogy 400 ember a lehető legsürgősebben útnak in­dul utánpótlásként a kínai ha­tármenti századokhoz, azután mindenki pihenőre tért. Gazsó­nak udvari fekhelyén az volt az utolsó gondolata, hogy vajon kié volt ez a ház, és hol van most, aztán elnyomta az álom. Reggel korán volt az ébresztő. Gyors mosakodás, borotválkozás után létszámellenőrzés követke­zett, maid felolvasták azok ne­vét, akik a határmenti száza­dokhoz mennek a karavánnal. Gazsó is köztük volt. Parancskihirdetés után kiosz­tották a lőszert a karavan tag­jainak. Minden légiós annyi töl­tényt vett magának amennyit akart, de a 400 kötelező volt. Ennél kevesebbel senki sem in­dulhatott útnak . . , Az ezredtörzs közben összeál­lította a gépkocsikaravánt. Har­minckét kocsi állt útrakészen. Elől, az élen egy nehéz, terep­járó tank vezette a sort, utána három páncélkocsi következett, majd a gépkocsik. Mindegyik léteién géppuska volt elhelyez­ve és minden ötödik kocsin ak­navető. A parancs elhangzott és a 400 légiós, valamint a kísérő század — amely majd visszakíséri az autókaravánt — húszasával ko­csira szállt. Néhány perc múlva egetverő zörej hallatszott. A tank megindult, nyomában a páncélkocsik, majd az autók. Amint a karaván elhagyta Bá- Kánt, az út Símét az őserdőben folytatódott Kétoldalt hegyek, szakadékok, hatalmas, indával összefonódott fák. Ügy tízóíratájt a karaván meg­állt A hátsó kocsikon ülők nem tudták, mi van Hamarosan jött azonban a parancs kocsiról ko­csira. — Kiszállni! Minden kocsin csak öt fő maradhat! A többiek előre! Gazsóék kocsija körülbelül a . huszadik volt a sorban. A pa­rancs vétele után, öt kivételé­vel, ők is leszálltak és siettek előre. A tank előtt már nagy volt a' csoportosulás. Amint Gazsó odaért, meglepe­téssel látta, hogy az utat majd­nem egy kilométer hosszúság­ban, két-három méterenként, teljes szélességében átvágták. Elég mély és széles gödrök vol­tak, bizony, ha a gépkocsi bele­megy, vagy tengelytörést kap, vagy nem tud onnan kimászni. A karaván parancsnoka ká­romkodott. — A szentségit neki, ez még ' tegnap nem volt itt! ■— Bizonyára az éjjel csinál­ták, monsieur capitain — mon­dotta a hadnagy. — Számítottak érkezésünkre. — De hogyan tudták meg? — ordította a kapitány. — Kitől?! Vagy ördögök ezek, hogy min­dent tudnak?!... Izgatottan járt fel és alá, majd a hadnagy felé fordult. — A kísérő század azonnal kutassa át a környéket, ön ve­zeti őket hadnagy úr. Persze csak addig nyomuljanak a va­donba, ameddig lehet. Mi pedig megkezdjük az az út helyreállí­tását. Adjon parancsot a tank­nak az indulásra. Az tud közle­kedni. És talán beszaggatja a furfangosan kiásott gödrök két oldalát. Induljon!... — Igenis! A kísérő század négy kisebb csoportban hamarosan megin­dult az út két oldalán elterülő erdőben, a tank pedig hatalmas zajjal előrelendült A kapitány jól számított A tank leszaggatta a gödrök szé­lét, s miután még kétszer-há- romszor végigment oda és visz- sza rajtuk, elég tűrhetően néz­tek ki. A kapitány kezeit dörzsölte. — Szépen haladunk. Egy ki­csit még fel kell töltenünk eze­ket a gödröket, utána indulha­tunk is. Szerszámokat elő! Hamarosan előkerültek az ásók, lapátok, csákonyok. Nem sok volt belőlük, hiszen ilyen rendkívüli eseményre nem szá­mítottak. A 400 légiós közül bi­zony alig jutott egynek-egynek. Az egvik őrmester a kapitány elé somfordáit. — Kaoitány úr, mivel töltsük fel a gödröket? — Marha! A kapitány szeme szikrázott. — Hát azzal a kő- és földmennyiséggel, amit ezek éj­szaka kiszedtek a gödrökből. — Nem találjuk sehol. — Ez nem létezik. Keressék! Néhányadmagával az őrmes­ter is az erdőbe indult. Múlt az idő, a kanitány időnként nyug­talanul tekintett órájára. A géo- puskások és az aknavetők ké­szenlétben álltak, hiszen min­den perc drága, itt minden el­vesztegetett pillanatot keserve­sen megfizethetnek. Csak a tank dühörgött egy­hangúan föl-le, föl-le. Körülbelül esv óra múlva kü­lönböző iránvból uevan, de szin­te egyszerre ért vissza a had­nagy és az őrmester. Jelentették, hogy senkit és semmit nem találtak. A kapitány dühösen dobban­tott. (Folytatjuk^ jegy van; ez a jegyneodszKS! utolsó maradványa. Mindenki Lóri lehet Ismerős folt az üzletek között a totózó-lottózó és hasonlíta­nák a mieinkhez a két köz­kedvelt játék plakátjai is. Van azonban az NDK-ban még egy szerencsekergető lehetőség. A nevét nem tudom. A követke­zeképpen folyik: Kibocsátanak néhány millió­nyi többszörösen összehajtoga­tott, gondosan* leragasztott cé­dulát. Ezeket nagy dobozokban utcai árusok kmálgatják fél márkáért Az ember úgy húz közülük találomra, mint vala­mikor Lóri a ligetben a jósnő ládikájukból a cédulákat. Egy márkától ezer márkáig terjedő nyereményhez juthat a kísérle­tező. Nekem nem volt szerencsém^ pedig a nyolcvan márka költő­pénzhez jól jött volna mellé­kesen néhán.y&záz. Amikor fel­léptem a ragasztást belül szá­mok helyett egyetlen szó állta Nichts — költői fordí tásbana Nesze semmi, fogd meg jól! Faust nyomában Sokait hallottam már azelőfli is Lipcse egyik nevezetességé­ről, az Auerbach-pincéről. Itt született a Faust-legenda és a fiatal Goethe egy átdarbézolt éjszakán itt -találkozott-« a híz­neves garabonciással. Ezt meg kell nézni — hatá­roztam el; Hatalmas faburkolatos tea­mek fogadtak. A falakon füs­tös, fakult képek, a költemény legnevezetesebb jeleneteiről .. I atinás történelmi légkör... és sör. A helyiségek tele vannak! vendégekkel, akit szemmel lát­hatóan turisták, nem is kül-» földiek, hanem más városota lakói. Ide zarándokúira jöttek^ Beljebb már hitelesebb a kén. Az egyik szoba Goethe-múzeuf» s mellette egy kis terem: a nagy idők tanúja, amely Faus­tot ugyan talán sohasem látta, az ördögöt egészen bizonyosan nem. de a nagy költő sok jó­fajta sört és snapshot lecsorga­tott a torkán falai között bo­hém ifjúkorában. A sarokban a nevezetes hordó, amelyen a legendás hős lovagolt, s a meny- nyezetről fába faragottan szo­borcsoport lóg: a történelmi jelenet. Igen megható. ünnepélyes percek. Hiába, az ember fogé­kony az illúziókra. Az mindenesetre tiszteletre­méltó, hogy a nevezetes »-ven­déglátóipari üzemegység« veze­tősége ebben az irodalomtörté­neti szentélyben nem fogad vendégeket, itt nincsenek asz­talok, nincs kiszolgálás. S még valamit. Se Goethe, se F'aust nem révülhetne el ma már szeszgőzös hainalokon aa Auerbach-pincében. Mert Lipcse e nevezetessége, ez a reprezen­tatív szórakozóhely délelőtt 11. ;őJ este 6-ig tart csak nyitva; (Folytattuk) Mester László Gáli István: PATKANVIA’UK A kisregény egy határmenti őrs életét örökíti meg, az 1950—51-es években. Nyomozás indul egy határon átszökött em­ber ügyében. Az áruló parancs­nok rábeszéli törtető, szolgalel­kű helyettesét, hogy vádoljon be a nyomozóknál egy ártatlan embert Hiába akarták barátai jobb belátásra bírni, karrierje érdekében kitart az általa ifl gyűlölt őreparancsnok mellett.

Next

/
Thumbnails
Contents