Petőfi Népe, 1962. április (17. évfolyam, 77-100. szám)
1962-04-29 / 99. szám
4. otdal 193*. 29, vasárnap TANYÁRÓL falura Rómeó — Hamlet szerepéről álmodik... Vagy itt van. teszem azt. Pali bácsi! Elmúlt 70 éves, életében sem ült vonaton, soha nem járt messzebb, mint ahova gyalog vagy szekéren eljuthatott. a kalendáriumon kívül nem olvasott mást... Most meg minden filmet megnéz az új moziban. A legtöbb öreg így van vele, igyekszik kipótolni, amit egy emberöltön át mulasztott. Ha még ők is ennyire megszomjaztak szórakozásra, szellemi javakra elképzelhető, mennyire természetesnek veszi és megköveteli azt a fiatalabb ja. Hosszan sorolta még Petró János, a kisszállási tanács vb- f.i fkára a lakosság növekvő kulturális igényeinek példáit, azt a sok tarka vonást, amelyből a falu új arculata énül folytonosan. Elmondotta, hogy Kisszálláson minden háznál van rádió. Az „öreg szülék” némelyike írni- olvasni ugyan nem tud. a rádió mégis közelebb vitte az utóbbi években a nagyvilághoz. Ezek talán a legállhatatosabb hallgatói az egyszerűbb vagy éppenséggel soklámpás világvevő készülékeknek. Több mint 30 televízió is van a községben. A különféle újságokra előfizetőkről hamarjában számot adni nem tudott a tanácstitkár, de értesült rőla, hogy — ahogyan a terjesztők mondták — Kisszállás ♦jól áll« ebben is. Amióta pedig felépült az új 280 fő befogadó- képességű művelődési otthon, eljár hozzájuk a kecskeméti és a szegedi színház is. Ilyenkor valósággal vereKszenek az emberek a jegyekért. Ez a nagy érdeklődés kezdi már tettekre ösztökélni a helyi fiatalságot, és — egyelőre ugyan még nem állandó jelleggel — színdarabokat tanulgatnak; alakulóban van a színjátszócsoport. — Nem egyszerűen arról van sző, hogy most több ember olvas, több hallgat rádiót, jár moziba, mint 10—20 évvel ezelőtt -r magyarázgatta Petró János. Látszott rajta, hogy nem először igyekszik összefogni a nap nap után tapasztalható változások magvát. Kerek mondatokban fogalmazta meg a szíKisszállásí gondok véhez közelálló mondanivalót: — Az emberek egész gondolkodásmódja átalakult. Már nem tudnak úgy élni a mezsgyék közé szorult néhány holdacska szűk világába bezárkózva, mint azelőtt. Hajdanán a tanyaudvar, a szomszéd földié határolta számukra a világmindenséget. Azon túlról csak rosszat — végrehajtót, hirtelen katonai behívót — várhattak. Most pedig többségük életének új tartalmat a szövetkezet, a közösség ad. Ez az alapvető változás. Es ennek következménye az, hogy érdeklődési körük voltaképpen ma már az egész földkerekségre, annak minden jelentős eseményére kiterjed. — Sajnos, ez elsősorban és legfeltűnőbben csak a falu lakóira érvényes — folytatta. — De. és ez nagyon fontos; egy idő óta a tanyavilág is az átmenetet képviseli a lei árt életforma és a községbeli között. Kisszállásnak ugyanis 20 ezer holdas határa van. Mintegy 20x10 kilométeres terület, amelyen csaknem 5000 ember él. s közülük csak 1200 lakik a faluban. Mind többen akarnak azonban beköltözni. Falun, ahol állami lakásépítkezés nincs, ez még nagyobb szó, mint városban. Akik ugyanis ide akarnak költözni, azok házat kell építsenek maguknak. Építenek is egyre többen. A tanácstitkár elővesz egy nagy könyvet és abból sorolja: — 1938-ban, az egyik »legjobb« felszabadulás előtti esztendőben kilenc ház épült Kisszálláson. — Átlapoz néhány oldalt — 1959-ben épült nyolc, 60-ban 18 és 61-ben 32. Az idén pedig már az első negyedévben is több házépítési kérelmet adtak be, mint tavaly ösz- szesen. Még: ennél is többen szeretnének azonban házat építeni a faluban, ha nem kellene megvásárolni a házhelyet. Az OTP 1? forintért áralja négyszögölét, Ezt számosán sokallták. S ez az, amiről alább még egy szót kell ejtenünk. A mostani építők zömmel juttatott házhellyel rendelkeznek, amelynek négyszögöléért két forintot fizettek már évekkel ezelőtt. Velük valóságos vándorlás indult meg a tanyavilágból a községbe. Jellemző, hogy nem elégszenek meg a régimódi házakkal. Sokan még a rendelkezésre álló típusterveket sem veszik igénybe. Sátortetős. verandás. fürdőszobás házat építenek, mindenki olyat, -•amilyenben azelőtt az urak laktak«. Tud a tanácstitkár olyan korosabb házaspárról, akik nem használ iák ugyan a szépen berendezett fürdőszobát, mégsem sajnálták érte a pénzt, mert »kell majd a gyerekeknek«. Azoknak már szükséglet lesz az, nem luxus. El kellett ezt előbb mondanunk, mielőtt visszatérünk oda, hogy számosán sokallták a házhelyekért az 5—8000 forintot. Jogos-e az igény, hogy a házhelyet ingyen vagy potomáron kapják’ Nemcsak Kisszálláson, másutt is találkoztunk már ezzel a kívánsággal. Egy szép ház. amiivet egyre többet látunk manapság falun — nem mondunk- sókat —, úgy 100 ezer forintba kerülhet. Nem egy közülük többe is. Ilyen összeg mellett eltörpül a négyszögölenként 12 forint, ameny- nyiért az OTP a területet adja. Ügy véljük, annak; aki építkezni óhajt ez nem lehet erején felüli megterhelés. Bizonyos, hogy a tanyai lakosság beköltözése a községekbe mindenképpen hasznos. Nemcsak .»alulról iövő kezdeményezés^ ez, hanem egybeesik államunknak az egész nép anyagi és kulturális felemelkedését szolgáló politikáiéval is. De — és éppen ez az. amin el kell gondolkozzanak azok. akik vonakodnak meghozni néhány ezer forintnyi áldozatot a községbeli kulturáltabb életfor- máéi-t — népgazdaságunknak legalábbis átmenetileg anyagi megterhelés a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Senki sem kívánhatja, csak némi igazságérzettel is, hogy államunk még oda adjon, ahol úgy is van. Mester László A színész vágya mindenkor az a bizonyos „nagy szerep”, valamelyik lenyűgözően sokoldalú, klasszikus hős életrekel- tése a színpadon. Erről álmodik, erre készül akkor is, amikor merőben más alakban, vagy jelentéktelenebb szerepben játszik. Megeshet, hogy soha nem osztják rá az áhított Shakespeare, Moliére vagy Shaw alkotta figurát. Vagy csak hosszú — munkában, tanulásban eltöltött — évek hozzák meg számára az if j ókori elképzelések, kívánságok beteljesülését. > A Kecskeméti Katona József Színház fiatal művésze Pathó István életében korán beköszön- töttek a jó szerepek, és elmaradhatatlan kísérőjük — a siker! Kevés színésznek jutott osztályrészül, hogy fiatalon — 26 éves fejjel — játszhatja Rómeót. — Színészi pályám legjelentősebb állomása volt — emlékszik vissza — pedig rövid idő alatt készültem fel, kevés próbalehetőség jutott a figura felépítésére. Szerencsére már sokkal előbb is foglalkoztatott ez a szerep, s amikor megkaptam, Lovas Edit rendező és Simon György nagy segítséget nyújtott Rómeó alakjának megformálásához, — Elégedett? — Egyáltalán nem. Biztosan tudom, hogy öt év múlva sokkal jobban csinálnám. De így vagyok minden szerepemmel. QUZ !-MIUA'LY-@ECZE • KA'ß OLY y-eó 45. Gazsó meglepődött, szinte még most sem tudta elhinni, hogy sorsa egyik óráról a másikra ennyire megváltozott. Saiát szobája van, s ha akar.ia. ott vacsorázhat. Oda viszik neki. Igyekezett nyugodt hangon válaszolni. — Ha megteheted, vagy módodban, van, küld a szobámba a vacsorát Nagyon megköszönném. Csak még egy pillanat. Ügy látom, kollegáim már szálláshelyükre mentek. A gyógyszerszekrény kulcsa viszont kellene. Kérlek, vezess hozzájuk... A két német gúnyosan mosolyogva fogadta őket. — A kulcs? — nálam van — válaszolta a kérdésre a tizedes. — Kérem, tizedes úr, adja ide. — Minek’ — Ma éjjel inspekció® szolgálatot akarok tartani, szükség lehet gyógyszerre. A két német összenézett ■>— Itt nem szokás éjszakai ügyelet — mondta a fiatalabb. — És. ha egy beteg hirtelen rosszul lesz? És ha segítségre van szüksége? — Hát akkor ., A német nevetett és végig- dült ágyán. ■— Tizedes űr •— folytatta nyugalmat erőltetve magára Gazsó —■, a betegek között sok a súlyos. Szerintem feltétlenül szükség van éjszakai ügyeletre. Kérem, adja ide a szekrénykulcsot. — Nem kaptam rá utasítást — vigyorgott a tizedes, s ő is végigheveredett ágyán. Gazsó arca Pirosra gyűlt a haragtól. Dühösen rohant ki a szobából. Szalai alig tudta követni. Az orvos-kapitánnyal az udvaron találkozott. akinek azon melegében jelentette az esetet. Ügy látszik, az orvost is meglepte az éjszakai ügyelet gondolata, mert megkérdezte: — Tisztában van azzal, ml a feladata? Gazsó határozottan válaszolt. — Igenis, kapitány úr, tisztában vagyok! Az orvos elmosolyodott, megveregette beosztottia vállát, majd átadta neki saiát kulcsát, egyben lelkére kötötte, hogy azt rajta kívül senkinek nem adhatja oda. Gazsó megkönnyebbülve lépdelt szobája felé. Szalai mellette. — No végre — szólt a tolmács —, most már veare valóban hozhatom a vacsorádat! Máris intézkedem. Itt várj meg. Egy perc az egész... Valóban. Szalai hamarosan visszatért. — Rendben van — kiáltotta már messziről. — Azonnal meglesz. Gyere, menjünk a szobádba. Gazsó előre engedte vendégét, aztán ő maga is belépett. Amint körülnézett, tátva maradt a szája. Emlékszik, délelőtt csak úgy ledobta az ágyra hálózsákját, bőröndjét, cigarettáé zsákját. Most pedig rend, tisztaság mindenütt. Az ágy lefekvéshez ágyazva. Az asztal leterítve, azon egy üveg vörös bor és két pohár. A hajózsák minden ruhástól eltűnt. A szoba új lakója kérdőn nézett Szalaira. Az titokzatosan mosolygott. — Ne csodálkozz — válaszolta kedélyesen —, szobádban mindig ilyen tisztaság lesz. S reggelre az eltűnt ruháid is itt lesznek... Gazsó nem tudott mit válaszolni. Növekvő zavarát új barátja előzte meg: töltött mind a két pohárba. Koccintottak. Szalai nem maradt sokáig. Mosolyogva eltávozott. Gazsó az asztal mellett ült, s felhajtott még egy pohárral.' Próbálta rendezni gondolatait, de nem nagyon sikerült, sok mindent nem értett. Egj^szerre szétsuhant szobájának „ajtaja”, a bambuszháncsból készített függöny, és egy fiatal vietnami kislány lépett be rajta, talpig fehérben; lábán hófehér gun-iiszandál. Kellemes, lágycsengésű hangon franciául köszönt, elhelyezte a vacsorát az asztal közepén, aztán szinte a földig hajolva kívánt jó étvágyat és kihátrált a szobából. Gazsó mint egy kőszobor bámult, egy hang nem jött ki a torkán. Hiába, sok ez egy napra! Nemrég még ütötték, rugdosták, mint egy kutyát, most pedig bennszülött szolga hajlong előtte... Vacsora után bement a betegekhez. Néhány an altatót kértek. Adott nekik. Megmondta mindenkinek, hogy éjszaka itt lesz velük, tehát bármire szükségük lesz, megkapják, aztán kiment az udvarra friss levegőt szívni. Sétálgatott a kórház előtt, föl-le, s gondolkozott. Zsebébe nyúlt, rá akart gyújtani, hiszen a dohányzás olykor megnyugtatja. Végigtapogatta minden zsebét, amikor eszébe jutott, hogy a cigarettát a szobájában hagyta. Amint belépett szálláshelyére, meglepetten látta, hogy a vacsoraedények eltűntek, az asztalon újra rend van. Idegesen cigarettára gvújtott, aztán lassan elmosolyodott. Kezdett hozzászokni a meglepetésekhez. Csak úgv ruhástól végigheveredett az ágyon, hogv ha valamelyik betegnek szüksége van valamire, mehessen. Szobája pár méterre volt csak a kórtermektől. Még véaig sem szívta, cigarettáját, amikor jól ismert dörrenések hasítottak az éjszakába Lövések hangzottak, olyanok, amelyeket partraszálláskor hallott. (FolytatjukJ Égy-egy alakítással sokat gyötrődök, amíg az teljesen „készen” van... Örökké elégede- len vagyok. Mindig valami újaí a megszokottnál jobbat szerelnék nyújtani... Franciásan könnyed, kisfiús Rómeójára gondolok. A kama- szos bájra, amely annyira emberivé, vonzóvá varázsolta a törékeny, szőke Rómeót. Majd ellentétére, Pathó István má.vk emlékezetes szerepére a köny- nyeimű, vidám Bóni grófra a Csárdáskirálynőben. — Életem legelső táncoskomikus szerepe — beszél róla látható örömmel. — Az igazán jó szerep, amelybe életet lehet lehelni. Bóni csupa jókedv, mozgás, — élet... Most, a Juanita csókjában hasonló feladatot kaptam. A figura, amit játszom kedves, emberi, tehát közel áll hozzám. Mégis, szeretnék egyre több prózai szerepet játszani. Már diák korában eljegyezte magát Tháliával. Tizenkéttagú társulatot szervezett, melynek igazgatója, főrendezője, fáradhatatlan szereplője volt. Hát éve, hogy Debrecenben a Csoko- nia Színház színpadán eljátszotta élete első hivatásos szerepét. Azóta megismerték Egerben, Békéscsabán mint a Kőszívű -nibér fiainak Jenőjét, a Szent- vánéji álom Lysanderét, Kár- páthy Aurél Kőműves Kelemenének Gergelyét. Itt Kecskeméten a Bánk bán Ottójaként mutatkozott be, de az igazi népszerűségét Bóni és Rómeó hozta meg számára. — Van-e valami titkos vágyá, kívánsága — amely eddig még nem teljesült? — Hogyne!... Hamlet!... Nincs olyan nap. hogy bele ne lapoznék. Mindig fedezek fel benne valami újabb izgalmas fordulatot, nagyszerű gondolatot. A színjátszás mellett érdekel a tánc, különösen a pantomim. Talán egyszer adódik majd erre is lehetőség. — Filmre nem gondolt még* — Őszinte legyek? Sokat! Melyik színésznek ne lenne titkos reménysége egy jó filmszerep? Vadas Zsuzsa A magyarorssági bemutató előtt Nálunk is jól ismerik az olvasók Beljajev nagysikerű fantasztikus regényét A kétéltű embert. A regényből káprázatos kiállítású színes film készült a Szovjetunióban, amelyet hazánkban még nem mutattak be. A Magyar—Szovieit Baráti Társaság és a Hazafias Népfront Kecskeméti Városi Bizottságának sikerült, megszereznie a filmet, mielőtt a MOKÉP forgalomba hozná nálunk is, s május 4-én, pénteken délután fél 6-kor levetítik az érdeklő- dőknk a volt Otthon moziban. Jegyeket — egységesen három forintos áron — a Magyar —Szovjet Baráti Társaság városi szervezeténél, vagy a Hazafias Népfrontnál lehet igényelni. lirsch Lajos: IPARI ÜZEMEK MESTERSÉGES SZELLŐZTETÉSE Ismert meteorológiai tényezőkből. a levegő szennyeződésének munkaegészségügyi hatásaiból kiindulva tárgyalja a zárt helyiségek általános és lojális szellőztetésének gyakorlati módszereit, a szellőző berendelek méretezését, szerkezetét, izemeltetését, valamint a been dezések karbantartását és ""ködösük ellenőrzésének módját.
