Petőfi Népe, 1962. április (17. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-01 / 77. szám
A nagyobb feladat s a második félév A TÖRÖK KÖVET Iskoláinkban a félévi bizonyítványosztás után értekezletet tartottak a nevelők, s a laposan elemezték a 11. félév feladatait. Az iskola évi munkájának ugyanis végső mérlege az év végi eredmény. Gondos elemzéssel a második félévben sorra kiküszöbölhetők azok a hibák, amelyek a mun- lca első szakaszában felbukkantak. Az alábbiakban a Kecskeméti Katona József Gimnázium nevelőinek tapasztalatairól, s az év végi bizonyítvány- osztásig hátralevő időben a tantestület elé tűzött feladatokról lesz szó: Tantestületünk minden évben különös figyelmet fordít az első osztályosok eredményeinek elemzésére. Az iskolába került fiatalok ugyanis nemcsak a tananyagot kapják magasabb fokon; magasabb színvonalú tanulási módszereket kell elsajátítaniuk. Emellett ekkor kell lefektetnünk egy kialakulóban levő közösségi szellem alapjait Ha ez a szellem rossz lesz, ha a kölcsönös segítés szándéka, a fegyelem nem szilárdul meg már kezdetben, akikor az iskola nem végezhet jó munkát; sem jellemnevelésben, sem tudásban nem érhetik el a tanulók a szükséges szintet az érettségiig. Az idei elsősök számottevő fejlődést mutatnak az eddigiekhez képest. A múlt évhez viszonyítva a bukások száma 15 százalékkal csökkent Az átlagon tanulmányi eredmény is jobb. mint tavaly. Mit tettünk az eredményeik javítására? A legfontosabbnak tartottuk, hogy állandóan fokozzuk a tanulók önbizalmát lelkesítsünk, bátorítsunk. Különösen a faluról vagy tanyáról jött gyermekeiknél tapasztalható az első esztendőben kisebb-nagyobb fokú félénkség. Ezen úgy segítettünk, hogy az órákon, szakkörökön és egyéb kulturális megmozdulásokon igyekeztünk szerepeltetni őket. Ügyeltünk arra is, hogy az osztályfőnökséget és a tantárgyak tanítását is olyan névelőkre bízzuk az első osztályban, akik kellő tapasztalattal és amellett fiatalos lendülettel rendelkeznek. Ezt a szempontot még akkor is érvényesítettük, ha ez némileg a felmenő rendszer rovására történt. menye. Szeretnénk e két tárgy buktató jellegét csökkenteni. A nehézségekről megbeszélést folytattunk a tanulókkal is. Sok megszívlelendő javaslatot adtak. Ezután jobban törekszünk óráinkat színesebbé, szervezettebbé tenni. És sokat várunk a szakfelügyelők szervezésében megindult tanulmányi versenytől is. Meglehetősen magas a mulasztások száma. A második félévben sűrítjük a családlátogatásokat és a szülők ellenőrző és felvilágosító munkájára is számítunk. Orvosi előadásokat tartunk, mert a betegségek egy része könnyelműség és vigyázatlanság miatt következik be. Nagyon fontosnak tartjuk segíteni a végző növendékek pályaválasztását. Még mindig igen sok szubjektivizmussal, előítélettel kell megküzdenünk. Sok esetben 'a pályaválasztást nem a rátermettség, hanem egy- egy barát iránti vonzalom, vagy a szülők dédelgetett álma befolyásolja. A pályaválasztási tanácsadáshoz sok fáradság, pedagógiai tapintat, türelem, nem ritkán bátorság is szükséges. Azt azonban mindig hangsúlyozzuk, hogy ma már egyetlen fiatalnak sincs elhelyezkedési gondja Mindezek nem merítik M természetesen a nevelés teljes tartalmát. Az említettek ‘a legfontosabb tapasztalatok és feladatok voltak, amelyekre a második félévben különös gondot kell fordítanunk. Elekes Mihály igazgató Parasztdal, tavasszal Aranyos napsugarak ostora űzi a százszor unt, makacs telet... A kifényesedő tavaszban barna barázdákat karcolunk a friss szagú föld hátára, s ujjongva harsogjuk a kinyílt ég alatt április szépszavű, Ifjúi dallamát, mit motorok dübörgésének hatalmas orgonaszava kísér. Zizegő homokba és zsíros, fekete földbe írjuk a magunk-választotta történelmet, s jókora, kérges markunkban becézve dajkáljuk a Jövendőt, a Szabadság és a Béke egyre nagyobbra növekvő édes gyermekét. JÓBA TIBOB íz elmúlt évek egyikében — akárcsak legalább száz évre visszamenőleg a többiben is — korábban köszöntött ránk a tavasz, mint most. Ilyentájt a szántóföldek dolgozóinak többsége már jó néhány hetet tudott maga mögött, amit szorgalmas munkával kinn töltött a határban, vagy a bentebbi kertészetekben. Csak éppen Nevenincs község Nefedjükfel termelőszövetkezetének a gazdái sütkéreztek az ereszek alatt, vagy verték a „blattof’ a kihűlő félben levő kemencék tövében. — Nem lesz ez így jó — mondta a község párttitkára a közös gazdálkodás útjára nem sokkal előbb lépett parasztoknak, s Guszti bácsinak, az elnöknek is, aki a demokráciát valahogy úgy értelmezte, hogy istenkém, ha nincs kedvük dolgozni a szövetkezet gazdáinak, hát a maguk emberei, azt csinálnak, amit akarnak; hiszen több mint évtizede vége az ezt tedd—azt tedd úrivilágnak, a dirigálásnak. — De felkopik az álluk, emberek, aztán megehetik a demokráciát — pórölt velük a párttitkár. Hiába minden veszekedése, érve, mindegyik foga- natlan maradi. Módszert kell változtatni — gondolta végül, s olyasmit fun- dált ki, aminek mire a végéra ért, hangosan felkacagott. VárP egy-két napot, s március közepén beállított az elnökhöz. — Nagy újságot mondok, Guszti bácsi — mondta tettetett izgalommal. — No?! — A török követ ellátogat a falunkba, s a minisztérium protokoll hivatala a Nefedjükfel-t jelölte meg, ahol tanulmányozhatja a nagyüzemi gazdálkodást. — Miért éppen hozzánk jen?.' — gyulladt be az öreg. •— Talán, mert olyan Htka- szép neve van a szövetkezetnek. Az ilyen szemet szúr ám a listán, amelyiken az ország minden közös gazdasága lajstromba van véve. — Hát akkor tenni kéne valamit — adta meg magát Guszti bácsi, s mert a párttitkárnak sürgős dolga támadt, egyedül jelentette be a rövid két óra alatt összeverbuvált tagságnak a magas vendég érkezését. — Aujnye — düllesztették ki mellüket a kemencepadkák lovaglói — ennek fele se tréfa. — S azon nyomban olyan serényekké váltak, mint őseik lehettek a négyszázegynéhány évvel élőbbről számított százötven éven át valahányszor, ha a török érkezését jelentette a hírhozó. Egyik részük a vetőgépekre állt, másik a kertészet melegágyait hozta rendbe, az asszonyok kimeszelték az irodát, de még az ólakat is. Néhány nap múlva olyan ragyogóvá varázsolták a Nefedjükfel házatáját, hogy — hogy kedvem volna felfedni valódul nevét, mert megtörtént, nem kitalálás, amit Írok. A párttitkár közben jóízűen kuncogott magában. Hanem Guszti bácsi nem hagyta békén. Illőképpen akarják fogadni a török, vezető személyiséget, s már azt is megbeszélték, hogy az asszonyok mit süssenek, főzzenek, mert díszközgyűlést tartanak, azután pedig bankettot rendeznek. Hanem valami üdvözlő beszéd kellene. — Segítsen, titkár elvtárs, maga jártas az ilyesmiben. — Megvan — csapott homlokára a község elsőszámú politikai vezetője. — Van egy törökül tudó tanár barátom a városban, megkérem, írja meg a követ nyelvén azt a beszédet — füllentette. S még aznap este kimásolta Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényéből az összes török szót; kicsi összezagyválta eket, s reggel 25 soros „eredeti” török szöveget nyomott Guszti bácsi kezébe. — Kutyanehéz egy nyelv — hüledezett az öreg. — Csak első olvasásra az — bátorította a párttitkár. — mire százszor elolvassa, menni fog, mint a karikacsapás. Úgy is történt. Néhány nap múlva úgy fújta Guszti bácsi az „Allah ill a berek”-et, mint a vízfolyás. Végre elérkezett az ünnepi nap. A Nefedjükfel-ben már kora reggel ott voltak a szövetkezeti gazdák ünnepi ősén; Guszti bácsi is új gazdászkalap- ban, hirtelen vásárolt tiszti csizmában feszített, miközben ilyenfajta szavakat mormogott magában: „üszkürü, büszkürü”. Egyszer csak befordult a faluba egy fényes autó, s lassan a szövetkezet központja felé gördült. A szemek kíváncsian tapadtak ajtajára, amelyen néhány pillanat múlva magas, vörösbársony humuszos, zöldiur- bános férfi lépett ki. Harsányan megéljenezték. — Guszti bácsi pedig illő mégha)- lás után oly szépen elmondta a török nyelvű üdvözlő beszédeit hogy a szövetkezeti gazdáknak repesett a szívük a büszkeségtől: Lám, micsoda okos ember az ő elnökük. Válaszként ezt mondta a vendég; — Nadjon köszönje, Ae kicsi tudja madjar, beszeljünk hát madjar. S másfél órán át járták a földeket, miközben elismerően bólogattak, hogy mennyire ért a törökök követe a szocialista mezőgazdasághoz, sőt — ami miatt aztán nem győztek pironkodni — egyre jobban bírálja is őket. Hogy csak látszatra szép minden, de lépten-nyomon kiütközik, hogy két héttel előbb oda se szagoltak a munkának. — Igaza van — hangzott mögötte egyre bűnbánóbb önbírálat gyanánt a helyeslés. ■— Kapitalista nagyüzem ilyen nem lehet megcsinálni — döfött beléjük a török. — Hogyan akarnak maguk a kapitalizmus legyőzni? = szúrt rajtuk még egyet. A, banketton hasonló hangnemben folyt belőle a szó. S a Nefedjükfel gazdái már úgy érezték magukat, mint az elevenen megkopasztott tyúk. Ekkor felállt a fogadáson sAm tén részt vevő párttitkár, s röviden ennyit mondott} — Csak annyit teszek a kurzushoz, hogy szégyenkezhetnek. Az idegent többre becsülik, mint a családjukat, saját magukat. A török követ egyébként nem más, mint a körzeti állatorvosunk. S e pillanatban a vendég ief- metéről lehullt a művelődési otthon színpadának függönyéből „készített” humusz, s a felesége zöld gyapjúsáljából csavart turbán is az asztalra került — Ma különben április elseje van — tette még hozzá a párt- titkár. Szavait pillanatra megköt vült csend fogadta, aztán éktelen hahotában törtek ki. Hát lóvá tette őket ez a huncut párttitkár. De megérdemlik. Megj mert csakugyan, ha mégis igazi török volna a vendégük! És egy óra múlva mindegyt kük folytatta a munkát ott, ahol előző este abbahagyta. De még talán serényebben, hiszen jókat kacagtak közben, s a vidámság kitűnő olaj a munkakedv here-, kére. Tarján István Nagy gondot fordítottunk az általános műveltségben muta1> kozó hiányok pótlására. Az eredményes középiskolai szereplést ugyanis nem az egyes tárgyakban esetleg tapasztalható elmaradás akadályozza elsősorban, hanem az, hogy a koruknak megfelelő általános műveltségi szint a tanulók zöménél nem kielégítő. Észrevettük, hogy általában kevés — élet- toruknak megfelelő irodalmi iaén.vt is kielégítő — könyvet olvasnak. Ebben hibás a gyermekirodalom szegénysége is. A természettudományi ismereteik mechanikusak, a társadalmi i roblémákban botladozók, világnézetük nem eléggé tiszta, egy bizonyos hányadnál fellelhető a vallásosság is. A magyar szakosok, összefogva a könyvtárossal és az osztályfőnökökkel, máris elérték, hogy minden elsős olvas. Az évfolyam félévi átlaga 4.1 könyv volt, s ezek nemcsak szépirodalmiak. A második félévben az eddigi, spontánul megnyilvánuló, érdeklődést tudatossá és célirányossá tesszük, segítünk a megfelelő érdeklődési körök kialakításában. Ehhez jelentős segítséget adnak a KlSZ-alap- szervezetek. A szervező munka egy részét ők veszik át. Oktató munkánkra árnyékként vetődik az orosz nvelv és irodalom, valamint a matematika átlagosnál gyengébb eredÚUZmiUXlY-tBECZE SAVOLY 25: Egy könnycsepp gördült elő szeméből, végiggurult arcán és belecseppent a tengerbe... Hagyta, nem törölte le arcát... Nézte az egyre távolodó kikötőt... A hajó másik végéből Vámos közeledett Gazsóhoz, de amint meglátta a gondjaiba elmerült fiút, csak megállt mellette, nem szólt semmit. Ö is a part felé nézett. —- Te vagy az, Kálmán? — kérdezte néhány perc múlva, még mindig a partot nézve, Gazsó. ‘— Én — szólt halkan Vámos. — De ha most alkalmatlan vagyok, akkor inkább később... — Nem, maradi csak. — Gazsó lassan Vámos felé fordult. — Éppen elgondolkoztam egy kicsit. Magunkról. Afrikáról, mindenről. A velünk utazó arabokról, négerekről. Arról, hogy micsoda ördögi játék ez! Arabokat, négereket. Szenegálokat visznek M adagaszkárra. Vietnamba és más francia gyarmatra, leverni az ottani mozgolódást. Egyik nyomorult fojtsa meg a másikat, egyik koldus verje agyon a másikat! Mintha maga Belzebub rendezte volna így az egészet! És mi. világ söpredékei, mi. légiósok, segítünk nekik!:.. —■ No... Nyugodj meg, Miska. — Nyugodt Vagyok én, nézd milyen nyugodt vagyok. A szemem sé rezdül.:. uiiaim nem reszketnek, nincs nekem semmi bajom... — Gyere, nézzünk körül a hajón. —■ Hiszen ismerjük az adatait. 5 . — Igen, tudjuk, hogy hat- emeletes. És hogy a hajófenékben négerek utaznak, fölöttük az arabok, utána mi. a következő emeleten az elit hadsereg, az ötödiken a tisztek és a hatodikon a civilek, bankárok, pénzemberek, főrangú tisztviselők... — Hát akkor? Mit akarsz még tudni? — Azt mondják, ez egy csodahajó! Mozi van rajta! A vallásos emberek istentiszteletre mehetnek; valamennyi feleke- zetnek van itt lelkésze ... Ezenkívül fodrász, pedikűrös. — Ez engem mind nem érdekel. Most éppen nem akarok moziba menni, a lelkésznek tőlem felkophat az álla. a pedikűröst sincs szándékomban meglátogatni... — Meg akartalak egy kicsit \dgasztalni, Miska. Azt akartam, hogy feloldódjék benned az a sok keserűség, amely pár hónap alatt lerakodott. Hidd el, nem jó, ha az ember túlságosan belebújik saját gondolataiba, bújába-baiába... — Bosszant, hogy csak nézzük ezt a sole igazságtalanságot.s. Sőt, támogatjuk.., — Egyelőre nem tudunk mit tenni ellene. De légy nyugodt, eljön ennek is az ideje. — Jó fiú vagy te. Kálmán, de menj most nélkülem a moziba. Én lefekszem. »— Rendben van. délután alszol, de este felköltelek. — Este? Miért? — Titok. Majd megtudod. Vámos valami amerikai cowboy-filmet látott. Igaz. nem sokat értett a beszédből, de amit látott, az is sok volt. Két órán keresztül ütötték, lőtték egymást a vásznon. Egy-egy pará- zsabb jelenetnél a nézőtéren harsány ordítás hallatszott. A légiósok tomboltak. Tetszett nekik a dolog. Vámos köpött egyet. Hát persze! — Ilyesmi kell ide! Nagyszerű politika ez! A Távol-Keletre induló légiósoknak ilyesmivel _ is étvágyat kell csinálni a verekedéshez, a lövöldözéshez, a kegyetlenkedéshez. A film végén hatalmas ováció tört ki. A kezdet tehát kitűnően sikerült. A mozi látogatottsága az egész útra biztosítottnak látszik: Már erősen alkonyodott, amikor Vámos kilépett a moziból. Bevágott még a bárban egy féldeci konyakot, aztán Gazsóért indult — No mi van? — riadt fel Gazsó, amikor Vámos megrázta. Kelj fel, gyere. s— De hová? — Ne törődi vele. Gazsó kelletlenül lekászálódott függőágyáról, s. Vámos után tódult Körülbelül ugyanott álltak meg a hajó korlátjánál, mint délben; Most pedig nézz le a tengerbe. — Mit nézzek rajta. Sötét van. — Nézd meg jobban. — Valamit látok..: de mi ez? Mintha fények villannának a vízben. Mik azok? — Halak. — Halak? ■— Igen. Foszforosok. És most nézd meg őket egészen a hajó mellett; — Látom.’ Ha közel jönnek, nem is tudnak elmenni... a hajó oldalához csapódnak. (Folytatjuk.!
